Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-11 / 208. szám

Buda-Pest, 1868. 208. szám. Péntek, September 11. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H I V A 'V A O S LAP. Eletixetai áju* : ARIONTAI FOIT AI MabTXUU»é*WM. : Égé» ívre ..... 20 írt FtUtt. ...... 10 , N.gyed^rre...........................5 „ BunAPEtTEM HÁZHOZ HORDVA .‘ Egíws ivr» . . . 18 írt — ki. Filévre Negjedirre .9­4 . 50 SZERKESZT Ösko: Budán, a vizi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Pick kiadóhivatal : Győri­ Pál papirkereskedésében, hatvani­­utcza 1-s. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Mioínhirdetésűi: Egyhasábos petit sor egyszeri hír­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Személyem körüli magyar ministerem előter­jesztése folytán Fischer Ede, aradmegyei csend­biztos saját és Árpád, Ilona, Juliánna, Petro­nella és Ludmilla gyermekei vezetéknevének, nemességük épségben tartása mellett, „ Halasi“ - ra leendő átváltoztatását megengedem. Keh­lswhlben, 1868. évi augustus hó 25-én. Ferencz József, s. k. Gróf Festetics György, 8. k. Személyem körüli magyar ministerem előter­jesztése folytán Hofecker János ó-budai főele­mi tanodabeli főtanitónak, a tanítás és népneve­lés terén 58 éven át szerzett érdemei elismeré­séül az arany érdemkeresztet adományozom, egy­szersmind Ferencz József-rendem cancellárját kellőleg utasítván. Kelt Bécsben, 1868. évi September hó 1-jén. Ferencz József, s. k. Gróf Festetics György, 8. k. ő császári és Apostoli királyi Felsége, a közös kül­­ügyminister előterjesztésére, folyó évi augustus hó 27-én kelt legmagasabb elhatározásával legkegyel­mesebben megengedni méltóztatott, hogy Herberth­ Eathkeal báró, cs. kir. követségi tanácsos, a svéd királyi észak-csillagrend lovagkeresztjét, továbbá Caboga-Cerva gróf, cs. kir. kerületi főnök s a jeru­­zsálemi consulság vezetője, a független Johannita­­rend tiszteletbeli fogadalmi keresztjét, végre Mont­­long Oszkár, a majnai frankfurti cs. kir. főconsul­­ság cancellárja, az ozmán Medzsidje-rend 4-ik osztá­lyát elfogadhassák és viselhessék. Szedlarik Miklós püski lakos saját, úgy szinte Miklós, Ferencz, Gyula és Béla fiai vezetéknevének „Szentesi“-re kért átváltoztatása folyó évi 18­070. számú belügyminiszeri rendelettel megengedtetett. Kastenbaum Márk debreczeni lakos vezetéknevé­nek „Fái“-ra kért átváltoztatása f. évi 18072. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. Komlósy Adolf a magyar királyi pénzügyminister által adóhivatali tisztté neveztetett ki. A magyar királyi pénzügyminister Óhidy Lajos volt honvédőrmestert adóhivatali segédtisztté ne­vezte ki. A magyar királyi pénzügyminister Kováts Alajost segédtisztté a szolnoki adóhivatalhoz nevezte ki. A magyar királyi pénzügyminister Molnár Gyu­lát adóhivatali segédtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister által kineveztettek , I. osztályú adószedőkké: Szontagh Ferencz, Plus­­sich Frigyes, Tóth Károly, Steranicovics Ferencz. II. osztályú adószedőkké: Lager Pál, Nempeger Nándor, Brestyenszky János, Cuculinus Antal, Pan­­kuch Gyula,, Stellmach Endre, Fakla János, Weich­­lein Nándor, Bartkó György, Friedrich Károly, Far­kas Mihály. III. osztályú adószedőkké: Garlathy Ágoston, Grünling József, Mayer Alajos, Paduch Rezső, Vég Antal, Jugan Mihály, Karg Gyula, Trix Bertalan, Kocsis Ágoston, Priviczer Nándor, Szűcs Márton, Hornacsek János, Hammermayer Ágoston. I. osztályú adóhivatali ellenőrökké: Tellyesnicz­­ky János, Schreinczer Alajos, Zindl Ferencz, Baj­­csik Károly, Stolpa József, Fercsek Ferencz, Scul­­téti Ambrus, Tomasics Miklós. II. osztályú adóhivatali ellenőrökké: Czollner Károly, Vatkovszky Mihály, Okolicsányi Gusztáv, Krautschneider János, Moncsek István, Grünwald Ágoston, Oestereicher, Simon, Taug Arnold, Ková­­csóczi László, Babocsai Gyula, Riedl Károly, Létafi Ferencz, Magos Antal, Albert György, Szinicz István, Schubaly József, Sümeghi József, Plattner Vilmos, Szentessy Vendel, Gernya László, Janotyik József, Dietrich Lajos, Stanick József. III. osztályú adóhivatali ellenőrökké: Halmay József, Incze Sándor, Kozsinszky József, Schön Ala­jos, Kösztler Károly, Hankesz Jenő, Farkas István, Sárossy Endre, Michna Vilmos, Schreiner József. I. osztályú adóhivati tisztekké: Póka János, Kasztl János, Somossy Gyula, Nagy Ignácz, Krizin Károly, Külley Adolf, Pauer József, Jelinek János. II. osztályú adóhivatali tisztté: Szybalszky Mi­hály. III. osztályú adóhivatali tisztekké: Smeczer Pé­ter, Szentmihályi István, Wiesel Zsigmond, Fodor László, Makay Pál, Cservinka Lajos, Deutsch Imre, Nagy Lajos, Scheffel Adolf, Marschalkó Károly, Hacker Adolf, Besk­a János, Szentmarjai Antal, Csicseri Orosz Ágoston, Csébel János, Keleti Antal. A BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI MINISTERIUMOK RENDELETE A SZÉKELY URBÉRISÉGEK TÁRGYÁBAN. Az erdélyi úrbéri viszonyok szabályozása tárgyá­ban 1854. évi junius 21-én kibocsátott, s azóta Er­dély nagy részében már tettleg foganatba is ment legfelsőbb rendeletnek 3-ik, 18-ik és 28-ik §§-ai azon kérdésre nézve, hogy a székelyföldön mi tar­tandó országos kárpótlás alá tartozó urbériségnek, s viszont mi tekintendő magán­megváltás tárgyának ? a bíróságok által különbözőleg értelmeztetvén: miu­tán az erdélyi bíróságok felterjesztései a korábbi bé­csi ministériumhoz, és később a volt erdélyi üdv. korlátnoksághoz az említett kérdés egyöntetű és biztos megoldását szabályozó pótrendelet kibocsátása iránt eredménytelenek maradtak, s e körülmény miatt a székelyföldi úrbéri perek igen nagy része még jelen­leg is elintézetlenül függ: a birtokviszonyok rende­zését s egy czélszerűbb gazdasági rendszer megho­nosítását gátló emez akadály elhárítása végett, az országgyűlés mindkét házától nyert felhatalmazá­sunk, s ő csász.­s Apostoli kir. Felsége I. évi mar­tius hó 30-án kelt legmagasabb beleegyezése alap­ján, e részben az alábbi határozmányokat állapítot­tuk meg. Előrebocsátva, hogy már az 1­846/7-ik évi erdélyi országgyűlésen hozott 3-ik t. czikk az úrbéri szabá­lyozást a székelyföldre is kiterjesztette, s ezen sza­bályozás alól csak a majorságföldeket és székely örökséget vette ki; sőt az ugyanazon évi 4-ik t. czikk a székelyföldet az úrbéri állományok osztályzatába is belefoglalta; továbbá, hogy az 1848-ik évi erdélyi országgyű­lés 4-ik­­. czikkének a-ik §-a szintén csak a székely örökséget sorolta a tiszta majorságok közé: ezek szerint az urbériség létezése a székelyföldön kétségbe nem vonható, s a most felemlített törvény­hozási előzmények után a feladat nem lehet egyéb, mint egyrészről a székely úrbériségek, másrészről pedig a tiszta majorságot képező székely örökségek igazolásánál követendő bizonyítási eljárást szabá­lyozni. Miután pedig Erdély korábbi alkotmányos tör­vényhozása e téren is a döntő irányelveket már meg­­állapita; miután különösen az 1846/7 évi 3-ik t­ez. 1-ső §-a az urbériség alapjául az 1819/20. évi összeírást fogadta el; miután továbbá az 1848.4-ik t. ez. 6-ik § a vilá­gosan kimondotta, miszerint mindazon telkek és földek, a­melyekre nézve az adófizető és fegyvert­­viselő székely tulajdonosok be nem bizonyíthatnák, hogy azok székely örökséget képeznek, úrbéri termé­­szetüeknek tekintendők; miután elvégre az erdélyi úrbéri viszonyok tár­gyában 1854. évi junius 21-én kibocsátott legfelsőbb rendeletnek nem lehetett, s nem is volt czélja a ko­rábbi alkotmányos törvényhozás által felállított el­veket megmásítani, sőt inkább czélja csak az lehe­tett és volt, hogy a gyakorlati eljárást amaz elvek életbeléptetésére szabályozza, mindezekből önként következik , hogy a­mennyi­ben a most említett legfelsőbb rendelet intézkedései hézagokat mutatnának fel, vagy némely szabályok értelme kétely tárgyát képezhetné: mind a fenn­forgó hézagok betöltésére, mind pedig a kétes sza­bályok valódi értelmének megállapítására nézve, az irányt a korábbi alkotmányos törvényhozás elveiből kell meríteni. E szempontok irányadása nyomán, az 1854. évi junius 21-én kelt legfelsőbb rendelet kiegészítéséül a székelyföldi úrbériségek tárgyában a következőket rendeljük: 1. §. Úrbéri természetű birtoknak tekintendő, s ennélfogva országos megváltás tárgyát képezi a székely­földön az 1846/7. évi 3. t. sz. 1-ső §-a alap­ján mindazon telek és föld, a mely az 1819/20-ik évi Cziráky-féle országos összeírás alkalmával adózó szolgáló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most érintett összeírásba beik­tatva lett, s a melytől az úrbéres azóta 1848. évig­ folytonosan országos adót fizetett, s földesúri szol­­gálmányokat teljesített. Az ily birtok majorsági birtok, vagy székely örök­ség czimén többé meg nem támadható, hanem a volt úrbéres örök tulajdonává vált. 2. §. Minden oly birtok, a mely az 1819/20-ik évi or­szágos úrbéri összeírásba felvéve lett, úrbéri termé­szetűnek vélelmezendő mindaddig, a­mig be nem bizonyittatik, hogy az 1819/20-ik évi összeírás óta az úrbér megszüntetéséig vagy bírósági ítélet, vagy po­litikai hatóság határozata, vagy elvégre az érdekelt A MAGYAR KIRÁLYI BEÜÜGYMINISTÉRIUM KÖRIRATA VALAMENNYI TÖRVÉNYHATÓSÁGHOZ. Az osztrák-magyar közös külügyministériumnak átirata szerint az osztrák-magyar birodalom számos polgára tévelyeg jelenleg Oroszországban s különö­sen Pétervárott kereset nélkül, és az ottani követ­séget és ügynökséget szüntelen gyámolításért zak­latja. Fölhivatik ennélfogva a törvényhatóság, hogy a lakosokat kellőkép figyelmeztesse, miszerint Orosz­országba munk­ára vagy egyéb nyereményes vállala­tokra való biztos kilátás nélkül ne menjenek, mint­hogy ott keresetmódot nehezen találnak és az élet­fönntartás pénzkészlet hiánya esetében fölötte nagy nehézségekkel van összekötve. Budán, 1868-dik évi September hó 5-én.

Next