Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-26 / 163. szám
hoz alkalmazni. De ha az egyetem törvénykezési rendszere a szász statutákban foglalt elveken alapult is, (Comp. Con. P. III. Tit. 13. Art. 4.) a „Királyföld“ ügyei között is volt öt eset, melyekben a királyföldi lakosok is a királyi tábla elé idéztettek. (Deer. Trip. P. II. Tit. 42. §. 5.), ilyenek valának pedig, ha valaki erőszakosan foglalt el valamely nemesi jószágot, a ki valamely nemest megvert, megsebzett, elfogott vagy megölt. Tetszett a király földi egyetemnek 1863/4-ben másodbirósági jogköréről lemondani, midőnSchmerlingtől egy, külön főtörvényszéket eszközölt ki e területre. Állítólag ez alkalommal azon elvnek hódoltak, hogy az igazságszolgáltatást külön kell választani a közigazgatástól; de hát akkor miért tárták fenn ama régi kapocs jelképét abban, hogy az újoctrogált főtörvényszék elnöksége a nemzeti comesnél hagyatott. Meg lévén e szerint törvénytelen úton alkotva a külön főtörvényszék, az egyetemnek a másodbírósági ügyekhez semmi köze sincs; más kérdés az, hogyan rendelkezend a felelős kormány e főtörvényszék felöl és mit határoz a parlament annak további fenntartását illetőleg. Azon kérdésre: lehet-e az egyetem politikai közigazgatási közege határozott nemmel kell felelnünk. Mert az egyetem ilyféle joggal soha sem is volt felruházva, miután a főkormányszék rendeletei mindig egyenesen az illető királyföldi törvényhatóságokhoz küldettek, csak kivételes esetekben bízatott valamelyiknek végrehajtása a comesre, de nem mint az egyetem elnökére, hanem mint a királyföldi közigazgatás főispánszerű felügyelőjére, ellenőrzőjére. Hogy ez kivételes eset volt, kitűnik abból is, hogy 1861 ben a comes azon jogköveteléssel állott elő, hogy a királyföldi hatóságokat illető rendeletek mindig az ő kezén át küldessenek az illetőkhöz; de 2040 — 1861. főkományszéki szám alatt azon választ kapta, hogy miután a főkormányszék 1848. előtti állásába lett visszahelyeztetve, törvény értelmében egyenesen a hatóságokhoz kell rendelkeznie, s csak a felfolyamodásra jött peres ügyek küldendők a comes kezein át a törvényhatóságokhoz , ezek is azért, mert ő a feje a királyföldi másodbíróságnak. A múltban tehát az egyetem nem volt közigazgatási közeg. Hajdan az erdélyi országgyűlések nemzetenként rótták ki az adót, s a Királyföldre eső részletet az egyetem osztotta ki az egyes törvényhatóságokra; ma a parlament szavazza meg a költségvetést, a felosztást is helyesen csak szakközegek teljesíthetik. Volt az egyetemnek még egy fontos teendője, t. i. rá tartozott a nemzeti vagyon felügyelete, számonvétele; ezt tán ezután is haszonnal folytathatná; ámde 1848. után megfeledkezett volt az egyetem arról, hogy a nemzeti javadalmak hováfordítását már az adományozó: I. Károly, I. Lajos, V. László, I. Mátyás, I. János királyok meghatározták, s hogy nem állhatott jogában az egyetemnek az, hogy eredeti czélj októl elvonva eladományozza azt, bármily üdvös czél előmozdítására, minthogy 1848-ig bármely közvagyont haszonbérbe is csak úgy adhattak, ha az arról szóló szerződést előbb a főkormányszék megerősítette. Az egyetem soha még része sem volt a törvényhozásnak, valamint ebbe a királyföldi törvényhatóságok küldék utasítással ellátott követeiket, és úgy csak reájuk tartozott a helyhatósági jogból folyó szabályok alkotása is; egyes esetekben történhetett egyetemileg közös megállapodás, hanem azért a jog mégis az illető municipiumoknál maradott, soha sem ruházván át azt a törvény az egyetemre. Sőt az 1791. XIII. tvczikk ama törvényszerű állapot fenntartását mondja ki, midőn az egyetemet és törvényhatóságokat a Lipót-hitlevél által szabályzott állásban hagyja meg a választási jogot, mint a politikai, gazdasági és törvényes közigazgatási hatáskört illetőleg. Mint látjuk, ebben sincs szó az egyetem törvényhozási jogáról, minthogy az 1862 : 11371. és 1864 . 30424. főkormányszéki rendeletek— tehát a túlcsapongásnak kedvező időkben — is hangsúlyozzák, hogy a királyföldi egyetemnek közjogi dolgok megvitatásába nem lehet bocsátkoznia a fennálló alaptörvények értelmében. — Tisza KÁLMÁN , ki a dunántúli református egyházkerület főgondnokává választatott meg, ezen választást elfogadta, s október 22-én fog Komáromban ünnepélyesen beigtattatni. EGYHÁZI ÜGY. A MAGYARORSZÁGI ÁG.ENTA . EGYHÁZEGYETEMNEK ma (sept. 24-én) megnyílt közgyűlése nagyfontosságu bölcs határozat és országos jelentőségű kibékülési jelenet színhelye volt. Prónay Gábor b. egyetemes felügyelő a tanácskozás első tárgyául azon vallásministeri rendeletet tűzvén ki, mely az 1859 diki patens teljes visszavételét tudatja az egyetemmel, Zsedényi Ede tiszai kerületi felügyelő indítványozd: 1) intézzen az egyetem hálafeliratot Ő Felségéhez a patens visszavételéért; 2) jelentse ki, hogy a volt patentális kerület, esperességek és egyházak ismét azon kerület, esperességek és egyházak tagjaivá lesznek, honnan kiváltak; 3) borítson fátyolt a múltakra s törvényesítse a patens alapján megválasztott és beigtatott lelkészeket és tanítókat. E hármas indítvány közhelyesléssel találkozott, s azonnal határozattá is lesz való, hahogy a volt parentális egyházak küldöttjei nem érzik szükségét annak, hogy aggodalmaikat, óhajtásaikat nyilvánítsák, s eddigi maguk viseletét mentsék. Első szónokuk Francisci úr volt, ki elvtársai óhajtásait külön emlékiratban is benyújtotta. Hosszú sora következett ezután a szónokoknak, s mivel mindnyáját az engesztelés szelleme lelkesítette, a kölcsönös kibeszélés eredménye a kölcsönös kibékülés jön. Megjegyezzük, hogy a volt patentális papok tótul beszéltek, s a másik részről is némelyek. A megnyugtatás szellemétől indítva, az egyetem a fentebbi három ponton kívül még elhatározta kijelenteni azt is, hogy változatlanul az ágostai hitvallás alapján áll, s a nemzetiségek méltányos igényeit teljesíti. Az emlékirat beadóit pedig felhívja, hogy illető óhajtásaikat és indítványaikat az egyház alkotmányos rendje szerint az esperességek és kerület útján érvényesítsék. Erre az emlékiratot — Harban vezérszónoklata mellett — ünnepélyesen felállva, egyhangúlag visszaveszik , s kijelentik, hogy meg vannak nyugtatva, s örömmel térnek haza, végre, a testvéri frigy megújításának jeléül, helyüket elhagyva, a felügyelőkkel és superintendensekkel kezet szorítanak. E megható jelenet után az egész gyülekezet felállott, s imádkozva Isten áldását kérte le a megbékült egyházra. („P. N.“) Sz.-László-Társulat. Esztergomból sept. 24- től távirják. A Sz.-László-Társulat nagygyűlése ma reggel ünnepélyes sz. mise és szónoklat után a herczeg-prímás által lelkes beszéddel megnyittatott. A beszéd hangsúlyozza a kath. egyház autonómiája szervezetének szükséges voltát; a sz. atya iránti hűségre, ragaszkodásra int, s bizalomra és hódolatra az Áp. Király iránt. — Vendégek nagy számmal jelentek meg. A váczi püspök e méltósága elnöki beszéde után a polgármester üdvözli az egybeseregletteket; háláját fejezi ki e herczegségének a kisdedóvoda számára adott 1000 írtért. Ezután az ő szentségéhez intézendő primatialis felirati tervjavaslat kerül szőnyegre, mely köztetszéssel elfogadtatik. A titkári jelentés befejeztével szószékre lép Ipolyi őjsága. ISKOLAÜGY. A pesti kegyesrendi főgymnasiumban az 1867/3- diki tanévre a beiratások i. é. október hó 2, 3- s 4-én délelőtt 8—uy 2-ig történnek. Ugyanazon napok délutánjain 2—5-ig pót- s felvételi vizsgálatok tartatnak. Október hó 4-én mint apostoli Királyunk Ő Felségének névnapján reggel 8 órakor szent mise tartatik s október 6-án szintén reggeli 8 órakor leszen a „Veni Sancte“; október hó 7-én 128 órai szent mise után kezdetnek a rendes előadások. — Ezúttal figyelmeztetnek a kath. magántanulók szülei, illetőleg felelős gondnokai, hogy a növendékek az egyházi hatóságok által e czélra megbízott lelkészektől nyerjenek oktatást a vallástanból, különben annak idején vizsgálatra nem bocsáthatók. Pest, 1867. sept. 24-én. Az igazgatóság. A pesti királyi kath. főgymnasiumban a következő 1863-iki tanévre a beiratások September 28., 29. és 30-dikán történnek; az iskolaév October 1-jén veendi kezdetét; az ismétlő-, felvéti és pótvizsgálatokra october 2. és 3-ra van kitűzve. Az igazgatóság. — A KÖZELGŐ TANÉVVEL a jászberényi gymnasiumnál a 7-ik osztály is megnyílik; az összes osztályokra a tanulók behatása sept. 28., 29. és 30-án tartotik Rajziskola. Weixlgärtner Vincze akad. festész és rajztanár f. évi october 1-jétől a rajz- és festőművészet valamennyi ágára kiterjedőleg közös tanórákat nyit (Budán, vizi-város, iskola-utcza, 556. sz. alatti) szállásán úgy fiú mint nőnembeli tanulók számára. A tandíj havonkint, egy hétre három órát számítva, és igy 12 óráért 1 ft 0. é. Ezenkívül külön tanórákat is ad lakásán és azon kívül. NÉPNEVELÉSI EGYLETEK. Czegléd város 1867. augustus 18-dikárt tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. Főpolgármester meg nem jelenvén, városi főbíró !Szalay Soma az elnöki széket elfoglalva üdvözli a jelenvoltakat, s egyszersmind az ülést megnyitódnak nyilvánítván, előadta, hogy a mai ülés főtárgya b. Eötvös József vallás- és közoktatási minister által indítványozott népnevelési egyletek népszerűsítése, s e czélból Dobos János képviselő, mint már a népnevelési egyletnek Czegléden leendő alakítására f. hó 16-án tartott értekezlet által megválasztott ideiglenes elnök, kihez egyszersmind báró Eötvös felszólítása intéztetett, a felhívást felolvasván, a népnevelési egylet czélját, annak hasznait, és üdvös voltát megvilágítva, egyszersmind az alapszabályi tervezetet is előadta. Felhíván végre a jelen volt közgyűlési tagokat ezen üdvös eszmének nem csak pártolására, de a nép között mentői szélesebb körben való terjesztésére. Mely előadás után többek nyilatkozván, a népnevelési egylet minden szónok által szükségesnek és hasznosnak találtatott. Miért is határozatilag kimondatott : Hogy a közgyűlés a b. Eötvös József által megpendített eszmét üdvösnek és a jövőben dúsan gyümölcsözendőnek találván, azt magáévá teszi, s mindent megteend, a mi szükséges ezen eszmének a nép közötti terjesztésére, s az egylet életbelépte után előforduló alkalmakkor czéljai előmozdítására. Miről is Dobos János ref. lelkész, népnevelési egyleti id. elnök végzésileg értesítendő. A PÁRISI KIÁLLÍTÁS. Térey Pál hazánkfia következő statistikai kimutatást és párhuzamot közöl Magyarországnak a londoni és a közelebbi párisi világtárlaton történt képviseltetéséről, kitüntetése és kiállítási aranyáról más nemzetekéhez képest. Mindenekelőtt — úgymond — vissza kell térnem az 1862-ki londoni világkiállításhoz, hogy azon időből némely, rég feledésbe ment hiteles számokat felmutassak a végből, hogy az olvasó azokat összehasonlíthassa a mostaniakkal. Az egész osztrák birodalomnak akkoriban volt 1300 kiállítója. Ezen számhoz Magyarország hozzájárult, és pedig: a) pesti országos központi bizottmány részéről.....................199 kiállítóval, b) a brassói iparkamra ... 37 „ c) az eszéki „ ... 14 „ d) a zágrábi „ ... 9 „ e) és Fiume „ ... „ Összesen 268 kiállítóval. Ez volt a kiállítók hiteles száma az utolsó világkiállításon. Most, 1867-ben, a Párisban székelő magyar kir. biztosság által készített hivatalos catalogus — az értékes magyar histoire du travail tárgyait ide nem értve — következő számokról tanúskodik: a) a pesti országos központi bizottmány, és a szűkebb értelemben vett magyarországi iparkamrák valósággal számítanak . . . 254 kiállítót, b) az erdélyi iparkamrák ... 38 „ c) az eszéki iparkamra .... 29 „ d) a zágrábi „ .... 25 „ e) Fiume........................................ ■ 8 „ Összesen 354 kiállítót.