Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-19 / 183. szám

INDÍTVÁNY. A közvádlónak hivatalos megkeresésére küld­jön ki a képviselőház egy 11-tagú bizottmányt, melynek tagjai a közvádlónak hivatalos megke­resését, az ahhoz csatolt irományokkal, és minden a tényállás tisztán felderítésére szolgáló körülmé­nyeket együtt komolyan megbírálván, jogilag ind­okolt véleményét a ház elébe terjeszsze, a­mely vélemény kinyomatván, a ház tagjai között kiosz­­tassék s kellő idő közbejöttével napi­rendre ki­­tüzessék. Somssich Pál, Tisza Kálmán képviselő azt kívánja, hogy ez indítvány nyomassék ki, osztassék ki a képvise­lők közt és azután legalább is három nap közben­jöttével vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök ez értelemben mondván ki a határoza­tot, az indítvány tárgyalását hétfőre tűzi ki s az ülést 3­.12-kor bezárja. A KÖZÖS ÉRDEKŰ VISZONYOKRÓL SZÓLÓ XII-IK TÖRVÉNYCZIKK ÉRTELMÉBEN ORSZÁGOS HATÁROZ­AT ALAPJÁN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG 1867. ÉVI AUGUSTUS ÉS SEPTEMBER HÓBAN TARTOTT ÜLÉSEINEK JEGYZŐKÖNYVE ÉS ENNEK MELLÉKLETEI. (Folytatás.) TIZENNEGYEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épületé­ben 1867. September hó 16 án. Jelen voltak : báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt kép­viselő két minister: Lónyay Menyhért és Gjorove István, valamint gróf Andrássy Gyula minister­­elnök. I. Az elnök megnyitván az ülést, a September 5 dikén tartott ülés jegyzőkönyve felolvastatott, melynek folytán Ghyczy Kálmán küldöttségi tag úr által bejelentve volt kü­lön­vélemény is előter­jesztetett, mely a VII. alatt van mellékelve. Az előterjesztés után a jegyzőkönyv hitelesít­tetett. II. A pénzügyminister Lónyay Menyhért úr szóbelileg előterjeszti azon tárgyalásokat, melyek az államadóssági ügyre vonatkozólag a magyar korona és Ő Felsége többi országainak ministériu­­mai közt folytak, név szerint a következőkben: „Az országos küldöttség hatásköre és feladata iránt hozott országos határozat értelme szerint már a tanácskozások kezdetén előterjeszti a mi­­nistérium mindazon adatokat, melyek az állam­­adósságok iránt rendelkezésére állottak. A tanács­kozások folyama alatt igyekezett megadni a kívánt felvilágosításokat, sőt gondoskodott arról is, hogy a főállamszámvevőségnél lévő főkönyvek megte­kinthetők legyenek. Miután az országos határozat értelme szerint a ministériumnak­­ az is feladata, hogy az államadósságok ügyében fö­felsége többi országai felelős ministériumával folytatott tárgya­lásokat közölje , azok eredményét a következők­ben van szerencséje a nagyméltóságú országos küldöttség elé terjeszteni: „A magyar ministerium mindenek fölött igye­kezett érvényt szerezni azon elveknek, melyek az államadósságokról az 1867 : XII. t. sz. 53., 54., 55. és 67. §§ aiban foglaltatnak, akkor fogván föl feladatát, hogy a fennálló államadósságok után vállalandó teher mielőbb bizonyos meghatározott pénzbeli összegben találja kifejezését. Másrészről, hogy eleget tegyen az 54. §. rendeletének, mely szerint „az ország késznek nyilatkozott a törvény­szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság szempontjából megtenni mindazt, mi a súlyos ter­hek káros következményeinek elhárítására szük­séges“ , minden igyekezetét oda kellett irányoz­nia, hogy az évjárulék meghatározásával együtt oly intézkedések létessenek, melyeknél fogva a közeljövőben kilátásba legyen helyezve az összes államadóssági ügy alapos rendezése, még pedig oly módon, mely szerint annak súlya — a­meny­nyire lehet — mindkét félre nézve elviselhető legyen, hogy „annak terhe alatt­i Felsége többi országainak jóléte, s azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon“, s miután a két országcsoport anyagi jobbléte egymással szorosan összefügg, az újabb terheltetés it lehetőleg elháríttassék. „A több ideig folytatott tárgyalásoknál kimu­tatta a magyar ministérium annak szükségét, hogy a fennálló, több mint százféle adósság-czím alatt létező tételek minél rövidebb idő alatt con­­vertáltassanak, még­pedig olyképen, hogy az összes államadósság egységes évjáradéki köl­csönné változtattassék át. Eltekintve az államadós­sági ügy könnyebb és olcsóbb kezelésétől és ellen­őrzésétől, s azon általános előnytől, mely ezen conversióból magukra az állam hitelezőire nézve is következik : e conversió szerencsés és sikeres keresztülvitele folytán nagyobbrészt el fognak esni azon nevezetes, 23—25 millió közt álló törlesztési tételek, melyek az államot még azon esetben is, ha képes lenne fedezni a rendes kamatjárulékokat, a kötelezett törlesztés folytán mindig újabb, még­pedig terhes kölcsönök kötésére kényszerítenék. Az adósságtörlesztés minden államra nézve, mely azon szerencsés helyzetben van, hogy jövedelmi feles­leget tud előmutatni, kétségtelenül czélszerű intézkedés; de oly államnál, mely folytonos defi­citben szenved, mely csak a névbeli értéken alul nyerhet újabb kölcsönöket, —­­ mindig újabb meg újabb és mindig súlyosabb terheltetést okoz; — s már csak ezen terheltetés folytán is — mely nem tarthat lépést az adóképesség fejlődésével — a fizetési képesség csökkenésénél fogva s azáltal, hogy a vállalt kötelezettség teljesíthetése mindin­kább bizonytalanabbá válik, idő folytával az állam­hitelezőkre nézve is káros lehet. „Sikerült is ezen okokból Ő Felsége többi or­szágai ministériumának beleegyezését az iránt megnyerni, hogy a conversió iránt a jövő évi máju 1-ig mindkét törvényhozásnál törvényjavaslat terjesztessék elő. Továbbá szintén közegyetértés­sel elhatároztatott egy vegyes bizottság alakítása is, melynek feladata lesz az államadósságok 1867. évi december 31-kei állapotának tisztába hozása és a hitelkönyvnek bezárása. „Ő Felsége többi országainak ministeriuma el­fogadta azon elvet, hogy minden igyekezetét arra kellene irányozni, miszerint az 1869-ks év kezde­tétől fogva a deficit megszűnjék. „Az 1868. év átmeneti évnek tekintendő, mely alatt kell véghezmenni mindazon pénzügyi műté­teknek, a­melyek a pénzügyek és államadósságok rendszeres kezelésére nézve elkerülhetlenül szük­ségesek. Ennélfogva gondoskodni kellett a javas­latban arról is, mi módon lenne az 1868-ki hiány fedezendő, s erre nézve alig marad más mód, mint a függő adósság növelése. „Mindenesetre legnevezetesebb kérdés és leg­kényesebb természetű azon év járulék meghatáro­zása, melyet a magyar koronához tartozó orszá­gok a meglévő államadósságok terheiből egyszer mindenkorra meghatározandó évjárulék fejében elvállaljanak. A­mint a méltányosság kívánja egy­részről, hogy az érintett terhekből erőnkhöz ké­pest, tehát adóképességünk aránya szerint annyit vállaljunk, a­mennyit becsülettel elbírhatunk, ugyancsak az igazság és méltányosság igényli másrészről, hogy a fenálló államterhek egy ré­szét Ő Felsége többi országai előzetesen vállalják magukra. „Legyen elég ez utóbbi kívánat igazolására csak a következő indokokat felhozni: „a) Kétségtelen, hogy az államadóssági tételek közt nevezetes összegek vannak, melyek általában vagy külön-külön O Felsége többi országait illetik. „b) Azon hasznos beruházások fejében, melyek a közjövedelmekből tétettek, aránylag na­gyobb összegek fordittattak O Felsége többi királyságai­ és országaira. Magyaror­szág, hogy ugyanazon beruházásokat meg­tehesse, saját hitelét sokkal nagyobb mér­tékben lesz kénytelen igénybevenni. „c) A tőkék utáni jövedelem, az úgynevezett „Freie Rente“ — mely még igen csekély mértékben létezik hazánkban, holott Ő Fel­sége többi országaiban sokszorta nagyobb —­ nem vonatik még kellőleg adózás alá, — ennélfogva a befolyt adókhoz képest az adó­­képesség is tetemesen nagyobb a Felsége többi országaiban. „d) A magyar koronához tartozó országokat aránylag nagyobb földtehermentesítési adós­ság terheli. „Mindezeknél fogva a magyar ministérium előbb 32, később 30 millió kamatösszeget kívánt a má­sik fél részére előzetesen elfogadtatni. Azonban, miután több ideig értekezett ez irányban, 25 mil­liónyi előzetes fedezésre sikerült az ő Felsége többi országainak ministériuma részéről a bele­egyezést kinyerni, azon határozott föltétel alatt mindazáltal, hogy a pragmatica santióból folyó közös államügyek költségeinek hozzájárulási ará­nya a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt akkor állapittatik meg, mint 30: 70-hez. — A magyar ministerium, midőn e kikö­tést előterjeszti, az érintett 25 milliónyi levonást illetőleg kijelenti, hogy azt, tekintetbe véve a ki­egyezkedés ezáltali végbefejezhetésének nagy horderejét, a maga részéről elfogadhatónak véli. „E szerint a conversió keresztülvitele után elő­­állandó évjárulékból 25 millió fogna ő Felsége többi országainak terhére előzetesen leszámíttatni, s a fennmaradt összegből viselendnek a magyar korona országai egy bizonyos arányrészt. „A magyar ministérium óhajtotta volna, hogy ez arányrész 28%-nál nagyobb ne legyen, azon­ban hosszan tartó , két hónapi időt haladó tárgya­lások után 30 százaléknyi hozzájárulási kulcsot vél javaslatba hozandónak. — Okai a követ­kezők : „A valóságos adóbevételek — ide nem számítva az államjavak és a bányászat jövedelmeit— 6 évi átlag szerint 28,2 százalékot tesznek. „Ezen évek közt azonban kettő, u. m. az 1861. és 1863-ki, rendes évnek nálunk alig vehető. „Czélszerű önkormányzat mellett hazánkban az adóképesség gyorsabb fejlődése bizton vár­ható. „Megjegyzendő végre, a mi egyik legnagyobb fontosságú körülmény, hogy az évjárulék, mely­­lyel az államadósságok kamataihoz járulunk, egy­szer mindenkorra állapíttatik meg, és semmi kö­rülmény folytán változást nem szenvedhet,­­ mi­nélfogva méltányosság szerint a jövő gyorsabb ki­fejlődésének lehetősége is számba veendő. „A magyar ministérium azon meggyőződésben van, hogy ezen, a két ministérium között megál­lapított javaslat mellett, takarékos és czélszerű pénzügyi kezelést feltételezve, ha mindazon esz­közök alkalmaztatni fognak, melyek az ország anyagi és szellemi fel­virágozására szolgálnak, ki­vált, ha a belviszonyok megállapodnak s hazánk bel és küldékének örvendhet : a vállalandó teher elviselhető lesz. „A hozandó áldozat bizonyára nem mondható ugyan csekélynek : azon erkölcsi nyeremény mind­azáltal, hogy az egyezség szerencsés keresztülvi­telével azon utolsó viszálkodás oka i is megszűnik, mely a magyar korona országai és Ő Felsége töb­bi országai közt még az alkotmányos egyetértést megzavarhatná,­­ elég nagyra nem becsülhető eredmény lenne. „Szükséges volt még megemlíteni a papírpénz­ben lévő függő adósságot is. Az általánosságban tartott egyezmény szerint a két törvényhozásnak feladata leend a jövőben ez iránt egyértelműleg határozni. „Midőn az államadósságok iránt folytatott tár­gyalások eredményét a magyar ministérium a nagyméltóságú országos küldöttséggel közli, egy­szersmind arról is jelentést tehet, hogy mindazon tárgyak iránt, melyeket az 1867. t. sz. a két mi­nisterium közös javaslata alapján rendel a törvény­­hozás által eldönteni, az egyezmények főbb vona­lakban már létesittettek.“ E tárgyalások eredményekép a pénzügyminister úr folytatólag a két ministerium közt történt kö­vetkező megállapodásokat terjeszti elő: „1. Az államadósságokra nézve a két pénzügyi minister legfeljebb 1868-ik évi május 1-éig az il­lető törvényhozó testületeknek egy közegyetér­téssel szerkesztett előterjesztvényt teend azon czél­­ból, hogy a jelenlegi különböző adóssági czimek­­ből származó tételek, egységes évjáradéki adós­sággá (Rentenschuld) lehetőleg széles mérvben változtassanak át, az eddigi kamatélvezet alapján és a fennálló törlesztési járadékoknak kivihető elenyésztetésével. „2. Egyébiránt már most megállapíttatik, hogy a két pénzügyi miniszer, mindenik saját törvény­­hozása elé oly egyenlő alapokon nyugvó törvény­ 2106

Next