Budapesti Közlöny, 1868. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-22 / 93. szám

ködő bizottság tehát jogosítva van, annyiszor a mennyiszer, a közös pénzügyministériumnál az illető számadásokat, előjegyzési könyveket és pénztárakat megtekinteni; a közös pénzügyministérium pedig köteles a magyar országos ellenőrködő bizottságnak a fennemlített évi járadékok miképeni kezeléséről és nováforditásáról kimerítő felvilágosításokat adni s a szükséges kimutatásokat előterjeszteni. 3. §. Mig a magyar korona országai által az álló­­sitott államadósságok után elvállalt évi járadékok az 1867. XV. tcz. 6. §. szerint le nem törlesztetnek: a beszolgáltatott évi járadékok kifizetése körül előfor­duló költség fedezésére a magyar korona országai az 1868-dik évre az évi járadék 2/3% erejéig számí­tott átalányt fognak évenkint a közös pénzügymi­­nisteriumhoz beszolgáltatni. 4. §. A jelenleg létező különféle adósságczimek­­nek az 1867. XV. tez. 2. §-a szerint lehető kimerítő módon egységes járadékadóssággá átváltoztatása miután azonban az 1. §. a) pontja szerinti teendők kevesebb kiadást fogván igényelni, midőn ezen át­változtatás megtörténik, a költség kereskedéséhez aránylag fog a 3. §-ban megállapított átalány is kölcsönös egyezség útján megállapíttatni, illetőleg alábbszállíttatni. 5. §. Ezen összeget évenként a magyar állam költségvetésébe iktatja a magyar pénzügyminiszer. (1. §. Az ezen összegen felül még kezelési költség fejében szükséges pénzmennyiség fedezése a biro­dalmi tanácsban képviselt országok pénzügyminis­­zériumának terhe. Lónyay Menyhért S. k., pénzügyminister, 219. SZÁM. TÖRVÉNYJAVASLAT a közterhek behajtásáról. 1. §. Hogy az államháztartás fenn ne akadjon, az egyenes adók 12 egyenlő részletben havonkint, még­pedig a hó első felében, tehát a hó 15-ike előtt az adóhivataloknál beszolgáltatandók. 2. §. Minden olyan adóösszeg után, mely az 1-ső §-ban meghatározott időn túl fizettetik, az adóbe­fizetés idejéig, havonkint fél százalék, tehát minden két forint után egy krajczár késedelmi kamat fize­tendő. 3. §. A lejárt fizetési határidő után egy hóval ké­sőbben az illető adóhivatal ezen késedelmi kama­tot az adóközség terhére írja, és ezt hónaponként addig folytatja, míg az adóösszeg be nem folyt. 4. §. A késedelmi kamatok legfelebb egy év alatt a község elöljárói által behajtandók és az illető adó­hivatalnál beszolgáltatandók. 5. §. Azon adóközségek, melyek az ott fennforgó körülményekhez képest adósokat bizonyos időszakok­ban könnyebben fizethetik, a pénzügyi felügyelősé­geknél benyújtandó folyamodásban adósoknak ezen időszakokhoz képesti fölosztását vagy több havi részletnek egyszerre leendő befizetését kérhetik. 6. §: Ha a kérvény indokolt, ezen kérést a pénz­ügyi felügyelőség meg nem tagadhatja; a havon­­kénti megállapított 12% késedelmi kamat minden­esetre terhükre írandó. 7. §. Azon adóközség, melynek az 5. §. szerinti kérvényét a pénzügyi felügyelőség elutasította, a pénzügyministériumhoz felebbezheti kérvényét. 8. §. Adóelengedés csak oly rendkívüli károsodá­sok esetére adathatik meg, melyek ellen az adókö­teles magát nem biztosíthatja. 9. §. A törvényhozásilag megszavazott adók be­hajtása és kezelése iránt a pénzügyminiszer által kiadott vagy kiadandó rendeleteket felelősség terhe alatt a törvényhatóságok kötelesek végrehajtani. 10. §. Ezen kötelezettség és felelősség minden, a pénzügyi hatóságok által a törvény értelmében ki­szabott illetékek beszedésére és a jövedéki törvény­székek ítéleteinek végrehajtására is kiterjed. 11. §. A törvényhatóságok akkor fognak intéz­kedni, hogy a 9. és 10. §§-ban említett rendeletek és ítéletek végrehajtása és illetékek beszedése kése­delmet ne szenvedjen. 12. §. Ezen rendeleteknek és ítéleteknek késedel­mes, hanyag, szabályellenes teljesítése, vagy a tel­jesítés megtagadása által az állambevételekben oko­zott károkért az tartozik kártérítéssel az államnak, a­ki okozta. 13. §. Ennélfogva, valahányszor olyan eset fordul elő, hogy valamely törvényhatóság közgyűlésében indítvány létezik a pénzügyminiszernek a törvénye­sen megállapított adók iránt kiadott rendeleteinek végre nem hajtása, elhalasztása vagy eltérő magya­rázata iránt, az elnök köteles név szerinti szavazást tűzni ki, és az indítvány mellett szavazók neveinek a jegyzőkönyvbe iktatását eszközölni. 14. §. Ha az elnök a névbeli szavazást kitűzni és a neveket beiktatni elmulasztaná, az azon napon el­nöklő tartozik kártérítéssel. 15. §. A kártérítési kereset a kincstári ügyészség által az illető kerületi tábla előtt indittatik meg; a felebbezés az ítélet kézbesítésétől számítva 14 nap alatt a királyi táblához történik. 16. §. A pénzügyminister által az adóhátralékok és az adóbehajtások iránt 1867-ik évi September hó 3-án 388/P.M. szám alatt, és 1868-ik évi február 26-án 277/P. M. szám alatt kiadott rendeletek mindaddig, míg a törvényhozás ezen tárgyakban részletesen intézkedni nem fog, érvényben ma­radnak. 17. §. A törvényhatóságok, bíróságok, kormány­zati vagy törvényhatósági és községi tisztviselők és elöljárók a hatóságok körében előforduló bélyegkö­teles beadványok után járó illetékek iránt felelősek. 18. §. A pénzügyminiszeri közegek a bélyegköte­lezettség pontos megtartása iránt időről-időre tart­hatnak hivatalos szemlét. 19. §. Ezen alkalommal talált bélyegcsonkításért járó díjak a szemlét tartó közeg által az illető pénz­ügyi felügyelőségnek kimutattatnak és a felektől behajtatnak. 20. §. Behajthatatlanság esetében ezen bélyegdí­jakért mindig a díjazás ellenőrzésével megbízott illető tisztviselő tartozik kártérítéssel. 21. §. A törvényhatóságok, bíróságok, kormány­zati vagy törvényhatósági és községi elöljárók a náluk tárgyalt bélyegköteles beadványok és okiratok után járó bélyeg-illeték összegétől 2% jutalmat kapnak, melyet a hatóság a bélyegkötelezettség fölötti őrködéssel megbízott tisztviselők megjutal­­mazására, vagy más, általa meghatározandó czélra fordít. 22. §. A pénzügy- és igazságügyministeriumok által a jövedéki bíróságok felállítása iránt 1867. március 27-én kiadott rendelet a törvényhozás újabb intézkedéséig érvényben marad. 23. §. Minthogy a jövedéki áthágást szándékosan elkövetők nem csak az állam jövedelmét rövidítik meg, hanem egyszersmind a törvény ellen is véte­nek , a jövedéki bíróságok mindazon esetekben, me­lyekben a szántszándékos megrövidítés be van bizo­nyítva, kötelesek a büntetést fejében bírsággal, felében fogsággal szabni ki. Az utóbbi akképen tör­ténik, hogy minden öt forint után egy-egy napi fog­ság számíttatok. 24. §. A ki a pénzügyi hatóságok küldötteinek hivatalos eljárásukban tettleg ellenszegül, rendes törvény útján, fél évig, — a ki pedig azokat tettleg bántalmazza, egy évig terjedhető fogsággal bünte­tendő. Súlyosabb sérülés esetében vagy nehezítő körülmények között, a bűnvádi eljárás szerint egy éven túl terjedő fogság is szabható az illető büntető bíróságok által. 25. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy-, belügy- és igazságügyminiszerek bízatnak meg. Lónyay Menyhért S. k., pénzügyminister. 1158 I. MELLÉKLET A 219. SZÁMÚ IROMÁNYHOZ. ÁTALÁNOS utasítás a közadók behajtása iránt. 1. §. A közadó-illetékek pontos befolyásától felté­­teleztetvén az államszükségletek fedezése, ezen jövedelmeknek a közpénztárakba fenakadás nél­küli , s a költséges végrehajtási eljárás mellőzésével befizetését előmozdítani a törvényhatóságok fel­adata. 2. §. A törvényhatóságok köréhez tartozik tehát végrehajtó közegeiket utasítani, hogy szigorúan ügyeljenek arra, miszerint azok, kik az egyes köz­ségekben az adó beszedésére hivatva vannak, min­dent megtegyenek, a­mit az adók rendes befolyása megkíván. 3. §: Az adóhivatalok minden adóévnegyed máso­dik havának 15-ig a szolgabírákhoz átteszik az adóhátralékokról községenkénti kimutatását azok­nak, kik adóbefizetési kötelezettségeiknek eleget nem tettek. 4. §. E kimutatásokat a szolgabírák a községek elöljáróihoz azon meghagyással küldik ki, hogy a hátralékban maradt adókötelezetteket a végrehaj­tási eljárás következményeire figyelmeztetvén, tartozásaik nyolc­ nap alatti befizetésére felszó­lítsák. 5. §. A szolgabírák kötelesek személyes meggyő­ződést szerezni arról, várjon a megintés valóban megtörtént-e , s minő sikerrel. 6. §. Ha az önkéntes fizetések nagyobb mérvű elmulasztása következtében beáll a végrehajtási eljárás szükségessége: ezt, az adópénztári hivata­lok jelentései alapján, akár egész kerületben vagy községekre, akár egyes egyénekre nézve a pénz­ügyi felügyelőségek fogják elrendelni. 7. §. A pénzügyi felügyelőség tartozik ide vonat­kozó intézkedéseiről, a kiküldendő tisztviselők megnevezése s a végrehajtás terjedelmének meg­jelölése mellett a megyei alispánt értesíteni. 8. §. Az alispán értesítvén a szolgabirákat, egy­szersmind utasitja, hogy viszont a községbirákat haladéktalanul értesítsék s az adótartozások egyéni kimutatásának készen tartására kötelezzék, maguk pedig vagy személyesen, vagy helyettes kiküldé­sével a végrehajtásnál a közigazgatási hatóságot a fenforgó viszonyok szüksége szerint képviseljék. 9. §: Ha a közigazgatási közegek a végrehajtási eljárás alkalmával meg nem jelennének, ezen kö­rülmény a végrehajtás folyamát semmikép sem gátolhatja. 10. §. A közigazgatási kiküldöttnek feladata: a) törvényszerűen közreműködni mindazokban, mik a rend fentartására s a végrehajtás folyamában fölmerülő intézkedések teljesítésének biztosítására tartoznak; b) ellenőrzi az állam, a község és az egyének érdekeit, névszerint a községi pénzkezelésnél elő­forduló rendetlenségek esetében a vizsgálati és biz­tosítási intézkedéseket azonnal megteszi, s oda mű­ködik , hogy az adófizetők netalán a hiányos nyug­­tatványozás által ne károsíttassanak. Felszólamlá­sa tehát azon esetben, ha az adókötelezettől a sza­bályszerűen kivetett összegnél nagyobb, vagy pe­dig már részben befizetett vagy elengedett össze­gek követeltetnének, a kérdéses többlet erejéig mindaddig felfüggesztő hatással bír, míg az ügyet a pénzügyi felügyelőség el nem dönti. 11. §. Az adótartozás mennyiségének kiszabása, fizetési halasztások engedélyezése, a kényszervégre­hajtás keresztülvitele kizárólag a pénzügyi hatóság körébe tartozik. 12. §. A mint a végrehajtásra kiküldött pénzügyi tisztviselő a községben megjelenik, azon hátralék­ban lévő adókötelezettek, kiknek nem a követelés lényege, hanem a számtételek helyessége ellen van kifogásuk, jogosítva vannak a végrehajtás előtt leszámolást követelni. Ennek eredménye az adókönyvben feljegyzendő: 13. §. A kérdésbe nem vont, vagy a felebbi §-ban körülírt módon megállapított tartozások behajtá­sának eszközlésére a megelőző zálogolást a kikül­dött vagy maga teljesítheti, vagy teljesítésével a községbírót bízhatja meg. 14. §. A zálogolást teljesítő mindkét esetben tüs­tént a végrehajtás helyére megy, ott két becsüs közbe­jöttével a tulajdonáénak vagy megbízottjának, vagy ezek távollétében két tanúnak jelenlétében az adó­­hátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zá­logul, mennyi az adóhátralék és a zálogolás költsé­geinek fedezésére kívántatik. 15. §. Mindenekelőtt a hátralékban maradt adókö­telezettnek készpénz-jövedelmei, mint ház- vagy földbirtok utáni bérjövedelmei, vagy kisebb királyi haszonvételekből eredő illetményei foglalandók le, s a megtörtént lefoglalásról írásban tudósítan­­dók az illető bérlők, kik is ennek folytán a lefog­lalt összegekért minden körülmények közt fele­lősek. 16. §. Ily jövedelmek hiányában a könnyen pénz­zé tehető ingóságok foglalandók le, elvül tűzetvén ki, hogy a hátralék az adókötelezettre nézve minél kevésbbé kártékony és sértő módon biztosíttassék; név szerint, hogy oly tárgyak, a­melyeknek eladása által az adókötelezettnek nagyobb kár okoztatnék, mintsem az adóhátralék fedezésére elkerülhetlenül szükséges, a­mennyire lehet, megkíméltessenek, s a kéznél lévő tárgyak közül mindig azok foglaltassa­nak le, melyeket az adózó legkönnyebben nélkülöz­het, feltéve, hogy e tárgyak egyszersmind könnyen el is adhatók.­­ 17. §. A zálogolás alól azonban kivétetnek:­­ a) a földmivelésre szükséges eszközök.

Next