Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-13 / 111. szám

és könnyebbet szeretik választani.­­ Az igazi objectív kritikának tehát valamint egyrészről hiva­tása a tehetséget felbátorítani és fejleszteni, úgy másrészről szigorú kötelessége, a kontárokat, min­den, még a legkisebb tehetségben is szűkölködőket a színpadtól más hasznosabb foglalkozásk köré­be visszaterelni. Ezen szempont vezérelte tollamat, nevezett Schön­feld Paulina k. a. megítélésében, de a vádolt Korn Lajos és Stettner Vilmos urak többször idézett czik­­kekben engemet azzal gyanúsítanak s rágalmaznak, hogy mivel Schönfeld k. a. dicséretemet pengő pénz­zel nem vásárolta meg csupán , s egyedül azért mondtam felőle rostat, ezen kifejezést használván: r,durchein so erbärmliches Mittel, absichtlich.“ Említett vádlottaknak „animus ipsuriandi“ja több­ször hivatkozott czikkeik majdnem minden egyes sza­vaiból kiviláglik, s ezt Adler M. a„Kobold“ hetilapnak szerkesztője és tulajdonosa, található barátok tere 8. sz. a. Noszéna Gyula nyomdász, lakik barátok­ tere 8. sz. a., nemkülönben Kläger Vilmos színész, talál­ható a német színházban, és Schönfeld Paulina k. a. lakik a „Seidl“-féle sörház II. emelet, tanú­ságaként az ezektől a végtárgyaláshoz a C. alatt csatolt kérdő­pontok során kiveendő vallomásaikkal legyőzik is, hogy Kora Lajos szándékos gonosz­sággal és az emberi méltóságot megvetőleg ezen becsületsértő és rágalmazó kifejezéseket saját kezé­vel beiktatta a kérdéses czikkbe és ezzel engemet szándékosan megsérteni és rágalmazni törekedett; — de sőt — mi több ! — az érintett lapnak der „Leib- Moniteur“ czimü költeményében engemet, mint „zsoldos dicsérőt“ mutatnak be, ki úgy Landvogt, a volt, mint Gundy a jelenlegi színigazgatótól fi­zettetve, pénzért osztja a dicséretet, és ezen mó­don a közvélemény előtt rágalmaznak, a közönség iránta mi bizalmát és rokonszenvét aláásni iparkod­nak , hogy e költemény szerzője Stettner Vilmos legyőzi Kara Lajosnak vallomása, kit a végtárgya­láson a D alatti kérdőpontokra kihallgattatni kérem. Tekintetes elnök úr! Szent és sérthetetlen le­gyen minden ember becsülete; a jó hírnév legfőbb támasza és vigasza minden becsületes embernek, mely őt az élet minden viszontagságai között el nem hagyja és keserveit enyhíti; becsüle­temet tisztán megőrizni volt eddigi életpályám­nak mindig főczélpontja, és különösen, miután sorába léptem kik a sajtó útján a közjóért harczólnak, már jó eleve meggyőződtem arról, hogy a jour­­nalista ne csak az erkölcsiség igéinek hirdetője, hanem valóban erkölcsös is legyen, hogy pedig én mindég ilyen voltam és vagyok, mutatja sok év szakadatlan hosszú során át, eddig rágalmazatlanul hagyott működésem, melyben többrendű a szín­házi érdekeknek szolgáló bécsi és pesti lapoknak voltam szerkesztője és polgártársaimnak tiszteletét és rokonszenvét mindenkor kivívtam magamnak. Hogy én se Landvogt Adolf úrtól, (lk. Bécs, Ma­ximilianstrasse 4. sz. a.,) sem pedig a mostani német színigazgató Gundy György úrtól, (lak. Pest, német színházi iroda,) sohasem követeltem valamit, sem pedig tőlük önkényesen valamit kaptam, állí­tott erkölcsös jellemem begyőzésére a nevezett urak­tól az 1848: XVIII. t. ez. II. R. 25. §. értelmében kiveendő eskü alatti tanúvallomásaikra hivatkozom, és a kérdő pontokat k. alatt melléklem; továbbá erkölcsös jellemem még fényesebb felderítésére ese­dezem tek. elnök úrhoz, miszerint a német színház­nál alkalmazott, és általam több ízben pártolt Herr­­linger Margit kisasszonyt (található a német szín­háznál), Alsdorf Károly és Gäde Károly urakat az E­z alatt mellékelt kérdőpontokra kihallgattatni kérem. Mindezek folytán legalázatosabban esedezem : Miszerint Korn Lajos és Stettner Vilmos vád­lottakat a „Kobold“ czimü lapnak A alatt mellékelt számában ellenem elkövetett rágalmazás és becsü­letsértés bűnténye miatt az 1848: XVIII. t. sz. 12.§-a értelmében a kitűzendő végtárgyalásra megidéztetni méltóztassák, egyúttal fentartván magamnak azon jogot, hogy az esetre, ha Kora Lajos nem mutatkoz­­nék a „Kunst und Theater“ czikk szerzőjének, én e vádlevelet az 1848 : XVIII. t. sz. I. k. 13. §-a ér­telmében Adler M. a „Kobold“ szerkesztője ellen fogom intézni. Tisztelettel Merländer Mór. Felolvastatik ezután a „Kobold“ 1867-iki aug. 17-iki száma, melyben a vád tárgyát képező czikk foglaltatik. Vádlott védője Eötvös Péter az előbbi esküdtszéki tárgyalást megelőző vizsgálati iratokból egyik tanú Kläger Vilmos vallomásának felolvastatását kívánja, ki saját vallomása szerint a most felolvasott czik­ket, irta. Felolvastatik Kläger Vilmos vallomása, mely szerint nevezett bevallja, hogy ő egy czikket készí­tett Morländer Mór ellen s azt Kora Lajosnak hasz­nálat végett átadta. Vádló, képviselője Schönfeld Paulina színésznő kéziratát, mely állítólag Kläger oidtítása nyomán készült, s mely az előbbi esküdtszéki tárgyalás iro­mányai között foglaltatik, felolvastatti, s azt a „ Kobold“ kérdéses czikkel összehasonlittatni kéri. A kézirat felolvastatván, Kora Lajos átadja an­nak folytatását, mely szintén felolvastatik, hasonló­­képen Kora Lajos kézirata, mely Schönfeld Paulina kéziratáról másoltatván le, a „Kobold“ emlitett szá­mában kinyomatott. Schönfeld Paulina, ki mint tanú jelent meg, meg­­eskedtetvén, előadja, hogy azon kéziratot, mely itt felolvastatott, s melynek folytatását Kora Lajos ur előbb adta át, magáénak ismeri, s elmondja, hogy ő azt Kläger Vilmos diktálása után irta, ki azt vala­mely lapban közzétenni akarta. Olvasta a „Kobold“­­nak kérdéses czikkét, melyben az ő kézirata némi változtatással kinyomatott. Elnök kérdésére, várjon tudja e, hogy ki által tétettek a változtatások, elő­adja, hogy e változtatások Kläger Vilmos által az ő tudtával történtek, s hogy ő nem volt ugyan jelen, midőn Kläger Vilmos a kéziraton változtatott, de az elnök által előmutatott kéziratban a közbeszőtt változtásokat Kläger Vilmos írásának ismeri el. K­orn megjegyzi, hogy Schönfeld Paulina kisasz­­szony Kläger tanítványa volt, s annak kezét is meg­kérte ; innen van, hogy Kläger urat sértette azon megtámadás, melyet Morländer ur Schönfeld kisasz­­szony ellen intézett, s ezt megtorolni akarván dik­tálta Schönfeld Paulinának ezen czikket, mely általa leíratván, a Kläger által tett módosítással a „Ko­bóld”ban megjelent. Kihallgattatott ezután Noséda Gyula pesti nyom­dász, kinél a „Kobold“ szerkesztetik és nyomatik. Az elnök kérdéseire előadja, hogy a „Kobold“-ban megjelent s a vád tárgyát képező czikket kéziratban látta, s erősítheti, hogy Kora ur azt már készen hozta a nyomdába s a szedőnek átadta. A harmadik tanú Szerfy Károly szedő megesked­­tetvén, kijelenti, hogy Kora a kérdéses czikket neki a nyomdában adta át s a kiszedett czikket Kom maga javította ki az irodában. A tanúként megidézett Adler, a „Kobold“ felelős szerkesztője azt állítja, hogy ő, midőn a kérdéses czikk átadatott nem volt a szerkesztőségben s azt kéziratban nem is látta. K­om erre megjegyzi, hogy Adler lévén a „Ko­bold“ felelős szerkesztője, nem is lehet senkinek joga, valamely czikket kinyomatni tudta nélkül; állítja, hogy Adler akkor, midőn ő a czikket átadta, jelen volt, s azt látta is; ő pedig a czikket nem a nyomdában, hanem a szerkesztőségben adta át ki­­nyomatás végett. A tanuk kihallgatása be lévén fejezve, a vádló ügyvéde összefoglalja a vádpontokat. Előadja, hogy az előbbeni tárgyalás alkalmával már előadta mindazon következményeket, melyek oly becsületsértő czikknek közzététele által, mint a „Kobold“ kérdéses czikke, egyesekre és a társada­lomra háromolnak. Ezután megjegyzi, hogy noha a kérdéses czikket Kläger Vilmos diktálása után Schön­feld Paulina irta, de minthogy az Komnak csupán használat végett adatott át, s ő azt sajátkezüleg leirta s a szedőnek kinyomatás végett átadta, a vét­ség elkövetéséért őt kell felelősség alá vonni. Kéri tehát az esküdtszéket, hogy Korn Lajost, mint a­­ kérdéses czikk szerzőjét tekintse s reá az ítéletet kimondja. Vádló beszédére vádlott Korn Lajos neheztelé­sét fejezi ki, hogy Merlánder úr már most harmad-­­­szor kényszeríti őt a vádlottak padjára ülni. Mint-­­­hogy Kläger Vilmos saját vallomása szerint e kér­déses czikk szerzőjének mondja magát, s maga a szerző meg nem idézhető, kéri a „Kobold" felelős szerkesztőjére az ítéletet kimondani. Vádló a vádlott előadására megjegyezvén, hogy noha talán az illem határait is átlépte, ismételve kéri vádlottra az ítéletet kimondani. A Vádlott ügyvéde Eötvös Péter igazolni kí­vánja Kora Lajos azon eljárását, hogy Schönfeld Paulina kéziratának folytatását csak most adta át, minthogy ez előbb nem volt birtokában. Kéri vád­lottat felmentetni. Elnök ezután felolvassa a megállapított kérdése­ket, melyek igy hangzanak: Meg vannak-e győződve, hogy a „Kobold“ czimű lapnak 1867. augustus 17-én kelt számában „Stadt- Theater in Pest“ czim alatt megjelent és bepanaszolt czikk Morländer Mór magánvádló irányában rágal­mazó és becsület­sértő kitételeket tartalmaz ? Igaz-e, hogy ezen czikket Kora Lajos vádlott egész terjedelmében sajátkezüleg irta róla le s ily­­ kézirat alakjában kinyomatás végett a nyomdába személyesen bevitte és személyes jelenlétében kinyo­­­­matta és az által ezen czikk közzétételének eszköz­­­­dője volt ?­­ Meg vannak-e győződve, hogy a vádlott Kara Lajos ezen cselekvényével sajtóvétséget követett el és vétkes-e vagy nem vétkes? Az esküdtek visszavonulván, rövid tanácskozás után ismét megjelennek; az esküdtek elnöke felol­vassa az esküdtek határozatát, mely a következő: Az első kérdésre egyhangúlag kimondatott az igen ; a második kérdésre szintén egyhangúlag igen­nel felelt az esküdtszék; a harmadik kérdésre 7 szavazattal 5 ellenében az esküdtszék Kora Lajost nem vétkesnek nyilvánította. Elnök ezután kimondja a bíróság határozatát, mely szerint vádló vádlott költségeinek megtéríté­sére 20 ftban elmarasztaltatik. Vádlott ügyvéde a vádlóra kiszabott összeget csekélynek tartja, s eziránt felfolyamodást jelent be. A tárgyalás végződik 12­2 órakor.­­ A SZÉCHENYI-szobornak Engel szobrász által készített mintát a szakértő bizottság megszemlélte. Ugyancsak a Lehmann által festett szobormint­át holfőn. é. u. felállítottak az akadémia palotája előtt. 1384 HELYHATÓSÁGOK. Nagy-Kőrösön máj. 10-én újabb zavargás volt. A vasárnapi isteni tisztelet alkalmával szokásban van a városháza erkélyéről hirdetéseket tenni közzé, mi­kor is a piacz meglehetősen telve van emberekkel. E napon Szabó János molnár egy zajongó és fegyveres csapat élén zajos kiabálás közt a városháza elé megy s egy fekete és sárga szalagokkal díszített zászlót, melyen egy halálfő és ez alatt egy névsor volt lát­ható, kitűzött. Az elöljáróság levétette a zászlót, Szabó molnárt pedig mint rendetlenkedőt elfogatta, hogy Kecskemétre kisértesse. A nép most felzúdult, Szabót kiszabadító a rendőrök kezéből, s hangosan követette a zászló kiadatását. Isteni tisztelet végez­tével Filó Lajos, az első pap, az erkélyre lépett s szokott szelíd modorával kérte a népet, figyelmez­tette, hogy ha panaszuk van, jelentsék a törvényes közegeknek. Nem Ázsiában, nem Afrikában, de nem is Törökországban vagyunk, hanem alkotmányos ha­zában, hol mindenki meghallgattatik. Két három ízben is félbeszakíttatott, mire azt fe­lelte, hogy nem tanácskozni vagyunk itt, mi lehe­tetlen is, hanem kérni lépett fel ő, ki politikai té­ren, sőt a városi közgyűlésekben sem nagyon szo­kott részt venni. Ő csak bibliával akar előlmenni. A város szeplőtlen jó hite-neve nemcsak a megyé­ben, a hazában, Európában, de az egész világon köz­­tiszteletben áll: őrizzük ezt meg. Egy szikra is lángra lobbanhat, s nagy pusztítást tehet. Vigyáz­zunk minden szóra, ne­hogy az lázítást okozzon. Beszédét azon kérelemmel végzi, hogy távozzunk hajlékainkba, erre kéri a népet általa tisztelendő Kovács Lajos szeretett tiszttársa is. Ki őt követni akarja e téren is, az jöjjön haza vele. Ott állott az erkélyen Kovács és Tóth Ferencz dabasi pap is. A várost néhány hivatalnok, mint Sánta, a mellék­ablakokból tekintgették ki. Eleinte kevés hatása volt e beszédnek. Azonban a városi közgyűlés elhatározá, hogy a zászlót ki fogja szolgáltatni s a kiszolgáltatással Sánta Lajost bízta meg. Úgy lett és a tömeg most csakugyan oszolni kezdett. A zászlót Szabó János két fegyve­res társa kíséretében haza vitte s ott kalapjukat le­véve, kelet felé fordulva imádkoztak szent K..........t segítségül híva. Ugyancsak a közgyűlés elhatározá, hogy katona­ságot hív segélyül. S csakugyan délutáni 5 óra táj­ban Kecskemétről egy század lovas meg is érkezett,a kik a főbb lázítók lakában helyheztettek el. Szabó molnár megszökött, más három lázító elfogatott.­­ Megjegyzendő, hogy a lázadó tömeg vezetői a kö­zelebbi választások alkalmával főcortesek voltak.

Next