Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-07 / 181. szám

3-dik sorában e szavak után „nagybátyának“, „és illető egyetlen vének.“ (Helyeslés.) Bónis Sámuel e tételt „a házasságból származott" kihagyatni kívánja. Andrásy Gyula gr. miniszerelnöknek nincs ellen­vetése e módosítvány ellen. A kérdés föltevésénél kifejtett hosszasabb vita után a T. Luksich és Bónis módosításával elfogad­­tatik. A 21. §-nál (lásd alább) szót emel: Tisza Kálmán , T. képviselő­ház! (Halljuk!) Én nem vagyok oly szerencsés, hogy azt mondhatnám, hogy elfogadom. (Halljuk!) Én ezen szakaszt ezen­­javaslat egy igen fontos szakaszának tartom, fontos annyiban is — a­mint már az általános vita alkal­mával jelezni volt szerencsém — mert ez azon sza­kasz, melyben a hadügyminiszer hatásköre oly szé­lesen terjesztetik ki Magyarország belügyeire nézve, a­mily szélesen hogy kiterjesztessék, valóban két­lem, hogy még azok is, a­kik kimagyarázták magát a hadügyministert a 12-ik t. czikkből, azt belőle ki­magyarázni tudnák, mert ez azon szakasz, ahol a kö­zös hadügyminiszernek jog­adatik arra, hogy hatá­rozó befolyást gyakorolhasson azon kérdésben, mely iskolák egyenrangúak hazánkban a főgymnasiumok­­kal és főreáltanodákkal; ez azon szakasz, mely a hadügyminiszernek határozó befolyást enged arra, mely szegény sorsú ifjak részesittessenek az egy évi szolgálat kedvezményében.­­ Ez az egyik szempont, melyből ezen szakaszt én részemről el nem fogad­hatom; azonban vannak ezen szakasznak több oly ré­szei, melyeket én nem helyeslek. Első hibájának tekintem ezen szakasznak azt, hogy, midőn egy helyes irányban igyekszik haladni, a­mennyiben ugyanis a műveltségnek igyekszik némi­­ előnyt nyújtani, e tekintetben hitem szerint nem­­ megy elég messze, és másodszor, hogy a­midőn ezen szándékból kiindul, ellenkezőleg az általános véd­­kötelezettség szellemével, a vagyonosabb és ke­vésbé vagyonosak közt különbséget tesz , adván oly előnyt, melyben a vagyonosabbakat lehet részesí­teni, a kevésbé vagyonosakat pedig nem. Én azt tartom, te­hát, hogy az átalános védköte­­lezettség mellett csak egynemű kedvezmény lehet jogosult, és ez azon kedvezmény, melyben részesít­jük az értelmiséget, az intelligenciát, mert annak emelése, annak bizonyos előnyökbeni részesítése egy­felől az országnak érdeke, másfelől az egyenlő teher­viselésnek is csak látszólagos megzavarása, de való­sággal inkább annak helyreállítása, a­mennyiben azt gondolom, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, a­ki tudománya után van hivatva, hogy éljen, vagy a­ki tudományos pályára készül, sokkal nagyobb kárral, sokkal roszabb hatással van, mint arra, a­ki mezei munkával vagy kézi munkával foglalkozik, mert míg ez utóbbi egy, két vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, a­hol elhagyta, ezt valóban arról, a­ki tudomá­nyos pályára készül mondani nem lehet. Ezen javaslat igazságtalan tehát annyiban, a­mennyiben az intelligenciára való figyelemből teendő kedvezményekre nézve a nagyobb vagy csekélyebb vagyon szerint különbséget tesz, azon kedvezmé­nyekben pedig, melyek az értelmiségre vonatkozólag teendők, nézetem szerint nem megy elég messze. Nem megy eléggé messze először azért, mert az évi szolgálat után még azokat is, kiket ezen kedvez­ményben részesít, a tartalékba rendeli soroztatni, tehát oly hadcsapatokba, a­melyekbe besorozottaknak a legkisebb háborús eshetőségek közepette tanul­mánya és foglalatossága zavartatik, a­mely által pedig szerintem a kellő tekintetnek, a­melylyel az intelligenciának tartozunk, nincs elég téve. Tehát óhajtásom az volna, hogy az esztendei szolgálat után az ilyenek ne a tartalékba, hanem a honvédségbe soroztassanak. (Helyeslés.) Továbbá nem megy elég messze annyiban, a­mennyiben azt mondja : csak a kitűnő tanulók, és azok is csak kivételesen részesüt­tessenek ezen kedvezményben. Én, te­hát, azt hi­szem, hogy ez nagyon is szűk marokkal van mérve, mert utoljára is, ha megfontoljuk és ismerőseink körében szétnézünk, hogy vájjon csak a kitűnő tanu­lókból lettek-e, vagy kiválóan azokból lettek-e a hazának a tudományos pályán hasznos polgárai, azt fogjuk találni : a középszerű tanulók azok, kik az életben rendesen a leghasznosabb polgárok lesznek. És ezt a statistikából is ki lehet mutatni. Elég messze nem megy 3­or és végre annyiban sem, a­mennyiben nem mondatik az ki, hogy azok­nak, a­kik még tanulnak, de a­kiket én azért nem kívánok a hadi szolgálat alól felmentetni,­­ nem mondatik az ki, hogy azoknak megadassák az alka­lom, hogy egy évi szolgálatukat azon városban tölt­sék, a­hol tanulmányaikat folytatni akarják, a­mi ha meg nem adatik, méltóztassanak meggondolni, hogy épen 19—20 éves fiatal embernél mi az, ha egy évet elveszít életéből; mi ez, ha tanulmányai folytatásában megzavartatik. Mít ellenben, ha ugyan­azon városban töltheti egy évi katonai szolgálatát, tanulói pályáján megmaradhat és kellően végez­heti azt. Ezen előadott okoknál fogva módosítványom oda járul, hogy a véderő ezen 21. §-nak 3 első bekez­dése hagyassák ki és a helyett következő szerkezet tétessék: „Azon belföldiek, kik a képzettség oly fokán ál­lanak, a mely valamely főgymnasiumban, valamely főreáltanodában, úgy ezekkel egyen- vagy maga­sabb rangú tanintézetben végzett tanulmányaiknak megfelel és erre nézve magukat jogérvényes bizo­­nyitványnyal igazolják, ezek valamint azok is, a­kik ezen intézetekben tanulmányaikat folytatják és er­kölcsi jó maguk viseletét és tudományukban kielé­gítő előmenetelüket jogérvényes bizonyítványokkal igazolják, ha a hadseregbe önként belépnek, be­lépésüktől számított egy évi tényleges szolgálat után a honvédségbe átléphetnek és tanulmányaikat ezen egy évi szolgálat alatt azon városban fogják telje­síteni, melyben tanulmányaikat folytatni szándé­koznak.14 Mely tanintézetek tekintessenek e kedvezményre nézve a főgymnasiumok vagy főreáltanodákkal egyen-vagy azoknál magasabb rangúaknak, a vallás- és közoktatási s a honvédelmi miniszerek egyetértőleg állapítandják meg. Végül óhajtanám még, hogy az utolsó bekezdés második és harmadik sorából ezen szavak „és a hadügyminiszer elhatározásai" hagyassanak ki. •— Ajánlom ezen módosítványaimat. Andrásy Gyula gr. ministerelnök megnyugtat­hatja a képviselő urat, hogy a tvj­avaslatnak nem az volt szándéka, hogy a hadügyministérium hatá­rozzon e kérdésekben, hogy ő mondja meg, mely tanintézetek tekintessenek egyenrendűeknek a fő­gymnasiumok, vagy főreáltanodákkal; a tvjavaslat egyszerűen csak azt mondja, hogy a közös hadügy­miniszer tudtával és hozzájárulásával történjék ez, a­mi igen szükséges, mert a közös védelem czélsze­­rűségéért nem felelhetne a közös hadügyministérium. Egyébiránt nincs kifogása, hogy az „egyetértés“ helyett ,tudtával, vagy hozzájárulásával“ tétessék. Azt kimondani — úgymond Tiszának válaszol­va — nem lehetett, hogy az illető azon városban te­hesse a vizsgát, a­melyben kíván maradni, mert ha ott például nincs katonaság, akkor nem lehet ott tennie vizsgát; ez a törvénybe értetik, de ily módon kitehető nem volt. (Helyeslés jobbról.) Kapp Gusztáv a 4-ik sorban e szavak helyett: „a főtantárgyakból kitűnő osztályzatot nyertek“ [a következőket ajánlja:­­minden tantárgyból kitűnő vagy legalább első osztályzatot nyertek.* Ivánka Imre, ha Tisza módositványát elfogadják, nem szól; ellenkezőleg neki is van módositványa, mely igy szól: a 2-ik bekezdés 3-ik sorában az „egy­­rendűek“ szó után következő tétessék:­­mely tanodá­kon mily mértékben tartassanak előadások a hadi tu­dományokból, innen a szakasz megmarad. Szóló nem tartja exclusiv tudománynak a katonáit, s óhajtja, hogy a nyilvános intézetekben idevágó tantárgyak taníttassanak. Halász Boldizsár magasabb politikai szem­pontból Tisza Kálmán módosítványát pártolja. Andrásy Gyula gr. ministerelnök az indítványo­zó képv. ur megnyugtatására ily módosítást ajánl: „mely tanintézetek tekintessenek a főgymnasiumok­­kal vagy főreáltanodákkal egyenrendűeknek, a két ministerium által a közös hadügyministérium hoz­zájárulásával fog megállapíttatni“ Bernáth Zsigmond némileg eloszlatva látja a módosítás által aggodalmait; mindamellett pártolja Tisza indítványát. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi mi­niszer , Ivánkának válaszolva, azon indítványt — hogy a hadi tudományok az iskolákban taníttassanak — nem e törvénybe tartozandónak véli. Az indít­ványt helyesli, s kötelességének fogja tartani, hogy már a népiskolákban is taníttassák a hadi gym­­nastika. Zichy Nándor úr. következő módosítványt tesz a védrendszerről szóló törvényjavaslat 21. §, ille­tőleg. A javaslat szövege helyébe teendő: 21. §. Belföldiek, kik a képesség oly fokán álla­nak, mely valamely főgymnasiumban, valamely fő­reáltanodában, avagy ezekkel egyen- vagy más ma­gasabb rendű tanintézetben végzett tanulmányok­nak megfelel, s erre nézve magukat jogérvényes bizonyítványokkal igazolni képesek; valamint mind­azok, a­kik rendes és nyilvános tanulók sorába tar­toznak, erkölcsi jó magaviseletüek, s a főtantár­gyakból jó osztályzatot nyertek: az illető ministérium javaslatára mint évi önkéntesek léphetnek hadi szolgálatba, mely idő­tartama alatt ruházati, fel­­szerelési és élelmezési költségeik a közös hadügyi költségből fedeztetnek ugyan; a mennyiben azonban saját kivonatukra a lovasság közé soroltatnának, maguk költségén tartoznak lovat szerezni, és annak felszerelését és tartását megfizetni.“ „Mely tanintézeti bekezdésből ezen egész fejezet marad, azt pedig a 4-ik követi közvetlenül, mely ezen szókkal kezdődik: „Ha ezen önkéntesek.“ Hollán Ernő úgy találja, hogy a jelen­tőjavas­lat fényoldalát azon intézkedés képezi, mely e sza­kaszban foglaltatik, s azért a javaslat bármely sza­kaszára nézve inkább várt volna támadást, mint épen ezen szakasz ellen, mely midőn az általános védkö­­telezettséget állapítja meg, minden megváltási, min­den mentességi intézkedés nélkül,­­ azoknak, kik a tudománynak szentelik magukat, módot nyújt a fegyverviselés kötelezettségét könnyebben elvisel­hetni. Természetesnek találja, hogy a hadügyet a quali­­ficatiók megállapításánál meghallgattassék.­­ A vagyonosabb és szegényebb sorsunk közt tett meg­különböztetés sérelmes nem lehet, mert nálunk maga a tvjavaslat a legszabadelvűbb értelemben ki­terjesztő e kedvezményt a szegényebb sorsunkra is azáltal, hogy államköltségen részesíti azokat a kedvezményben. Arra, hogy miért részesíttetik a műveltebb osz­tály azon kedvezményben, hogy egy évi szolgálattal teljes védelmi kötelezettségének eleget tehet, s az­tán a tartalékba, nem pedig a honvédségbe sorozta­­tik, azt feleli, hogy azért, mert ha ezen kedvezmény a hadkötelezettséget illetőleg a műveltebb osztályra nézve történik, az kettős kedvezmény volna; pár­tolja az eredeti szerkezetet. Szilády Áron azt hitte, hogy cultusminister úr szót fog emelni e­z­ ellen, vagy legalább előadja okait, melyekből pártolnia kell. Kétkedik, hogy a hadseregbe ölt intelligentia kedvező eredményt fog mutatni. Elérhetjük — úgymond — azt, hogy mi­dőn a kikötött ló év eltelik, nálunk csak intelli­­gentiává válni kezdő hadsereg lesz, azonkívül pedig semmi proggressiv intelligentiánk; — meg­öljük vele tanrendszerünket, oktatásügyünket, de nem támasztjuk fel azon katonai rendszert, melybe új erőt, új vért akarunk önteni. A módosítvány elfo­gadását ajánlja. Szász Károly szükségesnek találja Tisza K. mó­­dosítványának elsejére a „kielégítő osztályzatbra megjegyezni, hogy ez a legutolsó a megbukás előtt. (Nem áll.) Ez szerinte azt tenné, hogy az iskolába járó egyének általában mind kivétetnének a hadkö­telezettség aló. E szakaszban hazánk értelmiségére és tanügyünkre nemcsak veszélyt nem lát, de a leg­szükségesebb kedvezményeket, azért örömmel üd­vözli azt. Hoffmann Pál csak Tisza K. módosítványa által látja lehetségesnek, hogy azon kedvezmények, me­lyeket a tudományos művelődésnek tenni akarunk, elérhetők legyenek. A módosítvány több tárgyakra vonatkozván, azokat külön kívánja szavazás alá bo­csátani. Tisza Kálmán : T. ház! Kénytelen vagyok, mi­után sok tekintetben félreértettek, még egy szót szólani. Legelőször is t. barátom Szász Károly elő­adására van egy pár szavam. Ő megtámadta indít­ványomnak azon részét legkülönösebben, melyben azt mondom, hogy a kitűnő bizonyítvány helyett a kielégítő bizonyítvány legyen elegendő arra, hogy valaki az egy évi szolgálat kedvezményében részesít­­tessék. Erre legelsőbben is megjegyzem azt, hogy én a „kielégítő” kitételt nem talán valamely bizo­nyos iskola classificatiójából vettem elő, mert való­ban megeshetik, hogy van olyan iskola, és talán t. képviselő úr is olyannal van közelebbi ismeretségben, mely nem kíván oly képzettséget, mely kielégítő, (zaj) mondom, hogy én nem egyes iskolának bizo­nyítványa után vettem azt, mert akkor ezen szót hogy ..kielégítő“ nem is használtam volna, a­meny­nyiben igen sok iskolának classificatiójában ez elő sem fordul. 2318

Next