Budapesti Közlöny, 1868. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1868-01-26 / 21. szám

zek a magyar színi művészet méltó képviselőivé váljanak. — Kiszámíthatlan hatással lehet az összes vidéki színházakra, mert működésével irányt jelöl, a számára irt könn­yebb szabású és a vidéken is könnyen előállítható darabokat átengedi, mi­által lassanként el fog érezni az eredeti magyar nemzeti játékszín, nemzeti színirodalom. Itt fognak fejlődni úgy a fiatal művészek, mint a tehetséges fiatal írók, a­kiket a nemzeti színház magasabb irányú állásá­nál fogva nem ölelhet egyszerre keblére, de a kik itt nevekedvén és megerősödvén, előbb vagy utóbb nem csak díszére válhatnak a nemzeti színháznak, hanem annak virágzást, fényt és életet kölcsönöz­hetnek s mindenesetre mint a kritika szemei előtt magukat már érvényesített színműírók és színészek fognak a művészet szellemi kíszdterére kilépni. És ez a budai népszínháznak őrszágos érdeke! És habár néhány hóval ezelőtt a meztelen falakon kívül nem volt semmi, habár igen nehéz Buda rend­kívüliig szétszórt fekvésénél fogva állandó közön­séget teremteni, habár alig képes kiadásait a napi bevételek által fedezni, a népszínház rövid néhány havi fennállása óta is fényesen igazolta, hogy az eszme, melynek lételét köszöni , a nemzet életéből van merítve; hogy az érdek, melyet képvisel, orszá­gos. Mert színműirodalmunk évek hosszú során által nem mutathat fel annyi önálló és a műsorban fennmaradó eredeti művet, mint a népszínház újra­­megnyitásának öt hónapja óta, mely rövid időszakon által 25 eredeti magyar színmű került a színpadra, s melyek most már a vidéki színházak műsorait is gazdagítják. És e színművek új lendületet, új életet adtak az egész magyar színészetnek, mert a vidéki színházak eddig csak a nemzeti színháznak többnyire idegen tárgyú és más nyelvből lefordított játék­rendjéből vehetvén műsorozatukat, csak alig arathattak tet­szést, míg ez új magyar darabok ha nem is állanak a nemzeti színház magasabb hivatásával egy vona­lon, mégis nagyobb hatást eszközöltek, mert bennük magyar író beszél magyar nézetekről s magyar ér­zelmekről, minélfogva színműirodalmunk is vissza fogja nyerni lassankint sajátlagos magyar jellegét. Hogy azonban a népszínház magasztos hivatásá­nak, az általa képviselt országos érdeknek tökélete­sen megfeleljen, azt eddigi nyomasztó viszonyaiból kiragadni s fennállását biztosítani kell.­­ És ha nem kellend idejét, erőit szétforgácsolva arra fordit­­nia, hogy iszonyú kétségek közt mindenhez kap­kodjon, a mi napról napra néhány forintnyi több be­vételt igér; ha biztositottan, egy határozott úton ha­ladva, irányát meghatározhatja maga­ magának, tervszerűen és komolyan ápolhatja a nemzeti szín­­irodalmat s a mutatkozó tehetségeket, akkor nem­csak a nemzeti színház, hanem az összes magyar színművészet és nemzeti színirodalom jövője bizto­sítva van, mert mindeniknek leend forrása, a­honnan folytonosan meríthet. És mégis, ha körültekintünk hazánkban, a nem­zeti színháztól lefelé a legkisebb vidéki színházig nem találunk egyet sem, mely anyagilag több küz­delmeknek volna kitéve, mint a népszínház. — Míg a nemzeti színház országos segélyben részesül, míg a legkisebb vidéki színháznak is fa, világítás, bútor­zat és a téli idényen által bérlet biztosíttatik , addig az ország fővárosában létező, a nemzeti színház után első helyet elfoglaló népszínháznak segély és támasz nélkül kell a napi szükségletek beszerzésé­vel küzdenie. Mélyen tisztelt képviselőház! Úgy hisszük, elfo­gulatlanul nézve az elősoroltakat, világosan kitűnik, hogy annak az anya nemzeti színház mellett mint országos érdekű intézetnek fenn kell állania ! Ezen hit által vezéreltetve megtettünk mindent, sőt többet, mint viszonyainknál fogva tehettünk, s bátran mond­hatjuk, hogy ez eszmének leróttuk mindazt, a­mivel csak tartozónk. A színház a nemzet adakozásaiból létesült, mi ál­dozatokkal biztosítottuk házát és telkét, de többet minden hazafias készség mellett sem tehetünk. És ezért bizalom- és reményteljesen fordulunk a nemzet törvényes képviselőihez , hogy adják meg a lehetőséget azon intézet fenntartására, melyet a nem­zet állított azon szellemi czélok valósítására, me­lyeket a nemzet óhajt ez intézet által elérni. Mélyen tisztelt képviselőház! Engedje felhoznunk Kölcsey szavait: „Csak a nemzet részvétele állíthat nekünk nemzeti játékszint, melynek ismertető jelle­ge ne csak az élet nélkül álló kőfalra festett orszá­gos czimer legyen, hanem az az önérzés stb.“ és to­vább : „A mi hideg lelketlenségünk elzsibbasztja íróinkat, kik magyarok lévén, magyar szivekhez szólhatnának, mig így színjátszóink kénytelenek az idegen mulatságára koholt alacsony tréfákat szed­ni elő.“ E szavak mélyen be vannak vésve sziveinkbe , a gyászos körülmények feletti hazafias fájdalommal kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat; ne hagyja újra elbukni a népszínházát, a nemzetiségnek, a fő­városnak s hazánknak szégyenére; mentse ki jó hír­nevét a nemzetnek, melyet képvisel, hogy elleneink, midőn a népszínház még egyszer és mindenkorra bezáratik, ne mutassanak reá mint a magyar szal­matűz lelkesedésének kiáltó monumentumára. Ha a nemzet 18000 ft évi segélylyel biztosítja s állandósítja saját művét, a népszínházát s a népszín­mű i genre fejlesztését, adatásának kötelezettségét egészen a népszínházra bízza s a nemzeti színház­nak csupán a magasabb tartalmú, nehezebb s telje­sen emelkedett szellemű színművészet s színiroda­lom képviseletét tartja fenn, akkor szinművészetünk fényes virágzásához és jövendőjéhez egy erős, biz­tos, nagy alapkő van letéve s akkor egy évtized alatt bizonyára lesz nemzeti színészetünk, szinirodalmunk és pedig széles alapon. Hódoló tisztelettel kérjük az évi segély kegyes engedését, melynek megszavazása, ha nem is betűs­nek, de mindenesetre szellemének értelmében tör­­ténend az 1836. évi 41. törvényczikknek, mely a nemzeti szinház segélyét a közmivelődés és magyar nyelv terjesztése tekintetéből adá meg; már­pedig alig van tágabb tere a magyar nyelv terjesztésének, mint Buda; a közmivelődés terjesztését pedig nem a nemzeti színház finom miveltségű közönségénél, ha­nem a népnél, a népszínházát látogató közönségnél kell megkezdeni. Kik egyébiránt hazafius hódolattal és tisztelettel maradunk 18­57. évi december 30-án tartott köz­gyűlésünkben. A mélyen tisztelt képviselőháznak alázatos szolgái Buda ss. kir. főváros közönsége. CSELÉDRENDSZER Máramarosmegye területére. Addig is, míg e részben törvényhatóságilag lenne intézkedés téve, a gazdák és cselédek viszonyaira nézve következő rendszabályok rendeltetnek meg­tartatni : 1. §. A gazda és cseléd közötti viszony egyezke­désen alapszik szolgálati minőség-, időtartam-, fize­tés- és élelmezésre nézve, mihez képest úgy a gazda, mint cseléd e viszonyokat és megállapodáso­kat az úgynevezett cselédkönyvbe a megye vagy város által kijelölt egyéniség előtt bejegyeztetni kö­teles. 8 ezek egyik példánya a gazdánál, másik a cselédnél marad, kik az egyezkedésük ellen vétőkre nézve a megbízott egyének bíráskodását és azok határozatait elfogadni kötelesek. 2. §. Egyes cselédkönyvért ,mit a megyei hatóság fog jegyzék mellett kiadni , 15 krajczár fizettetik; azon kívül fizet a gazda 20 krajczárt a hatósági megbízottnak, ki ezért köteles az egyezkedést be­jegyezni , és a szolgálat tartama alatt a vitás kér­déseket elintézni. 3. §. Cselédkönyv nélkül cseléd fel nem vétethe­tik a gazda által, felében a helység szegényeinek, felében a központi dolgozóház alapja részére fize­tendő 5 frt büntetés terhe alatt, úgyszintén a cse­lédkönyv nélkül beálló cseléd is vagy 1 írtra, vagy 2 napi fogságra ítélendő ; a­ki pedig a cselédkönyv­ben foglalt feltételektől eltérőleg, a szolgálatát elha­gyott cselédet elbocsátási engedély nélkül megfo­gadja, szintén 5 forint büntetésben fog elmarasztal­­tatni. Ezen büntetésbe esnek azok is, kik ily cselé­deket szolgálat nélkül is házukhoz befogadnak. 4. §. Közegyezség szerint a cseléd szolgálatát el­hagyhatja, valamint el is bocsátható, különben a cselédkönyvbe beírt szolgálattól csak a közhatósági megbízott írásbeli határozata által oldható fel: a) hűségtelenség, erkölcstelenség, engedetlenség eseteiben, vagy alkalmatlan voltának bebizonyí­tása után; úgyszintén ha b) a szolgálati ok megszűnik; c) cselédeknél nősülés vagy örökségnyerés ese­teiben; d) ha a gazda a cselédtől táplálékát megvonja, vagy a fizetési feltételeknek eleget nem tesz ; e) a nőcselédre nézve a későbbi tudomásra jött terhesség az elbocsátásra mindig elég ok, úgyszintén, 238 f) eltitkolt házassági kötelék vagy gyermekek léte. 5. §. A cselédek gazdáikhoz vitt ingóságaikat azok engedelme nélkül máshová el nem vihetik, de azok a gazdára nézve biztosítékul szolgálnak hű­­ségtelenség eseteiben, úgy a fizetési előlegekre nézve is. 6. g. Szolgálatban lévő cselédeknek a kereske­dők, mesteremberek s más egyének, gazdáik részére csak a gazda írásbeli irataira adhatnak bármit is ki, e nélkül a kiszolgáltatni állított holmik ára a gazdákon meg nem vehető, úgyszintén 7. §. Cselédektől gazdájuk hite nélkül bármit is megvenni tilos dolog, és az ez ellen vétők a vett holmi elvesztésén felül 5­árttal büntettetnek, sőt sú­lyosabb esetekben orgazdaság bűnébe esnek. 8. §: A gazda két havi dij előleges lefizetése mellett cselédjét elbocsáthatja, ha szintén a fen­tebbi szabályok szerint a megbízott azok elbocsátá­sát elegendőkép okadatok­nak nem találná is, úgy­szintén a cseléd is egy havi dij elengedése, és maga he­lyett más alkalmas cselédnek beállításával szolgá­latát elhagyhatja. 9. §. A gazda köteles a szolgálatban megbetege­dett cselédet 8 napig lakással, élelemmel és gyógy­szerrel ellátni s ápoltatni. 10. §. A gazdai és cselédi viszonyok elintézésére jogosítottak: a megyei szolgabirák, városi kapitányok, s ha az eset sietős, a községi bírák; az egyezke­dés beírására pedig a falusi jegyzők, bírók, lelké­szek, hatósági és községi írástudó tisztviselők jo­­gositvák. Kelt Máramarosmegyének Szigeten, 1867-ik évi december 2-dik és következő napjain tartott köz­gyűléséből. Kiadta: Szaplonczay Miklós, aljegyző. A LIPÓTVÁROSI TEMPLOM KUPOLÁJÁNAK ÖSSZEOm­lásáról a „P. H.” a következő czikket közli: I. Ezen esemény semmi tekintetben sem lephet meg. Az építés vezetésével jelenleg megbízott építőmes­ter, Ybl úr, már múlt december hó elején jelentést ten az előde által kiépített kupola­pillérek aggasztó állapotáról. Ennek folytán több bizottság nevezte­tett ki, melyek a fenyegető catastropha­ elhárítására alkalmas eszközökről tanácskoztak. Azalatt a bejá­rathoz közel eső bal pilléren mutatkozó repedések mindinkább széles­ültek; a szakértők ezt azon kö­rülménynek tulajdonították, hogy a pillér vegyes anyagból emeltetett. F. hó 18-kán a pillérek álla­pota annyira rosszabbult, hogy a január 21-én ala­kult szakértő bizottság, lemondva eredeti tervéről, mely szerint a pillér vasalt gerendákkal lett volna körülveendő, a pillérek azonnali erősítését javasolta. De az éjen át keletkezett vihar annyira előmozdí­totta a catastrophát, hogy az már f. hó 22-én tett­­leg bekövetkezett. Az egyházat, mely a várt cata­­stropha előtt néhány órával a hatósági közegek által elzáratott, délután a kiváncsiak folyvást megújuló csoportja vette körül. Közvetlenül a catastropha után a ministerium több tagja és hivatalnoka jelent meg a színhelyen. A­mi a romban fekvő kupola építési költségeit illeti, eddig kőfaragó-munkákra 53,000 frt, kőmíves-munkákra 40,001­ frt és a fa­anyagra 8000 frt költetett. A kárt egész terjedel­mében ily rövid idő alatt megállapítani nem lehe­tett. Hogy olvasóinkat közelebbről megismertessük e sajnos esemény valódi okaival, közöljük a jelen­tést, melyet Ybl építész az építmény állapotáról a fennérintett bizottsághoz intézett. Ez így hangzik: .Midőn az építész valamely nagyobb építkezést további keresztülvitel végett átvesz, első kötelessége pontosan megvizsgálni, miként alakítják a terhet hordó részek; vájjon azok ter­méjük tekintetében akként vannak-e felépítve, hogy a föléjök helyezen­dő teher nem árt az építmény állandóságának. A lipótvárosi kupola-egyház terjedelmére nézve a na­gyobb építkezésekhez tartozik, mely minden részei­ben az építész különös figyelmét és gondoskodását veszi igénybe. Midőn Hud József építész elhunyta után az építést átvettem, igyekeztem e szabálynak lehetőleg megfelelni, a legszorgalmatosabban ta­nulmányozva az egész építkezést, hogy képes legyek annak folytatását vezetni, és a még eszközlendő változásokat czélszerűen keresztülvinni. — A főcso­­portozat ezen egyháznál a kupola, mely 4 hatalmas pillértől kerített négyszög téren nyugszik és a fal-

Next