Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-16 / 180. szám

Tás Bimk által készített mellszobra állt, körözve babér­koszorúkkal. 14 szép fiatal lány fehérben, balról emelvény a szónokok és jobbról ülések a küldöttségek tagjai számára, a­kik közt a Jász­­kun kerületek főkapitánya is, mint küldött, jelen vala, szemben körös körül díszes és nagy számú közönség, s legnagyobb részben a város népe. A szónoklatok megkezdése előtt a helybeli da­lárda a Szózatot énekelte el, s azután Fazekas Alajos helybeli ügyvéd szólt, elmondva az ünne­pély czélját s melegen emlékezve meg az egykori játszópajtásról, kivel egy évben (1­823-ban) szüle­tett, s itt naponta „együtt nyargalásztak szilaj nád­paripán, fűzfa­sípot fújva.“ — Beszéde végén le­hullt a lepel, mi­közben a hölgyek koszorúikat a szoborra rakták. A szürke márványtáblán e felirat olvasható: „Itt tölté gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének, tisztelői, 1861.“ Ezután Szász Károly mondá el szép alkalmi költeményét. A zajos éljenzés elhangozta után Reményi Ede olvasta fel a tábla és a szobor törté­netét, melyek alapításának eszméje tőle került, és, mint tudva van, a szoborra begyült 15,000 frtot is legnagyobb részben e­gyű­tté. Majd a dalárda Petőfi „Itt születtem .. .“ költe­ményét éneklő, Pintér, a helybeli karmester szer­zeménye szerint,­s aztán Szabados János a­­Sze­gedi Híradó“ szerkesztője mondott szép alkalmi költeményt. Végül Losonczy László szavalta el költeményét Petőfi szelleméhez, midőn ennek költeményeit az akadémia a 200 aranyos nagy jutalomban ré­­szesíte. Ezután a dalárda Kölcsey hyranusát éneklé s a rövid, de szép ünnepélynek vége lett. Délután 3 órakor ebéd a városháza nagy termé­ben , mely alkalommal a pohárköszöntések hosszú sorát Endre Mihály a város főbirája a királyra és a bájos királynéra nyitotta meg. Továbbá Perczel Petőfiben a nép s névszerint a közhonvéd költőjét, dicsőitőjét, lelkesitőjét emelé ki; — aztán e város derék népét, mint őrét s támaszát a szabadságnak 1848-ban, élteté. Szász Károly Petőfi élő kortár­sait, a három legnagyobb magyar költőt: Aranyt, Jókait és Tompát éltette. Gyulai Pál Félegyház polgárainak az akadémia nevében üdvözletet ho­zott és koszorut Petőfi emlékére, kiről az akadé­mia méltán elmondhatja , mint Moliéreről a fran­­czia : az ő dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ő hiányzik a mienkből. Estve színházi előadás következett, melyen Ke­­serű­-Bérczy Ilon asszony .Petőfi emlékezetes czí­­mű alkalomszerű darabját adták elő helybeli mű­kedvelők, köztök a szerző is dicséretes ügyesség­gel. Ennek végén Reményi játszott és Füredy éne­keit. Hogy a magyar közönségnek mindkét ked­­vencze jeles volt, s méltó kitüntetésben részesült, felesleg mondanunk. Éjjel fényes tánczvigalom zárta be az ünnepélyt, melyen a város és vidék szép hölgyei közt nem egynek emelte diszét a szép magyar mente. („H.“). BÉCSI TUDÓSÍTÁS. A birodalmi tanács oct. 14-iki ülésében napi­renden volt az alkotmány választmány jelentése azon törvényjavaslatról, mely által az 1861. febr. 26-iki birodalmi képviseleti alaptörvény megvál­­toztattatik. Dr. Kaiserfeld megtevőn jelentését, megnyilik a vitatkozás. Fel vannak írva : a választmányi jelentés ellen dr. Ziemialkowski alelnök, dr. Rechbauer; mel­lette Plener, dr. Klier. Ziemialkowski: Minden kornak megvan a maga jellemző ismertető jele; a mai a nemzeti individuali­tás elismerését hordozza zászlaján. Az eszme nem mai: a bécsi congressus is elismerte Lengyelor­szág individualitását, bár magát az országot szét­tépte. Ez eszme , mely Olaszországban megvaló­sult, faj-conglomeratiová fajult s mint pangerma­­nismus és panszlavismus Austria kapuját ostro­molja. S mit tett Austria ellenébe­n egy vele homlok­­egyenest ellenkező eszmét: a különböző törzsek és népek unificatióját. Eléggé hibásan — mert egyik nép sem akar elnyeletni a faj-conglomera­­tioban. Austria egyetlen tartós alakulása : a népek szövetkezése közös védelemre. A divide et impera által oda jutott Austria, hogy az oly kis országok-­­ ból áll, hogy ezek önállóságukat nehezen tarthat­ják fen. Most csak a lehetőn kell törekedni. Ha a királyságoknak s országoknak nem adják meg önállóságukat, legalább meg kell adni az ön­­kormányzatot, mely a­nélkül, hogy a monarchia egységét megzavarná, lehetővé teszi a természet­szerű fejlődést, s így megerősíti az őszállamot. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az octoberi diploma s februári patens ez elven nyugszanak. A jövő megmutatja, ha megnyug­tatja-e a jelen javaslat a népeket, s lehetővé teszi-e Austriát tartós alapon szervezni ? A lengyelek szónok szerint azért vesznek részt az alkotmány­­munkában, hogy tölök telhetőleg megakadályoz­zák, hogy azon útról, melyen ők egyedül tartják lehetőnek Austria világtörténeti feladatát, ne tér­jenek le annyira, hogy a visszatérés lehetetlenné vagy csak roppant áldozatok árán elérhetővé tétessék. (Helyes jobbra.) Plener: Az 1861 iki alaptörvény módosítása a magyar alkotmány helyreállítása által mellőzhet­­lenné lett. De nem elég az alkotmányt az újabb viszonyokhoz idomitni, hanem annak biztosítására garantiákat kell keresni. A választmány szónok szerint távolabbi óhajtásokat nyilvánított, mint a­mennyi elérhető, n­épen mint 1861-ben; de akkor az absolutismus lánczait kellett megtörni. Nem tartja szónok helyesnek, hogy a munkálatban fel­­számíttatnak a reichsrath competentiájába tartozó tárgyak , minthogy azokat biztosan nem határoz­hatni meg — idővel folytonosan szaporodván az agendák száma. De ez összefügg az országok auto­nómiájával s ezért nem lehetett más utat válasz­tani. Ez a kibékülés ténye volt, s óhajtja, hogy ez a házon kívül is ismertessék el azon népek által, melyek a munkától távol tartották magukat. Szó­nok reméli, hogy a korona bölcsesége a lajihán­­inneni népeknek is megszerzi az államalaptörvé­nyek megerősítése által azon biztos alapot, mely­nek a lajihán-túli népek örvendenek. Dr. Rechbotter: Magyarországon az alkotmány helyre van állítva s a Császár megesküdött rá. Ezt ő nemcsak ténynek tekinti, hanem a jog dia­dalának az erőszak felett, s ezért reméli, hogy it­ten is tartós alkotmányos állapotokat fognak te­remteni. A ház megalkotta a minister-felelősségi törvényt, mely megnyerte a legfelsőbb sanctiót, megalkotta az áll­am alaptörvényt s most az a tu­­lajdonképeni alkotmány-törvény feletti tanácsko­záshoz kezd. Abban jelentékeny változtatások s a szabadság kiszélesítése van, a­mennyiben az adó-, katona-megszavazás joga és a tartományi autonó­mia kiszélesítettek. Azonban garantiákat kell arra szerezni, hogy a birodalmi tanács valódi népkép­viselet. Szónok arra utal, hogy a püspökök, kiknek az urak házában van ülésük, a­helyett, hogy ott ülé­süket elfoglalnák, a nép kívonatai ellen titkos ülésben adresset határoztak, mialatt aztán az urak háza határozatképtelen lett. De szónoknak a képviselőház alkotása sem tetszik, s felsorolja ki­fogásait. Ő nem akar ajánlatot tenni, de köteles­ségének tartotta meggyőződését kimondani. Dr. Klier sajnálatát fejezi ki, hogy a revisiónál nem ragaszkodtak azon elvhez, hogy a februári alkotmányon elvet ne változtassanak. Dr. Mühlfeld nem szavazhat addig nyugodtan a javaslat mellett, míg nem tudja, hogy hogyan fognak jövőre tárgyaltatni a birodalmi tanácstól elválasztott közös ügyek ? Míg hát nincs megha­tározva, mik a közös ügyek, ne tanácskozzanak a javaslat felett, vagy legalább csak akkor vegyék elő harmadik felolvasásra, ha a közös ügyek el vannak határozva. Schindler azon reményét fejezi ki, hogy a re­videált alkotmány megvitatása után a törvé­nyek sanctiója be fog következni, s akkor gyor­san véghez menend a kiegyezés. (Helyeslés.) Az a magyar törvény alapfeltétele, hogy a többi országokban is valóságos alkotmányosság léptet­­tessék életbe. Az alkotmánymunka befejezését két hatalom sietteti : a feltartóztathatlan előhaladás, s a javíthatatlan reactio hatalma. Többé nincs mire várnunk. Figyelmeztet, hogy mialatt az aratást, melyet a pillanat nyújt, biztosítni akarják, a mező szélén áll az ellenség kardjával. Megnevezte azt, mely a birodalmat aggasztó helyzetbe hozta, s a szegénységet messze körökre terjeszti ki? A na­pok küzdelmei is az ő munkái, s ha tőlök füg­gene, mindaz, mit nyertek, fictiová lenne. Aztán jellemzi e pártot a világtörténetben , s tetszés közt említi fel XIV-dik Lajos egy adomáját. A királynak Versaillesben volt egy kedvencz mu­lató­helye, mely mögött egy magas sötét szélma­lom állott. A király többször kiment oda Vendome herczeggel ősszel. Következő évben a malom nem volt ott. Emlékszik ön még a malomra ? kérdi a ki­rály a herczegtől, mely minket annyiszor felbosz­­szantott? — Ah felség, felesé a herczeg, a malom nincs itt, de szele még mindig fú. (Tetszés minden oldalról). S nekünk e szelek ellenében kell építe­nünk. Nem tudora, hány támasza van a reactionak : több e 2- nél ? nem oly könnyű őket megszámlál­ni. De le fogjuk küzdeni e középkori árnyakat, ha gyorsan letesszük Austria alkotmányosságá­nak hasisait. (Kitörő tetszés.). Utána Kaiserfeld az előadó beszélt nagy tet­széssel s tüzetesen fejtegetve az alkotmány ellen­ségeit. Bár nagy is azok száma — mondá — re­mélem, hogy a szabadság szelleme által, mely azon elömlik, kifogjuk azokat engesztelni, akkor haza­fias kötelességünket teljesítettük. (Elénk tetszés.). Ezzel az általános vita be lett fejezve s a rész­letes tüstént megkezdetett, mely a 7-dik §-ig haladt. A „ Wiener Abendpost”-ban olvassuk : Ő Felsége ma (f. hó 14-én) délelőtt 10 órakor méltóztatott legkegyelmesebben a városi tanács küldöttségét fogadni, mely dr. Felder és Mayrhof­­fer polgármesteri helyettesekből, továbbá Berger és Uhl tollvivőkből s dr. Grranitsch tanácsnokból állt, s azon alázatos válasz-föliratot nyújtotta át, melyet a városi tanács a 25 nagyméltóságu püs­pök ama feliratára adott, melyben a városi tanács azzal vádoltatik, hogy a várostanács egy pädago­­giumot szándékozik a birodalom innenső részében felállítani. A küldöttség O Felsége által igen ke­gyesen fogadtatott. Miután az első polgármesteri helyettes, dr. Fel­der beszédében, melylyel a feliratot O Felségének átnyujtá, a község-tanácsnak a népiskola emelése körül számos éveken át kifejtett törekvéseit ki­­emelé, s a községi képviselet ezen téren való tevé­kenységének vázlatát adá, Ő Felsége­k egy teljesen következő választ adni méltóztatott: „Ezen föliratot a ministeriumhoz fogom átszol­­gáltattatni. „Egyébiránt azon biztos reményemet fejezem ki önöknek, hogy Bécs ha fő­­s székvárosom köz­ség­ tanácsa, melynek a népiskola-ügy emelése s előmozdítása körüli tevékeny törekvéseit örömest elismerem, távolról sem akarja bármikép is csor­­bítni a vallásnak a nép­iskolára, s a tanári osztály képzésére gyakorlott befolyását, mivel bizonyosan Bécs városának községi képviselete is osztja Ve­lem azon meggyőződést, hogy a vallásnak minden valódi, erkölcsös népnevelés legfontosb s legnél­­külözhetlenebb alapját kell képeznie.“ — BelÜGYMINISTER ur 6 ex és a f. hó 14-én Ház­mán budai polgármester urnak átszolgáltatá a szultán által neki adott harmadosztályú Medsidie-rendet. — UrhÁZY György Írótársunk a franczia becsület­­rend lovagkeresztjét kapta. — TÜRR, mint a „P. N.“ hallja, f. hó 13-án Horvát­országba utazott. — Dr. PÓLYA JÓZSEF, az akadémia rendes tagja, magyar katonai műszavakat küldött be a „Honvéd“ szerkeszt­őságéhez. — Kossuth Ferencz, 62 szavazat-többséggel Sie­­kovics helyett pécsjárási követnek megválasztatott. — VeszpréMMEGYÉBEN, Puszta-Bogárdon, a t. bir­tokos urak regale-jogilletőségüket 3 hold beltelekkel a helybeli egyházak és iskoláknak valláskülönbség nélkül örökre átengedték. A BÁCSMEGYEI FÖLDVÁRRÓL örömmel tudósítanak, hogy a Ferencz-csatorna torkolatánál a hajókázásra nézve eddig fönnállott akadály elhárittatott. Ugyanis sept. 29-én adatott át a közforgalomnak egy magában véve egyszerű, de a czélnak egészen megfelelő zsilip, mely ugyan fából, de remekül van építve, s igy ott, hol eddig az egész ősz folytán a hajózás kevés kivétellel megszűntnek volt tekinthető, jelenleg a legterhesebb járművek kényelmesen úszhatnak. Ezen zsilipnek, mely körülbelül 30,000 írtba került, tervezője és fáradhatlan buzgalma építője Szauter József, ferencz-csatornás köz­ponti mérnök.* 4071

Next