Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-18 / 182. szám

Ennek folytán a szerkezet felolvastatott, é­s a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, ez utóbbi a következő napra tűzetett ki. TIZENHARMADIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épüle­tében 1867-diki September 5 -kén. Jelen voltak : báró Sennyey Pál elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasz­tott tagjai, s a m. kormányt képviselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István, valamint gróf Andrássy Gyula ministerelnök. I. Az előbbeni ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után az Ő Felsége többi országai küldöttségé­nek válasziratára adandó felelet, melynek a ki­­kü­ldve volt albizottság által előterjesztett szerke­zete a tegnapi ülésben a részletes tárgyalás alap­jául elfogadtatott, pontonként vétetett tárgyalás alá. E tanácskozás folyamában, név szerint azon tételnél, a­melyben a közös költségek aránya s az állam­adósságok felett folytatandó értekezések eredményeinek ugyanazon egy zárjegyzőkönyvbe leendő egybefoglalása ajánltatik meg. — Ghyczy Kálmán küldöttségi tag úr külön­véleményt nyil­vánít, s kéri a következő ülés jegyzőkönyvébe fel­vétetni. E külön­vélemény előadása után a szerkezet részletes tárgyalása folytattatván és befejeztetvén, az következőkép állapíttatott meg : „Örömmel constatálja a magyar országos kül­döttség Ő Felsége többi országai küldöttségének beleegyezését, hogy az időszak, melyre a közö­seknek ismert költségekhez járulás aránya a ma­gyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt megállapittatik, tíz évre szabassék meg, s a mint maga részéről felajánlotta, készséggel fogadja el, a midőn a másik részről ajánltatik, azt a kikö­tést, hogy ha egyik vagy másik fél területi viszo­nyaiban bármikor változás történnék, a hozzájá­rulási arány kiigazítása iránt újabb egyezkedés jöjjön létre. „Minél inkább óhajtják a magyar országos kül­döttség tagjai, hogy az arányra nézve is, melyben a magyar korona országai az általuk közösekül elismert államügyek költségeihez járuljanak, mie­lőbb közös megállapodás eszközöltessék , annál sajnos abban értesültek a Felsége többi országas küldöttségének augustus 19-én kelt jegyzőköny­véből, hogy e részben tett javaslatuk nem találta­tott elfogadhatónak. A magyar országos küldött­ség azzal a figyelemmel, melyet a tárgy fontos­sága igényel, s azzal a tekintettel, melylyel sza­bad nemzetek küldöttei egymás érdekei iránt vi­seltetni tartoznak, vette fontolóra mindazt, a­mi az érintett javaslat ellen . Felsége többi országai küldöttségének idézett jegyzőkönyvi kivonatában felhozatik; s midőn ez ellenvetésekre kötelesnek érzi magát megtenni észrevételeit, semmit sem óhajt forróbban, mint hogy ez észrevételek Ő Fel­sége többi országai küldöttségének aggodalmait képesek legyenek eloszlatni s az egyezkedés mun­káját, a fennforgó anyagi kérdésekre nézve, elő­­segíteni. „Mindenekelőtt az a kivonat fejeztetett ki a magyar országos küldöttséggel közlött jegyző­­könyvi kivonatban, hogy a közösenül elismert ál­lamügyek költségeire és az államadósságok ter­hére nézve egyszerre történjék egyezkedés, s egyik­re és másikra nézve ugyanazon hozzájárulási arány állapíttassák meg. „E kivonat szoros kapcsolatban áll azon kérdés­sel, mi az, a­mire a magyar országos küldöttség, az érintett nagy fontosságú ügyeket illetőleg, meg van bízva. S e kérdésre csak az országos határo­zat, mely által a magyar országos küldöttség ki­küldetett, s a törvény, a melynek alapján e hatá­rozat keletkezett, adhatnak választ. „A törvény, mely egyfelől a magyar korona országai, másfelől Ő Felsége többi országai közt fennforgó közös viszonyokat, a magyar korona országaira nézve minden tekintetben kötelezőleg szabályozza, mind jogi tekintetben, mind a meg­oldás módjára nézve megkülönbözteti azon állam­ügyeket, melyeknek közössége a pragmatica sanc­­tióból folyónak tekintetik, azon ügyektől, a­me­lyek a helyzetnél fogva, politikai tekintetből s a két fél érdekeinek találkozása folytán, czélszerűb­­ben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint­ szorosan elkülönözve. „Azon államügyek költségeihez, melyek a prag­matica sanctióból folyóknak tekintetnek, kötele­sek a magyar korona országai, a törvény értelme szerint, hozzájárulni, s e hozzájárulási arány meg­határozása, ha e tárgyban a nevezett országok és O Felsége többi országai közt egyezség nem jöhet létre, az előterjesztett adatok alapján O Felségé­nek, a közös Fejedelemnek, van fenntartva. „Azon államügyekre nézve ellenben, melyek nem tekintethetnek a pragmatica sanctióból fo­lyóknak, s a­melyek közé az államadósságok is tartoznak, se az említett jogi kötelezettséget nem ismerte el, se az elintézés érintett módját nem fo­gadta el a magyar törvényhozás. „Igaz ugyan, hogy az utóbb érintett állam­ügyekre határozottan azt rendeli a törvény, hogy egyidejűleg intéztessenek el a pragmatica sanctió­ból folyó tárgyak költségei arányának megállapí­tásával. Ez egyidejű elintézés azonban csak ma­gának a törvényhozásnak működésére, s épen nem az elintézés módjára, vagy épen a kapcsolatos és ugyanazon arány szerint leendő elintézésére vo­natkozik. „A többször idézett törvény ugyanis az arány megállapítása iránt, melyben a magyar korona országai a pragmatica sanctióból folyó közös­ügyek költségeihez járuljanak, országos küldött­séget vélt a véleményadással megbizandónak; míg a pragmatica sanctióból nem folyó közös érdekű tárgyakra, s különösen az államadósságokra nézve a ministeriumnak tűzte feladatául, hogy, előleges értekezés s a két fél ministeriuma közötti tárgya­lások folytán, javaslatot terjeszszen az országgyű­lés elé. „Az előleges értekezésre, mely a kormány javas­latának az országgyűlés elé terjesztését megelőzi, ugyanazon küldöttség bizatott ugyan meg a ma­gyar országgyűlés által: a magyar országos kül­döttség mindazáltal annál kevésbé hiheti, hogy e kettős megbízatás által a fennforgó két tárgy együttes tárgyalására lenne jogosítva, mivel min­­denik tárgyra nézve különnemű megbízása van, s az államadósságok és a pragmatica sanctióból folyó közös költségek kérdése nem csak jogilag, hanem az elintézés módjánál fogva is különböző szempont alá esik. „Az országos határozat ugyanis, mely által a magyar országos küldöttség kiküldetett, a közöse­kül törvényesen elismert költségek arányára néz­ve határozott javaslat készítésére, az államadós­ságok ügyében pedig előleges értekezésre bízta meg a küldöttséget. „Ha a pragmatica sanctióból folyó közös költsé­gek és az államadósságok elintézési módjára nézve is határozott különbséget tesz mind a többször idé­zett törvény, melyet a magyar küldöttségnek nem szabad szem elől tévesztenie, mind az érintett közterhek természete. „A közös költségek összege, melyhez a magyar korona országai, a pragmatica sanctióból folyó kötelezettségnél fogva, járulni kötelesek, évenkint állapittatik meg a delegátiók által s bizonyos arány szerint osztatik fel a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt. Ez arány a két fél megegyezésével, s ha ily megegyezés nem jöhet létre, a közös fejedelem elhatározásával bizonyos időszakokra állapíttatik meg. Az államadósságok ellenben tudvalévő összegeket képeznek, melyek a magyar korona országait, törvényszerű beleegye­­zések nélkül tétezvén, alkotmányos állásuknál fogva, szorosan jogilag nem terhelhetik,­­ a­me­lyekből mindazáltal az ország, politikai tekinte­tekből , a méltányosság alapján , késznek nyilat­kozott bizonyos évi járulékot elvállalni. Ez évi já­rulék nem időnként változó hányadban, hanem szükségkép egyszer mindenkorra meghatározandó, változásnak alá nem eshető összegben állapíttatik meg. S kiemelhetnék még , hogy e megállapítás­nál nenp egyedül a fizetési képesség veendő tekin­tetbe. Ő Felsége többi országainak küldöttsége is elismeri ezt, midőn a velünk közlött jegyzőkönyvi kivonatban az államadósságok bizonyos, habár, szerinte, csekély összegeire nézve felajánlja a ma­gyar országos küldöttségnek a kiegyenlítést. „A különbséget, mely ezek szerint az államadós­ságok és a pragmatica sanctióból folyó közös állam­ügyek költségei közt mind jogi tekintetben, mind a dolgok természeténél fogva első tekintetre feltűnik, azon történeti indokolás sem képes eloszlatni, mely szerint az államadósságok, csekély kivétellel, a monarchia védelmére s így a hadügyre szükségelt köl­tségekből eredtek; a kötelezettséget pedig, a hadügy költségeihez járulni, a magyar törvény­hozás is elismerte. Ha átalában állana is a tény, a­melyre ez okoskodás építve van , még akkor is tiltakoznia kellene a magyar országos küldöttség­nek a következtetés ellen, mely, a helyzet válto­zása folytán, jövőre alkotott törvényből a múltra vonatnék, a­melyre nézve csak az ország régibb törvényes állása lehet irányadó. De az érintett okoskodás alapja, azon történeti állítás sem mond­ható egészen alaposnak, mintha az államadóssá­gok a hadügyi költségekből származtak volna. A folytonos deficitek fedezésére köttettek ez adóssá­gok, s e deficitek nem egyetlen, bármely terhes kormányzati ágnak voltak eredményei. Ki lehet mutatni, hogy az érintett adósságok nem csekély részben a beligazgatási kísérletekre évek során szintoly czélszerűtlenül, mint aránytalanul, s épen nem Magyarország érdekében tett tetemes kiadá­soknak, s részben az ő Felsége többi országaiban tett különböző beruházásoknak is tulajdoníthatók. „Az államadósságok eredete tehát szintoly ke­véssé igazolhatja ez ügy kapcsolatos tárgyalását a pragmatica sanctióból származó közös ügyek költségei arányának meghatározásával, mint e kétféle kiadások különböző természete, s a fentebb kifejtett jogi szempontok. „A magyar országgyűlés e kérdés elintézésénél bizonyára nem fog mereven ragaszkodni e jogi szempontokhoz, s a­mint már törvényben is ün­nepélyesen kijelentette, a­mit csak az ország ön­állása és alkotmányos jogainak sérelme nélkül tehet, a törvény­ szabta kötelesség mértékén túl is kész lesz megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, melyeket az absolut rendszer eljárása összehalmo­zott, 0 Felsége többi országainak jólléte, s azzal együtt Magyarországé is össze ne roskadjon. S a törvényhozás, mely azon feltételhez kötötte ez ajánlatát, hogy a­ valódi alkotmányosság mind ha­zánkban, mind 0 Felsége többi országaiban tett­­leg életbe lépjen, s e kikötés által is megmutatta, hogy Ő Felsége többi országainak erkölcsi érde­keit szívén viseli, a köztünk fenforgó anyagi kér­dések rendezésénél, s különösen az államadóssá­gokat illetőleg is kétségtelenül tettleg igazolandja, hogy az érintett országok anyagi érdekeit részé­ről áldozattal is kész elősegíteni. E tárgyra nézve azonban az ország maga fog határozni. „Az országos küldöttség, mely a közös ügyek költségeinek aránya iránt javaslat készítésével van megbízva, az államadósságokat illetőleg csak arra hatalmaztatott föl, hogy ha a felelős ministerium közölni fogja vele az e tárgyra vonatkozó adato­kat s az Ő Felsége többi országainak­ felelős minis­­teriumával folytatott tárgyalásokat, ŐFelsége többi országainak küldöttségével előleges értekezésbe bocsátkozzék, melynek eredményét azután a mi­nistérium, saját javaslatával együtt, terjeszti az országgyűlés elé. „Miután mindeddig a mondott előzmények nin­csenek teljesítve, s a két fél ministériuma közt folyt tárgyalások nincsenek előterjesztve, az államadós­ságok ügyében még azon előleges értekezés idejét sem látja a magyar országos küldöttség elérkezett­nek, melyre az országos határozat által szintén ki van küldve, a melynek megtartására nézve azon­ban, mihelyt az érintett feltétel teljesíttetik, kész­ségét előre is kijelenti. „Így állván a dolgok , a magyar országos kül­döttség se azon elveknél fogva, melyeket küldői a közös ügyekről szóló törvényben határozottan ki­mondottak, se a tárgyak különböző természeténél, se azon országos határozatnál fogva, mely,eljárá­sát szabályozza, nem véli teljesíthetőnek . Felsé­ge többi országas küldöttségének óhajtását, hogy a pragmatica sanctióból folyó közös államügyek költségeinek aránya és az államadósságok évi já­rulékából a magyar korona országai által elválla­landó rész megállapítása a küldöttségek által kap­csolatosan, egyszerre és ugyanazon arány szerint intéztessék el. Óhajtja ennélfogva, hogy addig is, míg a két fél ministériuma között az államadós­ságokra nézve folyt tárgyalások eredménye elő­terjesztethetik, s annak folytán e tárgyban az elő­­leges értekezés, melyre az országos küldöttség megbizatott, megkezdethetik , azon másik tárgy­ban, — a­melyben javaslatot kell az országgyűlés elé terjesztenie, s a­melynek elintézésére, hogy a jövő évi költségvetés megállapíttathassék, oly sür­­getőseg int az idő, — haladéktalanul folytattassanak * 2095

Next