Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-20 / 184. szám

zött oly arányban osztatott fel, a­minő arányban áll a 70 a 30-hoz. „A pontozatok 5. czikkelyében követett azon mód tekintetében, mely szerint a birodalom mind­két felében az 1868-diki évben mutatkozó deficit fedeztetni fog, a birodalmi tanácsban képviselt or­szágok küldöttsége kénytelen kijelenteni, hogy ezen kérdésben, mely feladatával nem is áll szük­­ségképen a összefüggésben, nem tartja magát ille­tékesnek. Kötelességének ismeri tehát ezen lehető következményei folytán nagyfontosságú kérdés­ben, megbízójának, a birodalmi tanácsnak, töké­letesen szabad elhatározását fenntartani. „Minthogy azonban a magyar korona országai részéről az 1868. évre fizetendő illeték annak fel­tevése mellett állapittatik meg, hogy a mindkét részről való hiánylat fedezése épen az 5. § ban foglalt módon történjék meg, a birodalmi tanács­ban képviselt országok küldöttsége határozottan elismeri, hogy azon esetben, ha a birodalmi tanács a hiánylat ilyképeni fedezéséhez nem adná meg­egyezését, a magyar korona országai fel lesznek jogosítva, hogy az államadósságokhoz való járu­lékot 1868 ra csak azon összeg erejéig szolgáltas­sák, mint az a 3. és 4. §-ban a későbbi évekre van megállapítva. „E pontozatok 7., 8. és 9. §§-aihoz a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége azon megjegyzéssel adja beleegyezését, hogy a törlesz­tett kötelezvényeknek a 9. §-ban említett kamat­élvezete alatt a jövedelmi adó levonása után fenn­maradó kamatélvezet értendő. A küldöttség to­vábbá szintúgy a következő három czikkelyben foglalt határozatokat, és pedig a 10. §-t, mely a vasút­társulatok részére biztosított garanciákról szól, a 11 et, mely a központi pénzügykezelés aktív maradékait tárgyalja, s a 12-et, mely a biro­dalmi pénzügyminiszernek átszolgáltatandó illeté­kek átadását tartalmazza, megfelelőknek találja. „Azon arányt illetőleg pedig, melyben a biro­dalom két fele a közös ügyek költségeihez fog já­rulni, a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége késznek nyilatkozik arra, hogy a bi­rodalmi tanácsnak a következő megállapodásokat ajánlja elfogadásra: „1. A vámilleték tiszta jövedelme közösnek nyilatkoztatik ki. Ebből mindenekelőtt az adó­visszaszolgáltatás fedeztetik a közös vámvonalon túl kiszállított megadóztatott tárgyakért, a mara­dék pedig a közös ügyek költségeinek fedezésére fordíttatik. „2. A közös ügyek költségeihez, a­mennyiben azok a vámjövedelem által nem fedeztetnek, a bi­rodalmi tanács által képviselt országok 70%-át, a magyar korona országai pedig 30%-ot szolgál­tatnak. „3. E megállapodások 10 évi időtartamra szól­nak, t. i. 1868. jan. 1 jétől 1877. deczember utol­sójáig. „Végül még határozottan megjegyeztetik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok küldött­sége nyilatkozatában azon biztos feltevésből indult ki, hogy, a­mint ezt a magyar törvény is megha­tározza, az államadósság feletti egyezménynyel egyidejűleg, a két ministérium között, a vám- és kereskedelmi ügyre, valamint az indirect meg­adóztatás alapelveire nézve megállapított szerződé­sek is a birodalmi tanácsnak előterjesztetnek, s hogy ezen szerződések által az inneni országok érdekei biztosíttatnak, III. Másrészről a magyar országos­­küldöttség­nek nevében, annak elnöke, báró Sennyey Pál tárnokmester szintén jelenté, hogy e küldöttség a pragmatica sanctioból folyó közös államügyek aránya és az államadósságok kérdését, utasításá­hoz képest, külön vévén tárgyalás alá, miután az első tárgyban Ő Felsége többi országai küldöttsé­gével hosszasan egyezkedett, az államadósságok ügyében pedig a két ministérium közt folytatott tárgyalások eléje terjesztettek, s ezek alapján Ő Felsége többi országai küldöttségével is érteke­zett : az előbbi tárgyban javaslatát, s az utóbbira nézve a két ministérium közt folytatott tárgyalá­sok és a küldöttség közt tartott értekezések ered­ményei felett véleményét külön határozatokba fog­lalta. E határozatok a következők: a) A pragmatica sanctioból folyó közös költségek arányára nézve : „Miután,a magyar országos küldöttség értesitte­­tett, hogy Ő Felsége többi országainak küldöttsége az utolsó nyilatkozatában foglalt javaslattól eltért, s habár feltételesen, elfogadta, hogy azon arány, melyben a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai, az 1867-diki XII-dik törvényczikk­­ben közöseknek ismert államügyek költségeihez ezentúl járulandanak, a magyar korona országai­ra nézve 30, s Ő Felsége többi országaira nézve 70 százalékban, 10 évi időszakra állapíttassék meg : nem tartja az országos küldöttség, már az idő előhaladása miatt is, szükségesnek, a birodal­mi tanács küldöttségének September 14-én kelt újabb jegyzőkönyvében tett ellenvetésekre felel­ni, s az indokok taglalása­ és c­áfolásába eresz­kedni, melyek az ezen jegyzőkönyvben, ajánlott javaslat mellett hozattak fel, a­melytől Ő Felsége többi országainak küldöttsége maga is elállott, ha­nem azon óhajtástól vezéreltetve, hogy a közös költségek,, aránya ügyében közös javaslat jöjjön létre, az Ő Felsége többi országainak küldöttsége által kikötött feltételek felett a határozást az or­szággyűlésnek tartva fen­t a magyar korona or­szágai részére a 30, s O Felsége többi országaira nézve a 70 százaléknyi arányt, mindamellett, hogy az nagyobb terhet ró az országra, mint a­mennyi­vel eddig járult a pragmatica sanctioból folyó kö­zös terhekhez, késznek nyilatkozik, a mindkét részről szintén elfogadott 10 évi időszakra, a ma­gyar országgyűlésen javaslatba hozni. Azon re­ményben teszi ezt a magyar országos küldöttség, hogy a birodalmi tanács által is ez arány fog meg­­állapittatni, s egyidejűleg a még függőben lévő kérdések, a melyekre nézve Ő Felsége többi or­szágainak hozzájárulása kívántatik, egész össze­gükben, az 1867-iki XII-ik törvény értelmében, kedvező megoldást nyernek, s ezáltal, és a visz­­szanyert önkormányzat folytán, az ország anyagi ereje azon 10 év alatt, melyre az arány megálla­­pittatik, emelkedni fog/ b) Az államadósságok ügyében pedig : „A felolvasott pontozatokat, melyek a két mi­­nisterium közt folytatott hosszas tárgyalások s az Ő Felsége többi országas küldöttségével tartott ér­tekezések eredményei, olyanoknak találja a ma­gyar országos küldöttség, hogy azok alapján, az 1867-iki XII-dik törvényczikk által kikötött feltétel alatt és módon , s azon reményben, hogy az idézett törvényben érintett egyéb kér­dések is, a­melyek a két fél kölcsönös bele­egyezésével intézendők el, egész összegekben, azon törvény szellemében, s a jogok és érde­kek kölcsönös méltánylása alapján, egyidejűleg kedvező megoldást nyernek, a magyar korona or­szágai és Ő Felsége többi országai közt, az állam­­adósságokra nézve végleges egyezmény jöhet létre. Midőn e szempontból a magyar országos küldöttség, mely e tárgyban javaslatot készíteni hivatva nincsen, az érintett miniszeri pontozatokat az országgyűlés figyelmébe ajánlandóknak véli: nem mulaszthatja el kiemelni azon rendkívüli anyagi és erkölcsi hasznot, mely az államadóssá­gok kérdésének oly alapon, a­mely Magyarország pénzügyi rendszere önálló kifejtését lehetővé te­szi, végleges elintézéséből, s ezáltal a kiegyezési mű szerencsés betetőzéséből az országra hárul.“ A két küldöttség a felolvasott jegyzőkönyvek­ből örömmel győződött meg a felől, hogy mindkét nagy fontosságú tárgyban, mely felett a két kül­döttség közt egyezkedések folytak és illetőleg ér­tekezések tartottak, a leglényegesebb pontokra nézve közös megállapodás és véleményegység jött létre. E megállapodások mindkét küldöttség ré­széről, oly után és módon, melyet utasításaik és törvényeik eléjük szabnak, az illető törvényhozá­sok elé lesznek terjesztendők. Jós. Othm. Kard. Rauscher m. k., Obmann der reichsräthlichen Deputation. Báró Sennyey Pál m. k., a magyar országos küldöttség elnöke. Dr. Vincenz Klun, Schriftführer der Keichsraths-Deputation. Dr. Kautz Gyul­a, a magyar országos küldöttség jegyzője. A BIRODALMI TANÁCSNAK A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSSEL TÁRGYALÁSR­A KIKÜLDENDŐ KÜLDÖTTSÉGÉT ILLETŐ TÖRVÉNY MAGYAR FORDÍTÁSA.*) JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT. 1. A birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok küldöttsége — bármily élénken óhajtja is, hogy az egyesülés mielőbb sikerüljön, — mégis sajnálkozására a magyar küldöttség ál­tal azon arányra nézve tett javaslatot, melyben a magyar korona országai jövendőben az egész bi­rodalmat illető kiadásokhoz járulni tartozandónak, megfelelőnek nem tekintheti; mivel ezen javaslat egyrészről nem vonatkozik valamennyi kiadások­ra , melyekhez mind a két fél járulni tartozik; másrészről pedig azon elv, mely szerint a hozzá­járulásnak kiszabása végbeviendő, helyesnek nem tekintethetik ; és mivel továbbá azon számokban, melyek az arány kikutatásánál ezen elv szerint a számadásnak alapjául vétettek, részenkint igen nevezetes kiigazítások szükségeltetnek. 2. A magyar korona országai azon közigaz­gatási költségeken kívül, melyek a közös állami ügyekre vonatkoznak, még a jelenleg fennálló ál­lamadósság költségeihez is tartozandónak járulni, annálfogva azon arány is meghatározandó, mely­ben ezen költségeket a birodalom két fele viselni fogja és pedig ezen meghatározás vagy egyidejűleg a többi közös költségek meghatározásával végbe­viendő, vagy azt még meg kellene előznie , mivel az államadósság által feltételezett költségek sok­kal felülhaladják valamennyi többi közös költsé­gek összegét, s annálfogva csak akkor, ha azon összeg, melylyel mind a két rész az államadósság­hoz járuland, meg leend állapítva, váland lehetsé­gessé, a mindenik félnek azután még fenmaradan­­dó vagyonnak összegét és igy a többi költségek­re nézve egy igazságos hozzájárulási arányt ki­találni. 3. Fontolóra vétetvén azonban, hogy, kivéve néhány kevés, illetőleg nem nevezetes összegeket, melyekre nézve — ha kivántatnék — a kiegyen­lítést további tárgyalásnak lehetne fentartani, az egész államadósság csak a birodalom védelmére s közérdekeinek biztosítására szükségelt, azaz a had­ügyre fordított költségekből veszi eredetét, a köte­lezettség pedig ezen utóbbihoz járulni mind a két birodalmi fél által feltétlenül elismertetik : követ­kezik, hogy igazság és méltányosság szerint az államadósságra fordítandó kiadásokhoz való hoz­zájárulás iránt más arányt meghatározni nem le­het, mint a hadügyre szükségelt költségekre, azaz a közös igazgatási költségekre nézve, mi­által pedig egy elkülönített tárgyalásra minden alap elesik. 4. Ezen tényállásnál a birodalmi tanácsban kép­viselt országok küldöttségének a közös kiadások­hoz való hozzájárulási arány iránti oly egyesülés kivihetőnek nem látszik, melyből az államadóssági költségekhez való hozzájárulási arány ki volna zárva. Ezen küldöttség tehát kénytelen részéről in­dítványozni , hogy a hozzájárulási arány iránt, va­lamennyi kiadásokra nézve, melyekhez mind a két birodalmi fél járulni tartozik, egyidejűleg történ­jék az egyesülés, s hogy a kérdésben forgó vala­mennyi kiadások iránt csak egy és ugyanazon hozzájárulási arány határoztassék meg. 5. A­mi már a magyar küldöttség által, a hoz­zájárulási arány kiszámítására nézve indítványba hozott alapot illeti, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy azon egyes kiadási tételeknek felosztása, melyek az illető ministeriumok által hivatalosan közlött, 1860—1865. évekről szóló számadások­ban ezen három rovatok alatt: „Centralverwal­­tung, Deutsch-slavische Kronländer, und Länder der ung. Kronek előfordulnak, többféle igazításo­kat igényel. 6. így a dohánykezelés (Tabakregie) költségei, u. m. a levélvételi, termelési, árulási kiadások stb. mind a két birodalmi részben nem — a­mint szabályszerűleg történni kellett volna — azon el­­adásértéki arányban osztattak fel, melyben a dohánygyártmányok mind a két birodalmi rész­ben eladattak, — hanem minden birodalmi rész- Megjegyzendő itt különben , hogy a német depu­­tátió válasziratainak magyar fordítása azon fo­galmazvány szerint közöltetik , a melyet ama de­­putátió láz eredeti mellett) maga szolgáltatott. 2118

Next