Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-14 / 37. szám

Valóban mi nehezen tudnók magunknak megfej­teni, ha a porosz kir. kabinet nem hajtanék ugyan­ezen nézethez, de mindenesetre ne mulaszsza el mél­tóságod, a béke melletti közbenjárását a főlebbi tekintetekkel támogatni. Fogadja stb. 23. Báró Beust gróf Apponyihoz Londonban. Bécs, 18­17. apr. 23. A mint exclád azon másolatban mellékelt sür­gönyből, melyet f. hó 20-án gr. Wimpfenhez intéz­tem, s hg Metternichnek ahoz csatolt jelentéséből látni fogja, Napoleon császár jobban óhajtaná, nem bonyolitni be a luxemburgi kérdést az által, hogy ahoz Francziaország számára területszer­zés csatoltassék. Ő attól fél, hogy egy ilynemű com­­binatio mind Hollandban, mind Belgiumban ellent­­állásra találna, s Európában némi bizalmatlanságot idézne elő. E szerint Napóleon császár azt hiszi, hogy könnyebben lehetene eljutni békés és minden engagek­ozott érdekre nézve kielégítő rendezkedés­­re, ha Francziaország minden nagyobbodásról le­mond, s ha a poroszok maguk részéről fölhagynak a Luxemburgban való helyőrségi joggal, melynek erődítményei le fognának rontatni. Lehetetlen nem méltányolnunk ama mérsékeltsé­­get s békülékeny szellemet, melyet Napoleon csá­szár ezen körülményben tanúsít. A mint ezt tegnapi táviratom által excládnak jelentem­, mi ennek kö­vetkeztében elejtjük azon combinatiót, mely 2. számmal jelöltetett ama bizalmas sürgönyben, me­lyet f. hó 8-án hg Metternichhez intéztem, s Ber­linben jó szolgálatainkat arra használjuk fel, hogy ott az 1. számú tervet elfogadtassuk. Exclád mellékelve találandja azon sürgöny máso­latát, melyet f. hó 21-én gr. Revetterához oly czél­­ból intéztem, hogy az az orosz kormányt az általunk javasolt egyezkedésnek a porosz kormánynál való támogatására bírja. Szíveskedjék gróf úr, ugyanezen szellemben működni lord Stanleynél, s Angolország támogatásába ajánlani azon törekvéseket, melyeket mi a béke fenntartása végett kisértünk meg. Noha a főállamtitkár oly nagy tartózkodással fogadta azon közlést, melyet ön közbenjárási tervünkről intézett hozzá, mi gróf Wimpfen által tudjuk, hogy lord A. Loftus Londonban tett lépésünk következtében a porosz kormánynál tevékeny működésre hivatott föl, arra birni azt, hogy az az egyezkedésre hajlandóbbá legyen. A Berlinben lévő orosz küldött kormánya által már szintén megbizatott, hogy ugyanezen szel­lemben működjék. E szerint méltán remélhetünk némi sikert, s Angolország kétség kívül még haj­­­landóbbnak fog mutatkozni, törekvéseinket támo­gatni, midőn megtudandja, hogy Napóleon császár csatlakozása már előre biztosítottnak látszik tervünk számára, s hogy Oroszország szintén mérsékeltségi tanácsokat ad a porosz udvarnak. Míg mi oly békés megoldás találását kisértjük meg, mely véget vesz én az Európa nyugalmára nézve fenyegető nehézségeknek, folyvást gondosan megőrizzük egész cselekvési szabadságunkat és semmi oly kötelezettséget sem vállalunk el, mely Po­rosz- vagy Francziaországgal szemben megkötne bennünket. Ezen eljárás követése által úgy hiszszük, mind Austria külön érdekének, mind a béke fenntartása ügyének szolgálatot teszünk. Valóban ez utóbbi kö­zelebb állana a veszélyeztetéshez, ha a két hatal­masság valamelyike azt hinné, hogy összeütközés esetében szövetségünkre számíthat. Ezen meggyő­ződés által vezéreltetve, mi bizonyos tartózkodással fogadtuk, azon insinuatiókat, melyek a legutóbbi időkben Berlinből intéztettek hozzánk. Exclád ennek bizonyítványát látandja azon hasonlag másolatban mellékelt két sürgönyben, melyeket f. hó 17-én s 19-én írtam gr. Wimpfenhez. Ez utóbbi részletes értesítéseket adand önnek gr. Tauffkirchen bizalmas küldetése iránt, melyre vonatkozott 18-áról kelt táviratom. A jelen sürgöny s csatolmányai nem oly termé­szetűek, hogy az angol kormánynyal közöltethetné­­nek. Mindazáltal exclád, ha ezt jónak látja, bizal­masan tudomására juttathatandja lord Stanleynek a gróf Reverterához intézett sürgönyt. A­mi a többi okiratokat illeti, azok csupán exclád számára fognak arra nézve szükséges anyagszereket szolgáltatni, hogy nyilatkozatait azok szerint szabályozza s a főállamtitkárt értesítse a császári kabinet politiká­jának irányzatáról. Fogadja, stb. 428 24. Herczeg Metternich báró Beustnak. (Távirat.) Paris, 1867. apr. 23. Magunk tartása itt élénk elismerésre talál. Gortsa­­koff herczeg azt szente, hogy Sándor császár a béke fentartása iránt a porosz királylyal közvetlen leve­lezésbe helyezi magát. Azt hiszik, hogy Berlinben békésebb nézetek fognak túlsúlyra jutni. 25. Gróf Wimpfen báró Beustnak. (Távirat.) Berlin, 1867. ápr. 25. Gróf Bismarck a Napoleon császár által adoptált megoldásra még nem fejezte ki határozott elfogadá­sát. Ő azonban ő felségénél a királynál annyival in­kább az elfogadás mellett fog szólani, minthogy az ajánlat Francziaország területi növekedését kizárja. Azon feltételt teszi, hogy Hollandnak kell tenni az initiativát az odahagyást illetőleg s Luxemburg neu­­tralizálását a nagyhatalmaknak kell garantirozni. 26. Herczeg Metternich báró Beustnak. (Távirat.) Paris, 1867. ápr. 25. Itt határozottan ragaszkodnak az Ön ajánlatához. Azt kellene kívánni, hogy a porosz kormány, ha bé­kés megoldásba bele akar egyezni a kamarák össze­­ülése előtt határozza el magát. 27. Báró Beust gróf Wimpfenhez Berlinben. Bécs, 1867. ápril 26-án. Cs. kir. követségi titkár, báró Walterskirchennek Berlinbe utazását arra használom, hogy önnek teg­napi távirata által megerősített békeremények feletti megelégedésemet kifejezzem s hogy a párisi követ­nek egy hasonlag tegnap érkezett távirati jelentését önnel közöljem. Mint méltóságod abból láthatja, Párisban becset helyeznek arra, hogy a berlini udvarnak kilátásban levő békés határozata a porosz kamara összeülése alatt bekövetkezzék. Nem kétkedem benne, hogy gróf Bismarck is czélszerűnek fogja tartani a maga részéről, a függő kérdés megoldását ténynyé változ­tatni, mielőtt az újabb parlamenti discussio s az at­tól nem könnyen elválasztható felindulás azt meg nem nehezítendi. Ha gróf Bismarck azon föltételt teszi, hogy Lu­xemburg semlegesítése iránt a kezdeményezésnek a hollandi királytól kelljen erednie, úgy mi ezzel tökéletesen egyetértünk, s ha szükséges örömest közbe fogunk járni avégett, hogy ezen forma meg­tartassák. Szintoly kevéssé látunk előre valamely nehézséget Luxemburg semlegességének a nagyha­talmak általi garantiájára vonatkozólag s előadandó alkalommal nem vonakodandunk ily garantiában részt venni. Egyébiránt megvallom, hogy előttem porosz szempontból Francziaországnak Luxemburg annexiójáról való szabatos lemondása, valamint a vár lerontása igen is fontos, de a nagy herczegség népjogi semlegesítése nem látszik fontosnak, vagy csak kívánatosnak is. Az észak-német szövetségbe egy semleges tartomány nem léphet be, s ezért Poroszország úgy látszik, egy kedvező esélyről mond le, ha egy német nép által lakott s már a vámegylethez tartozó tartományt készakarva a nagy­hatalmak által biztosított külön állásba helyhez. Sőt inkább Luxemburg semlegesítése oly föltétel gyanánt tűnik föl előttem, melyet a berlini kabinet elfogadhat ugyan, de arra nincs oka, hogy azt maga állítsa fel, s ha netalán gyanitás ellenére a kérdéses garantia ellen más oldalról kifogás­tétel­nék nem tudnék magamnak számot adni azzal, hogy miért kellene épen Poroszországnak ezen föltételhez ragaszkodnia. Ezen szellemben kellene méltóságodnak nyilat­koznia, ha bárminő ellenvetések merülnének föl Luxemburg semlegességének európai garantiája ellen. Hogy Párisban hálával fogadják közbenjáró mű­ködésünket, ezt megerősíti Metternich­­g távirata, s ebben kettős bizonyítvány fekszik, először az iránt, hogy a háború nem elhatározott dolog, s másod­szor aziránt, hogy ama függetlenség, melyet mind­két oldalra a leggondosabban megőriztünk, nem csorbítá Francziaországhoz való jó viszonyunkat, a béke általános érdekére, s bizonyosan Poroszország valódi érdekére nézve is eddig határozottan hasz­nosnak bizonyult be. Mi nyíltan közöltük a berlini kabinettel, hogy mit gondoltunk gr. Taufkirchen javaslatairól; — azonban szintoly határozottan szí­veskedjék méltóságod adandó alkalommal kiemelni, hogy mi Francziaország irányában ugyanazon sza­badsággal mozgunk, mint Poroszország irányában, s hogy a közbenjárás sikerének ama föltétele, mely a közbenjárónak tökéletesen szabad s pártnélküli állásában áll, nálunk a legszigorúbb mérvben be van töltve. Szerencsére már alappal bsz azon remény, hogy a főérdeklettek békeszerető előzékenysége nem fog hiány­zani. Végül személyes tudomás vétel végett közlöm ön­nel azon sürgöny másolatát, mely által a sz.-pé­ter­vári kabinet közreműködését oly czélból vevém igénybe, hogy az Poroszországot a békejavaslat el­fogadására bírja. Gr. Stackelberg nyilatkozata nem hagy nálam kétséget ezen megkeresés kedvező fo­gadtatása iránt. Fogadja, stb. DELEG­ATIÓK. Lapunk 34-diki számában, minthogy az eredeti nem küldetett be hozzánk, német fordítás nyomán közöltük a pénzügyi osztály előleges jelentését. Minthogy pedig a német szöveg egy pár lényeges variánst mutat fel, szükségesnek tartjuk az okmány­nak eredeti magyar szövegét is bemutatni olva­sóinknak . Előleges jelentése A PÉNZÜGYI OSZTÁLYNAK A KÖLTSÉGVETÉSI ELŐIRÁNY­ZAT MEGVIZSGÁLÁSÁRA KIKÜLDÖTT ALBIZOTTSÁGHOZ. Az albizottságnak folyó hó 2­kán tartott teljes ülésében létrejött megállapodáshoz képest, minde­nekelőtt azt vizsgálta meg és vette bírálat alá a pénzügyi osztály, vájjon maga helyén van-e a hozzá utasított közös pénzügyminiszeri költség-előirányzat minden egyes czime, s helyt foglalhat-e általában egyik vagy másik czim a közös ministérium költ­ségvetésében. Az e tekintetben kifejtett eszmecsere folyamán az osztály következő megállapodásra jutott: I. A központi vezetésről, a központi pénztárról, a központi pénztár számosztályáról szóló czímek a közös pénzügyminiszer költségvetésébe tartozván, helyesen vétettek fel annak költségvetési előirány­zatába. II. Oda tartozik a legfelsőbb számszékről szóló czím is, a­mennyiben ezen legfelsőbb számszék a delegá­­ciók által a közös ministérium részére megszavazott összegek ellenőrzésére lesz hivatva. III. Ezen tekintetek alá esik a határvámjövedéki költ­ségelőirányzat is, melyet az osztály, az előbbeniek­­kel együtt, haladéktalanul fel fog venni munkálko­dásának körébe. IV. Nem úgy a katonai központi számvevőség, és a tengerészeti számosztály költségvetése. Mind a két költségvetés a hadügyi költségvetés­sel való szoros összefüggése miatt, a hadügyi költ­ségvetéssel foglalkozó osztály által vizsgáltathat­nék meg legczélszerűebben. Alulírt osztály tehát a katonai központi számve­vőségről, s a tengerészeti számosztályról szóló költ­ségvetési előirányzat megbírálásával a hadügyi osz­tályt véli megbizandónak. V. Előterjeszti továbbá az osztály eldöntendő elvi kérdéseirül a következőket: A közös pénzügyministérium költségvetési elő­irányzatába fölvétetett az államadósságra, és a függő adósságra vonatkozó költségvetés is. Az osztály úgy véli, hogy nem foglalhat helyt se az egyik, se a másik a közös ministérium költségve­tésében, következőleg a közös pénzügyminiszer költ­ségvetésében sem.

Next