Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-13 / 111. szám
fölhozott, hogy a pécsi kőszénbányák okvetlenül szükségesek, ezen a vasúti forgalomra. Én e tekintetben bátor vagyok az igen. államtitkár urat figyelmeztetni arra, hogy az arad-szebeni vasút által szintén összeköttetés jön létre oly igen dús kőszénbányákkal, melyek Erdélyben ki fognak zsákmányoltatok de meleknek nevét hamarjában nem tudom megmondani (Zsilvölgyi!) és azok oly dús eredményt mutathatnak föl, hogy a kőszén Aradról szállítva mázsánkint legfölebb 35 krba kerül, s ez oly jó minőségű és olcsó kőszén, melylyel a pécsi semmi esetre nem versenyezhet. Ennek következtében igen sokkal olcsóbb leend azon kőszén, mely Erdélyből fog szállíttatni, ha a szebenaradi vasút egyenes összeköttetésbe jő az alföld-fiumei vasúttal. Továbbá azt mondotta a t államtitkár úr, hogy a kormány mindenekelőtt figyelembe vette azt, hogy vájjon nem árt e Fiume Triesztek versenyképességének ezen szárnyvonal kiépítése és különösen arra utalt, hogy 17—18 mértföld leend a különbség. Ez talán akkor fog megtörténni, ha a pálya ki lesz építve, de az által, hogy ez későbben építtetik, a Fiumei kikötőnek és átalában a kereskedésnek igen nagy kárára leend, mert igen jól tudjuk azt, hogy ha egyszer a külföldi kereskedők egy bizonyos piaczra szoknak, melyen megveszik a magyarországi terményeket, akkor évtizedek kellenek hozzá, míg újólag egy másik piaczra mennek által; ennek következtében, hogyha, mielőtt az alföld fiumei vasútvonal egész vonala kiépíttetnék, ezt összekötjük a déli vaspályával s ezáltal összekötnék Triesttel, akkor Fiume versenyképességének és általában a magyar kikötőnek és az egész kereskedésnek nagy kárt teszünk. (Helyeslés.) Ezen indokoknál fogva én Ghiczy Ignácz képv.társam indítványát pártolom, mert óhajtom, hogy a szárnyvonalak csak akkor építtessenek ki, ha a fővonal már elkészült. (Helyeslés.) Bónis Sámuel. : Azon előnyök, melyeket előtteszóló, mint a szárnyvonal kiépítésekről mutatkozókat, a ház elé terjesztett, csak akkor jöhetnek tekintetbe, ha a főczélnak, melyet a ház ezen vasút elhatározásánál kitűzött, nem praejudicálnak. A főczél Fiumét összekötni az alfölddel vasút által és egyenes vonalon. Ha a törvényjavaslat az egész vonalra szólna, akkor tán állnának az államtitkár úr észrevételei, de miután az a vonalnak csak egy részéről szól, és miután a szárnyvonal egy másik vasútvonallal hozná összeköttetésbe az alföldet, mely vasút nem Fiume, hanem Triest felé visz, azt hiszi, ezen szárnyvonalnak kiépítése a főczélnak, t. i. annak, hogy Fiumét kössük össze a vasúttal, praejudicál. S miután ez így áll, szerinte azon kisebb jó, mi a szárnyvonal kiépítése által kilátásba helyeztetik , hogy t. i. olcsó fát és kőszenet szállíthatunk a vonal építéséhez, tekintetbe nem jöhet. Pártolja Ghiczy Ignácz indítványát. (Helyeslés balon.) Badich Ákos : Ghiczy Ignácz indítványát pártolja, azon értelemben azonban, hogy az eszék-villányi szárnyvonal az eszék-fiumei vonallal egyidejűleg építtessék. Ezt annyival elfogadhatóbbnak hiszi, mivel a Brenner pálya, mely sokkal nehezebb térviszonyokkal bír, az előmunkálatokkal együtt 3 év alatt teljesen befejeztetett; a károlyváros-fiumei vasút pedig, szóló szerint, úgy viszonylik a Brennerpályához, mint a 3-hoz, vagy mint a nagyváradeszéki a károlyváros- fiumei vasúthoz. Gubody Sándor: Pártolja Ghiczy indítványát, mert általa azt véli elérni, mit szóló, módosítványában első helyre tett volt, nevezetesen, hogy a consortium köteleztessék egyúttal az eszékfiumei vasút kiépítésére. Mellőzi az államtitkár által felhozott okokat, s így azt a legfőbb okot is, hogy az eszékfiumei vasút kiépítésére minden megkísértetett, de nem találkozott semmiképen vállalkozó. Azt javallja, hogy inkább hagyja a ház boldogabb időkre az alföld-fiumei vasút kiépítését mintsem elfogadja a consortium által felajánlott azon szerződést, mely szerint csak Eszékig fogna a vasút kiépíttetni és Eszékről felkanyaríttatnék Baranyavárnak-Villánynak. Szóló meg van győződve arról, hogy ez a consortium kívánsága, sőt sine qua nonja volt, természetesen, mert ez a maga egyéni hasznát nézi. Felhozza beszéde közben, hogy a versenyt ki nem álljuk az orosz és amerikai terményekkel, ha egyenes vonalban nem építünk vasutat az Alföldről Fiuméig, egy másikat pedig Budáról Fiuméig. Felkéri a házat fogadja el azon módosítványt, mely indirecte azon consortiumot kényszeríteni fogja, hogy azon vonalat kiépítse, mert a haza jövője iránti tekintetből minden áron oda kell törekedni, hogy Fiuméig egyenes vasútvonalunk legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Hollán Ernő mint a kormány képviselője : T. ház! Az épen hallottakra kénytelen vagyok kijelenteni. (Halljuk!) hogy az Eszékről Baranyaváron át Villányra vezetendő szárnyvonal egyik tényező volt a vállalkozók által felállított számításban és az egész szerződés, megkötésében, a vállalkozók utoljára maguk tudják legjobban, mikép állíthatják fel számításaikat leghasznosabban és egyáltalában nem vonakodhatom attól, kijelenteni, hogy én a magam részéről számításaikat helyeseknek találtam Mert annyi bizonyos, hogy az építési anyagok nem az Alföldön, hol a vasutat elő kell állítani, hanem egész más vidékeken találtatnak. (Közbeszólás: Váradon !) honnan a külföldre kell elszállíttatniok, ami egész számításoknak alapját képezi. Hallottam felemlíteni azt is, miért nem építik fel a csaba-nagyváradi vasutat, ahol szinte elég anyagot fognak találni. Igen megengedem azt hogy ha egyszer kész lesz a csaba nagyváradi darab, akkor igen is lesz elég anyag. De míg képesítve lesznek a n.váradi vasutat arra felhasználni hogy azon vidékről anyagokat hozhassanak, előbb épen az alföldi vasutat kell megépíteni, hogy az alsó vidékről Várad felé építési anyagot szállítani lehessen. Engedelmet kérek, tessék megbocsátani (zaj) Szegedtől egész Csabáig, egészen a Bácskán keresztül, egészen az Alföldön végig építési anyagokat nem kapni. (Közbeszólás:Kezdjék az építést Nagy- Váradnál !) De nem ott kezdik, hanem alulról kell kezdeni, és onnan szerzik be az anyagokat. Különben ez eltérő nézet lehet. Lehet, hogy valaki azt hiszi, hogy az anyagot jobban lehet így előteremteni, de a vállalkozók ellenkező nézetben voltak és számításaikat úgy állították fel, hogy nyugati vidékekről fogják beszerezni az anyagot. Én csak annak megfontolására térek át, várjon ezen szárnyvonal, mely a vállalkozók részéről, mint feltétel köttetett ki arra nézve, hogy azon árak mellett építhessék ki a vasutat, mely a szerződésben kiköttetett ártalmára lehet-e Fiume versenyképességének, ha ezen vonal egyidejűleg építtetik ki az egész alföldi vasúttal ? Azt hallottam itten felemlíteni, hogy nem szükséges itt arra tekintettel lenni, hogy a pécsi kőszén termékeket az Alföldre szállítani lehessen , hiszen ott van a Zsillc völgye. Tessék megbocsátani én olyanokat hallottam a tegnapi tanácskozás alkalmával a versenyeknek üdvös hatásairól fölemlíttetni, hogy kém télen vagyok arra nagy súlyt fektetni, hogy éppen az alföldi ipar érdekében a versenynek itt nagyon üdvös eredménye lesz, ha a kőszén szállításban két részről fognak concurrálni. Ha lesznek a zsil völgyében arravaló anyagok, bizonyosan csak üdvös hatása lesz annak, ha a pécsi és a zsil völgyi bányák, mint versenyzők fognak az alföldi piacokon fellépni. Az hozatott fel, hogy féltékenyeknek kell lennünk, Fiume versenyképességére. Én ezen nézetet tökéletesen osztom és elismerem, hogy féltékenyen kell eljárnunk, hogy Fiume versenyképessége megtartassák. De midőn aggodalmak merülnek föl ezen szárnyvonal kiépítése következtében, mely 18 mértföld kerülőt tesz Triesztbe akkor bátor vagyok arra utalni, hogy hát nem létezik- e oly it, mely sokkal versenyképesebb,nem birunk e víziutakkal a Tiszán és Dunán, melyek kapcsolatosan a Szávával, Sziszeken és Zágrábon át még veszélyesebbek lehetnének, és melyek a mostani tapasztalás után azt mutatják, hogy legnagyobb része az alföldi terményeknek azon az úton szállíttatik a külföldre, mely a Száván Sziszeken át egyenesen Triesztbe vezet. Én a féltékenységet nem bírnám ennyire vinni, és azért kénytelen vagyok a t. házat arra kérni, hogy méltóztassék a határozati javaslatot úgy elfogadni a mint azt a közposztály bizottsága javaslatba hozta. (Helyeslés). Justh József arra a körülményre figyelmezteti a házat, hogy az a féltékenység nem áll, hogy míg a fiumei vonal kiépíttetik, addig a kereskedelem egészen más utat vesz magának. Nem áll ez szóló szerint azért, mert a törvényhozásnak mindig jogában áll a Fiume felé vezetendő vasutat szorgalmazni és eszközölni. Ha Sziszekig viszik a vonalat, akkor épen nem kell a versenytől félni, mert Sziszekhez Fiume mindenesetre közelebb esik, mint Triest. Nem fogadja el a javaslati módosítást. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Méltóztassanak megengedni, (halljuk !) hogy a tett indítványra nézve némelyeket megérintsek, különösen pénzügyi szempontból tekintve az indítvány következményeit. Hollán Ernőt, barátom azon ellenvetésekre, melyek felhozattak ezen szárnyvonal ellen, különösen forgalmi tekintetben, úgy hiszem, kellően válaszolt. Kiemelte azt, hogy ezen szárnyvonal által Fiuménak érdekei semmi tekintetben nem fognak háttérben szoríttatni a versenytől, s már azon oknál fogva se lehet oka tartani, mert azon másik összekötő vonat 17—18 maddel hosszabb; kiemelte azt, hogy menynyire fontos Fiume érdekében a legközelebb fekvő kőszénbányából leendő kőszénnek ellátása. És e tekintetben kifejtett nézetét osztom én is, de osztani fogják mindazok, kik ismerik a hajózási viszonyokat az adriai és egyáltalában a földközi tengeren és tudják minő nagy fontossággal bír minden tengeri kikötőre nézve, különösen a gőzhajózás kifejlése után, azon körülmény váljon a kikötő lehetőleg legolcsóbb kőszénnel ellátható-e vagy nem. (Helyeslés.) Báró Simonyinak azon indoka, hogy hiszen ha ezen szárnyvonal el nem készül is, Fiume a Zsil völgyéből Hunyad megyéből láttathatik el kőszénnel; nézetem szerint, meggyőzőnek nem mondható, miután nagy fontosságú azon különbség, mely a két kőszéntelep távolsága közt létezik. Én éppen Fiume érdekében tartom fontosnak, ha Fiume a legközelebb eső kőszénteleppel úgymint a pécsivel hozatik összeköttetésbe. Nem akarok szólani arról, mennyire fontos technikai nehézségének elhárítására a szárnyvonal kiépítése, miután Hollán képv. úr bebizonyítá, hogy az építési anyagokat épen ezen összeköttetés folytán lehet olcsóbban előállítani, de szólni kívánok egyedül a kérdés pénzügyi oldaláról. (Halljuk!) Bizonyára a t. ház óhajtja, hogy a kamatbiztosítás mellett építendő vonalak mindazon feltételekkel bírjanak, melyeknél fogva a garantia folytán elvállalandó teher az államra nézve lehető legkönnyebben viselhető legyen, tehát, hogy a vasút — nem szólva most arról, hogy hová és merre vezet a vonal — általában véve mentül jövedelmezőbb legyen. — Már pedig egy olyan vasútnál általában, mint ezen vasút, melynél a teherszállítás leginkább kifelé, azaz a határok felé történik, a jövendőbeli jövedelmezésre nézve nagy fontosságú, hogy a vonalnak ellenkező irányában, azaz a belföld felé visszaszállítása legyen; márpedig az egész Alföldet Pécsről kőszénnel elláthatni nem csekély fontosságú előny, magára a vasút jobb jövedelmezési képességére, miután kocsijai nem menvén üresen vissza, nevezetesen olcsó fuvarbér mellett láthatja el Magyarországnak igen nevezetes termelő részét, és ezt annál kevésbé lehet figyelem nélkül hagyni, mert a tapasztalás még mindig azt bizonyította, hogy valamely vidék iparának felvirágzására a közlekedési eszközök tökéletesítésén kívül semmi sem bírt oly nagy befolyással, mint a tüzelő szernek olcsósága, nálunk pedig bizonyára nagy fontosságú tekintet, hogy oly vidék, mint az Alföld, olcsó tüzelő szerrel láttassák el. Még egyet akarok megemlíteni. (Halljuk!) Mai világban a tapasztalás azt mutatja, hogy a nagyban való kivitelnél a kereskedési conjecturák felhasználásával a vasutak annyira kizáró és kitűnő helyet foglalnak el, hogy a tengeren vitel azzal gyakran versenyezni nem képes; tehát a feladat nem csak az, hogy Magyarország kikötőjét Fiumét kössük össze az ország legproductív részével, hanem a feladat az is, hogy ezen az ország leginkább termelő részéből, a terményeknek biztos kiszállítása és állandó piacra vitele éressék el azon irányban, hová a kivitel minden viszonyok közt biztosítva lehet, és e tekintetben nem kell mellőznünk azon körülményt, hogy a magyar gabonának kivitelére biztosabb és állandóbb piacz alig lehet, mint a schweiczi; a Francziaországba való kivitel mindig függ a termeléstől, de a Schweicz nem termelvén annyit, mennyit évi szükséglete tesz, s miután a magyar termelési vidék hozzá legközelebb fekszik, a magyar gabona és liszt ez irányban ott mindig állandó piacra számolhat. Tehát a termelőkre nézve bizonyára nem lehet közömbös, hogy ezen vonal, ha meghosszabbíttatik a Karinthián át épülőben lévő schweiczi a vasútvonalig, Magyarország Alföldét hozza Schweiczcz al összeköttetésbe, és ily módon az Alföld terményeinek biztos és olcsó szállítása lesz nemcsak Fiume, de különösen Schweicz és Dél-Francziaország felé is. Miután peig a szállításnak folytonossága a vasútnak jövedelmét is emeli, azt állítom, hogy az alföldi vasút ezen szárnyvonala kiépítésének kérdée nemcsak technikai érdekében megoldandó kérdés, hanem kizár 1381