Budapesti Közlöny, 1869. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1869-09-21 / 215. szám
A brassói serfőző részvénytársulat alapszabályai a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. ministerium által folyó évi September 17-én, 17.096. szám alatt a t. bemutatási záradékkal elláttattak. A keleti marhavész folyó évi September hélső felében beérkezett hivatalos jelentések szerint, Magyarországon pest megyei Sári és Dunakesz községekben uralgott. E két községben a vész kiütésétől kezdve, 1229 darab szarvasmarha létszámból, 140 udvarban, összesen 371 darab betegedett meg; ezekből 110 meggyógyult, 252 elhullottés 9 darab September hó 16 án Sári községben mint beteg, ápolás és zár alatt maradt. Erdélyország egészen vészmentes. Pesten, 1869. évi September hó 16 án. A földmivelés ipar és kereskedelmi m. k. ministeriumtól. IVATALOS RÉSZ. Biztos forrásból halljuk, hogy a képviselőház legközelebbi ülése folyó évi October hó 16-ik napján fog megtartatni, miről a képviselők October hó első napjaiban elnökileg fognak hivatalosan értesittetni. A képviselőháznak szabadsággal távollévő hivatalnokai és szolgái ezennel felszólittatnak, hogy folyó évi October hó 1-ső napján hivatalosilletőleg szolgálati állásukon okvetlen megjelenni kötelességüknek ismerjék. Az elnökség rendeletéből: Reges János, a képv. iroda igazgatójának helyettese. BARÓ EÖTVÖS JÓZSEF ABADON, Magyarország közoktatásügyi miniszere f. hó 16-án este városunkba érkezett. Minden hivatalos fogadtatást mellőztetni kérvén, miniszer ur Atzél Péter polgára agyhoz szállt. Mindamellett másnap reggel számos jeleivel találkozott. Eötvös az iránta táplált őszinte rokonszenv és tiszteletnek. Testületek és a küldöttségek egymást válták fel, hogy tisztelkedésükkel üdvözletüket kifejezzék. Számos egyesek kihallgattatása után fél tízkor Arad város képviselete lépett a terembe a polgárnagy vezetése mellett, kikhez ismét a megye küldöttsége csatlakozott Nagy Sándor első alispánnal élükön. A miniszert beléptekor zajos éljenzés fogadta, melynek lecsendesültével Arad város polgárnagyja, Atzél Péter, következő emelkedett szellemű beszéddel üdvözölte: Nagyméltóságu minister ur! Midőn itt szerencsém van excellentiádnak Arad város tisztelgő küldöttségét bemutatni, s Arad város polgárainak élénk, s mély háláját tolmácsolni : engedje meg kegyelmes uram, hogy ezen köszönet és ragaszkodás rendkívüli érzelmeit kifejezni iparkodjam. Iparkodjam mondom, mert excelentiádunk nagy érdeme, és városunk iránt kitüntetett egyfelől: a város lelkesült hálája másfelől, oly nagy mérvűek, miszerint az én csekély szónoki tehetségem azok méltó kifejezésére hiába keresne szavakat. De nem is szükséges ott a rhetorika bubásához folyamodni, hol a tett, mint a jelen esetben, oly hatalmas lángerővel szól. Exilentiád magas pártfogása és jóakarata Aradnak egy lyceumot, mitöbb egy minta lyceumot ajándékozott! Excecellentiád mondotta, s ki ne érezné szavainak igazságát, hogy nemzetünk jövője cultuturai kérdés! íme templomot nyit nekünk, melyben azon culturát elsajátíthatjuk, mely egyedüli záloga jövőnknek és fenmaradásuknak! Excellentiád a tudomány és művelődésnek egy oly tűzhelyét nyitja meg Aradon, melynél nemcsak Arad és vidéke, hanem az egész Alföld ifjúsága melegedni fog; melegedni fog a tudomámány és honszeretet tüzétől, a mely Arad kebeléből kihűlni nem fog soha! S midőn egykor e minta tanintézet fénysugarai bevilágitandják a hazát kelettől nyugatig ; midőn az abban felnőtt ifjúság a férfi tetterejével s a tudomány és miveltség hatalmával működend a haza és nemzet javán , excellentiád dicső neve, mint ilyen áldás teremtőjét túl fog ragyogni időn és enyészeten; a mai nemzedék pedig a hála és hódolat megragadó érzelmeivel fohászkodik fel : vajha az isten excellentiádat a haza javára és díszére, és mint Arad városnak jóltevőjét Aradnak örömére sokáig, igen sokáig éltesse! “ Harsány tetszésnyilatkozatok követték a polgárnagy meleg érzéssel elmondott szavait, mire K. Eötvös röviden mintegy következőleg válaszolt : Mély hálával mond köszönetet Arad város képviseletének imént kifejezett rokonszenves érzületéért , de az érdemet az emelendő nagyszerű lyceumért nem tulajdoníthatja magának, hanem Arad megyének s városának, kik oly nemes eszme megvalósítására fölajánlották a nemes lelkű alapitó honleány alapítványát; ő csak kötelességet teljesített, midőn az eszmét pártolólag Ő Felségénél ajánlotta. Kiemelé a tanügy rendkívüli fontosságát, mely hazánk jövőjére döntő befolyással bír, s hála a törvényhozás bölcseségének, hogy más fényes hangzású alkotások helyett, mindenekelőtt a népnevelés ügyét rendezte; de a népnevelés magában még nem nyújthatná a siker zálogát, ha működését jól szervezett felsőbb tanintézetek nem egészítenék ki, s ez indítált arra, hogy Arad városa is egy a legújabb paedagogiai követelmények színvonalán álló intézet birtokába jusson. Némelyek — úgymond — talán túlságos nagymérvűnek találják az építendő lyceum helyiségét , de nemcsak a jelen pillanatnyi szükségletet tartáa szem előtt, hanem a jövő nemzedékét is, mely sokkal fokozottabb mérvben leend azt kénytelen igénybe venni. Az új tanrend szerint a négy gymnasiumi osztályt végzett tanulók azonnal átléphetnek a felsőbb reálosztályokba s így kikerülhetlen szükség, hogy a lyceumban parallel osztályok is legyenek. Örömmel tapasztalja azon óriási, haladást, melyet Arad városa újabban tanusit, azért bízik annak polgárai buzgalmában is, melylyel a tanügyet felkarolandják; ajánlja tehát a lyceumot is Arad polgárai paeleg támogatásába , mert mint egyébnek, a tanintézeteknek is az érdekeltség és meleg részvét atmospherájára van szükségük, hogy fölvirágozhassanak. Lelkes éljenzés fogadta a miniszer úrnak itt csak halvány vázlatban visszaadott beszédét, ez után polgárnagy úr a képviselőket egyénként bemutatta, kikkel minister ur melegen kezet szoritott. A bemutatás után a jelen voltak a Marosparthoz, a lyceum szinhelyére indultak. A püspökutcza, melyen a menet keresztülhaladt, díszes nemzeti zászlókkal volt díszítve s midőn ő excja a színhelyre ért, az egybegyült nagyszámú közönség hosszas éljenzéssel üdvözölte. A lyceum-helyiség négyszögletű terén magas póznák álltak, melyekről nemzeti zászlók lobogtak. Miután minister úr a szokásos három kapavágást megtette volna, a szertartás véget ért, s ő excja a templomutczai elemi iskolákat szemlélte meg, hol úgy a helyiség, mint annak berendezése felett megelégedését nyilvánította. Onnan a főgymnasium megtekintésére ment, s nem kevéssé megütközött az ottani iskolai helyiség szokatlan kirívó silányságán. A délelőtti szemle végeztével ő excja lakására tért, hol ismét számos küldöttséget s egyeseket fogadott, nevezetesen az összes hitfelekezetek és intézetek elöljáróit, Marx, Temesmegye, Hofbauer Sándor Arad megye első-, és Papp János másod tanfelügyelőjét, Roman Miron, Krassó megye tanfelügyelőjét, Temesmegyéből az új aradi kerület és Vinga város küldöttségét s a t. Ebéd utáni excja azonnal ismét szemleutat tett és sorban a városi árvaintézetet, a pesti úti főelemi iskolát, a református-, a román , az ágostai, a szerb- és sarkadi népiskolát, a g. n. e. praeparandiát, az izraelita iskolát, s a tornaiskolát látogatta meg, hol csaknem egy óráig időzött, tetszését nyilatkoztatván ki a sikerült dísztornászati gyakorlatok fölött. Végre az orczi utczai és görög egyesült iskolákat szerencséltette látogatásával. Mondanunk is fölösleges, hogy a minister mindenütt az említett helyeken a legrokonszenvesebb nyilvánulásokkal fogadtatott, mit megszokott rendkívül nyájas és előzékeny modorával csak hatványozott. Megemlítjük még, hogy K. Eötvös minister úron kívül még Mészáros Ferencz közoktatásügyi osztálytanácsos és Molnár Aladár urak is vendégeink voltak, s innen minister úrral Kolozsvárra utaznak. S igy mondhatni, a közoktatásügyi minister úrnak alig jutott egy perez pihenési ideje. Ittléte idejét teljesen a tanügyre vonatkozó dolgoknak szentelte, a legtöbb tanhelyiséget felekezeti különbség nélkül megszemlélte, s mindenről a legélénkebb érdekeltséggel tudomást vett. Kétségtelen, hogy a közoktatási miniszer ritka ügybuzgalma, új lendületet adand helybeli tanügyünknek, s a mag, melyet ma itt elvetett, városunkra nézve gazdag gyümölcsöket termend. Vezérelje az ég a minister úr nagy horderejű működését, melynek eredménye hivatva van a nemzeti cultura tartós alapját képezni. (Alföld.) 3104 CSENGERY ANTAL NAGY KANIZSÁN. A „Zala-somogyi Közlöny“ Csengery Antalnak fogadtatását Nagy-Kanizsán, hová ő sept. 12-én érkezett meg, következőleg írja le: A vasúti indóháznál nagy számú közönség fogadta, s amint a nemzeti zászló azért, Séllyey László, gelsei földbirtokos ur a választókerület, Hegedűs József uradalmi ügyvéd ur pedig Herczeg Batthányi Fülöp ö fönnéltósága nevében üdvözölte. Bandérium előlovaglása mellett megindult a diszfogatok hosszú sora, a házak ablakai díszvirágok s nemzeti zászlókkal ékeskedtek, különösen szép figyelmet tanúsított Steiner. A bevonulásnál két oldalt a nép nagy száma élénk éljennel üdvözölte a négyes fogatban ülő követet, ki megszokott szívélyes nyájassággal fogadta. A herczegi uradalmi tiszti lakban kevés ideig időzve a városháza termébe távozott s a virágokkal feldíszített városháza erkélyére lépett, hol a széles utczán beláthatlan népsokaság által harsány éljenzéssel fogadtatott. Beszéde rövid, de tartalomdús volt, egyes erősebb pontjainál meg megújuló éljenzéssel helyeseltetek az. Higgadt s mély gondolkodást tanúsított beszédben, keresetlen meleg szavakkal köszönte meg a benne helyezett bizalmat, mely — úgymond — annyival becsesebb neki, mivel nem kereste s váratlanul jött. Áttért ezután a magyar nemzet politikájának nehézségeire, — nehéz — úgymond — leginkább azért, mert Európa közepén egyedül, rokontalan állunk, s most nem a hajdani vitézség fegyverével biztosíthatjuk állami létünket, hanem a gondolkodó ész higgadt s nemes irányú politikájával. Nagy hazánkfia politikáját követi s teljesen meg van győződve, hogy a nemzet ez után biztosíthatja állami lételét s virágzó jövőjét. Örvend, hogy e kerület hasonló meggyőződésben van; iparkodni fog lelke egész erejével a benne helyezett bizalomnak megfelelni. Ezt követte ősi szokás szerint a diszlakoma, mely a „Zöldfa“ vendégfogadó nagy termében tartalék. A diszebéd szokott ünnepélyességgel kezdetett, magyaros kedélyességgel folytattatott, s a legvidámabb jó kedvvel végződött. A pohár köszöntések hosszú sorát főt. Berzay Elek k.r.házfőnök ur kezdette meg a Felséges Apostoli Király s Királynére mondott jeles beszéddel, mit felállva, harsogtatott háromszoros eljenzés kisért. Utánna Glavina Lajos ur állt fel a fájdalmas érzettel említette meg Sümeghy Ferencz, a követelőd halálát, mely csapást enyhíti azon szerencsés körülmény, hogy hazánk legjelesbjeinek egyikét üdvözölhetjük s bírhatjuk képviselőnkül, a kit megszokott találó szép szavaival éltetett és éltettük legszivesb rokonszenv és őszinte tisztelet rég táplált érzetével. Erre Csengery felkelt s nyomatékos hangsúlyozással jelezte különösen e város és kerület kereskedelmi fontosságát, s kijelenté, hogy ha nem volna is képviselője e város és kerületnek, mégis honpolgári legszebb kötelmét teljesítené, midőn alkalmilag e táj kereskedelmi érdekét előmozdítani, befolyásával virágzóbb helyzetbe hozni törekednék. Nagy tetszéssel fogadott