Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)
1867-10-10 / 175. szám
Nyáry szükségesnek tartja Beniczky kijelentését jegyzőkönyvbe venni. Nem hiszi, hogy Beniczky maga itt határozatot óhajt. De kijelentését jegyzőkönyvbe kell venni. Ha a határnap el nem múlt volna, mást kellene tenni. De igy beszél, mint megtörténtről. A kisgyűlés eljárását helyesli. De határozatilag kimondatni kívánja az elvet, hogy a különbség alkotmányos és nem alkotmányos életben az, hogy előbbiben mindenki maga felelős tetteiért, s csak az elkövetett tett után avatkozhat bele a hatóság, és hogy e szerint a ministérium eljárása nem alkotmányos, hanem rendőri. Hasonló esetben jövőre felirat intézendő. Az indítvány elfogadtatik. Rákóczy főjegyző felolvassa a belügyministérium September 14 diki rendeletét Abony és Eger városához. A közgyűlés ezt 17 én tárgyalván, a ministerium jogát erre nem ismeri el, s a nagygyűlés elé utasítja fontosságánál fogva Abony városa főszolgabirájának jelentésével együtt, mely szintén felolvastatik. Halász B. a Kossuthhoz intézett abonyi bizalmi levél mellett nyilatkozik. Nyáry három elvvel jellemzi az alkotmányosságot. 1. Mindent szabad tenni, amit törvény nem tilt. 2. A tettes felelős. 3. Csak törvényes bírája elé kerülhet. A bizodalmi nyilatkozatoknak nem barátja, mert a bizodalom alaposabban nyilvánul a közvéleményben. De a ministériumnak alkalma lett volna máskor is, ha elvileg ellenzi, fellépni a nyilatkozatok ellen. De úgy látszik, csak a hatalom nézetével ellenkező bizodalmát nem szabad nyilvánítani. Ő a dologban nem lát felségsértést. Ha a ministérium lát, ott van a korona ügyvéde. Formulázzon vádat. De szemethunyó kegyelmi eljárás fenyegetéssel egybekötve: alkotmányellenes. Mert kérdés, ha lehetne-e elítélni a vádoltakat ? Alkotmányos polgárra nézve jobb, ha bevádoltatván, törvényszék elé állíttatik, mint ha kegyelmet nyer — de pofon ütik. A ministérium megsemmisítheti a nyilatkozatot, ha tetszik. De ne kivánja ezt a megyétől. Hajtsa végre a megsemmisítést, de alkotmányos közeget erre nem talál. Máriássy Béla nem fél a fenyegetéstől. Tagadhatlan jog a politikai vélemény-nyilvánítás. Abony városáét helyesli. Az 1723 ki törvény ellene nem nyújt alapot. Pártolja a közgyűlés, illetőleg Nyáry indítványát. Halász B. (a kimerült gyűlés „eláll“ zúgása közt) éles kifejezésekben Nyáryt és Máriássyt recapitulálja. Érti a jog terén a megsemmisítést. De eszmét nem lehet megsemmisíteni. Pest megye ebben a ministériumnak segédkezet nem nyújt. Keglevich B. és Bobory csatlakozik ezekhez. Kász Ivott e minden tekintetben fontos kérdéshez hozzászólani lelkiismerete kényteti. Kossuth váczi levele megingatta a pártállást; más volt az ellenzék ezelőtt, más most. Szóló, ki szintén ellenzéki, látja ezt a megye termében is.Ellenzékeskedés van mindenütt, de nem czélok és lényeg, hanem formák ellen, a legnagyobb szenvedéllyel. Tudja, hogy a párt szükséges és a pártharca kiegyenlíthetlen, de a pártoknak közreműködése a haza érdekében szükséges. Ez nálunk is megvolt és üdvös volt. Nagy fájdalmára, ez megszűnt. A pártok most egymást mereven kirekesztő alapokon állanak. Ez kivált nálunk felette veszélyes. A hazafiság a pártállásnál mindig előbbvaló legyen. E veszélyes jelenség nyilatkozik az abonyi levélben is. Nem hiszi, hogy bármely hazafi el ne ismerné Kossuth érdemeit. De legújabb politikáját nem osztja, és ezt kijelentetni kívánja a megye által is, a ministérium eljárásának jogtalansága mellett. Beniczky Kász ellenében Nyáry indítványa mellett szól. Nyáry indítványa elfogadtatik. Rákóczy főjegyző előadja, hogy Nagy-Kőrös városa szintén irt bizalmi levelet Kossuthhoz. De a miniszeri rendelet következtében visszavette. A megyéhez folyamodik, hogy pártolja fölszólalását a rendelet ellen az országgyűlésnél. Felolvastatik a folyamodvány, mely kimondja, hogy pártolás hiányában a város önállóan lép fel. Nyáry csak ez utóbbit tarthatja helyesnek. Gubody nagykörösi polgármester hosszasan indokolja Nagy-Kőrös eljárását. Nyáry indítványát Kőrös városának inkább kiemelésére, mint kisebbítésére lévőnek tekinti. Mellette marad. Ivánka hasonlóan nyilatkozik. Gubody replicál és felolvasni kéri Nagy-Kőrös repraesentatióját az országgyűléshez. Rákóczy főjegyző ezt megteszi. Nyáry indítványát azon elv kimondásával kívánja megtoldani, hogy sem egyén, sem testület politikai vélemény nyilvánítástól el nem tiltható. Az indítvány a toldalékkal együtt elfogadtatik. Rákóczy főjegyző felolvassa a pénzügyminister körrendeletét, a tisztviselők közreműködéséről az adóbehajtásnál. Ahháztartás végett az alispánnak kiadatik. Rákóczy főjegyző felolvassa a belügyminister rendeletét melylyel a megyei tisztviselők az 1868. évi hús- és borfogyasztási adóra vonatkozó szerződések megkötése előmunkálatánál közreműködésre hivatnak. Nyáry elismeri, hogy a jövő évi költségvetésnél a pénzügyminiszernek erre szüksége van. De ebből nem következik, hogy törvény ellen a megye vétessék erre igénybe. Kérjen a kormány új meghatalmazást. Ily értelemben repraesentatiót indítványoz. Elfogadtatik. Elnök a gyűlés folytatását holnapi 10 órára tűzi ki. Pest város hatóságának kebelében pár hét óta sajnos meghasonlás uralkodik. A polgármester és a főkapitány — mindkettő a közügy iránt buzgólkodónak és hivatala betöltésében nemcsak lelkiismeretesnek, hanem erélyesnek is ismert férfiú — a hatáskörükbeli illetőség fölött megegyezni nem tudtak.— A főkapitány több esetben, melyek nevezetesebbjei alább előszámláltatnak, végrehajtói tisztében vélt eljárni; míg a polgármester ugyanazokban nemcsak beleszólási jogát tartá fenn, hanem intézkedett is. Ebből származott egyfelől az, hogy a főkapitány a belügyministériumhoz jelenté föl ügyét; másfelől az, hogy a polgármester beadta volt lemondását a városnál, kimondván, hogy Thaisz Elek főkapitánynyal együtt hivataloskodni nem akar. A városi képviselő-testület azonban a főpolgármestert fölkereste saját szállásán, s kérte lemondásának visszavételére. A dolog ki látszott egyenlítve lenni, s a főpolgármester visszavonta lemondását, de a képviselőség , szintén buzgalomból, elégtételt is akart a főpolgármesternek szerezni. Annálfogva egy fiatal képviselő indítványára elhatározta, hogy jegyzőkönyvbe iktassa azt a lemondást, melyben kimondatott, hogy a polgármester nem akart többé együtt hivataloskodni a mostani főíkapitánynyal. Ezek voltak az előzmények, melyeket minden részrehajlás nélkül, s minél szárazabban elmondandóknak tartottunk. Meg kell említnünk még a tényt, hogy a sajtó úgyszólván néma volt ezen ügyben, mely pedig minden más alkotmányos országban nem mulasztotta volna el a közvélemény fölvilágosítására s a szenvedélyek lecsillapítására hatni. Mi mint hivatalos közlöny nem szóltunk, és nem is szólhatunk e tárgyhoz, nehogy a helyhatósági élet szabadságának tiszteletében helytelen magyarázatokra adjunk alkalmat, akár a magunk részéről, akár a ministerium irányában. Annálfogva az alábbiakat is commentár nélkül teszszük közzé, az olvasó belátására bízván a fölhozott vádak és kimondott ítélet helyességének megbirálását. Szerk. Pest , oct. 6. Pest városának f. évi október hó 5-kén d. u. 4 órakor a városi tanácsteremben tartott rendkívüli közgyűlésére a képviselők és hallgatóság oly nagy számban tódultak, hogy a terem — mely különben is hasonló gyülekezetekre egyáltalában alkalmatlan — alig volt képes őket befogadni. Oka e nagy érdekeltségnek azon — a fővárost, s mondhatni az ország nagy részét feszültségben tartó, a városi hatóság kebelében előfordult súrlódások tárgyalása volt, amelyre vonatkozólag a városi jog- és sérelmi bizottmány véleményét a közgyűlésnek bemutatta. A közgyűlésen Agerasztó Miklós főbíró elnökölt; a főjegyző megkezdette az ügy előadását a jogügyi bizottmányhoz utasított összes tárgyiratok felolvasásával, s e felolvasás majdnem három egész órán át tartott. Tájékozás végett a felolvasott ügyiratokból nyert tudomás alapján következőket emeljük ki: 1. A főkapitány a dinnyeárusoknak meghagyta, hogy nappali árulási helyeikről a dinnyét éjszakára eltávolitani tartoznak; ezen intézkedés ellen az illető kofák a városi tanácsnál panaszt emeltek, melyben százados gyakorlatra hivatkozva, a nagyobb dinnye-rakományoknak — melyeket állványon árulni lehetetlen — ennek idején is a néhány hétig tartó dinnye idény alatt — az utczán való meghagyatását kérték; a városi tanács ezen folyamodványt felvilágosító jelentéstétel végett a főkapitánynak 3 napra kiadta, elrendelvén egyszersmind, hogy az ez érdembeni határozathozatalig a főkapitány tartsa függőben intézkedését ; a főkapitány tett ugyan jelentést a tanácshoz, ebből azonban a tanács azon meglepő tényről értesült, hogy a főkapitány a tanácsi végzést közvetlenül a belügyminiszerhez terjesztette fel, s a kormánytól azt kérte, hogy a tanácsi végzést semmisítse meg; a belügyminiszer úr aztán csakhamar a főkapitány kérelméhez képest intézkedett, anélkül, hogy a tanácsot előbb meghallgatta volna. 2. Weinberger kávés a király utczában, a zárórák áthágása végett, a főkapitány által egymásután 3-szor, 20, 30 és 40 írt pénzbírságban marasztaltatott el, mely összegnek azonnali be nem fizetése esetén bezáratással fenyegettetett; a kávés a bezáratástól menekülni óhajtván, panaszt emelt a főpolgármesternél, ki ennek folytán a főkapitányt oda utasította, hogy a tényálladékról, az iratok bemutatása mellett, a tanácshoz jelentést tegyen, addig pedig a végrehajtást függeszsze fel; a főkapitány, közbejött sürgetésre, bemutatta a kívánt jelentést, ebben azonban megemlítette azt, hogy ő, daczára annak, hogy a főpolgármestertől felfüggesztő rendeletet kapott, támaszkodva a fennállott m. kir. helytartótanácsnak 1863. évben (Pálffy idejében) kiadott rendeletére, Weinbergertől a 90 ft birságot behajtotta; a tanács meggyőződvén az ügyiratokból, hogy Weinberger csakugyan hibás, a kapitány ítéletét elvileg helybenhagyta ugyan, a bírságokat azonban túlságosaknak találván, azokat 5, 10 és 20 forintra szállította le, a főkapitányt pedig oda utasította, hogy a Weinberger panaszában felhozott némely körülményekről, mint p. o. arról, hogy más kávéházak és sörházak hosszab ideig is nyitva tartatnak, s mégsem birságoltatnak meg azok tulajdonosai — felvilágosító jelentést tegyen; a főkapitány ezen tanácsi utasításra tett jelentésében a kívánt felvilágosítást megadta; de egyszersmind arról is értesítő a tanácsot, hogy a helytartósági leirat ellenére, felfüggesztő rendeleteket a kapitányi intézkedések ellen kiadni nem lehet, ez pedig megtörtént, s így elvi kérdés forog fenn, ő tehát (a főkapitány) ez ügyben a belügyministériumhoz közvetlenül felterjesztést tett. 3. Weinberger kávés egy a belügyministerhez beadott, igen illetlen hangon irt panasziratban a főkapitányt erkölcstelen életmóddal és hivatalávali visszaéléssel vádolván, e panaszirat a belügyminiszer által közvetlenül a főkapitánynak adatott ki nyilatkozat végett; a főkapitány a kivánt nyilatkozatot közvetlenül felterjesztette, mire a belügyminiszer Pest városa közönségéhez czímzett rendeletben meghagyja, hogy a városi tiszti főügyész Weinberger ellen rágalmazás miatt közkeresetet indítson. 4. Weinberger kávés panaszt emel a főkapitány ellen, hogy ez kávéházi helyiségébe naponként reggeli 10 órától esti 6 óráig egy biztost ültetett be, s ezáltal kávéházának hitelét nemcsak megrontja, de a vendégeket is elriasztja. A főkapitány ezen panaszra a tanácsnak azt jelentette be, hogy a biztost azért rendelte panaszra kávéházába, mert bizalmas útán értesülést kapott, hogy ezen kávéházban a rendőrség elleni összeszövetkezés czéloztatik; megjegyzi egyébiránt a főkapitány, hogy a rendőrbiztosnak jelenléte a kávéházi üzlet hitelét nemhogy csökkentené, hanem azt még inkább szilárdítja. 2004