Budapesti Közlöny, 1868. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1868-11-12 / 261. szám

Buda-Pest, 1868. 201. szám. Csütörtök, november 12. Szerkesztőség : Platón , hatvani-usczs. 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok­­ tere 7. az. 2. földszint. KÉZIRATOK nem külde­tnek vimna. Beruh­ylfti­­lea levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Napest­i postai ssstiföl.d^«skl . Egé*íx évre...........................20 frt. Félévre...........................10 „ Ne;vedévr«......................5 , Budapesten házhoz hordva : Egész évre ... 18 frt.—­kr. Félévre .... 9 r — „ Negyedévre . . 4 „ 50 „ Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítőbe­' igtatandó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt előleg**** beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 3 frt, 100—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 síéért 1 frttal több. HIVATALOS LAT*. E: 6 FIZETÉSI ÁRAK I M­agánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr. többszöri hirde­tésért 7 kr.minden beiktatásniL A bélyeg­dij külön minden be­iktatás után 80 kr. osztértékb. 55^^* Lapunk mai számához a „Pénzügyi TÖRVÉNYEK ÉS SZABÁLYOK“ 12-ik fü­zete (a lottójövedékről szóló) van mel­lékelve. HIVATALOS RÉSZ. Az „Országos Törvénytár“ 14-ik száma november 9-én a következő törvényt hozza: 1868. ÉVI XXIX. TÖRVÉNYCZIKK a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról. (Szentesítést nyert 1868-dik évi november h­ó 2-án. Kihirdettetett : a képviselőházban 1868-dik évi novem­ber hó 4 én, a főrendek házában 1868-ik évi november hó 9-én. Megjelent az „Országos törvénytár“-ban 1868. évi november hó 9-én.) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tót-, Halics-, Lodomér-, Ráma-, stb. országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya stb. stb. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket terjesz­tették szentesítés végett Felségünk elé: 1. §. Mindazon tartozások, melyeket a szőlőbir­tokosok szőlőiktől , azok aljától és teljétől akár szőlőhegyben, akár szőlőkertekben a föld tulaj­donosának szerződés (feladó­levelek stb.), vagy gyakorlat szerint adni kötelesek, az alább körül­írt megváltás mellett végkép megszüntettetnek. Mennyiben van kivételnek helye ez általános szabály alól, a 32. §. határozza meg. 2. §. A váltságtőkét az évi tartozás megállapí­tott értékének húszszoros összege képezi, melyből azonban beszedési és kezelési költségek fejében egy hatodrész levonatik. 3. §. Az évi tartozás, tekintettel a vidéken ne­talán létrejött egyezségben megállapított váltság­díjakra is, a következő elvek szerint számittatik ki és állapittatik meg: 1. A­hol a közelebb lefolyt 10 év alatt, t. i. 1858-tól 1867-ig készpénzfizetés volt gyakorlat­ban , az évi tartozás mennyisége a 10 évre eső átlag szerint állapíttatik meg. Ha az összeg meny- nyisége mindig egyenlő volt, az egy évi összeg a szabályzó. 2. A­hol a 10 év alatt terménybeli tartozás állott fenn, ott a) ha az összes termésnek bizonyos hányada, tized, kilenczed, heted stb. volt gyakorlatban : átlagosan számittatik ki a tartozásnak mind mennyisége, mind ára; b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott (hegyvám), csak a termény ára szá­míttatik ki átlagosan. 3. Ha az évi tartozás napszám vagy más szol­gáltatásból áll , a 10 évi árak átlaga fog zsinór­mértékül szolgálni. 4. Ha a tartozás vegyesen készpénzben, ter­ményben, napszámban stb. teljesíttetett, vagy ha a tartozás teljesítésének majd egyik, majd másik módja használtatott, mindenik tartozás átlagos egy évi értéke az 1., 2., 3. pont alatt kijelölt elvek szerint külön-külön számíttatik ki, s a kiszámított értékek összege lesz a szabályozó évi tartozás. 5. Ha a tartozás mennyiségét és árát ez alapo­kon és ezen elvek szerint kiszámítani nem lehetne, (parlag és kiirtott szőlőknél, újabb ültetvényeknél, tartozás-megtagadás eseteiben stb.) a körülmé­nyekhez képest a czélnak megfelelőleg fog kide­­rittetni és megállapíttatni. 4. §. A váltságösszeget az illető szőlőbirtokosok tartoznak fizetni, de a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyuttatik. E közvetítés abban áll, hogy a volt földesurak, illetőleg földtulajdonosok, a részekre megállapított váltságösszeg erejéig, e czélra kibocsátandó „jel­zálogos váltsági kötvények“-kel fognak egyszerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig váltság­­tartozásukat törlesztés útján az ország pénztárába fizetik. 5. §. A ministérium felhatalmaztatik, hogy az említett váltsági kötvényeket az ország nevében kibocsáthassa. A kibocsátandó váltsági kötvények mind a tő­kére, mind pedig a tőke után félévi utólagos rész­letekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve, az ország jótállása alá helyeztetnek. 6. §. Azok, a­kiknek ilyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében részükre kiál­lított kötvényeket névszerinti értékben elfogadni. 7. §. A váltság­kötelezettek váltságtartozásuk után évenként kamat fejében 5%-ot, tőke­törlesz­tési járadék fejében 2%°/C-ot, kezelési költségek fejében­­U°l0-ot fognak az ország pénztárába, és pedig félévi előleges részletekben, befizetni. Ezen évenként összesen 8 %-ra terjedő törlesztés foly­tán az összes váltságtartozás 22 év múlva meg­szűnik. A lejárt tőke és kamatjáradékok, valamint a kezelési költségek is, az ország rendes adóköze­gei által, az országos adóval együttesen hajtatnak be, s azok minden tekintetben az országos adó természetével bírnak s annak törvényes előnyeit élvezik. 8. §. A váltsági kötvények félévről félévre, a terv szerinti törlesztési járadék arányában, nyil­vános kisorsolás alá esnek, s a kisorsolt kötvé­nyek az országos pénztárnál teljes név szerinti ér­tékben beváltatnak. A pénzügyminiszer a váltsági pénzügyletet külön nyilvántartás mellett kezeli, s arról az országgyűlésen évenként jelentést tesz. 9. §. A váltságtőkék és járulékaik jelzálogi biz­tosítása és nyilvántartása végett az illető község telekkönyvéhez egy megváltási teherlap csatolta­­tik, a mely egyének és rovatok szerinti körülmé­nyes kimutatását képezi az egyes lakosok külön­böző váltságtartozásainak. Ezen felül minden egyes tartozás minden egyes szőlőbirtokra az il­lető telekjegyzőkönyvben a birtoklapra röviden bejegyzendő, mi által a tartozás jelzálogilag beke­­belezettnek tekintetik, s mint ilyen minden eddig bekebelezett követelést is megelőz. 10. §. A megváltási teherlap, fejezetén a szer­kesztés évszámával ellátva, a következő rovatokat tartalmazza: 1. a váltságkötelezettnek nevét; 2. a féléves járadékok (annuitás) számát; 3. azon összeget, mely egy-egy félévi járadékra esik; 4. azon telekjegyzőkönyv számát, a­melyben a jelzálogul szolgáló szőlő vagy szőlők foglaltat­nak ; 5. ezen szőlők helyszínelési számát. 11. §. Ott, a­hol telekkönyvek nincsenek, a megváltott szőlőbirtokot a váltságtőke és járulé­ka, minden más hitelezőt megelőzőleg, már a je­len törvénynél fogva terheli s a helyszíneléskor hivatalból fog az illető telekjegyzőkönyvbe beik­­tattatni, tekintet nélkül az időközben netalán tör­tént birtokváltozásra. 12. §. A váltságtőke megállapítása után sza­badságában áll minden váltságkötelezettnek, ha a törlesztés kedvezményével élni nem kiván, vált­sági tartozását készpénzben egyszerre lefizetni. Ha azonban tartozásának évi járadékok általi törlesztését választaná a váltságkötelezett, ez eset­ben az évi járadékokat félévről félévre előre pontosan fizetni tartozik, s a törlesztés tervén túl­fizetést csak akkor teljesíthetend, ha hátralévő összes tartozását egyszerre lerója, mit váltsági kötvényekkel, és névszerinti értékben, teljesíthet. Ha ilyképen váltságát törlesztette, az ebbeli te­hernek a telekkönyvből azonnal leendő kitörlése eszközlendő. 13. §. Szabadságában áll a váltságkötelezett­nek azon esetben, ha a felszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani, de a visszabocsátásért semmit se követelhet, s tartozik a­, iránt a váltságfelszámí­­tás tárgyában hozott határozat jogerőre emelke­dése után 15 nap alatt nyilatkozni. 14. §. Az ezen törvény alapján létesítendő ügy­letek s egész eljárás díj-, bélyeg- és illetékmen­tesek. 15. §. Ha a váltságkötelezett valamely bir­tokot terhe­l összes váltságtartozását letörlesz­­tette, a telekkönyvi hivatal a bejegyzett tartozást úgy a váltsági teherlapon, mint az egyes birtok­lapon i­er­ölje ki, s a megváltott birtok mentessé­gét a birtoklapon tüntesse ki. Azon szőlőbirtokosok, a­kik váltságtartozásai­­kat már a jelen törvény életbelépte előtt törlesz­tették, a mentesség díj-, bélyeg- és illetéknélküli beiktatását azonnal kérhetik. 16. §. Azon váltságszerződések, a­melyek a szőlők iránt eddigelé keletkeztek, ha különben a jogérvényesség törvényes kellékeivel bírnak, lé­nyegökre s a váltságtartozás összegére nézve e törvény által érintetlenül hagyatnak ugyan, de ha a volt földesúr­, illetőleg földtulajdonos, és a váltságkötelesek közt megegyezés jön létre aziránt, hogy a már megállapított váltságösszegnek vagy hátralévő részének törlesztésére nézve a jelen tör­vény 4-ik s következő szakaszaiban szabályozott országos közvetítést igénybe vegyék, ezen kíván­ságukat érvényesíthetik. Ilyen esetekben a szerződés átváltoztatásának van helye o­lykép, hogy felszámíttatván a szerző­dés szerint még hátralévő tőke és a lejárt kama­tok, ezek összege fogja képezni azon tőkét, a­melyért a váltságjogosított váltsági kötvények­kel elégittetik ki, s a mely után viszont a váltság­kötelezettek a törlesztési járadékokat az ország pénztárába befizetni köteleztetnek; egyszersmind pedig megállapittatik az időpont, a­melytől az új viszony kezdődik, s kijelöltetnek azon birtokrész­letek, a­melyek az ország közvetítése mellett meg­állapított összegnek jelzálogául fognak szolgálni.­­ Ilyen esetben a telekkönyvi bejegyzés a fennebbi

Next