Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-02 / 177. szám

Részemről is át vagyok hatva ezen eszme nagy­szerűsége által és beismerem annak jogosultságát, és bízva az emberiség félreismerhetlen haladásában, magasztos rendeltetése végczéljaiban, hiszem és mondom, hogy el fog következni az idő, a­midőn a chassepot-fegyverek és Armstrong-ágyak felett a diadalt az eszmék fogják kivívni. (Helyeslés). De, t. hát, másrészről nem huny­hatok szemet azon jelenségek előtt sem , melyek cameleoni alakba öl­tözve különféle formák közt mint kis és nagy kérdé­sek tünedeznek fel Európa láthatárán. — A dolgok e helyzetében nem tarthatok azokkal, kik a tétlen­­ségi politikát tartják időszerűnek. —■ Én ellenkező­leg nemzetemet tevékenységre hívom fel, tevékeny­ségre minden irányban, tevékenységre az anyagi és tevékenységre az­­intellectuális téren. És felhívom különösen két irányban, először arra, hogy igye­kezzék érvényesíteni souverain jogát és befolyását képviselői, illetőleg kormánya útján, hogy ama füg­gő nagy kérdések, melyek Európát jelenleg nyug­talanítják és méltán aggodalomba ejtik, lehetőleg békés útón oldassanak meg; másodszor arra, hogy azon esetre, ha az események csakugyan bekövet­keznének , készítse magát elő, képesítse magát arra, hogy önmagát, a trónt és az emberiség legszentebb érdekeit meg tudja védni. Ez eszme más szóval annyit tesz, hogy a magyar nemzet igyekezzék alkotmányosság tekintetében a többi nagy nemzetek által már elért és elfoglalt szín­vonalra felemelkedni s tartsa legszentebb kötele­zettségének , elvállalni az általános honvédelmi kö­telezettséget. És ha ezen eszme volt az, és nem csupán a had­sereg számának szaporítása, mely a t. miniszerelnök urat arra vezérelte, hogy tervezetében az általános védkötelezettség eszméjét tegye le alapul, üdvözlöm őt e téren és helyeslem azt is, hogy a kivételeket kizárta, valamint azt, hogy e tervezetében a honvéd eszmének helyt adott az, hogy egy védrendszerben a megváltás­ vagy helyettesítés megengedtetik-e vagy nem, lényeges dolog, de lényeges kivált nálunk, kiknél mindamel­lett, hogy az 1848. törvények már húsz év óta meg­­alkotvák, a társadalom mindeddig a kellő irányban nem alakulhatott át. Az egyenlőség a kötelesség tel­jesítésében az első és legelhatározóbb lépés a polgári egyenlőség felé. Ez demokrata elv, nem úgy, mint t. képviselő­társam Madarász­­József ellenkezőleg vé­leményezi. Magyarországban is szükséges, hogy a társadalom demokrata szellemben alakuljon át, mert ez azon elem, melynek jövője van. A honvéd eszme kegyeletes eszme nálunk, a hon­véd neve, a tisztelet neve. De a honvéd eszme egészséges eszme is, s lehet mondani, a legegészségesebb azon eszmék közül, a­melyek vezetése mellett életképes védrendszer al­kotható, és bár azon terjedelemmel, a­melyet a t. elnök-miniszer úr tervezetében ezen eszmének adott, vagy igazán mondva, a­melyet ennek kivívott, én sem vagyok egészen megelégedve; de azt hiszem, hogy a mag el van vetve — s mint Széchenyi mon­­dá egykor , az egészséges makk bármily kicsiny, ha kikel, erős tölgygyé s később erdővé fog válni. Eddig tehát az elnök-minister úrnak tervezetével nagy részben egyetértek. Igen sajnálom, hogy a tervezetnek közjogi pont­jaira nézve el kell térni véleményemben, de a rész­letekre nézve itt sem tartom szükségesnek kiter­jeszkedni. A részletes tárgyalásnál fogom, ott, hol szükségét látom, nézeteimet bővebben előadni; köte­­lességesnek tartom részemről kijelenteni (Halljuk!) először azt, hogy én minden szükségesekkel ellátott és tökéletesen szervezett és felszerelt magyar had­sereget kívánok. Kívánnám azt még akkor is, ha erre nemzetemnek ezredéves történelme, ezredéves élete, világos törvényei nem jogosítanák azt. Kívánnám, mondom, még ekkor is, úgy mint min­den nemzetnek joga van követelni azt, és ha enge­delmeskedem is a törvénynek a részben, miszerint el kell ismernem, hogy az ily módon szervezett ma­gyar hadsereg is Ő Felsége összes hadseregeinek ki­egészítő része, abba soha beleegyezni nem fogok, hogy a magyar hadsereg az összes hadsereggel ösz­­szeolvasztassék. (Tetszés.) Másodszor kijelentem, hogy én Ő Felségének a törvényben a hadseregre vonatkozólag adott jogait tisztelem; elismerem azokat mint alkotmányos jo­gokat, ennélfogva azt kívánom, hogy Ő Felsége azon jogokat alkotmányosan gyakorolja; minden rendeletét ő Felségének magyar ministeri aláírás­sal legyenek ellátva s Ő Felségének rendeletétől függjön ugyan a tartalék egy részét mozgósítani, de ministeri ellenjegyzés mellett kiadott rendelete által. A hadsereg többi része behivatásának, általában az egész hadsereg mozgósításának a hadsereg hadi­lábra állításának csak azon esetben legyen helye, ha abba előlegesen a képviselő-test beleegyezik. Ezek azon általános elvek, a­melyeket kötelessé­gemnek tartottam azért előszámlálni, hogy a­midőn a részletek elő fognak kerülni, ez értelemben és szel­lemben nyilatkozhassak. (Helyeslés a baloldalon). Zsaknay hifit; azon véleményben van, hogy az önálló, független nemzeti sereg létesítését mind­nyájan óhajtják, de — szerinte — az a kérdés most, hogy látva a viszonyokat, ne tegyük-e azt, a­mit Széchenyi mondott : Vessük el a magot, hogy abból cser és erdő legyen. (Úgy van jobbról!) A­ki — úgymond —­ nem csak mint kép­viselő, de mint csendes honpolgár gondolkozott e tárgy felett, lehetetlen, hogy örömet ne érzett lé­gyen keblében, midőn látja, hogy a törvényhozás elébe honvédelmi tvjavaslat van terjesztve, és azon intézkedések léteznek, melyek által, ha a hazafi aggodalma meg nem is szüntethetik is tökéletesen, de mindenkinek tehát szólónak is, bár hanyatló korában — remény nyuttatik arra, hogy a haza oda fog jutni, hogy nem az idegenek által, hanem hon­­fiainak hűsége és hazafisága által biztosittassék al­kotmánya. (Helyeslés.) Szóló is belátja, hogy sok kellék hiányzik még azon intézkedések közül, hogy a hazának egy bár­mely ellenséggel harczolható — honvédereje legyen; de azért kimondja, hogy hazánk történetében — a vezérektől mostanig — ily üdvös hatású intézke­dések hazánk függetlensége tekintetében törvénye­sen, országgyűlés által soha nem tétettek, mint e törvényjavaslat által, ha az abban foglaltak a hon­polgároknak értelmiséggel párosult hazafiságával fel­­karoltatnak és élesztetnek. Az isteni gondviselés cso­dálatos műve az, hogy annyi századok, annyi viszo­nyok után azon eredeti honvédelmi rendszerre me­hetünk vissza, melyet őseink — csupán a szabadság érzeténél fogva — megteremtettek és folytonosan követtek. A túl­oldal véleményére szóló is kénytelen kimondani, hogy ő az 1867: 12. t. czikket úgy te­kinti, mint szükséges következését az 1848-ks tör­vényben kimondott testvériségnek: nincs e testvéri­ség — úgymond — hegycsúcsok és folyók medrei által meghatározva, hanem átalánosan összeköt az bennünket minden vallás- és nemzetiséggel, össze­köt az más népekkel azon egyezség alapján, mely most lett megkötve köztünk és az örökös tartomá­nyok népei közt. A törvényjavaslatot pártolván, azt az átalános vita alapjául elfogadja. f Élénk helyeslés.) Makray Lászl­ó a történelemre hivatkozva­­ azt tartja, hogy a magyar nemzet történeti múltjánál fogva követelheti fegyverét és jogainál fogva alkot­mányát. Sokszor hallotta emlegetni, miszerint a magyarnak nincs joga független hadsereget kívánni, mert olyannal soha sehi birt. Hallotta ez állítást a magukat magyaroknak valló honfitársak körében is. Az ily magyarok — úgymond — nem gondolják meg, hogy midőn egyfelől a világtörténelemből aranyos lapokat szaggatnak ki profán kezekkel másfelől az ellenségnek tesznek bűnös szolgálatot. — Hosszantartó beszéde végén kijelenti, hogy ha­bár a törvényjavaslatot nem találja márvány­palotá­nak , de arra nézve tűrhető épületnek, hogy zivatar elől alája vonuljunk, ily értelemben és azon remény­ben , hogy a törvényhozás alapos igazításokat ren­del el, átalános tárgyalás alapjául elfogadja azt. Várady János nem tartozik azok közé, kik a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot minden hiány nél­külinek tartják.­­ A mostani körülmények közt a védrendszert, a szó teljes értelmében véve azt, előállí­tani lehetlennek hiszi, mert ennek alapját a rendes erődítési rendszerben találja, életbeléptetésére pedig még a tehetség is hiányzik. Az absolutisnms korszakában a katonát nem te­­kinti másnak, mint annak fenntartására vak eszköz­nek. Az absolutisnms megbukván, kénytelenség volt az alkotmányosság terére lépni, s átadni annak a haderőről való intézkedést is. A törvényjavaslatot először is azon pontok szerint taglalja, melyekből tekintve­­ azt helyesnek tartja. Elismeri, hogy Magyarországnak szüksége volt Austria segítségére ezelőtt 31­. századdal épen úgy, mint 1V­ századdal, midőn a pragmatica sanctiot törvénybe iktatták. — Ezen egyesülésnek volt ered­ménye a 67-diki törvény. E törvénynek kellett pó­tolni annyi századok mulasztásait, és annyi összeütkö­zések következéseit valahára megfejteni. — Ha az együttességben erő van — úgymond szónok — ak­kor együttes védelmünkre együtte­s alapon kell dol­goznunk. — Ennek ismét együttes, közös elvű ala­pokon felállított védrendszer a következménye. Szónok a törvényjavaslatot támadásra nem, de a haza megvédésére elegendőnek tartja, főkép, ha az alkotmányosság felülről megtartatik. Egyetért báró Eötvös­­József kultusminiszerrel abban, hogy a­kinek kezében van a védelem, annak kezében van az or­száglás és a hatalom. Ezen rendszer mellett — úgymond — az ország legkevésbé sem terheltetik, mert a tartalék kellően begyakorolhatja magát, s ha a szükség kívánja, a nagy haderő védelemre készen áll, s mert egyszersmind a legolcsóbb is. Ezen tekintetekből szónok pártolja jelen törvény­­javaslatot. Tagadja, hogy a közös seregben szolgáló seregek nem magyar seregek. Azon seregek e tvjavaslat sze­rint csupán magyar csapatokba osztatnak. Szónok hiszi, hogy a kormány a régi törvényeknek is meg­­felelőleg fogja szervezni a hadsereget, de ehhez idő kell, ez nem egy év szüleménye. Miután a tvjavas­lat a honvédszervezetet is magában foglalja — azt hiszi — ha semmi más, ez az egy kérdés az, a­mely a tvjavaslat sok gyenge oldalát elfelejteti. Visszapil­lantva a múlt évre, midőn június havában a hon­védség kivételes törvényesítésének indítványa meg­bukott — ki gondolta volna — úgymond — akkor, hogy egy év múlva a kormány maga fog honvé­delmi javaslatot előterjeszteni. Ily vívmányok nem csü­ggesztők, hanem okos és bölcs politikára vezetnek. A tvjavaslatot általánosságban elfogadja, fentartván annak idejében egyes részleteire észrevételeit meg­tenni. Nagy Ignácz : Mindenek előtt Perczel tegnap­előtti beszédére tér vissza. Nem érzi magát feljogo­sítva a baloldal nézeteit tolmácsolni, de a maga ré­széről nem késik kinyilatkoztatni, hogy a t. képv. urnák különösen Kossuth Lajost­ (Éljenzés a szélső balon.) illető vádjait egyátalán nem osztja. A haza történelmi örök könyvének egyik lapjához a t. képv. urnak is joga van, de ne törekedjék, hogy a tegnap­előttihez hasonló kifejezések által oda jusson, hogy ama lapra neve kisebb betűkkel legyen felírva, mint a­hogy különben azt megérdemelné. A­mi a tvjavaslatot illeti, ő a 800 ezer főnyi ál­landó roppant hadseregnek tetemes leszállítását óhajtaná, e nagy hadsereg Austriát két három év alatt tönkre fogja tenni, ez volt egyik fő oka a biro­dalom pénzügyi bukásának (helyeslés balon). Kérdi, honnan fogjuk e leszállítás nélkül a honvédelemre szükséges költséget előteremteni . A honvédsereg pedig előbbvaló mint az állandó hadsereg, mely nélkül amaz ellehet, (ügy van­ balról). Azt mondja, hogy Anglia és Észak-Amerikának, mindkettőnek együttvéve sem lesz annyi hadserege mint e­lvjavaslat által Austriának. Hangsúlyozza, hogy a magyar katonát idegen tisztek német com­­mandója lelkesíteni soha nem fogja (Zaj. Eláll. Nem áll.) Amaz egy pár szó, mely a 48-ki honvédet lel­kesítette .Előre fiuk!­ (Zaj, éljenzés balról), a német szótárban nem található. Azt a gyanút, mely a biro­dalom másik felében Magyarország irányában élesz­­tetik, hogy t­i., ha Magyarország külön hadsereg­gel birond, azonnal el fog szakadni Austriától, ré­széről nemcsak helytelennek, de sőt nevetségesnek tartja. Nem akar az egységes osztrák hadsereg számára újonczokat állítani, mert csak­is önálló hadseregünk számára adhatjuk oda pénzünket és vérünket. Az 1867. törvények szerint is ehez jogunk van; nem akarja, hogy a nemzet világa az egységes hadseregbe osztassák, a honvédelemnek pedig csak a mustra ma­radjon házőrző és adóbehajtó képen; A nevetés jobb­­­ról­ olyan katonákat akar, milyenek Északi Amerika dicső fiai; sajátságosnak tarja, hogy a baloldalnak kell a 67'kö­tvények mellett síkra szállani, melyek hozatalához csak szenvedőlegesen járult. Befejezi (helyes, felkiáltások) beszédét azon meggyőződéssel, hogy Magyarország csak akkor fog elbukni, ha vére és pénze felett a szabad rendelkezésről lemond. Horváth Lajos az elmondottak után nem érez magában sem kedvet, sem hivatást meddő elmefutta­tásra s azért állás­pontja indokolásául csak annyit je­gyez meg, hogy a szőnyegen fekvő tvjavaslatot nem tekinti oly tökéletes műnek, melyhez egyik­másik szempontból szó egyáltalában nem férne, de meg van győződve arról is, hogy a monarchia jelen helyzetében, hazánk jelen viszonyai közt ezen tér- 2254

Next