Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-13 / 111. szám

fölhozott, hogy a pécsi kőszénbányák okvetlenül szükségesek, ezen a vasúti forgalomra. Én e tekintetben bátor vagyok az igen­­. állam­titkár urat figyelmeztetni arra, hogy az arad-sze­­beni vasút által szintén összeköttetés jön létre oly igen dús kőszénbányákkal, melyek Erdélyben ki fog­nak zsákmányoltatok de mel­eknek nevét hamarjá­ban nem tudom megmondani (Zsilvölgyi!) és azok oly dús eredményt mutathatnak föl, hogy a kőszén Aradról szállítva mázsánkint legfölebb 35 krba ke­rül, s ez oly jó minőségű és olcsó kőszén, melylyel a pécsi semmi esetre nem versenyezhet. Ennek következtében igen sokkal olcsóbb leend azon kőszén, mely Erdélyből fog szállíttatni, ha a szeben­aradi vasút egyenes összeköttetésbe jő az alföld-fiumei vasúttal. Továbbá azt mondotta a t­ államtitkár úr, hogy a kormány mindenekelőtt figye­lembe vette azt, hogy vájjon nem árt e Fiume Triesztek­ versenyképességének ezen szárnyvonal ki­építése és különösen arra utalt, hogy 17—18 mért­föld leend a különbség. Ez talán akkor fog megtörténni, ha a pálya ki lesz építve, de az által, hogy ez későbben építtetik, a Fiumei kikötőnek és átalában a kereskedésnek igen nagy kárára leend, mert igen jól tudjuk azt, hogy ha egyszer a külföldi kereskedők egy bizonyos piaczra szoknak, melyen megveszik a magyarországi terményeket, akkor évtizedek kellenek hozzá, míg újólag egy másik piaczra mennek által; ennek következtében, hogyha, mielőtt az alföld fiumei vasútvonal egész vonala kiépíttetnék, ezt össze­kötjük a déli vaspályával s ez­által összekötnék Triesttel, akkor Fiume versenyképességének és álta­lában a magyar kikötőnek és az egész kereskedés­nek nagy kárt teszünk. (Helyeslés.) Ezen indokok­nál fogva én Ghiczy Ignácz képv.­társam indítvá­nyát pártolom, mert óhajtom, hogy a szárny­vonalak csak akkor építtessenek ki, ha a fővonal már elkészült. (Helyeslés.) Bónis Sámuel. : Azon előnyök, melyeket előtte­­szóló, mint a szárnyvonal kiépítésekről mutatkozó­­kat, a ház elé terjesztett, csak akkor jöhetnek tekin­tetbe, ha a főczélnak, melyet a ház ezen vasút el­határozásánál kitűzött, nem praejudicálnak. A főczél Fiumét összekötni az alfölddel vasút ál­tal és egyenes vonalon. Ha a törvényjavaslat az egész vonalra szólna, akkor tán állnának az állam­titkár úr észrevételei, de miután az a vonalnak csak egy részéről szól, és miután a szárnyvonal egy má­sik vasútvonallal hozná összeköttetésbe az alföldet, mely vasút nem Fiume, hanem Triest felé visz, azt hiszi, ezen szárnyvonalnak kiépítése a főczélnak, t. i. annak, hogy Fiumét kössük össze a vasúttal, praeju­­dicál. S miután ez így áll, szerinte azon kisebb jó, mi a szárnyvonal kiépítése által kilátásba helyezte­tik , hogy t. i. olcsó fát és kőszenet szállíthatunk a vonal építéséhez, tekintetbe nem jöhet. Pártolja Ghiczy Ignácz indítványát. (Helyeslés balon.) Badich Ákos : Ghiczy Ignácz indítványát pár­tolja, azon értelemben azonban, hogy az eszék-vil­­lányi szárnyvonal az eszék-fiumei vonallal egyide­jűleg építtessék. Ezt annyival elfogadhatóbbnak hiszi, mivel a Brenner pálya, mely sokkal nehezebb térviszonyokkal bír, az előmunkálatokkal együtt 3 év alatt teljesen befejeztetett; a károlyváros-fiumei vasút pedig, szóló szerint, úgy viszonylik a Brenner­­pályához, mint­­ a 3-hoz, vagy mint a nagyvárad­­eszéki a károly­város- fiumei vasúthoz. Gubody Sándor: Pártolja Ghiczy indítványát, mert általa azt véli elérni, mit szóló, módosítványá­­ban első helyre tett volt, nevezetesen, hogy a con­sortium köteleztessék egyúttal az eszék­fiumei vasút kiépítésére. Mellőzi az államtitkár által felhozott okokat, s így azt a legfőbb okot is, hogy az eszék­­fiumei vasút kiépítésére minden megkísértetett, de nem találkozott semm­iképen vállalkozó. Azt ja­­vallja, hogy inkább hagyja a ház boldogabb időkre az alföld-fiumei vasút kiépítését mintsem elfogadja a consortium által felajánlott azon szerződést, mely szerint csak Eszékig fogna a vasút kiépíttetni és Eszékről felkanyaríttatnék Baranyavárnak-Villány­­nak. Szóló meg van győződve arról, hogy ez a con­sortium kívánsága, sőt sine qua nonja volt, termé­szetesen, mert ez a maga egyéni hasznát nézi. Fel­hozza beszéde közben, hogy a versenyt ki nem áll­juk az orosz és amerikai terményekkel, ha egyenes vonalban nem építünk vasutat az Alföldről Fiuméig, egy másikat pedig Budáról Fiuméig. Fel­kéri a házat fogadja el azon módosít­vány­t, mely indirecte azon consortiumot kényszeríteni fogja, hogy azon vonalat kiépítse, mert a haza jövője iránti tekintetből minden áron oda kell törekedni, hogy Fiuméig egyenes vasútvonalunk legyen. (He­lyeslés a baloldalon.) Hollán Ernő mint a kormány képviselője : T. ház! Az épen hallottakra kénytelen vagyok kijelen­teni. (Halljuk!) hogy az Eszékről Baranyaváron át Villányra vezetendő szárnyvonal egyik tényező volt a vállalkozók által felállított számításban és az egész szerződés, megkötésében, a vállalkozók utoljára ma­guk tudják legjobban, mikép állíthatják fel számítá­saikat leghasznosabban és egy­általában nem vona­­kodhatom attól, kijelenteni, hogy én a magam ré­széről számításaikat helyeseknek találtam Mert annyi bizonyos, hogy az építési anyagok nem az Al­földön, hol a vasutat elő kell állítani, hanem egész más vidékeken találtatnak. (Közbeszólás: Váradon !) honnan a külföldre kell elszállíttatniok, a­mi egész számításoknak alapját képezi. Hallottam felemlíteni azt is, miért nem építik fel a csaba-nagyváradi vasutat, a­hol szinte elég anyagot fognak találni. Igen megengedem azt hogy ha egyszer kész lesz a csaba nagyváradi darab, akkor igen is lesz elég anyag. De míg képesítve lesznek a n.­váradi vasutat arra felhasználni hogy azon vidékről anyagokat hozhassanak, előbb épen az alföldi vasutat kell megépíteni, hogy az alsó vidékről Várad felé építési anyagot szállítani lehes­sen. Engedelmet kérek, tessék megbocsátani (zaj) Szegedtől egész Csabáig, egészen a Bácskán keresz­tül, egészen az Alföldön végig építési anyagokat nem kapni. (Közbeszólás:Kezdjék az építést Nagy- Váradnál !) De nem ott kezdik, hanem alulról kell kezdeni, és onnan szerzik be az anyagokat. Különben ez eltérő nézet lehet. Lehet, hogy va­laki azt hiszi, hogy az anyagot jobban lehet így elő­teremteni, de a vállalkozók ellenkező nézetben vol­tak és számításaikat úgy állították fel, hogy nyugati vidékekről fogják beszerezni az anyagot. Én csak annak megfontolására térek át, várjon ezen szárny­vonal, mely a vállalkozók részéről, mint feltétel köt­tetett ki arra nézve, hogy azon árak mellett építhes­sék ki a vasutat, mely a szerződésben kiköttetett­ ártalmára lehet-e Fiume versenyképességének, ha ezen vonal egyidejűleg építtetik ki az egész alföldi vasúttal ? Azt hallottam itten felemlíteni, hogy nem szük­séges itt arra tekintettel lenni, hogy a pécsi kőszén termékeket az Alföldre szállítani lehessen , hiszen ott van a Zsillc völgye. Tessék megbocsátani én olya­nokat hallottam a tegnapi tanácskozás alkalmával a versenyeknek üdvös hatásairól fölemlíttetni, hogy kém télen vagyok arra nagy súlyt fektetni, hogy éppen az alföldi ipar érdekében a versenynek itt na­gyon üdvös eredménye lesz, ha a kőszén szállítás­ban két részről fognak concurrálni. Ha lesznek a zsil völgyében arravaló anyagok, bizonyosan csak üdvös hatása lesz annak, ha a pécsi és a zsil völgyi bá­nyák, mint versenyzők fognak az alföldi piac­okon fellépni. Az hozatott fel, hogy féltékenyeknek kell lennünk, Fiume versenyképességére. Én ezen nézetet tökéle­tesen osztom és elismerem, hogy féltékenyen kell el­járnunk, hogy Fiume versenyképessége megtartas­sák. De midőn aggodalmak merülnek föl ezen szárny­vonal kiépítése következtében, mely 18 mértföld ke­rülőt tesz Triesztbe akkor bátor vagyok arra utalni, hogy hát nem létezik- e oly it, mely sokkal verseny­képesebb,­nem birunk e víziutakkal a Tiszán és Du­nán, melyek kapcsolatosan a Szávával, Sziszeken és Zágrábon át még veszélyesebbek lehetnének, és me­lyek a mostani tapasztalás után azt mutatják, hogy legnagyobb része az alföldi terményeknek azon az úton szállíttatik a külföldre, mely a Száván Sziszeken át egyenesen Triesztbe vezet. Én a féltékenységet nem bírnám ennyire vinni, és azért kénytelen va­gyok a t. házat arra kérni, hogy méltóztassék a ha­tározati javaslatot úgy elfogadni a mint azt a közp­­osztály bizottsága javaslatba hozta. (Helyeslés). Justh József arra a körülményre figyelmezteti a házat, hogy az a féltékenység nem áll, hogy míg a fiumei vonal kiépíttetik, addig a kereskedelem egé­szen más utat vesz magának. Nem áll ez szóló sze­rint azért, mert a törvényhozásnak mindig jogában áll a Fiume felé vezetendő vasutat szorgalmazni és eszközölni. Ha Sziszekig viszik a vonalat, akkor épen nem kell a versenytől félni, mert Sziszekhez Fiume mindenesetre közelebb esik, mint Triest. Nem fogadja el a javaslati módosítást. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Méltóztas­­sanak megengedni, (halljuk !) hogy a tett indítványra nézve némelyeket megérintsek, különösen pénzügyi szempontból tekintve az indítvány következményeit. Hollán Ernő­t, barátom azon ellenvetésekre, melyek felhozattak ezen szárnyvonal ellen, különösen for­galmi tekintetben, úgy hiszem, kellően válaszolt. Kiemelte azt, hogy ezen szárnyvonal által Fiumé­nak érdekei semmi tekintetben nem fognak háttérbe­n szoríttatni a versenytől, s már azon oknál fogva se lehet oka tartani, mert azon másik összekötő vonat 17—18 maddel hosszabb; kiemelte azt, hogy meny­nyire fontos Fiume érdekében a legközelebb fekvő kőszénbányából leendő kőszénnek­ ellátása. És e te­kintetben kifejtett nézetét osztom én is, de osztani fogják mindazok, kik ismerik a hajózási viszonyokat az adriai és egyáltalában a földközi tengeren és tud­ják minő nagy fontossággal bír minden tengeri ki­kötőre nézve, különösen a gőzhajózás kifejlése után, azon körülmény váljon a kikötő lehetőleg legolcsóbb kőszénnel ellátható-e vagy nem. (Helyeslés.) Báró Simonyinak azon indoka, hogy hiszen ha ezen szárnyvonal el nem készül is, Fiume a Zsil völgyéből Hunyad megyéből láttathatik el kőszénnel; nézetem szerint, meggyőzőnek nem mondható, miután nagy fontosságú azon különbség, mely a két kőszéntelep távolsága közt létezik. Én éppen Fiume érdekében tartom fontosnak, ha Fiume a legközelebb eső kőszén­teleppel úgymint a pécsivel hozatik összeköttetésbe. Nem akarok szólani arról, mennyire fontos tech­nikai nehézségének elhárítására a szárnyvo­nal kiépítése, miután Hollán képv. úr bebizo­­nyítá, hogy az építési anyagokat épen ezen össze­köttetés folytán lehet olcsóbban előállítani, de szólni kívánok egyedül a kérdés pénzügyi oldaláról. (Halljuk!) Bizonyára a t. ház óhajtja, hogy a kamatbiztosí­­tás mellett építendő vonalak mindazon feltételekkel bírjanak, melyeknél fogva a garantia folytán elvál­lalandó teher az államra nézve lehető legkönnyebben viselhető legyen, tehát, hogy a vasút — nem szólva most arról, hogy hová és merre vezet a vonal — általában véve mentül jövedelmezőbb legyen. — Már pedig egy olyan vasútnál általában, mint ezen vasút, melynél a teherszállítás leginkább kifelé, az­az a határok felé történik, a jövendőbeli jövedelme­­zésre nézve nagy fontosságú, hogy a vonalnak ellen­kező irányában, azaz a belföld felé visszaszállítása legyen; már­pedig az egész Alföldet Pécsről kőszén­nel elláthatni nem csekély fontosságú előny, magára a vasút jobb jövedelmezési képességére, miután ko­csijai nem menvén üresen vissza, nevezetesen olcsó fuvarbér mellett láthatja el Magyarországnak igen nevezetes termelő részét, és ezt annál kevésbé lehet figyelem nélkül hagyni, mert a tapasztalás még mindig azt bizonyította, hogy valamely vidék ipará­nak felvirágzására a közlekedési eszközök tökéle­tesítésén kívül semmi sem bírt oly nagy befolyás­sal, mint a tüzelő szernek olcsósága, nálunk pedig bizonyára nagy fontosságú tekintet, hogy oly vidék, mint az Alföld, olcsó tüzelő szerrel láttassák el. Még egyet akarok megemlíteni. (Halljuk!) Mai világban a tapasztalás azt mutatja, hogy a nagyban való kivitelnél a kereskedési conjecturák felhasználásával a vasutak annyira kizáró és kitűnő helyet foglalnak el, hogy a tengeren­ vitel azzal gyakran versenyezni nem képes; tehát a feladat nem csak az, hogy Magyarország kikötőjét Fiumét kössük össze az ország legproductív részével, hanem a feladat az is, hogy ezen az ország leginkább ter­melő részéből, a terményeknek biztos kiszállítása és állandó piac­ra vitele éressék el azon irányban, hová a kivitel minden viszonyok közt biztosítva lehet, és e tekintetben nem kell mellőznünk azon körülményt, hogy a magyar gabonának kivitelére biztosabb és állandóbb piacz alig lehet, mint a schweiczi; a Francziaországba való kivitel mindig függ a termeléstől, de a Schweicz nem termelvén annyit, mennyit évi szükséglete tesz, s miután a magyar termelési vidék hozzá legközelebb fekszik, a magyar gabona és liszt ez irányban ott mindig állandó piac­ra számolhat. Tehát a termelőkre nézve bizonyára nem lehet közömbös, hogy ezen vonal, ha meghosszabbíttatik a Karinthián át épülőben lévő schweiczi a vasút­vonalig, Magyarország Alföldét hozza Schweiczcz al összeköttetésbe, és ily módon az Alföld terményeinek biztos és olcsó szállítása lesz nemcsak Fiume, de különösen Schweicz és Dél-Francziaország felé is. Miután peig a szállításnak folytonossága a vasút­nak jövedelmét is emeli, azt állítom, hogy az alföldi vasút ezen szárnyvonala kiépítésének kérdée nemcsak technikai érdekében megoldandó kérdés, hanem kizá­r 1381

Next