Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-22 / 211. szám
dMli.».. . . -I —* ■' '■ 1,1 1 11 * ' * Bőket csak erőfeszítéssel és lassan kint teremthetjük elő. De azért, amint ezt emlékiratom elején elvként állítottam fel, itt is ismétlem, hogy nekünk nevelésügyünk egész szervezetét meg kell állapítanunk; tudnunk kell annak minden ágazatát, az ágazatokhoz megkívántató minden szükségletet, és csak ezek ismeretével tehetünk előre egy-egy biztos lépést, s minden előre tett lépésünkkel járulhatunk az egész ügy összhangzatos kifejtéséhez. Ugyanezért ismétlem : állapítsa, meg a városi közönség népnevelése összes szervezetét vagy úgy, amint én itt előterjesztem ; vagy, ha ennél jobb módot tud, a szerint, de állapítsa meg, s e megállapítás alapján induljon el munkája megkezdésére és haladjon folytatásában. Feltéve, hogy a városi közönség az általam megjelölt alapokon indulna meg, akkor következőleg hajthatná végre e nagyszerű tervet: a) A várost a városrészenkint kimutatott lakosok száma szerint azonnal iskolai kerületekre és iskolai községekre kellene osztani. Ezt úgy lehetne eszközölni, ha meghatároztatnék, hogy egy-egy iskolai községbe melyik utcza, az utczákban mely szám alatt fekvő házak tartoznak a városrész vagy iskolai kerület valamely iskolai községéhez. h) Az igy megállapitott iskolai községekben iskolatelkül alkalmas telkeket kellene azonnal kikeresni, azokat a lehető legrövidebb idő alatt megvásárolni.—A most meglévő teréz-, józsef- és ferenczvárosi telkeket fekvések és helyheztetéseknél fogva kellene a körültök álló házakkal egy-egy iskolai községgé tenni, s ezektől kiindulva kellene a nevezett városrészek többi részeit iskolai községekre osztani. c) A népiskolák számára szánt telkeken felül, minden városrészben kellene még egy telket polgári iskolai helyiségnek kiszemelni és megvenni, az egész város részére pedig valamelyik városrészben ipariskolai helyiséget jelölni ki. d) Az épületek felépítésével azon arányban kellene haladni, amely arányban szaporodnának vagy gyülekeznének a tanulók. A tanulók gyülekezése pedig attól fogna függeni, mi módon működnek az e részben megválasztatásra alább ajánlandó iskolai felügyelőségek. A tapasztalás még eddig mindig azt mutatta, hogy mihelyt volt hely és alkalom a tanulásra, mindjárt lett tanuló is. Az épületek fokozatos építését akként lehetne eszközölni, ha kivált a külvárosokon azoknak először csak földszinti része építtetnék fel, s a szükség szerint léteznének reájuk a többi emeletek, magától értetvén, hogy az épület alapja úgy vettetnék meg, hogy a jövőben akadály nélkül lehessen reá a többi emeletet rakni. A most szóban levő teréz- és józsefvárosi iskolai épületek építéséhez azonnal hozzá kelleni fogni, s teljesen úgy felépíteni, amint azoknak jövőben ártani kell, hogy addig is, míg a körültök eső többi iskolai községek iskolái felépíttethetnének, a környékökbe eső más iskolai községek gyermekei beléjük járhatnának. A bel- és lipótvárosi új tanodákat, mivel itt a lakosság már nagy mérvben többé nem fog szaporodni, egészen ki kellene építeni. e) A fentebb kijelölt alapok jövedelme arányához mért kölcsönöket kellene felvenni, s e jövedelmekből fedezni a kamatokat és törleszteni a tőkét. — E kölcsönökkel azonnal meg lehetne kezdeni a telekvásárlásokat és az építkezéseket. f) Ugyan e czélból minden iskolai kerületben és községben meg kellene választatni az iskolai felügyelőségeket, melyek közbejöttével és segítségével minden egyes polgárt és családot fel lehetvén keresni, az iskolai adó igazságos kivethetését, sőt a tanképes gyermekek száma kipuhatolását is lehetne eszközölni. Az iskolai adó jövedelmének tetemes részét kezdetben telkek vásárlására és épületek felállítására kellene fordítani. g) A legközelebbi évben meg lehetne már nyitni itt ott a felsőbb népiskolát is, és ezen iskolák szaporodása szerint kellene időnként a tanítók számát is szaporítani.) Épen így kellene a város területén ott, ahol a szükség mutatná, kezdetben legalább két polgári iskolát, s 3—4 év alatt az ipariskolát is megnyitni. Ezek azok, tisztelt közönség, melyeket én Pestvárosa népnevelése ügyében megállapítandóknak vélnék. A tárgy nagyszerűsége és fontosságához mért rövidségemet és netaláni tévedéseimet mentse ki jóakaratom. Hazafiai állandó tisztelettel maradván, vagyok Pesten, 1867. nov. 4-én, az igen tisztelt képviselő testületnek alázatos szolgája Gönczy Pál, m. k. BIRODALMI TANÁCS. A NOV. 19-iki alsóházi ülés vége. A 6. §-hoz, mely a közös ügyek fórumárá a delegációkat rendeli ki, Giovanelli ajánl módosítást, s kijelenti, hogy a kormányjavaslat mellett fog szavazni, ha a ház módosításait elfogadja. Leonardi bírálgatja a kormány s a bizottmány javaslatait és Giovanelli módosítását. A bizottság javaslata nem következetes, mert kettős, egymásnak ellenmondó választási módot ajánl, s e mellett megrövidíti a felsőházat. A kormány javaslata félreismeri a birodalmi tanácsbeli képviselők állását, amennyiben azokat csak mintegy a Landtagok képviselőinek tekinti, s nem a lajbán inneni birodalmi fél képviselőjül; e mellett csorbítja a paritást is. Ezután Giovanelli ellen fordul, aki mint olasztiroli beszélt a tiroli országos jogról, s kijelenti a német-tirolok nevében, hogy minden tiroli ember csak egy életképes államjogot ismer: azt, mely az ez idő szerinti alkotmányjogon alapszik. Plenerben az még több aggodalmat keltene a delegatio iránt, amit Giovanelli akar beletenni. Greuter Leonardi ellen fordul, ki azt, hogy Tirolban a szabadelvűek nem hallatnak magukról semmit, allegorice azzal magyarázta meg, hogy gondoljanak két kocsit, egyiket délczeg lovak húzzák, a másik, csak gyermekkocsi elé vagy 100 csiga van fogva. Rendes körülmények közt kétséget sem szenved, melyik kocsi fog jobban haladni, de míg Tirolban a csigák könnyen járó kocsija szabad lejtőn jár, addig a másik előtt bagoly lakta, százados romok hevernek. Uraim, igy kezdi Greuter, most már nem tudom , szabad-e beszélnem itt, mióta Leonardi úr csigává tett, mert elnök úr csak férfiaknak adhatja itt a szót, csigáknak nem. (Derültség.) Én nem csináltam a hasonlatot, de ha a tisztelt képviselő úr magát lóhoz hasonlítja, nincs ellenemre. Ezután a tiroli országos jog védelmére kel. Nem vagyunk mi csigák, s főkép akkor nem, így végzi beszédét, midőn a kormány arra szólított fel bennünket, hogy az ünnepelt Garibaldira fogjunk fegyvert. A 6. §. elfogadtatik. A 7. §-t, mely a delegatio tagjainak számát határozza meg (V*-részt az alsó-, y4-részt a felsőházból), előadó Breszt indokolván, kiemeli, hogy azon esetre, ha a kormányjavaslat fogadtatnék el, az adófizetők küldötteinek egynegyede a delegatióban megszavazhatna valamely kiadást, ha mindjárt kétharmada az adófizetők küldötteinek ellene volna is. Limbeck felveti, nincs-e a 7. §-sal a 8-dik összefüggésben , mely kérdés szavazat alá bocsáttatván, „igen“-nel döntetik el. E szerint e két §. együtt fog tárgyaltatni. Schindler az ülés bezárását indítványozza. A szavazásnál 62 en vannak mellette, 62-en ellene. Breszl olvassa a 8. §-t, mely a tagok választási módjáról szól. Berger a házban érezhető nagy hideg (kaczaj) miatt indítványozza az ülés bezárását. Elfogadják. (Nagy derültség.) Alsóházi ülés november 20-án. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy az uzsoratörvény-választmány megalakult. Seyffertitz újólag interpellálja a kereskedelmi ministériumot, hogy nem volna e hajlandó a vám- és kereskedelmi szerződések megkötésének tárgyalási stádiumáról közléseket tenni ? A birodalmi kanczellár kijelenti, hogy legközelebbről szerencsére leend ez interpellatiora felelni. A benyújtott kérvények közül 4 a concordatum felfüggesztését kéri. A birodalmi korlátnak jelenti, hogy Ő Felségének a Császárnénak nevenapja alkalmával átadta a ház szerencsekivonatát, miért is Ő Felsége köszönetét nyilvánította. Napirendre tértek. Következett a delegationalis törvény 7-dikka. Limbeck: Minthogy a delegationális törvény tények consequentiája s annak elfogadása szükségessége a kormányjavaslaton olyan változtatásokat kell tenni, melyek e szükségességet nem sértik. Minthogy pedig a választmány a kormányjavaslaton olyan változtatásokat tett, melyek vagy lényegtelenek vagy czélszerűtlenek, ő a választmányi javaslat ellen szavaz s óhajtja a kormány által ajánlott szöveget helyreállítni. Hormuzaky a kormányjavaslat elfogadására szavaz. Berger a mellett szól, hogy a delegátusokat teljes házból szavazattöbbséggel válaszszák, mint a magyar országgyűlés a maga delegáltjait. Aztán fejtegeti azon hiányokat, melyek a delegáltaknak ország csoportozatok szerinti választásából származnak. Négy ország két-két követtel van képviselve, — itt ezek azon sajátságos helyzetbe jutnának, hogy önmagukat válaszszák meg. Szónok ennek folytán ajánlja, hogy a 8-ik §. 2. és 3-ik alineája így változtattassék: „a követi házra eső tagok teljes házból absolut többséggel választatnak.“ (Helyeslés a baloldalon.) Schindler kinyilatkoztatja, hogy előtte szólónak indítványát támogatni kívánja. Az alkotmányi választmányt bizonyára helyes okok vezérelték, midőn a kormány előterjesztésében foglalt képviseleti módozatot megváltoztatta. Szónok több statistikai adatot említ fel, melyekből kitűnik, hogy például Gácsországban 5 millió adójövedékre 7 képviselő esik; míg Csehországban 18 millióra csak 10 képviselő jut; és maga Alsó-Austria is megkívánja autonómiáját, s ez autonómiának számbeli kifejezése még mindig hátrább áll a többi országokétól. Ezután dr. Berger, valamint a birodalmi kanczellár ellen fordul, az általános vitában tett némely nyilatkozatáért. Sajnálja, hogy akkor betegágyhoz volt kötve, midőn e házban a centralismusnak oly ünnepélyes eltakaríttatást készítettek. Ekkor azon adoma jutott eszébe, hogy egyszer egy ember meghallván, hogy tanítója halálos ágyán fekszik, elsietett ahhoz, hogy még egyszer lássa; útközben azonban már a gyászmenetre talált. Sajnálkozva mondá ekkor: tanítóm tehát csakugyan meghalt! A sekrestyés megemlékezvén competentiájának hatásköréről, azt mondá, hogy meghalt e, azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy most temetik. (Derültség.) Schindler végre kinyilatkoztatja, hogy ő ma a békesség kedvéért a kormányi előterjesztés mellett szavazandó magát azonos angol verssel nyugtatja meg: A szó, melyet ma kimondok, nem akadályoztat meg, hogy később még egy másikat is ne mondjak. (Helyeslés.) Utána Petrino szólt. 2479 BÉCSI TUDÓSÍTÁS. A tegnapi „Wiener Ztg.“ azon törvényeket hozza, melyek a birodalmi tanács mindkét háza beleegyezésével alkottattak s Ő Fetsége által e hó 15-kén szentesittettek. E törvények egyike az, mely által a büntetőtörvény több rendelete s az ezekkel összefüggésben álló határozatok megváltoztatnak ; a másik pedig, mely a bünfenyitő eljárás részbeni megváltoztatására vonatkozik. TÖRVÉNYKEZÉS. A főméltóságu hétsz. tábla II. tanácsában leendő előadás végett újabban kitüzettek : Baumgarten Ignácz s társai b. Prónay Gábor s társa e. igény. Hay Ábrahám Hofmann Lipót e. végrehajtás. Előadó : Dessewffy János, k. t. bíró. Perlak m.városa Bermanecz György e. 344 frt1 3/10 kr. Schildger György s Mária Himmer Ferencz s Julia e. 500 frt. Almoslin Netti Rosenbaum Mór e. apaság elismerése stb. Oláh Gábor Gruber József e. 30 frt 50 kr. Edelsberg József s neje Róth Mór e. egy 700 frtos kötvény érvénytelenítése. Dézsán Lazarovits Zsófia Zsivkovits Pál e. szülői hatalom megadása. Csuncsics Szeitler József Csuncsits Iklódy Antónia e. birtokelkülönítés. Lőwinger Mór Szeszemszky József e. 100 frt. Lehóczky József Stern Bernát e. 367 frt 75 kr. Előadó : Masirevics Samu, k. t. bíró.-X