Budapesti Közlöny, 1869. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1869-01-14 / 10. szám

június Ló végével teljesen leszolgálták. A kik ezen osztályzatba esnek, a honvédségben többé szol­gálni nem kötelesek. 5. Az 1856 ik évi szabály szerint újból besze­­gődöttek és a szolgálati jutalomdijjal ellátott al­tisztek, kik a véderőt szabályzó törvény hatályba­­lépte napján a rendes hadseregnél szolgálva 10 évet katonai szolgálatban már eltöltőnek, hon­­védkötelezetteknek, többé nem tekintethetők, ha­bár az úlabbi beszegődés vagy az altisztek szol­gálati jutalomdíjávali ellátás folytán a fenemlített időponton túlterjedő szolgálati időre volnának is kötelesek. 6. Tekintettel a tartalékba való beosztásra, mely a sorbadi szolgálatidőnek 3 évre leszállítása következtében történendik s alapul véve a tör­­vényszerűleg engedményezett 2 évi átmeneti idősza­kot, a hadsereg csatakész állapotban tarthatása czéljából határoztatik: A véderői szabályzó törvény 39. § -a értelmé­ben a tartalékba való rendszeres áthelyezésre nézve meghatározott időpontban (1868. évi dec. 31-én) a tartalékba osztandók: A. ) Az állandó hadsereg és hadtengerészetben szolgáló vagy katonaintézetekben lévő 1863. és 1864. évi sorozási osztálybeliek közül azok, kik erre jogositvák. B. ) Az összes i­génység, mel­y az említett ujon­­czozási évek előtt besoroztatv , még sorhadszol­­gálatban áll és a tartalékba hely­ezésre már igényt tarthat. C) Az 1865-ik évben besorozottak közül: a) A gyalogsorhan, vadász, egészségügyi, sze­mészeti, továbbá élelmezési és kórházi in­tézetek és a ruházati b­zottságoknál szolgáló katonák, akár tény­leges szolgálatban álla­nak, akár szabadságosok, a tényleg szolgá­latban lévő altiszteket kivéve, a­mennyiben , a tartalékba való áthelyezési igényre jogo­sultak. b) A lovasság, tüzérség, műszaki csapatok és a ménesek, valamint a haditengerészcsapatok behivatásig szabadságolt legénysége. Eszerint a tartalék 1869-ik évi jan. 1-én kö­vetkező évfolyamokból állani : az 1865 ik évben besorozottak az 1 fő évi „ 1864-ik nna 2­ ik19„ 1863-ik 999)a 3 ikn „ 1862ik nna 4 ik99 „ 1861-ik n19az 5 ik19 „ 1860ik n19a 6 ik19 tartalékot képezendik. 1869 ben a tartalékba való szabályszerű helye­zés alkalmával az 1865 ik évben besorozottak közül mindazok a tartalékba helyezendők, a­kik sz­ebbéli igényre jogosultak, és tekintettel az 1866. évben besorozottakra, a C. alatti határoza­tokkal egyértelmű­leg kell eljárni. 1870-ik évben a tartalékba helyez­és alkalmá­val azonban az 1866-ik évben besorozottak közül a többiek, az 1867-ben besorozottak közül pedig az e részben jogosultak a tartalékba akként he­­lyezendők, hogy az átmeneti időszak végével 1870- dik évi december hó 31 én a tartalékba helyezésre igényt tartó hatonák közül egy se álljon szabad akarata ellenére tényleges hadi szolgálatban. A tartalékba helyezés az átmeneti időszakon belül átalában következőleg létesittetik, u. m.. . 1 . évben besorozottak mind, 1868-ik évben az( 1864.) részben, mind, részben, mind. 1870 ik évben­­,1867 ) Azon katonák, kik e jelen átmeneti határo­zatok következtében három évnél hosszabb sorbadi szolgálatra küldeztetnek, úgy mint az önkéntesen tovább szolgálók, a tartalékba helyezésre nézve azon újoncz­­ási évfolyamba helyezendők át, melyhez kitöltött szolgálatidejüknél fogva tartoz­nak, és azonfelül tartaléki kötelezettségük egész idejére az időnk­énti fegyver­gyakorlat alól felmen­tetnék. Azon hadcsapatoknál és intézeteknél, hol a szerve­zetben és szolgálat körében beállható zavar kikerülése végett a kiegészítés bevárása szüksé­ges az ISG8-i, évi december 31 én a tartaléki kötelezettségbe lépő egyének hazabocsátása csak a pótléknak tényleges szolgálatra való beérkezte után, akkor azonban haladék nélkül eszközlendő. 7. Azon katonáknak, kiknek az előbbi pontban foglalt határozatok szerint a tartalékba áth­gye­­zésre igényük van, azonban önként tényleges szolgálatban maradni kívánnak , ha a feltételek­nek megfelelnek, a továbbszo­lálát megengedhető. 8. A gyalogezredbeli, vadász- és egészségügyi, a lovasság, tüzérség, továbbá a műszaki, szeke­részeti és hadi tengerészeti altiszteknek, kik 1868 ik évi december hó 31-én tartalékba áthe­lyeztetnek , vagy már régebb idő óta önkéntesen tovább szolgálnak és az altiszti jutalomdij élveze­tében nincsenek, azon esetben, ha magukat önkén­tesen 1809. évi junius hó végéig tényleges szol­gálata kötelezik, ezen időpontig az altiszti juta­­lomdijalap rovására várakozási pótdijat naponkint 15 o. o­­ktajezát engedélyeztetik. Ezen pótdíj adományozásával azonban végki­elégítési igény egybekötve nincsen. Az altisztek átalában a véderőt szabályzó tör­vény 38. § ának tartalmáról értesítendők. 9. A tartaléknak elkülönített személyzeti alap­könyvekben való nyilvántartsa megszüntetendő. 10 Mindaddig , míg a véderőről szóló törvény határozmányainak­ megfelelő tartalékjegyek új szövege véglegesen meg nem állapíttat is, a még meglévő tartalékjegyárlapok az idegen hadcsapat vagy intézetek tartalékába lépő katonákra nézve a jelenleg érvényes szabályok szerint kiigazított alakban használandók, a saját állományukban megmaradó tartalékosoknál azonban a szabad­ságlevelek egye­őre meghagyandók. 11. A­mennyiben a véderőt szabályzó törvény hatálybaléptével a katonai képzőintézeteknek állandó hadseregben szolgáló volt növendékeire a jelen rendelet 1. és 2. pontjai alkalmazhatók, rájuk egyszersmind az említett törvény 19. § -á­nak második bekezdésében foglalt határozatok érvénye is kiterjed. Ha azonban azon törvény ha­tálybaléptekor már a tartalékhoz tartoztak vagy behivatásukig szabadságoltattak, ezeknek tény­leges fegyverszolgálat teljesítésére utólag való behivatása elmarad. 12.11. az ily védkötelezett altiszti jutalomdíj él­vezetében áll, ebben meghagyandó; ellenben ily védkötelezettek a törvényszerűleg kötelezett tény­leges szolgálatidő eltelte elő­­ altiszti jutalomdíj­­ban nem részesíttethetnek. 13. Oly védkötelezettek, kik szándékos öncson­­kítóknak bizonyultak, a hadsereghez vagy pedig a hadi tengerészethez jövőben csak azon esetben sorozandók, ha valamely szolgálatra a hadsereg­ben (hadi tengerészetben) alkalmasak. Ezen feltételnek a hadseregben már szolgáló szándékos öncsonkítóknak bizonyult oly védköte­­lezettekre való alkalmaztatása czéljából, kik, mi­vel a hadseregben bármi szolgálatra alkalmasak­nak nem találtattak, valamely fegyelmi századba osztattak be, most újabban a felülvizsgáló bizott­ság elébe állítandók, hogy a hadseregben vagy a hadi tengerészetben bármi szolgálatra való képes­ségük felett határozat hozattassék. Ha ezen bizottság lelete az illető egyénnek va­lamely tüzetelte meghatározó­dó szolgálatra való képességét igazolja, annak beosztása az illető hadíóparancsnokság részéről, esetleg a tengeré­szeti hatósággal egyetértőleg eszközlendő, ellen­kező esetben p d­g a felülvizsgáló bizottság ré­széről tett elbocsátási javaslat gondos megb­rá­lása és az illető öncsonkító szolgálatképtelensé­­gének megállapítása után a katonai szolgálatból való elbocsátása elrendelendő. 14. Az egész szolgálati időnek teljes lerovása után elbocsátásra jogosult egyének 1868. évi dec. végével az eddig érvényben volt szabályok sze­rint bocsátandók el. Újabban beszegődött helyettes­ének és jelen­leg a szolgálati jutalomdíjat élvező altiszteknek el­bocsátására nézve szerződésszerű időpontul 1869. június hó vége tűzetik ki. Az állandó hadseregben (tengerészetben) szol­gáló külföldiek, valamint a szolgálati időnek el­telte után önkéntesen ismét belépett belföldiek, mihelyt a három évre leszállított szolgálatidőt ki­töltötték, a hadseregtől való elbocsát­atásukat igénybe vehetik. 15. Az eddig részben érvényben volt 1858. had­­kiegészítési szabály 21. §. 18. pontja és 42. §-ban a katonaságtóli elbocsátásra jogosító czimek he­lyett az örökölt birtok tulajdonosaira nézve a véderőt szabályzó törvény hatályba vétével, en­nek 27. §-ban engedélyezett kedvezmény leszen irányadó. Azon katonák tehát, kik örökség útján földbir­tokosok lettek vagy lesznek, az e részbeni törvé­nyes feltételeknek teljesítése után a kijelölt idő­ponttól kezdve a 8 be­­ katonai kiképeztetésre és időszaki fegyvergyakorlatra való kötelezettség fentartása mellett csak a tényleges fegyverszol­gálat alól, ha annak még alávetvék, a béke ide­jére felmenthetők. 16 A magyar korona országaiban honos kato­náknak az 1858 ik évben kiadott hadkiegészítési szabály 21. § a 19. pontjában kijelölt viszonyokra alapított elbocsátási igénye ez idő szerint csak­is a védelét szabályzó törvény 17. és 40. §§ aiban foglalt határozmányok szerint jöhet bírálat alá; e mellett azonban tekintetbe veendő, hogy a gyá­­molításra szorult családtagok fentartása csak­ugyan a szolgálatban lévő katonától függ­ő és ehhez képest, ha a földbirtok az illető katonaköte­lezett nélkül, felfogadott segédmunkások vagy pedig bérbeadás által művelhető és ez által a gyámolításra szorult családtagok ily eszközök mellett eltarthatók, a katonaságtól­ elbocsátás megtagadandó lészen. 17. Az eddig részben érvényes hadkiegészítési szabály 13. és 42. §§-aiban foglalt elbocsátási czímnek a törvénytelen fiukra (védtörvény 17. és 40. §§.), valamint az egyetlen vékre való kiter­jesztése, a hadseregben és hadi­tengerészetben jelenleg szolgáló katonákra is alkalmazandó. Az első esetben az elbocsátásra való igény azonban egyedül csak munkaképtelen és gyámo­lításra szorult anya, nem pedig a többi, habár munkaképtelen vagy gyámolításra szorult család­tag irál­yában jogosult és az özvegy anya eltartása czímén egyébként engedélyezett elbocsátásra nézve fennálló szabályok szerint bírálandó meg. _ Az utóbbi esetben az elbocsátásra való igény­nek az egyetlen vőre nézve akkor van helye, ha neje vagy törvényes gyermeke életben van, sőt akkor is, ha neje és gyermeke elhaltak; mindkét esetben azonban csak akkor, ha a vő munka és kereső képtelen apának, vagy ennek halálával öz­vegy anyjának mint egyedüli gyámola nélkülöz­hetlen. -n ...­ . . . Mindkét esetben az anya, illetőleg após és öz­vegy anyós gyámoltalan voltán fölül az elbocsá­tásra nézve mindenkor még azon körülmény is te­kintetbe veendő, vajjon nincs-e azoknak még más munkaképes, legalább 18 éves törvényes, illetőleg törvénytelen fiók ? Egyetlen vő csak akkor bocsátható el,ha kész­nek nyilatkozik arra, hogy a gyámolításra szo­rult családtagok irányában őt illető kötelezettsé­get t­ejesitenei. Ila az egyetlen vő egyszersmind örököse az após és anyós mán hátramaradt földbirtoknak, ez eset jelen rendelet 15. pontja szerint ítélen­dő meg. 18. A védtörvény hatálybaléptétől kezdve a 17. és 40. §. c), illetőleg a) alatt foglalt czimek alap­ján az állandó hadsereg vagy hadi tengerészeiből elbocsátottak, kik a harmadik vagy magasabb korosztályban állanak, ha életük 30 dik évét még túl nem lépték, nyilvántartás czéljából a hadsereg vagy tengerészet póttartalékába, ha pedig életük 30 dik évét ugyan, de a 32 diket meg nem hala­­dák, a honvédségbe helyezendők át. A póttartalék nyilvántartásának végleges meg­­állapításáig és a honvédségi kerületi hatóságok szervezéséig az ily módon elbocsátottak a ha­ Dukbeli hadkiegészítő kerületi parancsnokságok által veendők előjegyzésbe. A fennálló törvények és szabályok szerint 1868 ban foganatosított ujonczozás alkalmából el­bocsátandó utóegyének mindazonáltal a póttarta­lékba be nem oszthatók. 19. Oly elbocsátási esetekben, hol kártérítési átalány fizetendő, nem 21, hanem csak 20 p. é. fo­rint lészen a tettleg már szolgáimban állóktól is behajtandó (védtörvény 41. §. 2. bekezdés) 20. Azon tisztek, kik mint ilyenek legalstb is egy évig tényleg szolgáltak, s kikre jelen ren­delet 11. pontja­ nem alkalmazható, béke idején , saját kérelmükre rendes illetékeik b­szüntetése­­ mellett és tiszti rangjuk megtartásával a tarta­ „ 1859ikra­na 7 ikrf [1865, 1869-ik évben azjjggg' 120

Next