Budapesti Közlöny, 1868. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1868-11-26 / 273. szám

Buda-Pest, 1868. 273. szám Csütörtök, november 26. SimuszTossa : Pwten . hatvani­ atee* 10 ik aaim 1. emoiet. rus&eitítu : Pwtn, Barátok - tora 7. st. a. fildsaint. küldetnek vimsa. Ica lévaiak enk­red­éce levelezőinktől gadtetnak e­L_________________________ Kásuatok HIVATALOS LAP. Yidrirwrési lm :Hivatalos Hirdetéskk : Naiwwai raMAi elű­zőL&érBid­.: BuDAPESTRH HÁZHOZ HOHOVA 1 A hivatalos „Értesítőbe­* igUrandó terdetéei dijak a hirdetményi* ved Egéec ári« . . . Kérész k­r*. . . 18 frt.— kr. együtt­el51*r?3*a beküldendő, naéf pedig: 100 szóig egyesen hirdetés­i Félévre .... Félévre . . . ért 1 frt, és SO kr. a bélyegért, 1OO— . . . Negyedévre . 4 , 60 „ IOO-i« 2 frt, iOO-SOO-ig 3 frt és fRt- toribb mtadsa 100 «Aért I frttAl tibfe. MiainaiiDiTiiii: Egy hasábos petit sor .jjyrawi hirdetásírt 8 kr. tSbbuSri hird«­­tévértT kr.ravndeB beiktatásnál. A bályog­-dij kfllftu minden be­­igtatás­a tán So­kr­­ost­ értik le. HIVATALOS RÉSZ. A keleti marhavész, folyó évi november hó első felében beérkezett hivatalos jelentések szerint, Magyarországban : esztergommegyei Keménd, Libád, M.-Szölgyéd, Tarnád, pestmegyei Pomáz és Czinkota, temesmegyei Rékas és Búz­ás, bi­­harmegyei Száldobágy és Inánd, mármarosmegyei Borsa és Ruszkova, mosonmegyei Bezenye, ko­­márommegyei Izsa, hontmegyei Felső-Fegyver­nek, barsmegyei Léva, aradmegyei Gurazoncz és nyitramegyei Ürmény községekben,­­ esztergom­megyei Kérném­ és biharmegyei P.-Radvány pusztákon, Pest, Buda, Nagyvárad és Temesvár sz. k. városokban uralgott. Ezen 22 községben és 2 pusztán, a vész kiüté­sétől kezdve, 15.652 darab szarvasmarhalétszám­ból 471 udvarban, összesen 1386 darab betege­dett meg, ezekből 160 meggyógyult, 748 elhullott, 130 beteg lebunkóztatott és 348 darab nov. 15-én tizenhárom községben és két pusztán mint beteg orvosi ápolás vagy zár alatt maradt. Erdélyben: Gyergyó-fiókszéki Alfalu, Újfalu és Csomafalva, brassóvidéki Hermány, kőhalom­széki Garád, Szász Sombor, Kőhalom, Homoród, Mirkvásár és Kacza, kolozsmegyei Egerbegy, fo­­garasvidéki Vajda és Teleki-Récse, hunyadmegyei Szkrény, Borbatény és Tamástelke, alsó-fehérme­gyei Alvincz, Szászpatak és Kisfalud, udvarhely­széki Zetelaka, Sz.-Király, Bethfalva, Szitás-Ke­­resztur és Korond, szászvárosszéki Szászváros, naszódvidéki Major Szent-György, Radna, Nagy Rebra és Zágra községekben és Kolozsvár váro­sában uralgott, hol a vész kiütésétől kezdve —­28.043 darab szarvasmarha-létszámból 989 ud­varban, összesen 3228 darab betegedett meg, ezekből 1150 meggyógyult, 1865 elhullott, 12 le­bunkóztatott és 191 darab mint beteg felügyelet alatt maradt. Pesten, nov. 20. 1868. A földmiv­és-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. Ö cs. és Apolstoli kir. Felsége, a közös külügy­­minister fölterjesztése folytán, f. hó 18-án kelt leg­felsőbb elhatározásával Pascal Jakab, tolmácsnak a jeruzsálemi cs. kir. ügynökségnél, az ottomán Medjidie-rend 4. osztályának elfogadását és visel­tetését legkegyelmesebben megengedni méltóz­tatott. Ö cs. és Apostoli kir. Felsége, a közös kü­lügy­­minister fölterjesztése folytán,­ hó 19-én kelt leg­felsőbb elhatározásával Khevenhüller Rudolf gróf, cs. kir. követségi gyakornokot, tiszteletbeli követ­­ségi titkárrá legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott Az 1866. évben Jaroslaw városában a megsebe­sült harczosok fölsegélyzésére alakult hölgybizott­ság, az egybegyűlt összegekből fenmaradt 450 ftból állampapírokban, alapítványt tett a jaroslawi kerületnek az utolsó háború alkalmával megse­' besült harczosai, valamint azok özvegyei és árvái 's számára, mely hazafias érzelmű tényt a közös­­ hadügyi ministérium ezennel köszönettel köztu-­­domásra hozza. NEMHIVATALOS RÉSZ. A császári s Apostoli királyi Felsége Széplak sopronmegyei község tűz által károsult lakosai ré­szére 500 forintnyi segélyösszeget méltóztatott ma­gánpénztárából legkegyelmesebben adományozni. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A FŐRENDI HÁZ ÜLÉSE NOV 25-én D. U. 1 ÓRAKOR. Elnök: Mailáthi György országbíró. Jegyzők: b. Nyári Gyula, Rajner Pál, báró Majthényi László és ifj. gr. Ráday Gedeon. A kormány részéről jelen vannak: gr. Andrásy Gyula, dr. Wenckheim Béla, gr. Festetics György és Lónyay Menyhért minister urak. Tárgyak : A dalmátországi külön vámtariffának némi módosításáról, a bor- és húsfogyasztási adó­ról, a személyes kereseti adóról szóló törvényja­vaslatok, a jogügyi bizottmánynak a polgári tör­vénykezési rendtartásra nézve a képviselőház által hozott újabb határozatok tárgyában beadott je­lentése. Megnyittatván az ülés, Rajner Pál, jegyző, felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely hite­lesíttetvén: — Elnök jelenti, miként a Magyarország és Hor­­vát-, Szlavon-Dalmátországok közt létrejött egyez­mény befejezéséül annak 36. és 37. §§-ainak ér­telmében mindazon tagok, kiket a horvát-szlavén országgyűlés a főrendiházhoz választott, vagy hivatali méltóságuk nyomán a főrendiház tagjai, a ház körében megjelentek. A háznagy bevezetvén őket, a ház lelkes éljen­zésbe tör ki. Megjelentek névszerint: Inkey Nándor, Malje­­vácz Péter nemzeti képviselők; Szoich Venczel belgrádi és szendrői czimz. püspök és a zenggi püspök coadjutora; gr. Khuen Henrik, gr. Kul­mer Frigyes, mint mágnások; Bogovics Imre Zágráb megye, Kussevich Szvetozár Szerémmegye, Kraljevich Péter Pozsegamegye, gr. Pejachevich Péter Verőczemegye főispánjai. Elfoglalván helyeiket, szót emel horvát nyelven Szoich Wenczel, belgrádi és szendrői püspök. Nagyméltóságu elnök ! mlgos főrendek! A horvát­­szlavon országgyűlés, húsz évi szomorú tapaszta­lás után, meg van győződve, hogy a Magyaror­szággal való unió keresztülvitele múlhatlan szük­séges. Elhatározta ennélfogva, azon régi kötelé­ket, mely a két királyság közt századok óta fennállott, szent István koronájának védelme alatt ismét helyreállítani. A horvátok és szlavónok századokon át osztoztak jó és rosz sorsban önök őseivel. Mi Horvát és Dalmátország püspökei és főrendei e magas házba lépünk, hogy e két király­ság jólétére közösen működjünk. Teljes szívünk­ből üdvözöljük a mlzgos főrendeket, s ígérjük, hogy minden erőnket szent István koronájának javára fogjuk felajánlani. A mai nap, mely Magyar- és Horvát-Szlavon-Dalmátországok történetében uj korszakot képez, áldva legyen,­­ legyen kezdete egy jobb kornak, melyet közös hazánknak mind­annyian teljes szívünkből óhajtunk ! (Lelkes él­jenzés.) Inkey Nándor a maga és társai nevében, mint Horvát-Szlavón és Dalmátországok képviselője, először horvát nyelven üdvözli a nm. házat s át­adja az uton belépett tagok megbízó levelét, me­lyet azonnal eredetiben fel is olvas. Ezután ma­gyar nyelven imigy szól : Méltóságos főrendek! Az államjogi szerződés megköttetett a sz. István-korona két dicső népe közt; a mi és ivadékunk feladata leend ezen egyezményt a közös haza javára minden erély­­lyel fentartani. Azon nemzetet, a­melyet itt kép­viselni szerencsénk van, a nmigy főrendek ro­­konszenvébe ajánlván, forró óhajtásomat nyilat­koztatom ki, hogy az ég tartsa fen a két nemzet közötti egyezményt, minden törvényes következé­seivel. Tartsa meg az isten a koronás fejedelmet és közös hazát! (Hosszas éljenzés.) Elnök : (felállva, a ház is feláll.) Méltóságos főrendek! Úgy hiszem, a mirgos főrendek érzüle­tének adok kifejezést, ha horvát-szlavon testvé­reink küldötteit a mirgos főrendek nevében tisz­teletteljesen és szívélyesen üdvözlöm. Midőn Ö cs. és Apostoli kir. Felsége az ország­gyűlés megnyitása alkalmakor az országosan egy­begyűlt főrendek és képviselőkhöz intézett legm.­trónbeszédében azon hitét és reményét méltózta­­tott legkegyelmesebben kifejezni, hogy a száza­dokon keresztül egyesült nemzetek ujóbbi frigye­­sülése a kölcsönös engedékenység és méltányos­­­ság alapján létre fog jönni: bizalma, melyet a két ország politikai érettségében, méltányos, békítlé­­keny szellemében helyezett, nem hiúsult meg. Íme a fejedelmi ige testté­len : a kölcsönös en­gedékenység és méltányosság megtennék gyü­mölcseiket s ezeket már most érlelni, unokáink számára is tartósan és maradandólag biztosítani a mi közös feladatunkká vált. (Élénk helyeslés.) E feladat teljesítésére annál élénkebb örömmel vállalkozunk, minél gyöngédebbek azon kötelékek, melyek horvát szlavón testvéreinkhez fűznek. Utódait tiszteljük ugyan,s bennük azon fér­fiaknak, kik őseinkkel egyesülten küzdötték haj­dan Magyarország s a birodalom elhatározó csa­táit ; kik, midőn a béke művei állottak elő, velünk osztották a napnak fáradalmait; búban, örömben mieink voltak. S épen azért a megpróbáltatás korszakában mi sem esett nehezebben azon sejte­lemnél, hogy azok, kikhez bennünket nem a tör­vény holt betűje, nem a megszokás hatalma, nem, a mi ennél több — saját jól felfogott érdekeink tekintete, hanem egy századokon keresztül átélt viszontagságos közélet kegyeletteli emléke csa­tolt, — szívben, érzésben idegenekké válhatnának. (Élénk tetszés.) Ez aggodalom már most, hála az égnek­­ hát­térbe szorult; megköttetett a frigy, megköttetett változott alapokon, mert változtak a viszonyok; de változatlanul azon szellemben, mely apáinkat egykor lelkesité. (Lelkes éljenzés.) És ha maradt volna talán a félreértés korszakából némi ködfá­tyol, azt az egyetértés jótevő nyarának sugarai­nak hatá­t teljesen el fogja oszlatni. (Éljenzés.) Adja az ég, hogy azt a testvériség-érzetet, me­lyet őseinktől örököltünk, ez újabb alapon és oly tisztán és szeplőtlenül átadhassuk unokáinknak­; adja az ég, hogy valamint századokon át állott fenn a régi szövetség: ez újabb frigy ismét szá­zadokra hasson ki; adja végül az ég azon feje­delemnek , ki a kiegyenlítésnek magas kezdemé­nyezője volt, s kinek atyai szivét bizonyosan a ma bevégzett tény legőszintébb örömmel tölti el; azon fejedelemnek, kinek homlokát a már most szivben és érzésben egyesült királyságok kora-

Next