Budapesti Közlöny, 1868. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1868-11-08 / 258. szám

258. szám Vasárnap, november 8. Buda-Pest, 1868. HIVATALOS LAP. E­lőfizetési árak :Szerkesztőség : Pwtm . hztvam-utol* 10-ik szám I. rmeret. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok - tar. 7. se. a. fjíldszint. Kéziratok nem Killöetőek tr.ur. Bth­meotM-­lea levelek euk­reacea levelAzöinkt&i Se-­RAdteteak el. ___________________________ traf"*ta! PORTAI RZEr*VtO13SKL : ■Egéé* évre.......................20 frt. Félévre............................10 „ H+gyodAvr*.............................» , BuDAPESTEN HÁZHOZ HORDTA ! Egész évre ... 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 „ 60 r Hivatalos Hirdetések : A hivatalos ..Értesítőbe-' ints Undo­irdetési dlisk a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még petiig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt. és $0 kr. a bélyegért. 1*0— tOO-ig 2 frt, zOO—MOfl-ig 3 frt éa így tovább minden Ideájéért 1 frtt.'.i több. M­ADÁHHIRDETÉSKKI Egyh»sÁbos petit sor egy«*őri hirdetés­ért 8 kr. többszöri hirde­tésért? kr.minden beigatásnii. A bélyeg-dij kü­lön minden be­­igtatás után SO kr. oszt-értékb. NEMHIVATALOS RÉSZ. A honvédalapból folyó évi October hó 29-én eszközölt 50-ik utalványozás alkalmával összesen 87 egyén közt 4860 frt osztatott ki, és pe­dig végkielégitéskép kapott 24 altiszt 1870 frtot, 1 altiszt özvegye 40 frtot, 1 altiszti árva 20 ftot, 45 közvitéz 2230 frtot, 9 közvitéz özvegye 225 frtot. Előlegképen 7 egyén 475 frtban részesült. Az altisztek­ és közvitézeknek már előbb kiszol­gált előlegek ez alkalommal levonattak. A „ Magyar­­Ujság” 254-ik számában egy pénz­ügyi kérdést tesz,a melyet a „Hon“ 254-ik számú „Esti kiadása“ is átvett, s mely a következő­ből áll : „Az 1866-iki porosz háború végével kötött bé­keszerződés szerint Austriától 24 millió tallér hadi kárpótlás követeltetett Poroszország részére. Ebből 20 millió tallért kénytelen volt Austria azonnal kifizetni. De a többire nézve Poroszország úgy intézkedett, hogy az Csehországban és Ma­gyarországon az ő hadserege által készfizetés helyett hagyott nyugták kiegyenlítésére, s az egyeseknek vagy községeknek okozott károk megtérítésére fordíttassék. A 4 millió tallérból Csehország részére 3 millió tallér, Magyarország, illetőleg a magyarországiak részére egy millió tallér, vagy 1.700,000 ft folyóvá tétetett. Miután ebből csak 700,000 forint fizette­tett ki , kérdés, hol van az 1 millió forint?“ Ezen kérdés megoldásául s a „Magyar Újság“ és a „Hon“ megnyugtatására ide iktatjuk a po­rosz-osztrák békekötésnek e kérdésre vonatkozó Xl-ik pontját, mely igy hangzik: „XI. ez. Az osztrák Császár Ő Felsége kötelezi magát, a hadiköltségek egy részének fedezésére a porosz király ő felségének 40 millió porosz tallért fizetni. Ezen összegből azonban azon hadi- költségek, melyek az austriai Császár Ő Felségé­nek az 1864. October 30-ai bécsi szerződés XV. sz. szerint Schleswig és Holstein herczegségektől járnak, t. i. 15 millió porosz tallér és mint aequi­­valense a szabad élelmezésnek, melyben a porosz hadsereg az általa elfoglalt osztrák tartomány­részekben a béke megkötéséig részesittetni fog : 5 millió le fog vonatni, úgy hogy készpénzben csak 20 millió fizetendő.“ Ebből látható , hogy a porosz kormány nem 4, hanem 5 millió tallért hagyott hátra, de nem kár­térítési czélból, hanem saját maga seregeinek élelmezésére, miből természet szerint kártérítésre semmi sem fordíttathatott, annál kevésbé jut be­lőle Magyar- vagy Csehország javára valami.­­ A „Hazánk“ azt írja, hogy a „Wiener Ztg.“ mind a katonai előléptetések, mind a külföldi képviselet körül való változásokat előbb hozta, mint mi­­ a magyar kormány hivatalos lapja. Ez nem áll, ha a H. rovatvezetője lapunkba bele­tekintett volna, meggyőződhetik arról, hogy a ka­tonai előléptetéseket a Wiener Ziggal egyidejűleg (f. hó 6 án) hoztuk. A külföldi képviseletre vo­natkozó változások is idejekorán kezünkben vol­tak s csak nyomdai tévedés folytán késtek volt el. A jelen kérdést illetőleg pedig annyit mondha­tunk, hogy a két kormány közt egyezmény jött létre, mely szerint a közös érdekű hivatalos köz­lemények mindkét kormány hivatalos lapjában egyidejűleg jelennek meg. Kérjük a Hazánkat, ve­gye e helyreigazítást figyelembe. A „Magyar Újság“ m. hó 27-én kelt számában Kolozsvárról közölt egy czikket, melyben állítta­­tik, hogy az erdélyi tanuló ifjúság ny­ugtalan, mert nem tudja magának kimagyarázni, hogy egyáltalában „kitűnő“ osztályzatot nem nyert fő­­gymnasiumi tanulók az erdélyi főkormányszék részéről hadkötelezettség alól föl nem mentetnek. Tájékozásul ezen itt értett ifjúságnak az idei XXVII. t. czikkel ez évre ismét helyben hagyatott múlt évi IX. t. ez. 5 pontjára utalunk, melynek tartalma következő : „A hadkötelezettség alól eddig gyakorlott fel­mentési kedvezmények családi, hivatalos állási, közoktatási és birtokviszonyi tekintetekből a jelenlegi ujonczállításnál is megtart­andók.“ Már pedig 1867-ik évig sem volt elégséges csak­is igazolni, hogy az illető hadköteles valóban főgymnasiumi rendes és nyilvános tanuló, hanem — mert rendkívüli kedvezmény csak­is rendkí­vüli érdem, vagyis a tanulásban tanúsított rend­kívüli szorgalom után követelhető — eddig is oskolai bizonyítványnyal ki volt mutatandó, hogy a hadköteles korban álló főgymnasiumi tanuló minden egyes tantárgyból „kitűnő"­ vagy ,jeles“ osztályzatot kiérdemelt legyen. E részben az idén változás és pedig a tanulók érdekében csak annyiban történt, hogy kimonda­tott, miszerint a főgymnasiumi tanulók már ak­kor is felmentendők hadkötelezettségük alól, ha nem is minden, hanem legalább a főtantárgy okból „kitűnő* vagy, jeles'* osztályzatot érdemlettek ki. Minthogy azon tanuló, kire a kérdéses czikk­­ben közölt elutasító határozat vonatkozik, da­czára annak, hogy 20 éves korában még csak főgymnasiumot látogatott, egyáltalában , azaz egyetlen egy tantárgyból sem igyekezett jeles osz­tályzatot kiérdemelni, elutasítása törvényes ala­pon nyugszik. Ha ezelőtt itt-ott e részben középszerű vagy épen rész osztályzatot nyert főgymnasiumi tanu­lók is felmentettek, ez csak­is az illető felszólam­­lási bizottság felületes eljárásából vagy vissza­élésből történhetett; ily felületesség­ vagy vissza­élésnek jelenleg eleje vézetett, mert tavai és az idén is efféle felmentő határozatok csak akkor bírnak érvényességgel, ha a honvédelmi ministé­­rium, illetőleg az erdélyi főkormányszék által megerősítést nyernek. Végzett főgymnasiumi tanulókra nézve a jó, ha nem is kitűnő sikerrel letett érettségi vizsga,­ egye­temi, jogakadémiai hallgatóknál pedig az egyál­talában sikeresen letett államvizsga, illetőleg tar­tott értekezlet vagy kiállott szigorlat elégséges, hogy az illetők a hadkötelezettség alól fölmentes­senek. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCCVII. ÜLÉSE November hó 7-én d. u. 1 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. Jegyzők: Mihályi Péter és Bujanovics Sándor. Tárgy : Ghyczy Kálmán képviselő s társai in­dítványa tárgyalási napjának kitűzése. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. ministerelnök, Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Eötvös József dr. és Gorove István minister urak. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, — Elnök az időközben beérkezett következő irományokat mutatja be : Tolnamegye közönsége a hasonszenvi gyógy­mód érdekében Sáros megye által felterjesztett kérvényt figyelembe vétetni és pártoltatni kéri. Temesvár sz. kir. város közönsége Fiume ten­gerparti kikötő várai és kerületének Magyaror­szághoz való visszacsatoltatását Szatmár város felterjesztése értelmében törvényhozásilag mi­előbb elintéztetni kéri. Farkas Endre ügyvéd Rimaszombatban,az ideig­lenes törvényk.­szabály XIII. fejezetének 159-ik §-át megmagyaráztatni, illetőleg világosabban ér­­telmeztetni kéri. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Dobrzánszky Adolf a görög kath. román és orosz congressus összehívása tárgyában következő indítványt terjeszt elő : Indítvány. Midőn a keleti egyház román és orosz ajkú hí­veinek egy része a római egyházzal egyesült, vi­lágosan kikötötte az e részben úgynevezett egye­sülési okmány tanúsága szerint, hogy ezen egye­sülés kizárólag csak némely dogmákra szorítkoz­zék, s hogy következőleg a kel. egyház szertar­tása és fenyítéke érintetlenül hagyassanak, hogy a papság és nép jövőre nézve is szabadon vá­laszthassa egyházi elöljáróit, jelesül püspökeit, és hogy az egyesült, vagyis gör. kath. egyház s an­nak papsága mindazon előnyökben részesittesse­­nek, melyek a római kath. egyházat s annak pap­ságát megilletik. Azonban e föltételek egyike sem tartatik meg, a mennyiben a gör. kath. egyház az egyedüli a hazában, mely a vallási és közokt. ministerium­­nál külön osztály által képviselve nincsen; a mennyiben továbbá az erdélyi román metro­­polita kivételével püspökeit s egyházi elöljáróit általában a papság és a nép jogos befolyásának, illetőleg választási jogának mellőzésével a római szentszék nevezi ki, s a­mennyiben ebből kifolyólag más tekintetben, jelesül a házassági ügyekben saját

Next