Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-23 / 244. szám

Buda-Pest, 1868. 244. szám. Péntek, october 23. BUDAPESTI KÖZLÖNY. Szerkesztőség : Pestf.n . hatvanv­nteza 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok­­ tere 7. sz. a. földszint. Késiratok nem küildetoek vinala. Bérmentet­len levelek reak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. _________________ NapostAi rosszi szétküldéssel : Egész évre..........................20 fkrt. Félévre................................ló „ Negyedévre.............................5 „ Budapest» házhoz hordva : Egész évre ... 18 frt.—­kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 „ 60 „ HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítőbe­ 1 igtetaáde hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt elfogta«» beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­­ért 1 frt, és SO kr. a bélyegért, 100— IOO-ig 2 frt, IOO—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frtt.-l több. Magánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr. többszö­ri hirde­tésért? kr.minden beigtatásnál. A bélyeg­ dij külön minden be­­igtatás után 30 kr. oszt-értékb. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi m. kir. minister Szetter Jánost, a pesti kir. e. b. váltótörvényszék segédkiadóját, ugyanazon kir. törvényszék „kiadói“ czimével ruházta fel. A m. kir. pénzü­gyminister Raisz Sándor kir. kincstári ügyészségi segédet és a zo­mbori kiren­deltség vezetőjét, az apathini, szántó­vai és szta­­pári kir.kincstári uradalmak ügyészé­vé nevezte ki. Mergel Károly újvidéki elemi iskolai rendes tanár vezetéknevének „ Márgai”-ra kért átváltoz­tatása i. e. 20483. számú belügyministeri rende­lettel megengedtetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. A császári s Apostoli királyi Felsége Szent- János pozsonymegyei helység tűzkárosult lakosai részére 200 forintnyi segélyösszeget méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. JELENTÉSE a jogügyi bizottságnak a polgári törvénykezési rend­tartás főbb irányelveiről. (Folyt, és vége.) A királyi tábla a behozandó reformok folytán megszűnik első és harmad bíróság lenni; nem ítél többé 5, 7, 9 és 11 tagú, hanem a munkaerő tetemes megkímélésével kizárólag 5 tagú senatu­­sokban; a felfolyamodás esetei az új perrendben tetemesen leszállittatnak ; a felebbezett perek szá­ma az alkalmazható bírságok folytán tetemesen apadni fog; a semmiségi panaszok nem többé a királyi táblára, hanem annak és átalában minden fokozatos bíróságnak mellőzésével közvetlenül a harmad bíróság semmitő osztályához terjesztet­nek fel. Mindez megannyi ok azon jogosult feltevésre, hogy a királyi táblának teendője a mostaninál jó­val kevesbülni fog, s kellő szervezés, kellő beren­dezés és szorosan megtartott szigorú ügyrend­i felelősség mellett meg fog felelni a jó és gyors igazságszolgáltatás méltányos kívánalmainak, mint meg fog felelni, mert meg kell, hogy felel­jen, a miniszeri tervezetben javaslatba hozott egyetlen harmad bíróság is, noha nem csak a szo­ros értelemben vett Magyarországra , de Erdélyre is kiterjed hatásköre, s így azon érvek, melyek az ügykezelés és hozzáférhetőség szempontjából az egyetlen királyi tábla ellen felhozatlak, az egyet­len harmad bíróságra még jobban ráillenek. Ellenben nem egy körülmény forog fen, mely a felosztást nem javasolja. A felosztás egy, tisztán az alakiságra fektetett semmisítő eljárás mellett, veszélyeztetné a jog­szolgáltatás annyira kívánatos egységét. A nyolcz különböző helyen felállított másod biróság a­z azonos esetekben is valószínűleg sok­szor különböző jogelvek szerint járna el, mint azt az 1861-ig fenállott főtörvényszékeknél sajnosan tapasztaltuk. Megtörténhetnék ez az egyetlen ki­rályi tábla mellett is, de csak kivételesen, mert állandó szaktanácsrendszer mellett a hasontermé­­szetű ügyek mindig ugyanazon tanácsban intéz­­tetvén el, az azonos ügyek ellentétes elintézése alig képzelhető. Nem mentené meg a felosztás által veszélyezett jogszolgáltatási egységet az egyetlen harmad­­bíróság. Az alkalmazható bírságok miatt és sok más oknál fogva sok per nem fog fölvitetni a harmad­bírósághoz. Nem kerülhette ki a bizottság figyelmét azon két körülmény sem, hogy t. i. a felosztás olyan vágyaknak is válhatnék gyúanyagává, melyek az igazságszolgáltatás veszélye nélkül teljesíthe­tők nem lennének; s hogy a törvényhozás még nem határozott a szóbeliség és írásbeliség rend­szerei fölött. Ha egyszer a törvényhozás az európai értelem­ben vett szóbeliség rendszerének adna előnyt a most dívó írásbeli fölött, s megalkotná ez alapo­kon végleges perrendét, akkor lesz helye a má­­sod-bíróságok fölállításának és elhelyezésének. Nem 8, hanem legalább is 15 másod-bíróságra lesz akkor szükség, a rendszerből folyó tekinte­teknél s a felek háttérbe nem szorítható érdekei­nél fogva. Mert míg az írásbeli rendszer mellett a másod­­biróság tisztán fölebbviteli biróság, s mint ilyen kizárólag a per ad­ásból stél és a felekkel nem érintkezik , a szóbeliség rendszere mellett a má­sod­biróság voltaképen nem fölebbviteli, hanem egy másik biróság, mely nem a kész pert revi­deálja, mert hisz percsomó csak kivételesen, a legbonyolultabb esetekben létezik, hanem egy új perben, igen sokszor egészen új bizonyítékok alapján, s mindig a felek élő­szóval előadott új perbeszédeiből szól. És ez esetben már a 15 másod­bíróság egészen más területi elhelyezést igényelne , mint a nyolc­ másod­bíróság most fogna igényelni, s egyiket vagy másikat, vagy mindeniket át kellene he­lyezni a kincstár újabb terheltetésével s az ügy­menet kikerülhetetlen zökkenésével, a czélnak megfelelőbb helyre. Mindezek elegendő indokok arra, hogy a jog­ügyi bizottság ne a puszta jogelmélet és helyi ér­dekek, hanem az opportunitás szempontjából mérlegelje a tervezett felosztást, s komolyan elle­nezze azt, mint legalább is kétes sikerű, de min­denesetre olyan kísérletet, melyre még most, vagy épen most, múlhatatlan szükség teljesség­gel nincs. Eldöntendők volnának tehát másodszor — a­mint már felőbb is jeleztük — a bírói szervezettel kapcsolatban álló kérdések, jelesül azon kérdés, váljon helyesli-e a t. képviselőház : a) hogy a községi bíráskodás béke­bírósági minőségben fenálljon? b) helyesli e, hogy megszűnjék a vegyes folya­modás, s minden bíró és bíróság kizárólag első vagy felebbviteli hatóságkép ítéljen ? c) helyesli-e, hogy minden ügynek kivétel nél­kül 3 fóruma legyen? d) hogy a kerületi táblák eltörültessenek ? e) hogy a királyi ítélőtábla egyelőre ne oszlassák fel s Erdélyre nézve egy másik állíttassák fel * f) helyesli-e, hogy a Pesten székelő harmad bí­róságnak, a kir. curiának, egy önálló osztá­lya semmi töszék legyen ? végre g) helyesli-e, hogy általában minden egyházi biróság végkép megszüntettessék, s a házas­sági pörök kivétel nélkül a világi bírósá­gokhoz utasíttassanak ? A­mi illeti a szoros értelemben vett törvényke­zési rendtartást: a bizottság nem látja szükségét annak, hogy a jogtudomány mindazon alapelvei kijelöltessenek, melyek a munkálatban felvétet­tek és alkalmaztattak. E munkálat az írásbeli eljárás rendszerére van alapítva s magában foglalja annak természetes előnyeit és hátrányait. A bizottság számot vetve viszonyainkkal, nem új theóriákra, hanem arra ügyelt alkotásaiban, hogy olyan művet állítson össze, mely az adott viszonyok és rögtön el nem hárítható akadályok között a lehetőségig korlátozza az elharapózott visszaéléseket, pótolja a hiányokat, s biztosítsa a pörök szabályszerű sebes lefolyását s gyors vég­rehajtását. E tekintetben bátran hivatkozik a bizottság a munkálatban szemlélhető számos és gyökeres re­formokra. A bemutatott törvénykezési rendtartás tehát nem valamely új elmélet szüleménye, hanem a már ismeretes, sőt nagyrészben meghonosult, s épen azért megvitatást jelenben nem igénylő rendszabályok gonddal összeállított és rendszer­be öntött gyűjteménye. Vannak azonban a ma rendszerével lényeges kapcsolatban álló újítások, melyek közül néme­lyek megvitatást igényelnek. Ilyen a nyilvánosság nagy elve, melyet a bi­zottság, egyetértőleg az igazságügyminiszerrel, a törvénykezési rendtartásba fölvett és alkalma­zott. A bizottság a nyilvános ellenőrködést tartja az írásbeli rendszerrel összenőtt természetes ba­jok egyik leggyökeresebb óvszerének, és sok jót vár alkalmazásától. Azon körülmény, hogy a közönség közvetlen tudomást szerezhet magának a pörök hit előadá­sáról s a bírói eljárás szabályszerű lefolyásáról, ösztönözni fogja a bírákat ernyedetlen és lelkiis­meretes munkálkodásra, s alkalmat fog szolgál­tatni arra, hogy a múlt időkben megrendült bírói tekintély helyreálljon minden irányban. Ilyen nyítás továbbá a tiszta alakiság és köz­vetlenség elvére alapított semmiségi eljárás. Megengedvén a munkálat a felebbezést két egybehangzó ítélet ellen is, a semmiségi eljárást nem lehetett más alapra fektetni, mint a tiszta alakiság alapjára. A bizottság e reformhoz szintén nagy reménye­ket köt. A semmiségi panasz csak kivételesen fogván megakasztani a per folyamát, s mindenik bíró­ságtól, a fokozatos bíróságok mellőzésével, köz­vetlen a harmad biróság semmisítő osztályához terjesztetvén fel, az újabb időben legtöbbször csak a per halasztására használt semmiségi pa­naszok gyérülni fognak, és gyorsan elintéztetnek, s igazságszolgáltatásunk egy égő sebétől mene­kül meg. Ilyen nyitás az írásbeli pörökre nézve a decre­­tális kezelés helyett behozott pertári kezelés. Ez intézmény fölmenti a bírót a per előkészíté­sének időt­ rabló nyűgeitől. Készen kapván meg a pertárnoktól az előadás­ra megért pöröket, nem lesz kénytelen folyó ügyek elintézésére tékozolni erejét, idejét, hanem szoros értelemben vett bírói feladatának szentel­heti összes tevékenységét.

Next