Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-22 / 211. szám

d­Mli.».. . . -I —* ■' '■ 1,1 1 11 * ' * Bőket csak erőfeszítéssel és lassan kint teremthet­jük elő. De azért, a­mint ezt emlékiratom elején elvként állítottam fel, itt is ismétlem, hogy ne­künk nevelés­ügyünk egész szervezetét meg kell állapítanunk; tudnunk kell annak minden ágaza­tát, az ágazatokhoz megkívántató minden szük­ségletet, és csak­ ezek ismeretével tehetünk előre egy-egy biztos lépést, s minden előre tett lépé­sünkkel járulhatunk az egész ügy összhangzatos kifejtéséhez. Ugyanezért ismétlem : állapítsa, meg a városi közönség népnevelése összes szervezetét vagy úgy, a­mint én itt előterjesztem ; vagy, ha ennél jobb módot tud, a szerint, de állapítsa meg, s e megállapítás alapján induljon el munkája meg­kezdésére és haladjon folytatásában. Feltéve, hogy a városi közönség az általam meg­jelölt alapokon indulna meg, akkor következőleg hajthatná végre e nagyszerű tervet: a) A várost a város­részenkint kimutatott la­kosok száma szerint azonnal iskolai kerüle­tekre és iskolai községekre kellene osztani. Ezt úgy lehetne eszközölni, ha meghatároz­­tatnék, hogy egy-egy iskolai községbe me­lyik utcza, az utczákban mely szám alatt fekvő házak tartoznak a város­rész vagy iskolai kerület valamely iskolai községéhez. h) Az igy megállapitott iskolai községekben is­­kolatelkül alkalmas telkeket kellene azonnal kikeresni,­­ azokat a lehető legrövidebb idő alatt megvásárolni.—A most meglévő teréz-, józsef- és ferenczvárosi telkeket fekvések és helyheztetéseknél fogva kellene a körültök álló házakkal egy-egy iskolai községgé ten­ni, s ezektől kiindulva kellene a nevezett vá­rosrészek többi részeit iskolai községekre osztani. c) A népiskolák számára szánt telkeken felül, minden városrészben kellene még egy telket polgári iskolai helyiségnek kiszemelni és megvenni, az egész város részére pedig va­lamelyik város­részben ipar­iskolai helyisé­get jelölni ki. d) Az épületek felépítésével azon arányban kel­lene haladni, a­mely arányban szaporodná­nak vagy gyülekeznének a tanulók. A tanu­lók gyülekezése pedig attól fogna függeni, mi módon működnek az e részben megválaszta­tásra alább ajánlandó iskolai felügyelőségek.­­ A tapasztalás még eddig mindig azt mu­tatta, hogy mihelyt volt hely és alkalom a ta­nulásra, mindjárt lett tanuló is. Az épületek fokozatos építését akként lehetne eszközölni, ha kivált a külvárosokon azoknak elő­ször csak földszinti része építtetnék fel, s a szük­ség szerint léteznének reájuk a többi emeletek, magától értetvén, hogy az épület alapja úgy vet­tetnék meg, hogy a jövőben akadály nélkül lehes­sen reá a többi emeletet rakni. A most szóban levő teréz- és józsefvárosi iskolai épületek építésé­hez azonnal hozzá kelleni fogni, s teljesen úgy felépíteni, a­mint azoknak jövőben ártani kell, hogy addig is, míg a körültök eső többi iskolai községek iskolái felépíttethetnének, a környékök­­be eső más iskolai községek gyermekei beléjük járhatnának. A bel- és lipótvárosi új tanodákat, mivel itt a lakosság már nagy mérvben többé nem fog sza­porodni, egészen ki kellene építeni. e) A fentebb kijelölt alapok jövedelme arányá­hoz mért kölcsönöket kellene felvenni, s e jövedelmekből fedezni a kamatokat és tör­leszteni a tőkét. — E kölcsönökkel azonnal meg lehetne kezdeni a telek­vásárlásokat és az építkezéseket. f) Ugyan­ e czélból minden iskolai kerületben és községben meg kellene választatni az is­kolai felügyelőségeket, melyek közbejöttével és segítségével minden egyes polgárt és csa­ládot fel lehetvén keresni, az iskolai adó igaz­ságos kivethetését, sőt a tanképes gyerme­kek száma kipuhatolását is lehetne eszközöl­ni. Az iskolai adó jövedelmének tetemes ré­szét kezdetben telkek vásárlására és épületek felállítására kellene fordítani. g) A legközelebbi évben meg lehetne már nyitni itt ott a felsőbb népiskolát is, és ezen iskolák szaporodása szerint kellene időnként a taní­tók számát is szaporítani.­­) Épen így kellene a város területén ott, a­hol a szükség mutatná, kezdetben legalább két polgári iskolát, s 3—4 év alatt az ipariskolát is megnyitni. Ezek azok, tisztelt közönség, melyeket én Pest­városa népnevelése ügyében megállapítandóknak vélnék. A tárgy nagyszerűsége és fontosságához mért rövidségemet és netaláni tévedéseimet ment­­se ki jóakaratom. Hazafiai állandó tisztelettel maradván, vagyok Pesten, 1867. nov. 4-én, az igen tisztelt képviselő testületnek alázatos szolgája Gönczy Pál, m. k. BIRODALMI TANÁCS. A NOV. 19-iki alsóházi ülés vége. A 6. §-hoz, mely a közös ügyek fórumárá a de­­legációkat rendeli ki, Giovanelli ajánl módosítást, s kijelenti, hogy a kormányjavaslat mellett fog szavazni, ha a ház módosításait elfogadja. Leonardi bírálgatja a kormány s a bizottmány javaslatait és Giovanelli módosítását. A bizottság javaslata nem következetes, mert kettős, egymásnak ellenmondó választási módot ajánl, s e mellett megrövidíti a felsőházat. A kormány javaslata félreismeri a birodalmi ta­nácsbeli képviselők állását, a­mennyiben azokat csak mintegy a Landtagok képviselőinek tekinti, s nem a lajb­án inneni birodalmi fél képviselőjül; e mellett csorbítja a paritást is. Ezután Giovanelli ellen fordul, a­ki mint olasz­­tiroli beszélt a tiroli országos jogról, s kijelenti a német-tirolok nevében, hogy minden tiroli ember csak egy életképes államjogot ismer: azt, mely az ez idő szerinti alkotmányjogon alapszik. Plenerben az még több aggodalmat keltene a delegatio iránt, a­mit Giovanelli akar beletenni. Greuter Leonardi ellen fordul, ki azt, hogy Ti­rolban a szabadelvűek nem hallatnak magukról semmit, allegorice azzal magyarázta meg, hogy gondoljanak két kocsit, egyiket délczeg lovak húzzák, a másik, csak gyermekkocsi elé vagy 100­­ csiga van fogva. Rendes körülmények közt kétsé­get sem szenved, melyik kocsi fog jobban haladni, de míg Tirolban a csigák könnyen járó kocsija szabad lejtőn jár, addig a másik előtt bagoly lakta, százados romok hevernek. Uraim, igy kezdi Greuter, most már nem tu­dom , szabad-e beszélnem itt, mióta Leonardi úr csigává tett, mert elnök úr csak férfiaknak ad­hatja itt a szót, csigáknak nem. (Derültség.) Én nem csináltam a hasonlatot, de ha a tisztelt kép­viselő úr magát lóhoz hasonlítja, nincs ellenemre. Ezután a tiroli országos jog védelmére kel. Nem vagyunk mi csigák, s főkép akkor nem, így végzi beszédét, midőn a kormány arra szólított fel ben­nünket, hogy az ünnepelt Garibaldira fogjunk fegyvert. A 6. §. elfogad­tatik. A 7. §-t, mely a delegatio tagjainak számát ha­tározza meg (V*-részt az alsó-, y4-részt a felsőház­ból), előadó Breszt indokolván, kiemeli, hogy azon esetre, ha a kormány­javaslat fogadtatnék el, az adófizetők küldötteinek egy­negyede a delegatió­­ban megszavazhatna valamely kiadást, ha mind­­járt kétharmada az adófizetők küldötteinek ellene volna is. Limbeck felveti, nincs-e a 7. §-sal a 8-dik össze­függésben , mely kérdés szavazat alá bocsáttatván, „igen“-nel döntetik el. E szerint e két §. együtt fog tárgyaltatni. Schindler az ülés bezárását indítványozza. A szavazásnál 62 en vannak mellette, 62-en ellene. Breszl olvassa a 8. §-t, mely a tagok választási módjáról szól. Berger a házban érezhető nagy hideg (kaczaj) miatt indítványozza az ülés bezárását. Elfogadják. (Nagy derültség.) Alsóházi ülés november 20-án. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy az uzsoratörvény-választmány megalakult. Seyffertitz újólag interpellálja a kereskedelmi ministériumot, hogy nem volna e hajlandó a vám- és kereskedelmi szerződések megkötésének tárgya­lási stádiumáról közléseket tenni ? A birodalmi kanczellár kijelenti, hogy legköze­lebbről szerencsére leend ez interpellatiora felelni. A benyújtott kérvények közül 4 a concordatum felfüggesztését kéri. A birodalmi korlátnak jelenti, hogy Ő Felségé­nek a Császárnénak nevenapja alkalmával átadta a ház szerencsekivonatát, miért is Ő Felsége kö­szönetét nyilvánította. Napirendre tértek. Következett a delegationalis törvény 7-dik­k­a. Limbeck: Minthogy a delegationális törvény té­nyek consequentiája s annak elfogadása szüksé­gessége a kormányjavaslaton olyan változtatá­sokat kell tenni, melyek e szükségességet nem sértik. Minthogy pedig a választmány a kormány­­javaslaton olyan változtatásokat tett, melyek vagy lényegtelenek vagy czélszerűtlenek, ő a választ­mányi javaslat ellen szavaz s óhajtja a kormány által ajánlott szöveget helyreállítni. Hormuzaky a kormányjavaslat elfogadására szavaz. Berger a mellett szól, hogy a delegátusokat tel­jes házból szavazattöbbséggel válaszszák, mint a magyar országgyűlés a maga delegáltjait. Aztán fejtegeti azon hiányokat, melyek a delegáltaknak ország­ csoportozatok szerinti választásából szár­maznak. Négy ország két-két követtel van kép­viselve, — itt ezek azon sajátságos helyzetbe jut­nának, hogy önmagukat válaszszák meg. Szónok ennek folytán ajánlja, hogy a 8-ik §. 2. és 3-ik alineája így változtattassék: „a követi házra eső tagok teljes házból absolut többséggel választatnak.“ (Helyeslés a baloldalon.) Schindler kinyilatkoztatja, hogy előtte szólónak indítványát támogatni kívánja. Az alkotmányi választmányt bizonyára helyes okok vezérelték, midőn a kormány előterjesztésében foglalt képvi­seleti módozatot megváltoztatta. Szónok több statistikai adatot említ fel, melyek­ből kitűnik, hogy például Gácsországban 5 millió adójövedékre 7 képviselő esik; míg Csehország­ban 18 millióra csak 10 képviselő jut; és maga Alsó-Austria is megkívánja autonómiáját, s ez autonómiának számbeli kifejezése még mindig hátrább áll a többi országokétól. Ezután dr. Berger, valamint a birodalmi kan­­­­czellár ellen fordul, az általános vitában tett némely nyilatkozatáért. Sajnálja, hogy akkor be­tegágyhoz volt kötve, midőn e házban a centra­­lismusnak oly ünnepélyes eltakaríttatást készítet­tek. Ekkor azon adoma jutott eszébe, hogy egy­szer egy ember meghallván, hogy tanítója halálos ágyán fekszik, elsietett ahhoz, hogy még egyszer lássa; útközben azonban már a gyászmenetre talált. Sajnálkozva mondá ekkor: tanítóm tehát csak­ugyan meghalt! A sekrestyés megemlékezvén competentiájának hatásköréről, azt mondá, hogy meghalt e, azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy most temetik. (Derültség.) Schindler végre kinyilatkoztatja, hogy ő ma a békesség kedvéért a kormányi előterjesztés mel­lett szavazand­ó magát azon­os angol verssel nyug­tatja meg: A szó, melyet ma kimondok, nem akadályoztat meg, hogy később még egy másikat is ne mondjak. (Helyeslés.) Utána Petrino szólt. 2479 BÉCSI TUDÓSÍTÁS. A tegnapi „Wiener Ztg.“ azon törvényeket hozza, melyek a birodalmi tanács mindkét háza be­leegyezésével alkottattak s Ő Fetsége által e hó 15-kén szentesittettek. E törvények egyike az, mely által a büntetőtörvény több rendelete s az ezekkel összefüggésben álló határozatok megvál­toztatnak ; a másik pedig, mely a bünfenyitő el­járás részbeni megváltoztatására vonatkozik. TÖRVÉNYKEZÉS. A főméltóságu hétsz. tábla II. tanácsában leendő előadás végett újabban kitüzettek : Baumgarten Ignácz s társai b. Prónay Gábor s társa e. igény. Hay Ábrahám Hofmann Lipót e. végrehajtás. Előadó : Dessewffy János, k. t. bíró. Perlak m.­városa Bermanecz György e. 344 frt­­1 3/10 kr. Schildger György s Mária Himmer Ferencz s Julia e. 500 frt. Almoslin Netti Rosenbaum Mór e. apaság elismerése stb. Oláh Gábor Gruber József e. 30 frt 50 kr. Edelsberg József s neje Róth Mór e. egy 700 frtos kötvény érvénytelenítése. Dézsán Lazarovits Zsófia Zsivkovits Pál e. szülői hatalom megadása. Csun­­csics Szeitler József Csuncsits Iklódy Antónia e. birtok­­elkülönítés. Lőw­inger Mór Szeszemszky József e. 100 frt. Lehóczky József Stern Bernát e. 367 frt 75 kr. Előadó : Masirevics Samu, k. t. bíró.-X

Next