Budapesti Közlöny, 1869. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1869-09-26 / 220. szám
Ebéd után (7 órakor este) a bányamunkások (számra mintegy 2000) ünnepi öltözetben megjelentek a bányagrófi kastély előtt, ragyogó bányamécsesekkel, s festői csoportokra oszlottak, mialatt a bányászok zenekara a Kölcsey hymnuszt játszotta. E tisztelgés, melyen óriási néptömeg vett részt — körülbelöl egy óra hosszáig tartott. Midőn a minister az ablaknál megjelent, az egész tömeg harsogó éljenekkel fogadta. Másnap (23-án) átalános kihallgatás volt, mely után b. Mednyánszky a bányagrófság hivatalnokait és az akadémia tanárait mutatta be. Délután Szélaknára (Windschacht) rándult ki a minister, hogy a nevezetes bányaműveket megtekintse. A minister ezen utazásának mind nemzetgazdászati tekintetben, mind pedig az állam jövedelmének emelésére nézve, nagy hordereje van, mert czélszerű intézkedései és tapintatos eljárása a rövid idő alatt is, mióta a pénzügyministeri tárczát viseli, elvitázhatlanul szép eredményt mutatnak fel, igy pl. a selmeczi főbányagrófság alá tartozó bányaművek a m. kir. ministerium megalakulását megelőző öt év alatt az agio leszámítása nélkül 54,475 frtnyi évi átlagos veszteséget tüntetnek fel; az utóbbi két év alatt ellenben, és pedig 1867-ben körülbelül 146,000 frt, 1868-ban pedig 173,000 frt nyereség mutatkozott. — BeszteRCZEBÁNYA, sept. 25. Lónyay pénzügyminister ma reggel 7 és fél órakor Selmeczről Körmöczön át Radványba utazott, hova estére váratik a főispánhoz. B. EÖTVÖS JÓZSEF KÖRÚTJA ERDÉLYBEN. FOGADTATÁS A FELEK TETEJÉN. Múlt számunkban említettük b. Eötvösnek Feleken történt fogadtatását, most közöljük az ott tartott beszédeket. Fülöp Sámuel polgármester beszéde : „Nagyméltóságu báró, minister úr, kegyelmes uram! Szabad királyi Kolozsvár városa nevében jöttünk nagy méltóságodat az őszinte tisztelet forró melegével üdvözölni. Kegyelmes uram! Húsz éve körülbelöl, hogy öntudatra ébredt nemzetünk erélylyel s kitartással folytatja újabb harczát szemben az absolutismussal; e nehéz küzdelem nem maradt ugyan egészen siker nélkül, mert az előítéletek, kiváltságok s az önkény lassan-lassan tünedeznek s helyettük a jog, igazság és alkotmányos szabadság fejledez a társadalomban, de a múltkor most is ólomsulylyal nehézkedik a jelenre és sok tekintetben kétessé teszi a jövőt! Váljon az egyéni szabadság joga kellő tiszteletben tartatik-e a polgári életben? Fennáll e teljes mértékben a lelkiismeret, a gondolat, a szó szabadsága ? Mennyi a megfejtetlen feladvány a polgári igazgatás, az állam és egyház közti visony, a népnevelés, a munka s egyesülés szabadsága körül ? Valóban, ha e hiányok során végigtekintünk s azt a kivívott eredménynyel összehasonlítjuk, be kell vallanunk, hogy a hosszú küzdelemben, nem ritkán saját magunk által előidézett akadályok miatt, az alkotmányos szabadság vezetének küszöbéhez is alig jutottunk ; de azért kétségbe nem esünk, mert a történelem kétségbevonhatlan tanúsága ; hogy az emberiség elhivatása tökélyesedés, a haladás ; hogy a jogbitorlás minden neme károsan boszulja meg magát a társadalom kifejlésében , hogy az önzéstelen erkölcsi küzdelem előbb vagy utóbb kétségtelen győzelmet biztosít a nemesen küzdőknek. Azért, kegyelmes uram, valahányszor alkotmányos felelős magyar kormányunk tagjait az erkölcsi viszonyok tisztázásában fáradozni látjuk, őket őszinte tiszteletünk forró hevével s egy boldogabb jövő csüggedni soha nem tudó reményével üdvözöljük. Ennélfogva nagy méltóságod, ki magas miveltsége, tanúsított képessége s hivatali állásánál fogva sokszorosan van hivatva hazánk, nemzetünk s városunk érdekében tenni, annak javát a felledező kor kívánalmainak megfelelően munkálni, maj B EÖTVÖS JÓZSEFNÉL TARTOTT TISZTELGÉSEK September 21-én. A tisztelgések sorát a királyi biztos, a földtehermentesitési alapigazgatósági és kath. commissio személyzete kezdte meg, élén gróf Péchy Manó érd. kir. biztos az ő excellentiájával, mely alkalommal a királyi biztos ur körülbelöl következőleg üdvözölte a minister urat: „Nagyméltóságu báró, vallás- és közoktatásügyi minister ur! Van szerencsém nagyméltóságodnak az érd. kir. biztosság, a cath. commissió és a földtehermentesitési alapigazgatóság személyzetét tiszteletteljesen bemutatni, és midőn ezt teljesítem, arra kérem nagyméltóságodat, miszerint őszinte, szívünkből eredő hazafiús üdvözletünket és tiszteletünket szokott szívélyességével fogadni, és arról teljesen meggyőződve lenni méltóztassék, miszerint hazafias üdvözletünket sem a puszta szokás, sem a rideg formaság nem jellegzi, hanem méltó kifejezése az azon tiszteletadónknak, melylyel nagyméltóságod országos bokros érdemeinek, tántorithatlan hazaszeretetének, széles terjedelmű tudományosságának és mint országunk egyik legkitűnőbb tekintélyének tartozunk. Üdvözöljük a méltóságodat nemcsak egyéni kitűnőségénél fogva, hanem üdvözöljük nagyméltóságodban egyszersmind a m. k. felelős ministériumnak egyik kitűnő tagját, ki első volt, ki Erdélyt hivatalos látogatásával szerencséltette. Üdvözöljük végre a méltóságodat, mert tudjuk, hogy ott, ahol b. Eötvös József miniszer személesen működik, működése áldásdús eredményeket szokott maga után hagyni. Tisztelettel kérjük tehát excellentiádat, hogy itteni hivatalos működésének dús eredményeiben Erdélyt is részesíteni méltóztassék, azon Erdélyt, mely a legválságosabb időkben is tanúsított szeplőtlen hazafiuságának és hagyományszerű sokat szenvedett múltjánál fogva . Felségének apóst, koronás királyunknak, és az összes magyar kir. kormánynak beható pártolását és méltó figyelmét teljesen megérdemli. Hozta Isten excellentiádat körünkbe, tetézze dús áldásával itteni működéseit, és engedje, hogy excellentiád a felséges trón szilárdítása, hazánk népeinek vallás- és nemzetiség különbség nélküli boldogítása, alkotmányos életünk gyarapítása és állandósítása végett — számos éveken keresztül ép vidor erőben és teljes megelégedésben élhessen. Éljen!“ B. Eötvös minister úr válaszul adott beszédében, szívesen megköszönvén ezen tisztelgés által irányában tanúsított tisztelet és ragaszkodás nyilvánulását, kijelenté, hogy a kormány, sőt maga az országgyűlés is azon utat választotta, melyen az ország boldogítását legbiztosabban elérni hiszi. A kormány jóakarata, hazafias törekvése azonban csak akkor érvényesülhet, ha azon közegek, melyek annak keresztülvitelére hivatvák — a kormánynak az ország boldogítását célzó intézkedéseit odaadással, kitartó szorgalommal és a legjobb, legtisztább hazafiúi szándékkal érvényre emelni segítenek , ha teljesen megfelelnek azon várakozásnak, melyet a kormány bennük helyez. „Én azon kellemes helyzetben vagyok, hogy mint a magyar kormánynak egyik tagja, ez alkalommal a kormány elismerését és megelégedését önöknek kijelenthetem azon tevékenység felett, mely által sikerült Erdélyben, hol a viszonyok oly különfélék, ily rövid idő alatt, alig várt eredményeket felmutathatni. Ez érdem részben az önöké, uraim, s különösen elsősorban excellentiádé.“ Körülbelöl ezeket mondá ő excellentiája a tisztelgőknek, kiknek bemutatása után kir. biztos ur gróf Mikó Imre minister úrhoz fordult, kinek vendégszerető házánál volt szállva le. Eötvös minister úr is, felkérvén a közlekedési minister urat, engedje meg, hogy ez alkalmat felhasználhassa saját és ezen személyzet azon tiszteletének kifejezésére, melyet a minister úr iránt Erdélyben mindenki érez Kolozs megye tisztikara következett, a főispán, gróf Eszterházy Kálmán vezetése alatt, ki a minister urat üdvözölvén, a kérdésben álló czél kivitelére felajánlja a megye tisztsége részéről a támogatást is, mit a miniszter örömmel fogad és el is vár. A városi hivatalnokok élén a polgármester mondott „szívből jövő Isten hozott“-at, annyival is inkább, mert a volt Erdélyország volt fővárosának fekszik legnagyobb érdekében, ha az ország kormányát vezetői itt megfordulva, megismerkednek a viszonyokkal, s feltalálják a legczélszerűbb módot, melylyel ez országrész is azon színvonalra emelhető, melyen az anyaország áll. „Nagy méltóságod van — úgymond — hivatva, oda működni, hogy a nemzet nemcsak megtartsa, hanem szellemileg emelkedve tovább is fejleszsze a nyert szabadságot; mert az anyagi erőjog kora lejárt, s ha csakugyan van jus fortioris, az a szellemi felsőbbség hatalma.“ Kifejezést ad ezután annak, hogy Kolozsvár az unióval nem szeretné végkép elejteni koronáját, s óhajtaná, hogy legyen itt a keleti részen a magyar tudományosság központja, s a mivelődés szövetnek vivője; kéri tehát őnmagát, oda munkálni, hogy az annyira szükségessé vált második magyar egyetem e városban minél előbb felállíttassék. A ministeri felelet amily szép, oly biztató is volt. A beszéd első része kizárólag a tudományok emberétől jött, s alvégén nyilatkozott reményt adólag a minister. Ormlga ugyanis mindenekelőtt széttekintett Európában a tudomány állását vizsgálandó, s ezt téve, azon meggyőződésre jön, hogy habár több tekintetben hasznos is a centralatio, de a tudománynál felette káros; erre például összehasonlítja az e tekintetben legmagasabb fokra jutott államot, Németországot, Francziaországgal, mely utóbbi csak azért áll amainál hátrább, mert a tudományosság centráliséivá van, s mig a világosság egyedül Párisba szorult, addig az az előbbiben, hol a centralisatiónak nyoma sincs, áldást hozólag mindenütt szétterül. — Ezután kijelenti, hogy Erdélybe épen a tudományok felvirágoztatása s jelesen egy egyetem felállítása czéljából jött. Ezt tenni 1848-ban is szándéka volt, de megakadályozták a körülmények. Úgy találja, hogy Kolozsvár hazafias magatartása megérdemli, hogy az egyetem itt állíttassák fel, s lelkesült élyenek közt azzal végzi beszédét, hogy e részben többek tanácsát fel fogja kérni. Az iparkamra tagjai élén Finály Henrik üdvözölte a minister urat, kinek válaszából a reáliskola ügyét illetőleg is reményt lehetett meríteni. A múzeum egylet válaszmánya nevében dr. Szabó József, többi közt gróf Mikó Imrének a muzeum felállítása körüli érdemeit is kiemeli. Erre adott feleletében a minister ur egyebek közt a múzeumok régibb és újabb jelentőségét, hivatását hasonlítja; régen — úgymond—ugyszólva curiositásul használták, mig ma a tudományok s a mivelődés terjedésének egyik hatalmas tényezője. A kath. papok élén Keserű kanonok szónokolt. A jogakadémiai tanárok élén igazgató Berde Áron fejezte ki az egyetem felállításának szükségességét. A református tanárokat vezetve, Nagy Péter püspök tekintett vissza a múltra, midőn a múzeum alakító gyűlésén szerencséje volt önmlzgató, hallhatni, hogy a fák összevetett ágakkal állhatnak ellent a viharnak, s épen ezért azt gondolja, hogy a fa ágait, azon reményben, hogy a meghagyandó egy ág termőbb kend, levágatni nem üdvös. A minister úr e szónoklatra adott válaszában ugyanezen véleményen van. Unitárius püspök Kriza János az unitárius tanári és lelkészkar élén szerencséltette a közokta- 3184 gunk s városunk polgárai nevében legyen újabban és sokszorosan üdvözölve.“ A minister úr válaszában kifejezést adott többek közt annak is, hogy a jelenlegi kormány, mint a Deák-párt, melynek az előbbi kifolyása, legfőbb feladatának tartja, oda működni, hogy honnak is azon fokára jusson a tökélynek,melyet a kor szelleme megkiván, s mely nélkül egy állam biztos fennállhatása Európában mindig kérdés alatt van. E kötelességérzettől indíttatva tette ez útját is. Viszont üdvözli a kolozsváriakat, s meg lévén győződve, hogy czélja elérésében támogatásra talál, hiszi, hogy az eredmény meg fog felelni a reményeknek, melyeket útjába helyeztek.