Budapesti Közlöny, 1867. augusztus (1. évfolyam, 117-141. szám)

1867-08-07 / 122. szám

Buda-Pest, 1867. 122. szám. Szerda, augu­stus 7. KÖZLÖNY. BUDAPESTI H­IVATALOS LAP. Előfizetési árak : N A FONTAI POSTAI SLATS LTT.DR 8BIT.:Budapesten HASHOZ HORDVA : Égése évre...................20 frt. félévre......................10 „ Negyedévre.....................5 . Egész évre ... 18 frt. — kr. Félévre . . . . . 9 „ — „ Negyedévre ... 4 , 50 , Szerkesztőség) : Budán a várban, Fortu­­na utcza, 127. szára, 1-sö emelet. Kiadóhivatal. : Budavár, Fortuna-utcza, 156. sz. 1-ső emelet. — Fiók-kiadóhivatal : Györy Pál papirkereskedésében, hatvani­­utcza, 1-sö szára alatt Pesten._________ Kéziratok nem küldetnek vissza. Bér­­mentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magán­hirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyeg­díj külön minden beiktatás után 30 kv. oszt. értékben. HIVATALOS RÉSZ­ A M. K. IGAZSÁGÜGYI MINISTÉRIUMTÓL­Miután az erdélyi utólagos és végleges kárpót­lás, úgyszintén az úrbéri dézsmakárpótlás tárgyá­ban a kiutalási eljárást illetőleg némely erdélyi törvényszékek és a földtehermentesítési alapigaz­gatóság közt a kiutalási ügyletnek rendes és sza­bályszerű folyamat gátló és az érdekelt felekre nézve káros véleménykülönbség merült fel, ennél­fogva a m. kir. igazságügyi ministérium, a m. kir. belügyminiszer úrral egyetértőleg, szükségesnek látja az említett nézetkülönbség eloszlatása és átalában egy öszhangzó kiutalási eljárás beho­zatala czéljából a következő rendelvényt kibo­csátani : 1- er. Ha az előleges kárpótlás tárgyában ki­bocsátott hirdetvényben kiszabott határidő alatt semminemű követelés nem jelentetett be, vagy pedig ha be is jelentetett, de a még várandó kárpótlás határozottan akár egészben, akár a bejelentett terhek fedezése után részben, a kár­pótlásra jogosult részére utaltatott ki, és aköz­ben is harmadik személyek igényei a kárpót­lásra jogosult ellen a földtehermentesítési alapigaz­gatóságnál, illetőleg a földtehermentesítési alap­pénztárnál előjegyzésbe nem vétettek,­ a végleges úrbéri kárpótlás kamataival együtt, a kárpótlásra jogosultnak, minden új kiutalási tárgyalás mellőzé­sével akadálytalanul kiadandó, 2-­or. Ha ellenben az előleges kárpótláskor kö­vetelések jelentettek be, és az e tekintetben ho­zott törvényszéki kiutalási végzés nem terjeszte­tett ki szabatosan a még várandó kárpótlásra — ily esetben a kárpótlási határozvány a kiutalásra il­letékes törvényszékhez szabályszerű eljárás végeit küldendő. 3- ot. A törvényszéknek teendője lészen, a meg­lévő tárgyalási irományokból magának meggyő­ződést szerezni arról, hogy az előleges kárpótlás kiutalásakor maradtak-e bejelentett, fedezetlen, a későbbi kárpótlásra kiterjedő követelések, illető­leg igények­ben, vagy nem ? Az első esetben a tár­gyalás azokra nézve folytatandó, és az eredmény annak idejében a f.­t. alapigazgatósággal közlendő; az utolsó esetben pedig, minden tárgyalás megtar­tása nélkül, a nevezett hatóságnak a kiutalási tör­vényszék által, már hozott végzését kiegészítő­­leg kijelentendő, hogy kit illet a végleges és az­után még várandó kárpótlás is ? 4- er. A kárpótlásra jogosult elhalálozása eseté­ben, a kárpótlási határozvány a magát örökösül bejelentett nevének közlése mellett hasonlólag a kiutalásra illetékes törvényszéknek kiküldendő, mely az örökösöket örökösödési igényeik kimuta­tására és érvényesítésére felszólítja, és az illetékes hagyatéki hatóság kihallgatása után a kárpótlást a magukat hitelesen jogszerű örökösöknek kimu­tatott feleknek kiutalja. — Ha pedig az elhalá­lozott kárpótlásra jogosult hagyatéka letárgyalva, és az örökösökre jogszerűleg átruházva nem len­ne, ez esetben a kárpótlás a név szerint megneve­zendő, eredeti kárpótlásra jogosultnak „örököseire“, ezeknek külön megnevezése nélkül utalandó ki, és az alapkötvények a hagyaték-tárgyalási hatóság­hoz küldendők meg. 5- öt. Azon esetben is a kárpótlási határozmány kiutalás végett az illető törvényszékhez küldendő, ha a még hátralévő kárpótlásra nézve időközben magánjogi c­ímen létrejött jogügyletek, u. m. adás-vevési szerződvények, vagy pedig a perrend­tartás szabályai szerint bírói letiltások, lezálogo­­lások, és egyéb végrehajtási, vagy biztosítási rendelvények, vagy átalában különböző, az elsőbb­ségi jog eldöntését feltételező igények a f. t. alap­igazgatóságnál, illetőleg a f. t. alappénztárnál előjegyzésbe vétettek. 6- ot. Az illetékes törvényszéknek teendője le­szen, a kárpótlási határozvány vétele után mind­járt, az 1857. évi ápril­ió 8-án kelt ministeri ren­delet 5-ik §-a szerint, uj hirdetvény kibocsátása nélkül, a kárpótlásra jogosultat és mindazon feleket, kik az előleges kárpótlásra bejelentett igényeik­kel nem elégíttettek ki, valamint azokat is, kiknek javára eközben akár közvetlenül, akár a tör­vényszékek útján igények előjegyeztettek, egy rövid határidőre kiszabandó tárgyalásra meg­idézni. 7- er. A tárgyalásnál a törvényszéknek arra kell törekedni, hogy a bejelentett és illetőleg előjegy­zésbe vett igények barátságos uton kiegyenlíttes­­senek; ha azonban az nem sikerülne,­a tárgyalás szabályszerűleg eszközlendő , annak bevégezte után pedig a törvényszék kimondja határozatát, az 1856-ik évi január hó 1-jén kelt 1. f. kiutalási nyilt­ parancs, és az 1857-dik évi ápril 8-án kelt ministeri rendelet mindenekben szem előtt tartása mellett, megjegyeztetvén mindazonáltal, hogy az előleges kárpótlás kiutalásakor törvényszabta idő­ben bejelentett igények a későbbiek felett — ön­ként értetőleg — előnynyel bírván, az utóbbiakra csakis az előleges kárpótlás kiutalásakor már be­jelentett igények kielégítése után kerülhet a sor. 8-­or. Az intézmények a felek saját kezéhez, is­meretlenekhez pedig edictalis hirdetvényileg inté­­zendők, — mindkét irányban a fenálló szabályo­kat szem előtt tartván. Egyéb tekintetben az 1856. évi január hó 1-én kelt­­ f. kiutalási nyiltparancs és a cs. kir. bel- és az igazságügyi ministeriumoknak 1857. ápril hó 8-án kelt rendelete szolgál zsinórmértékül, minél­fogva a tárgyalásra szabályszerüleg megidézett, de meg nem jelent felek úgy tekintendők, mint ha igényeiktől elállottak, illetőleg a tárgyaláshoz hall­gatólag hozzájárultak volna. 9­ er. Az úrbéri tized-kárpótlásra nézve a fen­tebbi nyolc­ pontok alatti szabályok mérvadók. 10 ev. Ellenben a némely birtokosok által az úgynevezett fundus regius-on élvezett fiscalis ti­zed-quarták (negyedek) kárpótlása esetében, vala­mint oly esetben is, hol oly javak forognak kérdés­ben, melyek után más úrbéri kárpótlás nem j­árul­ván, a kárpótlásra jogosultnak csak dézsma-kár­­pótlásra van igénye, de trvszéki kiutalás eddig­­elé még nem tartatott, — a kiutalási eljárás, hirdet­­hetvény kibocsátása mellett, az 1856. évi január hó 1-én kelt 1. f. kiutalási nyiltparancs és 1857. évi ápril 8-án kelt ministeri rendelet értelmében meg­tartandó. Kelt Pesten, julius 9-én 1867. A FÖLDMIVELÉS-, IPAR- ÉS KERESKEDELEMÜGYI MINISTER RENDELETE GYŐR SZAB. KIR. VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ. Győr sz. kir. város közönségének folyó évi ju­lius 9-én tartott közgyűlése — a mint az előmbe terjesztett jegyzőkönyvi kivonatból értesültem — saját területére nézve jónak látta elhatározni, hogy a kézműipart érdeklő ügyekben, a törvényhozás intézkedéséig, Klauzál Gábor magyar kereskedel­mi minister 1848. évi junius 19-én kelt czéhsza­­bályzatát reendi eljárásának zsinórmértékéül. A m. kir. ministerium sürgősen érzi a szüksé­get, hogy azon hiány, mely törvénykönyvünkben a kézműipar viszonyainak rendezésére nézve fen­­áll, mielőbb és minél czélszerűbben pótoltassék; de még nagy és fontos egyéb teendői közepette is az e részben szükséges, s már az országgyűlés legközelebbi ülésszakában a képviselőház elébe terjesztendő törvényjavaslatok előkészítésében fáradozik, nem tévesztheti szem elöl azon méltá­nyos tekintetbevételt, melyet az 1859. év óta tettleg létező, az iparszabadság elvére fektetett ipar­szabályzat alapján fejlődött számos magán­érdek követel. Ezen oknál fogva, de továbbá azért is, mivel az utolsó években a termelési, kereskedelmi és for­galmi viszonyok tetemesen megváltoztak és lénye­gesen eltérnek azoktól, melyek a fennidézett 1848. évi czéhszabályzat kibocsátásánál fennállottak, nem találom fentarthatónak e város közönségének azon eljárását, melynélfogva teljesen mellőzve a gyakorlati élet­igények haladását és változásait, visszamenni kíván az 1848. évi czéhszabályzat életbeléptetésére. És miután e körbe vágó hazai törvények nem­létében azon 1848. évi czéhszabályzatot csak is oly intézkedésnek nézem, melylyel az akkori kor­mány az akkor létezett viszonyoknak igyekezett megfelelni, nem pedig olyannak, a mely a je­lenlegi életviszonyokra utalt mostani kormány­nak kezét megköthetné; miután továbbá az utolsó időben fenálló iparrend az 1840-ik évi 17. és 18. t. sz. szelleméhez sokkal közelebb áll, mint ama 1848. évi czéhszabályzat; miután végre gondjaim legfőbbjei közé sorozom, őrködni a fe­lett, hogy jóhiszemű honpolgároknak 8 évi idő­szak alatt kifejtett és meggyökerezett magán-ér­dekei káros zavarnak vagy bonyodalmaknak ki ne tétessenek : e város közönségének felemlített határozatát feloldandónak és e város közönségét oda utasítandónak találtam, hogy a kézműiparbeli

Next