Budapesti Közlöny, 1869. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1869-01-14 / 10. szám
június Ló végével teljesen leszolgálták. A kik ezen osztályzatba esnek, a honvédségben többé szolgálni nem kötelesek. 5. Az 1856 ik évi szabály szerint újból beszegődöttek és a szolgálati jutalomdijjal ellátott altisztek, kik a véderőt szabályzó törvény hatálybalépte napján a rendes hadseregnél szolgálva 10 évet katonai szolgálatban már eltöltőnek, honvédkötelezetteknek, többé nem tekintethetők, habár az úlabbi beszegődés vagy az altisztek szolgálati jutalomdíjávali ellátás folytán a fenemlített időponton túlterjedő szolgálati időre volnának is kötelesek. 6. Tekintettel a tartalékba való beosztásra, mely a sorbadi szolgálatidőnek 3 évre leszállítása következtében történendik s alapul véve a törvényszerűleg engedményezett 2 évi átmeneti időszakot, a hadsereg csatakész állapotban tarthatása czéljából határoztatik: A véderői szabályzó törvény 39. § -a értelmében a tartalékba való rendszeres áthelyezésre nézve meghatározott időpontban (1868. évi dec. 31-én) a tartalékba osztandók: A. ) Az állandó hadsereg és hadtengerészetben szolgáló vagy katonaintézetekben lévő 1863. és 1864. évi sorozási osztálybeliek közül azok, kik erre jogositvák. B. ) Az összes igénység, mely az említett ujonczozási évek előtt besoroztatv , még sorhadszolgálatban áll és a tartalékba helyezésre már igényt tarthat. C) Az 1865-ik évben besorozottak közül: a) A gyalogsorhan, vadász, egészségügyi, szemészeti, továbbá élelmezési és kórházi intézetek és a ruházati bzottságoknál szolgáló katonák, akár tényleges szolgálatban állanak, akár szabadságosok, a tényleg szolgálatban lévő altiszteket kivéve, amennyiben , a tartalékba való áthelyezési igényre jogosultak. b) A lovasság, tüzérség, műszaki csapatok és a ménesek, valamint a haditengerészcsapatok behivatásig szabadságolt legénysége. Eszerint a tartalék 1869-ik évi jan. 1-én következő évfolyamokból állani : az 1865 ik évben besorozottak az 1 fő évi „ 1864-ik nna 2 ik19„ 1863-ik 999)a 3 ikn „ 1862ik nna 4 ik99 „ 1861-ik n19az 5 ik19 „ 1860ik n19a 6 ik19 tartalékot képezendik. 1869 ben a tartalékba való szabályszerű helyezés alkalmával az 1865 ik évben besorozottak közül mindazok a tartalékba helyezendők, akik szebbéli igényre jogosultak, és tekintettel az 1866. évben besorozottakra, a C. alatti határozatokkal egyértelműleg kell eljárni. 1870-ik évben a tartalékba helyezés alkalmával azonban az 1866-ik évben besorozottak közül a többiek, az 1867-ben besorozottak közül pedig az e részben jogosultak a tartalékba akként helyezendők, hogy az átmeneti időszak végével 1870- dik évi december hó 31 én a tartalékba helyezésre igényt tartó hatonák közül egy se álljon szabad akarata ellenére tényleges hadi szolgálatban. A tartalékba helyezés az átmeneti időszakon belül átalában következőleg létesittetik, u. m.. . 1 . évben besorozottak mind, 1868-ik évben az( 1864.) részben, mind, részben, mind. 1870 ik évben,1867 ) Azon katonák, kik e jelen átmeneti határozatok következtében három évnél hosszabb sorbadi szolgálatra küldeztetnek, úgy mint az önkéntesen tovább szolgálók, a tartalékba helyezésre nézve azon újonczási évfolyamba helyezendők át, melyhez kitöltött szolgálatidejüknél fogva tartoznak, és azonfelül tartaléki kötelezettségük egész idejére az időnkénti fegyvergyakorlat alól felmentetnék. Azon hadcsapatoknál és intézeteknél, hol a szervezetben és szolgálat körében beállható zavar kikerülése végett a kiegészítés bevárása szükséges az ISG8-i, évi december 31 én a tartaléki kötelezettségbe lépő egyének hazabocsátása csak a pótléknak tényleges szolgálatra való beérkezte után, akkor azonban haladék nélkül eszközlendő. 7. Azon katonáknak, kiknek az előbbi pontban foglalt határozatok szerint a tartalékba áthgyezésre igényük van, azonban önként tényleges szolgálatban maradni kívánnak , ha a feltételeknek megfelelnek, a továbbszolálát megengedhető. 8. A gyalogezredbeli, vadász- és egészségügyi, a lovasság, tüzérség, továbbá a műszaki, szekerészeti és hadi tengerészeti altiszteknek, kik 1868 ik évi december hó 31-én tartalékba áthelyeztetnek , vagy már régebb idő óta önkéntesen tovább szolgálnak és az altiszti jutalomdij élvezetében nincsenek, azon esetben, ha magukat önkéntesen 1809. évi junius hó végéig tényleges szolgálata kötelezik, ezen időpontig az altiszti jutalomdijalap rovására várakozási pótdijat naponkint 15 o. oktajezát engedélyeztetik. Ezen pótdíj adományozásával azonban végkielégítési igény egybekötve nincsen. Az altisztek átalában a véderőt szabályzó törvény 38. § ának tartalmáról értesítendők. 9. A tartaléknak elkülönített személyzeti alapkönyvekben való nyilvántartsa megszüntetendő. 10 Mindaddig , míg a véderőről szóló törvény határozmányainak megfelelő tartalékjegyek új szövege véglegesen meg nem állapíttat is, a még meglévő tartalékjegyárlapok az idegen hadcsapat vagy intézetek tartalékába lépő katonákra nézve a jelenleg érvényes szabályok szerint kiigazított alakban használandók, a saját állományukban megmaradó tartalékosoknál azonban a szabadságlevelek egyeőre meghagyandók. 11. Amennyiben a véderőt szabályzó törvény hatálybaléptével a katonai képzőintézeteknek állandó hadseregben szolgáló volt növendékeire a jelen rendelet 1. és 2. pontjai alkalmazhatók, rájuk egyszersmind az említett törvény 19. § -ának második bekezdésében foglalt határozatok érvénye is kiterjed. Ha azonban azon törvény hatálybaléptekor már a tartalékhoz tartoztak vagy behivatásukig szabadságoltattak, ezeknek tényleges fegyverszolgálat teljesítésére utólag való behivatása elmarad. 12.11. az ily védkötelezett altiszti jutalomdíj élvezetében áll, ebben meghagyandó; ellenben ily védkötelezettek a törvényszerűleg kötelezett tényleges szolgálatidő eltelte elő altiszti jutalomdíjban nem részesíttethetnek. 13. Oly védkötelezettek, kik szándékos öncsonkítóknak bizonyultak, a hadsereghez vagy pedig a hadi tengerészethez jövőben csak azon esetben sorozandók, ha valamely szolgálatra a hadseregben (hadi tengerészetben) alkalmasak. Ezen feltételnek a hadseregben már szolgáló szándékos öncsonkítóknak bizonyult oly védkötelezettekre való alkalmaztatása czéljából, kik, mivel a hadseregben bármi szolgálatra alkalmasaknak nem találtattak, valamely fegyelmi századba osztattak be, most újabban a felülvizsgáló bizottság elébe állítandók, hogy a hadseregben vagy a hadi tengerészetben bármi szolgálatra való képességük felett határozat hozattassék. Ha ezen bizottság lelete az illető egyénnek valamely tüzetelte meghatározódó szolgálatra való képességét igazolja, annak beosztása az illető hadíóparancsnokság részéről, esetleg a tengerészeti hatósággal egyetértőleg eszközlendő, ellenkező esetben p dg a felülvizsgáló bizottság részéről tett elbocsátási javaslat gondos megbrálása és az illető öncsonkító szolgálatképtelenségének megállapítása után a katonai szolgálatból való elbocsátása elrendelendő. 14. Az egész szolgálati időnek teljes lerovása után elbocsátásra jogosult egyének 1868. évi dec. végével az eddig érvényben volt szabályok szerint bocsátandók el. Újabban beszegődött helyettesének és jelenleg a szolgálati jutalomdíjat élvező altiszteknek elbocsátására nézve szerződésszerű időpontul 1869. június hó vége tűzetik ki. Az állandó hadseregben (tengerészetben) szolgáló külföldiek, valamint a szolgálati időnek eltelte után önkéntesen ismét belépett belföldiek, mihelyt a három évre leszállított szolgálatidőt kitöltötték, a hadseregtől való elbocsátatásukat igénybe vehetik. 15. Az eddig részben érvényben volt 1858. hadkiegészítési szabály 21. §. 18. pontja és 42. §-ban a katonaságtóli elbocsátásra jogosító czimek helyett az örökölt birtok tulajdonosaira nézve a véderőt szabályzó törvény hatályba vétével, ennek 27. §-ban engedélyezett kedvezmény leszen irányadó. Azon katonák tehát, kik örökség útján földbirtokosok lettek vagy lesznek, az e részbeni törvényes feltételeknek teljesítése után a kijelölt időponttól kezdve a 8 be katonai kiképeztetésre és időszaki fegyvergyakorlatra való kötelezettség fentartása mellett csak a tényleges fegyverszolgálat alól, ha annak még alávetvék, a béke idejére felmenthetők. 16 A magyar korona országaiban honos katonáknak az 1858 ik évben kiadott hadkiegészítési szabály 21. § a 19. pontjában kijelölt viszonyokra alapított elbocsátási igénye ez idő szerint csakis a védelét szabályzó törvény 17. és 40. §§ aiban foglalt határozmányok szerint jöhet bírálat alá; e mellett azonban tekintetbe veendő, hogy a gyámolításra szorult családtagok fentartása csakugyan a szolgálatban lévő katonától függő és ehhez képest, ha a földbirtok az illető katonakötelezett nélkül, felfogadott segédmunkások vagy pedig bérbeadás által művelhető és ez által a gyámolításra szorult családtagok ily eszközök mellett eltarthatók, a katonaságtól elbocsátás megtagadandó lészen. 17. Az eddig részben érvényes hadkiegészítési szabály 13. és 42. §§-aiban foglalt elbocsátási czímnek a törvénytelen fiukra (védtörvény 17. és 40. §§.), valamint az egyetlen vékre való kiterjesztése, a hadseregben és haditengerészetben jelenleg szolgáló katonákra is alkalmazandó. Az első esetben az elbocsátásra való igény azonban egyedül csak munkaképtelen és gyámolításra szorult anya, nem pedig a többi, habár munkaképtelen vagy gyámolításra szorult családtag irályában jogosult és az özvegy anya eltartása czímén egyébként engedélyezett elbocsátásra nézve fennálló szabályok szerint bírálandó meg. _ Az utóbbi esetben az elbocsátásra való igénynek az egyetlen vőre nézve akkor van helye, ha neje vagy törvényes gyermeke életben van, sőt akkor is, ha neje és gyermeke elhaltak; mindkét esetben azonban csak akkor, ha a vő munka és kereső képtelen apának, vagy ennek halálával özvegy anyjának mint egyedüli gyámola nélkülözhetlen. -n ... . . . Mindkét esetben az anya, illetőleg após és özvegy anyós gyámoltalan voltán fölül az elbocsátásra nézve mindenkor még azon körülmény is tekintetbe veendő, vajjon nincs-e azoknak még más munkaképes, legalább 18 éves törvényes, illetőleg törvénytelen fiók ? Egyetlen vő csak akkor bocsátható el,ha késznek nyilatkozik arra, hogy a gyámolításra szorult családtagok irányában őt illető kötelezettséget tejesitenei. Ila az egyetlen vő egyszersmind örököse az após és anyós mán hátramaradt földbirtoknak, ez eset jelen rendelet 15. pontja szerint ítélendő meg. 18. A védtörvény hatálybaléptétől kezdve a 17. és 40. §. c), illetőleg a) alatt foglalt czimek alapján az állandó hadsereg vagy hadi tengerészeiből elbocsátottak, kik a harmadik vagy magasabb korosztályban állanak, ha életük 30 dik évét még túl nem lépték, nyilvántartás czéljából a hadsereg vagy tengerészet póttartalékába, ha pedig életük 30 dik évét ugyan, de a 32 diket meg nem haladák, a honvédségbe helyezendők át. A póttartalék nyilvántartásának végleges megállapításáig és a honvédségi kerületi hatóságok szervezéséig az ily módon elbocsátottak a ha Dukbeli hadkiegészítő kerületi parancsnokságok által veendők előjegyzésbe. A fennálló törvények és szabályok szerint 1868 ban foganatosított ujonczozás alkalmából elbocsátandó utóegyének mindazonáltal a póttartalékba be nem oszthatók. 19. Oly elbocsátási esetekben, hol kártérítési átalány fizetendő, nem 21, hanem csak 20 p. é. forint lészen a tettleg már szolgáimban állóktól is behajtandó (védtörvény 41. §. 2. bekezdés) 20. Azon tisztek, kik mint ilyenek legalstb is egy évig tényleg szolgáltak, s kikre jelen rendelet 11. pontja nem alkalmazható, béke idején , saját kérelmükre rendes illetékeik bszüntetése mellett és tiszti rangjuk megtartásával a tarta „ 1859ikrana 7 ikrf [1865, 1869-ik évben azjjggg' 120