Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-26 / 121. szám

Buda-Pest, 1868 Kedd, május 26. 121. szám. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel : Egész évre ..... 20 írt. Félévre...........................10 a Negyedévre........................5 v Budapesten házhoz hordva : Egész évre ... 18 írt . kr. Félévre .... 9 „ —■ „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ Szerkesztőség: Budán, a vízi-városban, Ilm­a-utcza, Reitte­r-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Fiókkiadóhivatal : Györy Pál papirkereskedésében, h­atvani­­utcza 1 -s. sz. a. Pesten. K­éziratok nem külhetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hir­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A FÖLDMIVELÉS-, IPAR- És KERESKEDELEMÜGYI M. KIR. MINISTER KÖRLEVELE AZ ORSZÁG GAZDASÁGI EGYESÜLETEIHEZ. Mióta ő Felsége által az ország közgazdasági ér­dekeinek vezetésével megbizatva lettem , hivatalos gondjaim egyik legkiválóbb tárgya: a gazdasági egy­letek. Ezekben tekintem én az ország még igen so­káig legfontosabb anyagi érdekeinek képviselőit, előmozdítóit. — Ezekben lelem fel nemes jelensé­geit az önzéstelen hazafiságnak, mely áldoz és fárad, nem csüggedve a miatt, hogy működésének sikere lassúbb és szerényebb, — nem várva az egyéni ha­szonnak azon mértékét, melyet a magán­­szorgalom más tereken arathat, s megelégedve azon öntudat­tal, hogy az e téreni áldozatoknak jótéteményei az egész földmivelési osztályra kiáradnak. Az volt mindig óhajtásom, hogy a gazdasági egy­letek e nemes és hazafias iránya továbbra is fen­­maradjon, sőt terjedjen s erősödjék; s egy pillana­tig sem kétkedtem, hogy mihelyt az ország élete jobbra fordul, s politikai intézményeinek szervezete keresztülvitetett, a gazdasági egyletek tevékenységi szelleme is ép úgy lendületet nyerend, mint nyertek a nemzet anyagi életének többi ágai, s minőt fel kell tennünk épen az ez egyleteket alkotó osztályról, melynek tagjaiban a haza jó- és balsors között eré­lyes és his fiait ismeri. Azon jótékony működés, mely a gazdasági egyle­tek feladatául jutott, folytonos, szakadatlan és ösz­­szevágó kell, hogy legyen, s magában hordja a ha­ladás és fejlődés elemeit, — mindenesetre pedig, hogy megóva legyen a lankadás­, vagy még inkább a visszaeséstől; — a kormánynak pedig, melynek törvényes feladata a földmivelési érdekeket is a leg­­éberebb figyelemmel kísérni, kell, hogy e földmive­lési életágnak minden szükségleteit s kívánalmait teljesen és valódilag ismerje ; kell, hogy a földmi­­velésre kiható mind törvényhozási, mind végrehaj­tási intézkedésekben kellőkép tájékozva legyen. E kettős ezél lebegett tehát előttem, midőn elha­tároztam magamat, hogy a gazdasági egyleteket oly közös tanácskozmányra hívjam meg, melyben az e czélok elérésére szolgáló intézkedések és eszközök felett a nemzet földmivelési érdekeinek képviselői az ország felelős kormányával értekezzenek, az e körbe vágó kérdéseket előkészítsék, javaslatokat te­hessenek, és illetékességük terén végezhessenek. Elhatároztam e tanácskozmány összehívását azért is, mert a gazdasági egyletek kebeléből örvendetes értesüléseim vannak, hogy e meghívás rokonszenv­­vel fog fogadtatni, s az egyletek nem késendnek, képviselőik által azokban résztvenni és közremű­ködni , é­s mert azon hitben vagyok, hogy ez ösz­­szejövetel előmozdítandja azon tevékenységi buzgal­mat , melyet a gazdasági egyleteknek tulajdonítok. Ez országos tanácskozmány határnapjául ide Pest­re folyó évi június 14 ik napja reggeli 10 óráját, s tanácskozási helyül az országos köztelek helyiségét tűzöm ki. Felhívom a tisztelt gazdasági egyletet, hogy e tanácskozmányra két, legfelebb három képviselőt küldjön fel. Valamint az országnak, úgy a földművelési minis­­tériumnak nagy szolgálat leend téve azáltal, ha az egyes gazdasági egyletek, megalakulásuk óta máig terjedő működésükről, e tanácskozmány­ban szóval vagy írásban, rövid jelentést teendenek. S miután e tanácskozmány programmjába a gaz-­­­dasági egyletek egyes indítványait felvenni elhatá­­­­roztam, ez indítványokra nézve kérem, hogy ha a tisztelt gazdasági egylet ilyen indítványokat előter­jeszteni jónak látná, azokat ministériumom földmí­velési osztályába június 10-ig bezárólag beküldeni szíveskedjék, hogy a tanácskozmányi tárgyak soro­zatába felvétessenek, s ez a jelentkező küldötteknek a tanácskozmányt megelőzőleg kiosztathassék. Ezek után a tisztelt gazdasági egyletek buzgósá­­gától, a mindnyájunkat lelkesítő honszeretettől ez összejövetelnek kielégítő sikerét remélve, hazafi tisztelettel vagyok Pesten, 1868. május hó 19-én Oorove István, s. k. A pénzügyministerium részéről intézkedés tör­tént, hogy a só árának legközelebb kilátásba helye­zett leszállítása okából az ország egyes vidékein be­következhető sóhiány meggátlására minden pénzügyi kerületben jó hitelű kereskedőkkel egyezkedés jöjjön létre , melynélfogva ezen kereskedők a só ára le­szállításáig is raktárukban annyi sót fognak tartani, hogy azáltal a közönség szüksége fedezve legyen; ezen kereskedőknek, az olcsóbb sóár beálltakor rak­tárukban készletben találandó sóért a ministerium ármegtérítést biztosítván. Szolgáljon ezen közlemény a közönség megnyug­tatására. Proházka Mátyás nagy-kereskényi lelkész veze­téknevének „Rétházi“-ra kért átváltoztatása I. évi május 22-én 10767. sz. alatt kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Zemplénmegyei Megyaszó város három országos vásár tartására, nevezetesen: január 15-én, május 10. és September 29-kén engedélyt nyervén, az ezen­nel közhírré tétetik. Pesten, 1868-ik évi május hó 22-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. Békésmegyebeli Gyoma városában a folyó évi ju­nius hó 1-jére eső országos vásár jelen évben a pün­kösdi ünnepek miatt ugyanazon hó 8-ik napján fog megtartatni, mi ezennel közhírré tétetik. Pesten, 1868-ik évi május hó 23-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Komáromvármegye közönsége által e megye te­rületén eszközlött gyűjtés folytán, az országos hon­védalap gyarapítására 489 forint 17 kr összeg kül­detett fel. A „Hon“ folyó évi 114. és következő számaiban Veress ur „ Gymnasiumi ügyünkről“ értekezvén, — közokatásügyi miniszerünk tantervi javaslatára vo­natkozó általános megjegyzéseire nem akarok felelni, mert ezek, úgyszintén ez ügyben megjelent egyéb czikkek, röpiratok, értekezések, nézetek, s tudja az ég, mi mindenféle czímű iratok, melyek majdnem mindnyájan egymással homlokegyenest ellenkeznek, s melyekben néha egy s ugyanazon szerző külön­böző alkalomkor, s viszonyok közt különböző irány mellett is harczol, középtanodai tanfigyünk szerveze­tének az előmunkálatok befejezése után bekövetkező törvényes elhatározásánál lelendik illetékes c­áfola­­tukat, vagy méltánylásukat, ez alkalommal fogván véghatározat hozatni azon sokféle vélemény s ja­vaslat felett is, melyek majdnem annyifelé elágaz­nak, a­hány középtanoda van ; sőt megtörtént, hogy egy, s ugyanazon gymnasiumnál is, mivel a tan­terv iránt tartott értekezlet alkalmával mindegyik tanár külön­ javaslattal állt elő — még a főelvekre nézve sem lehetett közös megállapodáshoz jutni. Minthogy azonban Veress úr, hogy puszta okos­kodásainak, vagyis inkább állításainak némi nyoma­­tékot szerezzen, tényekre hivatkozik, melyek a va­lósággal meg nem egyeznek: ezt — annak kijelen­tése mellett, hogy egyedül egyéni magán­nézeteimet kívántam nyilvánítani — az igazság érdekében meg­jegyzés nélkül nem hagyhatom. Azt állítja ugyanis, hogy a minister úr a világi gymnasiumok hátrányára kedvez a papi hasonnemű intézeteknek. Hogy Veress úr, a­ki egyébiránt a papi intézeteket fentartani kívánja, sőt azokat verseny tekintetéből szükségeseknek is tartja, s nem látja át, hogy ha autonóm lutheránus vagy református gymnasiumaink vannak, miért ne legyenek önálló katholikus gymna­siumaink is, a­honnan merítette fentebbi tapaszta­latát, nem tudom. Czikkének sorozatát tekintve, úgy látszik, ezt onnan következteti, hogy a papi intéze­tek igazgatóival is közöltetett a tantervi javaslat, ámde ha ez alatt a múlt évi szünidőben tartott érte­kezletet érti, nem voltak-e erre a világi középtano­­dák igazgatói is meghíva? nem közöltetett-e a tanterv valamennyi középtanodával kivétel nélkül ? nem tétetett-e az közvitatás tárgyává, melyhez min­den gymnasiumi tanár s ügybarát egyformán hozzá­szólhatott ? Ily eljárás után valóban nem tudom megfogni, miként lehet abból a világi gymnasiumok mellőzését s a papi tanintézetek iránti kedvezést kiokoskodni. Hogy ha pedig ily kedvezést talán ab­ban lát, hogy két gymnasiumban, melyeknél az ötödik és hatodik osztály újonnan állíttatott fel, az itteni tanszékek ellátása a kegyes rendre bízatott, mely ott eddig is kezelte a tanítást, tudja meg, hogy ez az alapítók kívánságo­s intézkedése folytán történt, kiket, úgy hiszem, a törvényhozás sem fog megszorítani, hogy saját tanodáikat szabadon vá­lasztandó tanárokra bízhassák, ha ezek a törvény­szabta készültséggel bírnak. Ha Veress úr figyelemmel kísérte az oktatásügyi ministérium intézkedéseit, bizonyosan tapasztalta, hogy azok egyedüli alapjául a tanügy érdeke szol­gált, s e tekintetben a rendeletek szigora kiterjesz­tetett az állami, vagy mint ő nevezi: világi gymna­­siumokra úgy, mint a tanítórendek alatti tanodákra; tapasztalhatta, hogy tárgyalások vannak folyamat­ban, miszerint egy újonnan felállítandó, s egy már fennálló fögymnasium a tanulmányi alap költségére, s egy eddig szerzetes tanítók kezelése alatti fögym­nasium magán­ alapítványból — és pedig ez utóbbi valláskülönbség nélkül, világi tanárok által elláttas­sanak ; tudomást szerezhetett arról, hogy a minis-

Next