Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)
1867-10-19 / 183. szám
INDÍTVÁNY. A közvádlónak hivatalos megkeresésére küldjön ki a képviselőház egy 11-tagú bizottmányt, melynek tagjai a közvádlónak hivatalos megkeresését, az ahhoz csatolt irományokkal, és minden a tényállás tisztán felderítésére szolgáló körülményeket együtt komolyan megbírálván, jogilag indokolt véleményét a ház elébe terjeszsze, amely vélemény kinyomatván, a ház tagjai között kiosztassék s kellő idő közbejöttével napirendre kitüzessék. Somssich Pál, Tisza Kálmán képviselő azt kívánja, hogy ez indítvány nyomassék ki, osztassék ki a képviselők közt és azután legalább is három nap közbenjöttével vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök ez értelemben mondván ki a határozatot, az indítvány tárgyalását hétfőre tűzi ki s az ülést 3.12-kor bezárja. A KÖZÖS ÉRDEKŰ VISZONYOKRÓL SZÓLÓ XII-IK TÖRVÉNYCZIKK ÉRTELMÉBEN ORSZÁGOS HATÁROZAT ALAPJÁN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG 1867. ÉVI AUGUSTUS ÉS SEPTEMBER HÓBAN TARTOTT ÜLÉSEINEK JEGYZŐKÖNYVE ÉS ENNEK MELLÉKLETEI. (Folytatás.) TIZENNEGYEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épületében 1867. September hó 16 án. Jelen voltak : báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt képviselő két minister: Lónyay Menyhért és Gjorove István, valamint gróf Andrássy Gyula ministerelnök. I. Az elnök megnyitván az ülést, a September 5 dikén tartott ülés jegyzőkönyve felolvastatott, melynek folytán Ghyczy Kálmán küldöttségi tag úr által bejelentve volt különvélemény is előterjesztetett, mely a VII. alatt van mellékelve. Az előterjesztés után a jegyzőkönyv hitelesíttetett. II. A pénzügyminister Lónyay Menyhért úr szóbelileg előterjeszti azon tárgyalásokat, melyek az államadóssági ügyre vonatkozólag a magyar korona és Ő Felsége többi országainak ministériumai közt folytak, név szerint a következőkben: „Az országos küldöttség hatásköre és feladata iránt hozott országos határozat értelme szerint már a tanácskozások kezdetén előterjeszti a ministérium mindazon adatokat, melyek az államadósságok iránt rendelkezésére állottak. A tanácskozások folyama alatt igyekezett megadni a kívánt felvilágosításokat, sőt gondoskodott arról is, hogy a főállamszámvevőségnél lévő főkönyvek megtekinthetők legyenek. Miután az országos határozat értelme szerint a ministériumnak az is feladata, hogy az államadósságok ügyében föfelsége többi országai felelős ministériumával folytatott tárgyalásokat közölje , azok eredményét a következőkben van szerencséje a nagyméltóságú országos küldöttség elé terjeszteni: „A magyar ministerium mindenek fölött igyekezett érvényt szerezni azon elveknek, melyek az államadósságokról az 1867 : XII. t. sz. 53., 54., 55. és 67. §§ aiban foglaltatnak, akkor fogván föl feladatát, hogy a fennálló államadósságok után vállalandó teher mielőbb bizonyos meghatározott pénzbeli összegben találja kifejezését. Másrészről, hogy eleget tegyen az 54. §. rendeletének, mely szerint „az ország késznek nyilatkozott a törvényszabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság szempontjából megtenni mindazt, mi a súlyos terhek káros következményeinek elhárítására szükséges“ , minden igyekezetét oda kellett irányoznia, hogy az évjárulék meghatározásával együtt oly intézkedések létessenek, melyeknél fogva a közeljövőben kilátásba legyen helyezve az összes államadóssági ügy alapos rendezése, még pedig oly módon, mely szerint annak súlya — amenynyire lehet — mindkét félre nézve elviselhető legyen, hogy „annak terhe alatti Felsége többi országainak jóléte, s azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon“, s miután a két országcsoport anyagi jobbléte egymással szorosan összefügg, az újabb terheltetés it lehetőleg elháríttassék. „A több ideig folytatott tárgyalásoknál kimutatta a magyar ministérium annak szükségét, hogy a fennálló, több mint százféle adósság-czím alatt létező tételek minél rövidebb idő alatt convertáltassanak, mégpedig olyképen, hogy az összes államadósság egységes évjáradéki kölcsönné változtattassék át. Eltekintve az államadóssági ügy könnyebb és olcsóbb kezelésétől és ellenőrzésétől, s azon általános előnytől, mely ezen conversióból magukra az állam hitelezőire nézve is következik : e conversió szerencsés és sikeres keresztülvitele folytán nagyobbrészt el fognak esni azon nevezetes, 23—25 millió közt álló törlesztési tételek, melyek az államot még azon esetben is, ha képes lenne fedezni a rendes kamatjárulékokat, a kötelezett törlesztés folytán mindig újabb, mégpedig terhes kölcsönök kötésére kényszerítenék. Az adósságtörlesztés minden államra nézve, mely azon szerencsés helyzetben van, hogy jövedelmi felesleget tud előmutatni, kétségtelenül czélszerű intézkedés; de oly államnál, mely folytonos deficitben szenved, mely csak a névbeli értéken alul nyerhet újabb kölcsönöket, — mindig újabb meg újabb és mindig súlyosabb terheltetést okoz; — s már csak ezen terheltetés folytán is — mely nem tarthat lépést az adóképesség fejlődésével — a fizetési képesség csökkenésénél fogva s azáltal, hogy a vállalt kötelezettség teljesíthetése mindinkább bizonytalanabbá válik, idő folytával az államhitelezőkre nézve is káros lehet. „Sikerült is ezen okokból Ő Felsége többi országai ministériumának beleegyezését az iránt megnyerni, hogy a conversió iránt a jövő évi máju 1-ig mindkét törvényhozásnál törvényjavaslat terjesztessék elő. Továbbá szintén közegyetértéssel elhatároztatott egy vegyes bizottság alakítása is, melynek feladata lesz az államadósságok 1867. évi december 31-kei állapotának tisztába hozása és a hitelkönyvnek bezárása. „Ő Felsége többi országainak ministeriuma elfogadta azon elvet, hogy minden igyekezetét arra kellene irányozni, miszerint az 1869-ks év kezdetétől fogva a deficit megszűnjék. „Az 1868. év átmeneti évnek tekintendő, mely alatt kell véghezmenni mindazon pénzügyi műtéteknek, amelyek a pénzügyek és államadósságok rendszeres kezelésére nézve elkerülhetlenül szükségesek. Ennélfogva gondoskodni kellett a javaslatban arról is, mi módon lenne az 1868-ki hiány fedezendő, s erre nézve alig marad más mód, mint a függő adósság növelése. „Mindenesetre legnevezetesebb kérdés és legkényesebb természetű azon év járulék meghatározása, melyet a magyar koronához tartozó országok a meglévő államadósságok terheiből egyszer mindenkorra meghatározandó évjárulék fejében elvállaljanak. Amint a méltányosság kívánja egyrészről, hogy az érintett terhekből erőnkhöz képest, tehát adóképességünk aránya szerint annyit vállaljunk, amennyit becsülettel elbírhatunk, ugyancsak az igazság és méltányosság igényli másrészről, hogy a fenálló államterhek egy részét Ő Felsége többi országai előzetesen vállalják magukra. „Legyen elég ez utóbbi kívánat igazolására csak a következő indokokat felhozni: „a) Kétségtelen, hogy az államadóssági tételek közt nevezetes összegek vannak, melyek általában vagy külön-külön O Felsége többi országait illetik. „b) Azon hasznos beruházások fejében, melyek a közjövedelmekből tétettek, aránylag nagyobb összegek fordittattak O Felsége többi királyságai és országaira. Magyarország, hogy ugyanazon beruházásokat megtehesse, saját hitelét sokkal nagyobb mértékben lesz kénytelen igénybevenni. „c) A tőkék utáni jövedelem, az úgynevezett „Freie Rente“ — mely még igen csekély mértékben létezik hazánkban, holott Ő Felsége többi országaiban sokszorta nagyobb — nem vonatik még kellőleg adózás alá, — ennélfogva a befolyt adókhoz képest az adóképesség is tetemesen nagyobb a Felsége többi országaiban. „d) A magyar koronához tartozó országokat aránylag nagyobb földtehermentesítési adósság terheli. „Mindezeknél fogva a magyar ministérium előbb 32, később 30 millió kamatösszeget kívánt a másik fél részére előzetesen elfogadtatni. Azonban, miután több ideig értekezett ez irányban, 25 milliónyi előzetes fedezésre sikerült az ő Felsége többi országainak ministériuma részéről a beleegyezést kinyerni, azon határozott föltétel alatt mindazáltal, hogy a pragmatica santióból folyó közös államügyek költségeinek hozzájárulási aránya a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt akkor állapittatik meg, mint 30: 70-hez. — A magyar ministerium, midőn e kikötést előterjeszti, az érintett 25 milliónyi levonást illetőleg kijelenti, hogy azt, tekintetbe véve a kiegyezkedés ezáltali végbefejezhetésének nagy horderejét, a maga részéről elfogadhatónak véli. „E szerint a conversió keresztülvitele után előállandó évjárulékból 25 millió fogna ő Felsége többi országainak terhére előzetesen leszámíttatni, s a fennmaradt összegből viselendnek a magyar korona országai egy bizonyos arányrészt. „A magyar ministérium óhajtotta volna, hogy ez arányrész 28%-nál nagyobb ne legyen, azonban hosszan tartó , két hónapi időt haladó tárgyalások után 30 százaléknyi hozzájárulási kulcsot vél javaslatba hozandónak. — Okai a következők : „A valóságos adóbevételek — ide nem számítva az államjavak és a bányászat jövedelmeit— 6 évi átlag szerint 28,2 százalékot tesznek. „Ezen évek közt azonban kettő, u. m. az 1861. és 1863-ki, rendes évnek nálunk alig vehető. „Czélszerű önkormányzat mellett hazánkban az adóképesség gyorsabb fejlődése bizton várható. „Megjegyzendő végre, a mi egyik legnagyobb fontosságú körülmény, hogy az évjárulék, melylyel az államadósságok kamataihoz járulunk, egyszer mindenkorra állapíttatik meg, és semmi körülmény folytán változást nem szenvedhet, minélfogva méltányosság szerint a jövő gyorsabb kifejlődésének lehetősége is számba veendő. „A magyar ministérium azon meggyőződésben van, hogy ezen, a két ministérium között megállapított javaslat mellett, takarékos és czélszerű pénzügyi kezelést feltételezve, ha mindazon eszközök alkalmaztatni fognak, melyek az ország anyagi és szellemi felvirágozására szolgálnak, kivált, ha a belviszonyok megállapodnak s hazánk bel és küldékének örvendhet : a vállalandó teher elviselhető lesz. „A hozandó áldozat bizonyára nem mondható ugyan csekélynek : azon erkölcsi nyeremény mindazáltal, hogy az egyezség szerencsés keresztülvitelével azon utolsó viszálkodás oka i is megszűnik, mely a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt még az alkotmányos egyetértést megzavarhatná, elég nagyra nem becsülhető eredmény lenne. „Szükséges volt még megemlíteni a papírpénzben lévő függő adósságot is. Az általánosságban tartott egyezmény szerint a két törvényhozásnak feladata leend a jövőben ez iránt egyértelműleg határozni. „Midőn az államadósságok iránt folytatott tárgyalások eredményét a magyar ministérium a nagyméltóságú országos küldöttséggel közli, egyszersmind arról is jelentést tehet, hogy mindazon tárgyak iránt, melyeket az 1867. t. sz. a két ministerium közös javaslata alapján rendel a törvényhozás által eldönteni, az egyezmények főbb vonalakban már létesittettek.“ E tárgyalások eredményekép a pénzügyminister úr folytatólag a két ministerium közt történt következő megállapodásokat terjeszti elő: „1. Az államadósságokra nézve a két pénzügyi minister legfeljebb 1868-ik évi május 1-éig az illető törvényhozó testületeknek egy közegyetértéssel szerkesztett előterjesztvényt teend azon czélból, hogy a jelenlegi különböző adóssági czimekből származó tételek, egységes évjáradéki adóssággá (Rentenschuld) lehetőleg széles mérvben változtassanak át, az eddigi kamatélvezet alapján és a fennálló törlesztési járadékoknak kivihető elenyésztetésével. „2. Egyébiránt már most megállapíttatik, hogy a két pénzügyi miniszer, mindenik saját törvényhozása elé oly egyenlő alapokon nyugvó törvény 2106