Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-25 / 46. szám

Buda-Pest, 1868. 46. szám. Kedd, február 25. BUDAPESTI»KÖZLÖNY. IJL I V A T A. 8 . O St 1 , A. I». Előfizetési árak NAPOkr.,1 POSTAI SZÉTKÜLDÉSSia. : Égisz évm . .... 20 árt. Félévre...................................10 , Negyedévre............................5 „ Budapest»* házhoz hordva : Jügé« évre . . . 18 frt — kr. Félévre Hegyedév» 4 , 50 Szerkesztőség : Bodrin, a vízi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal.: Budavár, Iskola-tér, 162.z. a. földszint. — Fiók kiadóhivatal. : Oyáry Pál papirkereskedésében, hatvani. utcza 1-e. sz. a. Pesten. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezdinken fogadtatnak el. Magánhirniktéblek : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ, Tumler Ferencz m. kir. számtiszt vezetéknevének „Serény“ re kért átváltoztatása f. évi február hó 20-án 4052. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Vajner Lajos hajmáskéri jegyző vezetéknevének „ Vajna”-ra kért átváltoztatása f. évi február hó 20-án 3667. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. KIVONAT A „WIENER ZEITUNG“ HIVATALON részéből. Ő cs. Apost. kir. Felsége f. é. febr. 7-n kelt legmagasabb kéziratával megengedni méltóztatott, hogy birodalmi korlátnok, a császári ház és közös ügyek ministere báró Bernt, a bajor király ő felségétől neki adományozott szent Hubert házirendet viselhesse A honvédsegélyző-alap gyarapítására Alberti pestmegyei község elöljárósága az ottani csizmadia ifjúság által rendezett [tánc,vigalom tiszta jövedelmeként 4 forintot küldött be a pénzügyministeriumhoz. — Mi ezennel köszönettel köztudomásra juttatik. A VÖRÖSKÖNYV. Külügyek. A CS. KIJK. KÖZÖS MINISTERIUM LEVELEZÉSEI.I. SZÁM. Az 1866-ik kvi sót k.mukk havától krim 1867. tkokig (Folytat.ás.) . Báró Beust herczeg MutternichhezParisban, Bécs, 1866. nov. 10-én. Élénk érdekkel vettük tudomásul önnek f. hó 2-ról kelt 62. D. alatti jelentését, mely azon bizalmas beszélgetésről értesít bennünket, melyet ön marquis Moustier úrral a keleti ügyek, s különösen Szerbia ügyei iránt folytatott. Szíveskedjék én őszinte köszönetemet fejezni ki a külügyminiszer úr előtt ama közlésekért, miknek hozzám intézésére magasságodat képessé tenni szíveskedett. Örömmel constatkozom azon hangulatnak ezen újabb bizonyítványát, melyet a franczia kormány aziránt tanúsít, hogy Austriával a keleti kérdések iránt egyetértésre jusson. A kandiai zavarok s a török birodalom némely részeiben uralkodó forrongás a legutóbbi időkben jó elődömnek alkalmat szolgáltattak arra, hogy magasságoddal gyakran értekezzék a császári kormánynak a keleti ügyekre vonatkozó nézetei iránt. Austria, még csak alig menekülvén ki egy vészteljes háborúból, mindenek előtt annak szükségét érzi, hogy erejét visszaszerezze, s hogy amennyire csak lehetséges, eltávolítson oly bonyodalmakat, melyek az európai béke fönntartását fenyegetnék. Ez annyit tesz, herczeg úr, hogy mi a jelen perezben igen korszerűtlennek tekintenék a keleti kérdésnek bármely gyökeres megoldását, s ezért első óhajtásunk az, hogy ne helyeztessék Európa elé a török birodalom szétbomlásának rettentő feladata, úgy hiszszük, e pont iránt egyetértünk a franczia kormánynyal, mely többizben tanusíta előttünk azon óhajtást, hogy Európa nyugalma ne háboríttassék meg. A császári kormány őszinte törekvéseit csatolandja az annak meggátlása végett teendő törekvésekhez, hogy a szultán trónja le ne roskadjon. Másrészről Austria nem tagadhatná meg bizonyos mérvben rokonszenvét s támogatását Törökország keresztyén népeitől, melyek néha jogos reclamatiókat emelhetnek, s melyek az austriai birodalom némely népeivel szoros faj- s vallás-kötelékek által vannak öszszecsatolva. Francziaország színtén folyvást nemeslelkű oltalomban részesíti a keleti keresztyéneket, midőn azok méltányos s mérsékleti határok közé szorítják kivonataikat. Tehát a két kormány — remélem — könnyen egyetértésre fog juthatni oly eljárásmód követése iránt, mely ezen kettős elvvel öszhangzik, s mind a keresztyén népek, mind ama politika érdekeit tekintetbe veszi, mely a muzulmán uralom fönntartását kívánja. Úgy vélem, szintén ezen szempontból kell vizsgálat alá vennünk azon kérdést, melyet önnek f. hó 2-ról kelt jelentése különösen tárgyal. A császári kormány figyelemmel kíséri a Szerbiában történő dolgokat. Nem lehet rajta csodálkozni, hogy a moldva-oláhországiak által megnyert engedmények ott is viszhangot keltenek . Mihály fejedelmet arra indítják, hogy szintén terjesszen elő némely oly kivonatokat, melyek a Szerbia által élvezett autonómiát erősbítnék. Nekünk sokkal inkább érdekünkben áll a szerbekkel jó szomszédsági viszonyokat tartani fönn, semhogy azt ellenezhetnék, hogy oly elégtételek adassanak meg nekik, melyek a porta jogaival összeegyeztethetők. Továbbá azt sem akarnák, hogy Belgrádban azt higgjék, mintha egyedül az orosz kormány lenne hajlandó gondoskodást mutatni Szerbia helyzete iránt. A fellegvár megszállva tartása Törökországra nézve nem lehet komoly fontosságú katonai szempontból. A szerbek maguk részéről nagy súlyt fektetnek arra, hogy megszabadulhassanak oly külföldi katonák jelenlététől, melyet ők lealáztatásnak tekintenek, s mely ezenkívül viszályok s nehézségek állandó okát képezi. Ezért mi nem idegenkednénk marquis Moustier úr értelmében osztozni ezen kérdés iránt, s azt hinni, hogy az mindkét fél kölcsönös előnyére oldathatnék meg, ha a szerbek, ezen engedmény viszonzásául, a portának hatályos garanciákat adnának a jövőbeli nyugodtság s lojalitás iránt. A török kormány függetlensége iránti tekintetből nem akarnák azt nagyon sürgetni a szerbek óhajtásainak teljesítésére, azonban báró Prokeschnek meghagyom az oly modorban való nyilatkozást, hogy Konstantinápolyban tudják meg, hogy mi nem ellenezzük a bölcs engedmények eszméjét, sőt inkább minden oly rendszabályt helyeselnénk, mely a porta suzerainitásának kérdésbe helyzése nélkül, Szerbiát kielégítné, s ekkér ezen tartomány nyugalmát biztosítná. Szíveskedjék ön, herczegem, a jelen sürgöny szellemében nyilatkozni; sőt még arra is fölhatalmazom önt, hogy azt — ha jónak véli — bizalmasan marquis Moustier úr szemei elé helyezhesse, s fogadja stb. NEM HIVATALOS RÉSZ. Budapest, febr. 24. Urunk Királyunk Ő Felsége ma reggel fővárosunkba érkezett, —■ s az indóházban ministerelnök s belügyminister ő exoláik, továbbá hg Liechtenstein főhadparancsnok, s a pesti főpolgármester által hódolatteljesen fogadtatott. El van terjedve a hir, hogy Ő Felsége a ma (hétfőn) esti polgári bált legmagasb jelenlétével szerencséltetendő Buda szabad kir. főváros közgyűlése az 1866-iki hadjárat alkalmával megsebesült harczosok felsegélésére gyűjtött pénzekből fennmaradt, és saját árvaházi alapjához csatolt 2000 frtnyi tőkének 5% kamatait múlt évi September 2-tól kezdve 20 éven át, illetőleg annak kiosztásáig, a honvédsegélyző alap gyarapítására ajánlotta fel. — Mi ezennel köszönettel közzététetik. A honvédsegélyző alap gyarapítására a Hajdúkerület főkapitánya útján következő készpénzbeli adományok küldettek be a pénzügyministériumhoz : Sillye Gábor adott 50 ftot, Veszprémy Gáspár 10 ft, Oláh Jakab 40 ft, Nagy Kálmán 10 ft, Juhos Gergely 10 ft, Lente Pál 5 ft, Kovács János 5 frt, Kálmán György 3 ft, Biró Imre 5 ft, Sebestyén Lajos 5 ft, Tóbi István 5 ft, Micskey János 2 ft, Nagy Imre holta napjáig minden év július 1-én 5 ft, öszszesen 155 ftot, mi köszönettel közzététetik. Hibaigazítás. A „Budapesti Közlöny“ 45-ik számában az első oldal második hasábján alulról kezdve a 24-dik sorban e szavak helyett ..még egy tiszántuli ifjú is a folyamodók közt van, ésu helyett olvasd:míg egy tiszántúli ifjú a folyamodók közt van“; továbbá a harmadik hasábon hasonlag alulról kezdve a . 6-ik sorban ..nec erigendus“ helyett olvasd _rec. erigendus.“ 78. Gróf Apponyi báró Beusthoz. London, 1866. nov. 19-én. Oly czélból, hogy az angol kabinetet pontosabban értesítsem a császári kormány nézeteiről a szerbiai kérdésre vonatkozólag, bizalmasan felolvashatni hivom lord Stanley előtt ama sürgönyt, melyet exclád e tárgyban f. hó 10-ről intézett herczeg Metternichhez. Ő lordságát arra kérvén, hogy ismertesse meg velem kormányának hangulatát, a szerb követelések tekintetében, ime ez volt válasza: Lord Stanley azt véli, hogy Törökország jelen helyzetének tekintetéből, a szultánnak szükségkép oly tetemes engedményeket kell adnia birodalma keresztény népei számára, melyek — bármily keményeknek látszhassanak is azok előtte— nélkülözhetlenekké váltak. E szerint szükséges, hogy a fejedelemségek s Szerbia a törököknek inkább szövetségeseivé, mint alattvalóivá legyenek, s hogy azok autonómiája lehetőleg kiterjedt legyen. Ezen szempontból indulva ki, lord Stanley eléggé hajlandó, elvileg elismerni a szerb követeléseket s azok kielégítésére közreműködni; mindazáltal bevallá előttem , hogy még nem tanulmányozó az ügyet elég mélyen arra nézve, hogy most mindjárt részletes s végleges választ adhasson nekem. Egyébiránt azt hiszi, hogy a kérdés majd csak tavasz felé leeid sürgőssé, s hogy még addig lesz időnk rendbe hozni. Fogadja stb.