Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-18 / 214. szám

Buda-Pest. 1868. 214. 8­7 ft 111. Péntek, September 18. HIVATALOS LAP. Ei/¡riiETYi jü&jjc : !lapot tu r­ott ki seátjcüldírml : Egész évre ..... 20 írt, FíWvr®..............................10 , Negyedévre ..... 5 „ Bun­ArisTEX házhoz hordva : Eg£»z évre . . . 18 írt — kr. Félévre . ’. . . 9 „ — „­­NegytiUrr«. • • 4 „ *­Q „ Szerkesztéség: Budán, a vízi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Fiókkiadóhivatal : Györy Pál papirkereskedésében, hatvani­­utcza 1-ső sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­­lezőinktől fogadtatnak el. MaGÍNHIRDETÉSEK: Egyhasábos petit sor egyszeri hir­­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7­0 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg-dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. 1868. ÉVI XXVII. TÖRVÉNYCZIKK a magyar ezredekhez 1868-dik­ évben szükséges ujonczok megajánlása tárgyában.­ ­Szentesitént nyert 1868-ik évi auguszuia hó 20-án­. Kihirdettetett : a képviselőházban 1868. September h­ó 16-án; a főrendek házában 1868. September hó 17-én.) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tót-, Ha­lles-, Lodomér-, Ráma-, stb. országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya stb. stb. Kedvelt Magyarországunk és társországai­bű Főrendei és képviselői közös egyetértéssel a következő törvényc­ikket terjesztették szentesí­tés végett Felségünk elé 1. g. Miután az országgyűlés a külügyek állásáról , a magyar ezredek állapotáról a ministerium által az eddigi gyakorlat szerint értesittetett, s az újon­czok kiállításának halaszthatlan szükségességéről meggyőződött, azon tekintetből, hogy az ország had­ereje, a védrendszer törvényhozási után czélba vett megállapításáig s tettleges életbeléptetéséig olyan állapotban tartathassák, minőt ő Felsége mindkét állama területének biztossága megkíván, önként, minden abból vonható következtetés nélkül, Magyar­­ország és Erdély részéről azonnal kiállítandó 38.000 ujonczot ajánl meg. 2. §. Ezen ujonczok az 1847., 1846. és 1845-dik évi korosztályokból fognak kiállíttatni. 3. §. Az 1867-dik évi IX-dik törvényczikknek feltételei és intézkedései a jelen ujonczozásra is ki­terjesztetnek, azon változtatással azonban, hogy az állítandó ujonczok, az egészségügyi csapatok egye­düli kivételével, kizárólag magyar csapatokba soroz­­tassanak, s hogy a törvényhozási után életbelépte­tendő rendszer kedvezményei és terhei nemcsak a tényleg kiállítandó újonczokra, hanem átalában mindazokra is kiterjesztetnek, kik a fenn kijelölt há­rom évi korosztályból jelenleg sorshúzás alá esnek, de be nem soroztatnak; és végre, hogy a helyette­sítés senkit sem ment föl azon védkötelezettség alól, mely az életbeléptetendő védrendszer értelmében a helyettes által kitöltött hat évi szolgálat időn túl netalán reá nehezül. 4. §. A jelen törvény végrehajtása a honvédelmi miniszerre bizatik. Mi e törvényezikket s mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek s elfogadottnak vallván, ezennel ki­rályi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, meg­erősítjük és szentesítjük, s mind Magunk meg­tartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Salzburgban, ezernyolczszáz hatvan­­nyolczadik évi augustus hó huszadikán. Ferencz József, s. k. (P. H.) Gr. Andrássy Gyula, s. k. A császári s Apostoli királyi Felsége f. hó 10-én a helvétországi szövetség tanács által rendkívüli kö­vetté s teljhatalmú ministerré kinevezett Tschndi, eddigi hitvéthoni ügyvezetőt, külön­ kihallgatáson fogadni, s tőle a szövetség elnökének megbízóleve­lét legkegyelmesebben átvenni méltóztatott. Pózner Elek volt honvédfőhadnagy a m. kir. pénz­­ügyminister által III. osztályú számtisztté nevezte­tett ki. A magyar királyi pénzügyminister által Preysler Gyula a pénzügyministérium központi számvevősé­géhez számtisztnek neveztetett ki. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A FŐRENDI­ HÁZ CIX. ÜLÉSE SEPTEMBER 17-ÉN DÉLI 12 ÓRAKOR. Elnök : Cziráky János gróf főkamarás. Jegyző: Nyáry Gyula báró. A kormány részéről jelen van: Wenckh­eim Béla báró belügyminiszer úr. Elnök megnyitván az ülést, üdvözli a főrendeket. Üdvözli azon óhajtás és biztos remény kifejezésével, hogy tevékenységüket a méltóságos főrendek hazafi törekvésükkel egyesítve, oda fordítandják, hogy a hazánk jólétét c­élzó törvényjavaslatokat még ezen ülésszak alatt szentesítésre juttatandják, és ekkér be­­végzendik azon művet, mely hazánk történelmében ez országgyűlést nevezetessé teendi. (Éljenzés.) Ezután bemutatja a szebeni jogakadémia igazga­tójának köszönő levelét a főrendiház által az intézet számára kiszolgáltatott irományokért. Ez tudomásul vétetvén, — Paizs Andor, a képviselőház helyettes jegyzője áthozza a magyar ezredekhez az 1868-ik évben szükséges ujonczok megajánlásáról szóló törvényt, mely Nyáry Gy. b. jegyző által felolvastatván : ki­hirdettetek s megőrzés végett a levéltárba tétetni rendeltetik. Több tárgy nem lévén , az ülés 12 és fél órakor eloszlik. ZÁGRÁBI ORSZÁGGYŰLÉS. A horvát országgyűlés hétfőn sept. 14-én tartotta második ülését. A jegyzőkönyv hitelesítése után Ank­er képviselő következő indítványt tett: Minthogy a magyar országgyűlés a belgrádi sze­rencsétlen esemény folytán élénk sajnálkozását fe­jezte ki a szerb kormánynak, e példát követve je­lentsük ki mi is mély sajnálkozásunkat a szomszéd testvér­ország szerencsétlensége felett, valamint sze­­rencsekívánatunkat Obrenovics Milán fejedelem trónralépéséhez. A ház felállással fogadta az indítványt, mire el­nök Vukanovics a jegyzőt bízta meg a szerb kor­mányhoz küldendő irat elkészítésé­vel, mely a hor­­vát-szláv udvari kanczellária utján fog majd rendel­tetése helyére küldetni. Azután a fiumei képviselők óvása, melyet ezek az utolsó ülésszak alatt nyújtottak be, de mely mind­eddig elintézetlenül maradt, az elnök indítványára egy hét tagból álló bizottmánynak adatott ki véle­ményadás végett. Megjegyzendő még, hogy ma a képviselők na­­gyobb számmal jelentek meg, mint az első ülésen. Országos statistikai tanács. Midőn az országos m. statistikai tanácsnak 1868. május hó 13-án tartott ülésében azon indítvány léte­tett: „gondoskodjék a tanács módokról, melyek által a közelgő hazai aratás nagysága felől hiteles adatok lennének szerezhetők", azonnal szembeszöktek e nagyfontosságú kérdés nehézségei is, kiemeltetvén e tanácskozás folyamában, hogy a termés kiszámítása alig lehetséges, miután a termőföld bevetése iránt sincsenek kellő feljegyzéseink. Az 1868. június 5-én tartott tanácsülés minda­mellett elfogadta az ezen ügyben kiküldött bizott­ságnak beható megvitatás alapján tett azon javas­latát, hogy „kezdetnek, és a folyó évre a küszöbön lévő aratás eredményeinek kutatásában leginkább csak a búzával, rozszsal és kétszeressel, szóval az életnek nevezett kenyér­terményekkel bevetett terek fölvételére szorítkozzék a tanács.“ Ugyanez alka­lommal elfogadtatott a bizottságnak másik, az adat­gyűjtésre vonatkozó javaslata is, mely szerint „elő­ször a bevetett terület fölvétele, másodszor az ország lehető legtöbb, mindenesetre legkülönbözőbb vidé­kein eszközlendő próba­cséplések után volna kipuha­tolandó a holdankinti termés.“ Gorove közgazdasági miniszer úr helybenhagyván az eléje terjesztett javaslatokat, az adat­gyűjtést egyszerű minták szétküldésével azonnal foganatosít­tatta is, és a helyhatóságok községeinek hazafiságára hivatkozván, arra szól­ta fel őket, hogy a betöltött mintákat folyó évi július végéig a közgazdasági mi­­nistériumhoz küldjék be. A helyhatóságok fényes tanújelét is adták e hazafiságuknak, és elismerésre méltó buzgósággal fogtak az adat­gyűjtéshez. És habár a kiszabott határidőt csak kevesen tarthatták be, a beküldött munkálatok részletessége és mond­hatni, lelkiismeretessége bőven kárpótolt a várako­zásért; egyik megye egyik szolgabirói járásának, s egy város területének kivételével Magyarország minden vidékéről begyűltek az adatok, ama két hiányzó terület pedig a megye többi részeinek ada­taiból könnyen volt kiegészíthető. A statistikai fölvételek eme legelső kísérlete tehát bebizonyító, hogy helyhatóságaink jóakaró közremű­ködése mellett hazai statistikánk megalkotásához alapos reményünk lehet. A termés minőségének meghatározásában az or­szágos magyar gazdasági egyesület járt dicsérendő buzgósággal a statistikai osztálynak kezére; az ez irányban nyert adatok egyébiránt már közölve is lettek a „Budapesti Közlöny“ augustus 5-ei 179-ik számában. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministérium statistikai osztálya, midőn az országos termelésnek legfontosabb részét, az ara­tást, habár csonkán s csak a kenyér­terményekre vonatkozólag készül számadatokban a közönségnek bemutatni, jól tudja, hogy a tudomány­ szabta hatá­rokat átlépte, mely is a statistikának nem valószínű­ségi számításokat, hanem csak eredeti adatok össze­állítását engedi meg. Szem előtt tartván azonban a czélt, t. i. az idei aratás lehetőleg pontos számbeli kimutatását, s la­tolván az eszközöket, melyekkel e czél elérésére ren­delkezhetett, mégis helyesen vélt eljárni a munká­lat végrehajtásánál, önigazolására egyebet nem tart­ván szükségesnek, mint hogy eljárása minőségéről nyilvánosan számoljon. Az ősziekkel bevetett terület számbavétele 1600 l­­­eles holdak szerint a szabad kir. városokban köz­vetlenül, a megyékben pedig járásonként, az egyes községek feljegyzésével történt, d e szerint a feljegy­zések jelen viszonyaink között a nyerhető legtöké­letesebb adatokal fogadhatók eL

Next