Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)
1867-10-20 / 184. szám
zött oly arányban osztatott fel, aminő arányban áll a 70 a 30-hoz. „A pontozatok 5. czikkelyében követett azon mód tekintetében, mely szerint a birodalom mindkét felében az 1868-diki évben mutatkozó deficit fedeztetni fog, a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége kénytelen kijelenteni, hogy ezen kérdésben, mely feladatával nem is áll szükségképen a összefüggésben, nem tartja magát illetékesnek. Kötelességének ismeri tehát ezen lehető következményei folytán nagyfontosságú kérdésben, megbízójának, a birodalmi tanácsnak, tökéletesen szabad elhatározását fenntartani. „Minthogy azonban a magyar korona országai részéről az 1868. évre fizetendő illeték annak feltevése mellett állapittatik meg, hogy a mindkét részről való hiánylat fedezése épen az 5. § ban foglalt módon történjék meg, a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége határozottan elismeri, hogy azon esetben, ha a birodalmi tanács a hiánylat ilyképeni fedezéséhez nem adná megegyezését, a magyar korona országai fel lesznek jogosítva, hogy az államadósságokhoz való járulékot 1868 ra csak azon összeg erejéig szolgáltassák, mint az a 3. és 4. §-ban a későbbi évekre van megállapítva. „E pontozatok 7., 8. és 9. §§-aihoz a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége azon megjegyzéssel adja beleegyezését, hogy a törlesztett kötelezvényeknek a 9. §-ban említett kamatélvezete alatt a jövedelmi adó levonása után fennmaradó kamatélvezet értendő. A küldöttség továbbá szintúgy a következő három czikkelyben foglalt határozatokat, és pedig a 10. §-t, mely a vasúttársulatok részére biztosított garanciákról szól, a 11 et, mely a központi pénzügykezelés aktív maradékait tárgyalja, s a 12-et, mely a birodalmi pénzügyminiszernek átszolgáltatandó illetékek átadását tartalmazza, megfelelőknek találja. „Azon arányt illetőleg pedig, melyben a birodalom két fele a közös ügyek költségeihez fog járulni, a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége késznek nyilatkozik arra, hogy a birodalmi tanácsnak a következő megállapodásokat ajánlja elfogadásra: „1. A vámilleték tiszta jövedelme közösnek nyilatkoztatik ki. Ebből mindenekelőtt az adóvisszaszolgáltatás fedeztetik a közös vámvonalon túl kiszállított megadóztatott tárgyakért, a maradék pedig a közös ügyek költségeinek fedezésére fordíttatik. „2. A közös ügyek költségeihez, amennyiben azok a vámjövedelem által nem fedeztetnek, a birodalmi tanács által képviselt országok 70%-át, a magyar korona országai pedig 30%-ot szolgáltatnak. „3. E megállapodások 10 évi időtartamra szólnak, t. i. 1868. jan. 1 jétől 1877. deczember utolsójáig. „Végül még határozottan megjegyeztetik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége nyilatkozatában azon biztos feltevésből indult ki, hogy, amint ezt a magyar törvény is meghatározza, az államadósság feletti egyezménynyel egyidejűleg, a két ministérium között, a vám- és kereskedelmi ügyre, valamint az indirect megadóztatás alapelveire nézve megállapított szerződések is a birodalmi tanácsnak előterjesztetnek, s hogy ezen szerződések által az inneni országok érdekei biztosíttatnak, III. Másrészről a magyar országosküldöttségnek nevében, annak elnöke, báró Sennyey Pál tárnokmester szintén jelenté, hogy e küldöttség a pragmatica sanctioból folyó közös államügyek aránya és az államadósságok kérdését, utasításához képest, külön vévén tárgyalás alá, miután az első tárgyban Ő Felsége többi országai küldöttségével hosszasan egyezkedett, az államadósságok ügyében pedig a két ministérium közt folytatott tárgyalások eléje terjesztettek, s ezek alapján Ő Felsége többi országai küldöttségével is értekezett : az előbbi tárgyban javaslatát, s az utóbbira nézve a két ministérium közt folytatott tárgyalások és a küldöttség közt tartott értekezések eredményei felett véleményét külön határozatokba foglalta. E határozatok a következők: a) A pragmatica sanctioból folyó közös költségek arányára nézve : „Miután,a magyar országos küldöttség értesittetett, hogy Ő Felsége többi országainak küldöttsége az utolsó nyilatkozatában foglalt javaslattól eltért, s habár feltételesen, elfogadta, hogy azon arány, melyben a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai, az 1867-diki XII-dik törvényczikkben közöseknek ismert államügyek költségeihez ezentúl járulandanak, a magyar korona országaira nézve 30, s Ő Felsége többi országaira nézve 70 százalékban, 10 évi időszakra állapíttassék meg : nem tartja az országos küldöttség, már az idő előhaladása miatt is, szükségesnek, a birodalmi tanács küldöttségének September 14-én kelt újabb jegyzőkönyvében tett ellenvetésekre felelni, s az indokok taglalása és cáfolásába ereszkedni, melyek az ezen jegyzőkönyvben, ajánlott javaslat mellett hozattak fel, amelytől Ő Felsége többi országainak küldöttsége maga is elállott, hanem azon óhajtástól vezéreltetve, hogy a közös költségek,, aránya ügyében közös javaslat jöjjön létre, az Ő Felsége többi országainak küldöttsége által kikötött feltételek felett a határozást az országgyűlésnek tartva fent a magyar korona országai részére a 30, s O Felsége többi országaira nézve a 70 százaléknyi arányt, mindamellett, hogy az nagyobb terhet ró az országra, mint amennyivel eddig járult a pragmatica sanctioból folyó közös terhekhez, késznek nyilatkozik, a mindkét részről szintén elfogadott 10 évi időszakra, a magyar országgyűlésen javaslatba hozni. Azon reményben teszi ezt a magyar országos küldöttség, hogy a birodalmi tanács által is ez arány fog megállapittatni, s egyidejűleg a még függőben lévő kérdések, a melyekre nézve Ő Felsége többi országainak hozzájárulása kívántatik, egész összegükben, az 1867-iki XII-ik törvény értelmében, kedvező megoldást nyernek, s ezáltal, és a viszszanyert önkormányzat folytán, az ország anyagi ereje azon 10 év alatt, melyre az arány megállapittatik, emelkedni fog/ b) Az államadósságok ügyében pedig : „A felolvasott pontozatokat, melyek a két ministerium közt folytatott hosszas tárgyalások s az Ő Felsége többi országas küldöttségével tartott értekezések eredményei, olyanoknak találja a magyar országos küldöttség, hogy azok alapján, az 1867-iki XII-dik törvényczikk által kikötött feltétel alatt és módon , s azon reményben, hogy az idézett törvényben érintett egyéb kérdések is, amelyek a két fél kölcsönös beleegyezésével intézendők el, egész összegekben, azon törvény szellemében, s a jogok és érdekek kölcsönös méltánylása alapján, egyidejűleg kedvező megoldást nyernek, a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt, az államadósságokra nézve végleges egyezmény jöhet létre. Midőn e szempontból a magyar országos küldöttség, mely e tárgyban javaslatot készíteni hivatva nincsen, az érintett miniszeri pontozatokat az országgyűlés figyelmébe ajánlandóknak véli: nem mulaszthatja el kiemelni azon rendkívüli anyagi és erkölcsi hasznot, mely az államadósságok kérdésének oly alapon, amely Magyarország pénzügyi rendszere önálló kifejtését lehetővé teszi, végleges elintézéséből, s ezáltal a kiegyezési mű szerencsés betetőzéséből az országra hárul.“ A két küldöttség a felolvasott jegyzőkönyvekből örömmel győződött meg a felől, hogy mindkét nagy fontosságú tárgyban, mely felett a két küldöttség közt egyezkedések folytak és illetőleg értekezések tartottak, a leglényegesebb pontokra nézve közös megállapodás és véleményegység jött létre. E megállapodások mindkét küldöttség részéről, oly után és módon, melyet utasításaik és törvényeik eléjük szabnak, az illető törvényhozások elé lesznek terjesztendők. Jós. Othm. Kard. Rauscher m. k., Obmann der reichsräthlichen Deputation. Báró Sennyey Pál m. k., a magyar országos küldöttség elnöke. Dr. Vincenz Klun, Schriftführer der Keichsraths-Deputation. Dr. Kautz Gyula, a magyar országos küldöttség jegyzője. A BIRODALMI TANÁCSNAK A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSSEL TÁRGYALÁSRA KIKÜLDENDŐ KÜLDÖTTSÉGÉT ILLETŐ TÖRVÉNY MAGYAR FORDÍTÁSA.*) JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT. 1. A birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok küldöttsége — bármily élénken óhajtja is, hogy az egyesülés mielőbb sikerüljön, — mégis sajnálkozására a magyar küldöttség által azon arányra nézve tett javaslatot, melyben a magyar korona országai jövendőben az egész birodalmat illető kiadásokhoz járulni tartozandónak, megfelelőnek nem tekintheti; mivel ezen javaslat egyrészről nem vonatkozik valamennyi kiadásokra , melyekhez mind a két fél járulni tartozik; másrészről pedig azon elv, mely szerint a hozzájárulásnak kiszabása végbeviendő, helyesnek nem tekintethetik ; és mivel továbbá azon számokban, melyek az arány kikutatásánál ezen elv szerint a számadásnak alapjául vétettek, részenkint igen nevezetes kiigazítások szükségeltetnek. 2. A magyar korona országai azon közigazgatási költségeken kívül, melyek a közös állami ügyekre vonatkoznak, még a jelenleg fennálló államadósság költségeihez is tartozandónak járulni, annálfogva azon arány is meghatározandó, melyben ezen költségeket a birodalom két fele viselni fogja és pedig ezen meghatározás vagy egyidejűleg a többi közös költségek meghatározásával végbeviendő, vagy azt még meg kellene előznie , mivel az államadósság által feltételezett költségek sokkal felülhaladják valamennyi többi közös költségek összegét, s annálfogva csak akkor, ha azon összeg, melylyel mind a két rész az államadóssághoz járuland, meg leend állapítva, váland lehetségessé, a mindenik félnek azután még fenmaradandó vagyonnak összegét és igy a többi költségekre nézve egy igazságos hozzájárulási arányt kitalálni. 3. Fontolóra vétetvén azonban, hogy, kivéve néhány kevés, illetőleg nem nevezetes összegeket, melyekre nézve — ha kivántatnék — a kiegyenlítést további tárgyalásnak lehetne fentartani, az egész államadósság csak a birodalom védelmére s közérdekeinek biztosítására szükségelt, azaz a hadügyre fordított költségekből veszi eredetét, a kötelezettség pedig ezen utóbbihoz járulni mind a két birodalmi fél által feltétlenül elismertetik : következik, hogy igazság és méltányosság szerint az államadósságra fordítandó kiadásokhoz való hozzájárulás iránt más arányt meghatározni nem lehet, mint a hadügyre szükségelt költségekre, azaz a közös igazgatási költségekre nézve, miáltal pedig egy elkülönített tárgyalásra minden alap elesik. 4. Ezen tényállásnál a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttségének a közös kiadásokhoz való hozzájárulási arány iránti oly egyesülés kivihetőnek nem látszik, melyből az államadóssági költségekhez való hozzájárulási arány ki volna zárva. Ezen küldöttség tehát kénytelen részéről indítványozni , hogy a hozzájárulási arány iránt, valamennyi kiadásokra nézve, melyekhez mind a két birodalmi fél járulni tartozik, egyidejűleg történjék az egyesülés, s hogy a kérdésben forgó valamennyi kiadások iránt csak egy és ugyanazon hozzájárulási arány határoztassék meg. 5. Ami már a magyar küldöttség által, a hozzájárulási arány kiszámítására nézve indítványba hozott alapot illeti, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy azon egyes kiadási tételeknek felosztása, melyek az illető ministeriumok által hivatalosan közlött, 1860—1865. évekről szóló számadásokban ezen három rovatok alatt: „Centralverwaltung, Deutsch-slavische Kronländer, und Länder der ung. Kronek előfordulnak, többféle igazításokat igényel. 6. így a dohánykezelés (Tabakregie) költségei, u. m. a levélvételi, termelési, árulási kiadások stb. mind a két birodalmi részben nem — amint szabályszerűleg történni kellett volna — azon eladásértéki arányban osztattak fel, melyben a dohánygyártmányok mind a két birodalmi részben eladattak, — hanem minden birodalmi rész- Megjegyzendő itt különben , hogy a német deputátió válasziratainak magyar fordítása azon fogalmazvány szerint közöltetik , a melyet ama deputátió láz eredeti mellett) maga szolgáltatott. 2118