Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)
1868-08-07 / 181. szám
3-dik sorában e szavak után „nagybátyának“, „és illető egyetlen vének.“ (Helyeslés.) Bónis Sámuel e tételt „a házasságból származott" kihagyatni kívánja. Andrásy Gyula gr. miniszerelnöknek nincs ellenvetése e módosítvány ellen. A kérdés föltevésénél kifejtett hosszasabb vita után a T. Luksich és Bónis módosításával elfogadtatik. A 21. §-nál (lásd alább) szót emel: Tisza Kálmán , T. képviselőház! (Halljuk!) Én nem vagyok oly szerencsés, hogy azt mondhatnám, hogy elfogadom. (Halljuk!) Én ezen szakaszt ezenjavaslat egy igen fontos szakaszának tartom, fontos annyiban is — amint már az általános vita alkalmával jelezni volt szerencsém — mert ez azon szakasz, melyben a hadügyminiszer hatásköre oly szélesen terjesztetik ki Magyarország belügyeire nézve, amily szélesen hogy kiterjesztessék, valóban kétlem, hogy még azok is, akik kimagyarázták magát a hadügyministert a 12-ik t. czikkből, azt belőle kimagyarázni tudnák, mert ez azon szakasz, ahol a közös hadügyminiszernek jogadatik arra, hogy határozó befolyást gyakorolhasson azon kérdésben, mely iskolák egyenrangúak hazánkban a főgymnasiumokkal és főreáltanodákkal; ez azon szakasz, mely a hadügyminiszernek határozó befolyást enged arra, mely szegény sorsú ifjak részesittessenek az egy évi szolgálat kedvezményében. Ez az egyik szempont, melyből ezen szakaszt én részemről el nem fogadhatom; azonban vannak ezen szakasznak több oly részei, melyeket én nem helyeslek. Első hibájának tekintem ezen szakasznak azt, hogy, midőn egy helyes irányban igyekszik haladni, amennyiben ugyanis a műveltségnek igyekszik némi előnyt nyújtani, e tekintetben hitem szerint nem megy elég messze, és másodszor, hogy amidőn ezen szándékból kiindul, ellenkezőleg az általános védkötelezettség szellemével, a vagyonosabb és kevésbé vagyonosak közt különbséget tesz , adván oly előnyt, melyben a vagyonosabbakat lehet részesíteni, a kevésbé vagyonosakat pedig nem. Én azt tartom, tehát, hogy az átalános védkötelezettség mellett csak egynemű kedvezmény lehet jogosult, és ez azon kedvezmény, melyben részesítjük az értelmiséget, az intelligenciát, mert annak emelése, annak bizonyos előnyökbeni részesítése egyfelől az országnak érdeke, másfelől az egyenlő teherviselésnek is csak látszólagos megzavarása, de valósággal inkább annak helyreállítása, amennyiben azt gondolom, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, aki tudománya után van hivatva, hogy éljen, vagy aki tudományos pályára készül, sokkal nagyobb kárral, sokkal roszabb hatással van, mint arra, aki mezei munkával vagy kézi munkával foglalkozik, mert míg ez utóbbi egy, két vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, ahol elhagyta, ezt valóban arról, aki tudományos pályára készül mondani nem lehet. Ezen javaslat igazságtalan tehát annyiban, amennyiben az intelligenciára való figyelemből teendő kedvezményekre nézve a nagyobb vagy csekélyebb vagyon szerint különbséget tesz, azon kedvezményekben pedig, melyek az értelmiségre vonatkozólag teendők, nézetem szerint nem megy elég messze. Nem megy eléggé messze először azért, mert az évi szolgálat után még azokat is, kiket ezen kedvezményben részesít, a tartalékba rendeli soroztatni, tehát oly hadcsapatokba, amelyekbe besorozottaknak a legkisebb háborús eshetőségek közepette tanulmánya és foglalatossága zavartatik, amely által pedig szerintem a kellő tekintetnek, amelylyel az intelligenciának tartozunk, nincs elég téve. Tehát óhajtásom az volna, hogy az esztendei szolgálat után az ilyenek ne a tartalékba, hanem a honvédségbe soroztassanak. (Helyeslés.) Továbbá nem megy elég messze annyiban, amennyiben azt mondja : csak a kitűnő tanulók, és azok is csak kivételesen részesüttessenek ezen kedvezményben. Én, tehát, azt hiszem, hogy ez nagyon is szűk marokkal van mérve, mert utoljára is, ha megfontoljuk és ismerőseink körében szétnézünk, hogy vájjon csak a kitűnő tanulókból lettek-e, vagy kiválóan azokból lettek-e a hazának a tudományos pályán hasznos polgárai, azt fogjuk találni : a középszerű tanulók azok, kik az életben rendesen a leghasznosabb polgárok lesznek. És ezt a statistikából is ki lehet mutatni. Elég messze nem megy 3or és végre annyiban sem, amennyiben nem mondatik az ki, hogy azoknak, akik még tanulnak, de akiket én azért nem kívánok a hadi szolgálat alól felmentetni, nem mondatik az ki, hogy azoknak megadassák az alkalom, hogy egy évi szolgálatukat azon városban töltsék, ahol tanulmányaikat folytatni akarják, ami ha meg nem adatik, méltóztassanak meggondolni, hogy épen 19—20 éves fiatal embernél mi az, ha egy évet elveszít életéből; mi ez, ha tanulmányai folytatásában megzavartatik. Mít ellenben, ha ugyanazon városban töltheti egy évi katonai szolgálatát, tanulói pályáján megmaradhat és kellően végezheti azt. Ezen előadott okoknál fogva módosítványom oda járul, hogy a véderő ezen 21. §-nak 3 első bekezdése hagyassák ki és a helyett következő szerkezet tétessék: „Azon belföldiek, kik a képzettség oly fokán állanak, a mely valamely főgymnasiumban, valamely főreáltanodában, úgy ezekkel egyen- vagy magasabb rangú tanintézetben végzett tanulmányaiknak megfelel és erre nézve magukat jogérvényes bizonyitványnyal igazolják, ezek valamint azok is, akik ezen intézetekben tanulmányaikat folytatják és erkölcsi jó maguk viseletét és tudományukban kielégítő előmenetelüket jogérvényes bizonyítványokkal igazolják, ha a hadseregbe önként belépnek, belépésüktől számított egy évi tényleges szolgálat után a honvédségbe átléphetnek és tanulmányaikat ezen egy évi szolgálat alatt azon városban fogják teljesíteni, melyben tanulmányaikat folytatni szándékoznak.14 Mely tanintézetek tekintessenek e kedvezményre nézve a főgymnasiumok vagy főreáltanodákkal egyen-vagy azoknál magasabb rangúaknak, a vallás- és közoktatási s a honvédelmi miniszerek egyetértőleg állapítandják meg. Végül óhajtanám még, hogy az utolsó bekezdés második és harmadik sorából ezen szavak „és a hadügyminiszer elhatározásai" hagyassanak ki. •— Ajánlom ezen módosítványaimat. Andrásy Gyula gr. ministerelnök megnyugtathatja a képviselő urat, hogy a tvjavaslatnak nem az volt szándéka, hogy a hadügyministérium határozzon e kérdésekben, hogy ő mondja meg, mely tanintézetek tekintessenek egyenrendűeknek a főgymnasiumok, vagy főreáltanodákkal; a tvjavaslat egyszerűen csak azt mondja, hogy a közös hadügyminiszer tudtával és hozzájárulásával történjék ez, ami igen szükséges, mert a közös védelem czélszerűségéért nem felelhetne a közös hadügyministérium. Egyébiránt nincs kifogása, hogy az „egyetértés“ helyett ,tudtával, vagy hozzájárulásával“ tétessék. Azt kimondani — úgymond Tiszának válaszolva — nem lehetett, hogy az illető azon városban tehesse a vizsgát, amelyben kíván maradni, mert ha ott például nincs katonaság, akkor nem lehet ott tennie vizsgát; ez a törvénybe értetik, de ily módon kitehető nem volt. (Helyeslés jobbról.) Kapp Gusztáv a 4-ik sorban e szavak helyett: „a főtantárgyakból kitűnő osztályzatot nyertek“ [a következőket ajánlja:minden tantárgyból kitűnő vagy legalább első osztályzatot nyertek.* Ivánka Imre, ha Tisza módositványát elfogadják, nem szól; ellenkezőleg neki is van módositványa, mely igy szól: a 2-ik bekezdés 3-ik sorában az „egyrendűek“ szó után következő tétessék:mely tanodákon mily mértékben tartassanak előadások a hadi tudományokból, innen a szakasz megmarad. Szóló nem tartja exclusiv tudománynak a katonáit, s óhajtja, hogy a nyilvános intézetekben idevágó tantárgyak taníttassanak. Halász Boldizsár magasabb politikai szempontból Tisza Kálmán módosítványát pártolja. Andrásy Gyula gr. ministerelnök az indítványozó képv. ur megnyugtatására ily módosítást ajánl: „mely tanintézetek tekintessenek a főgymnasiumokkal vagy főreáltanodákkal egyenrendűeknek, a két ministerium által a közös hadügyministérium hozzájárulásával fog megállapíttatni“ Bernáth Zsigmond némileg eloszlatva látja a módosítás által aggodalmait; mindamellett pártolja Tisza indítványát. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszer , Ivánkának válaszolva, azon indítványt — hogy a hadi tudományok az iskolákban taníttassanak — nem e törvénybe tartozandónak véli. Az indítványt helyesli, s kötelességének fogja tartani, hogy már a népiskolákban is taníttassák a hadi gymnastika. Zichy Nándor úr. következő módosítványt tesz a védrendszerről szóló törvényjavaslat 21. §, illetőleg. A javaslat szövege helyébe teendő: 21. §. Belföldiek, kik a képesség oly fokán állanak, mely valamely főgymnasiumban, valamely főreáltanodában, avagy ezekkel egyen- vagy más magasabb rendű tanintézetben végzett tanulmányoknak megfelel, s erre nézve magukat jogérvényes bizonyítványokkal igazolni képesek; valamint mindazok, akik rendes és nyilvános tanulók sorába tartoznak, erkölcsi jó magaviseletüek, s a főtantárgyakból jó osztályzatot nyertek: az illető ministérium javaslatára mint évi önkéntesek léphetnek hadi szolgálatba, mely időtartama alatt ruházati, felszerelési és élelmezési költségeik a közös hadügyi költségből fedeztetnek ugyan; a mennyiben azonban saját kivonatukra a lovasság közé soroltatnának, maguk költségén tartoznak lovat szerezni, és annak felszerelését és tartását megfizetni.“ „Mely tanintézeti bekezdésből ezen egész fejezet marad, azt pedig a 4-ik követi közvetlenül, mely ezen szókkal kezdődik: „Ha ezen önkéntesek.“ Hollán Ernő úgy találja, hogy a jelentőjavaslat fényoldalát azon intézkedés képezi, mely e szakaszban foglaltatik, s azért a javaslat bármely szakaszára nézve inkább várt volna támadást, mint épen ezen szakasz ellen, mely midőn az általános védkötelezettséget állapítja meg, minden megváltási, minden mentességi intézkedés nélkül, azoknak, kik a tudománynak szentelik magukat, módot nyújt a fegyverviselés kötelezettségét könnyebben elviselhetni. Természetesnek találja, hogy a hadügyet a qualificatiók megállapításánál meghallgattassék. A vagyonosabb és szegényebb sorsunk közt tett megkülönböztetés sérelmes nem lehet, mert nálunk maga a tvjavaslat a legszabadelvűbb értelemben kiterjesztő e kedvezményt a szegényebb sorsunkra is azáltal, hogy államköltségen részesíti azokat a kedvezményben. Arra, hogy miért részesíttetik a műveltebb osztály azon kedvezményben, hogy egy évi szolgálattal teljes védelmi kötelezettségének eleget tehet, s aztán a tartalékba, nem pedig a honvédségbe soroztatik, azt feleli, hogy azért, mert ha ezen kedvezmény a hadkötelezettséget illetőleg a műveltebb osztályra nézve történik, az kettős kedvezmény volna; pártolja az eredeti szerkezetet. Szilády Áron azt hitte, hogy cultusminister úr szót fog emelni ez ellen, vagy legalább előadja okait, melyekből pártolnia kell. Kétkedik, hogy a hadseregbe ölt intelligentia kedvező eredményt fog mutatni. Elérhetjük — úgymond — azt, hogy midőn a kikötött ló év eltelik, nálunk csak intelligentiává válni kezdő hadsereg lesz, azonkívül pedig semmi proggressiv intelligentiánk; — megöljük vele tanrendszerünket, oktatásügyünket, de nem támasztjuk fel azon katonai rendszert, melybe új erőt, új vért akarunk önteni. A módosítvány elfogadását ajánlja. Szász Károly szükségesnek találja Tisza K. módosítványának elsejére a „kielégítő osztályzatbra megjegyezni, hogy ez a legutolsó a megbukás előtt. (Nem áll.) Ez szerinte azt tenné, hogy az iskolába járó egyének általában mind kivétetnének a hadkötelezettség aló. E szakaszban hazánk értelmiségére és tanügyünkre nemcsak veszélyt nem lát, de a legszükségesebb kedvezményeket, azért örömmel üdvözli azt. Hoffmann Pál csak Tisza K. módosítványa által látja lehetségesnek, hogy azon kedvezmények, melyeket a tudományos művelődésnek tenni akarunk, elérhetők legyenek. A módosítvány több tárgyakra vonatkozván, azokat külön kívánja szavazás alá bocsátani. Tisza Kálmán : T. ház! Kénytelen vagyok, miután sok tekintetben félreértettek, még egy szót szólani. Legelőször is t. barátom Szász Károly előadására van egy pár szavam. Ő megtámadta indítványomnak azon részét legkülönösebben, melyben azt mondom, hogy a kitűnő bizonyítvány helyett a kielégítő bizonyítvány legyen elegendő arra, hogy valaki az egy évi szolgálat kedvezményében részesíttessék. Erre legelsőbben is megjegyzem azt, hogy én a „kielégítő” kitételt nem talán valamely bizonyos iskola classificatiójából vettem elő, mert valóban megeshetik, hogy van olyan iskola, és talán t. képviselő úr is olyannal van közelebbi ismeretségben, mely nem kíván oly képzettséget, mely kielégítő, (zaj) mondom, hogy én nem egyes iskolának bizonyítványa után vettem azt, mert akkor ezen szót hogy ..kielégítő“ nem is használtam volna, amenynyiben igen sok iskolának classificatiójában ez elő sem fordul. 2318