Budapesti Közlöny, 1870. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1870-02-23 / 43. szám
Nem azért, mintha sorakoznám azokhoz, kik vagy nem mernek, vagy nem akarnak haladni, nem azért, mintha talán barátja volnék azon törekvésnek, melyet itt oly sokszor láttam, azon kétségbeesett szabadelvűségnek , mely beteg nemzetünknek egyszerre az egész szabadelvű gyógyszertárt be akarja adni. (Helyeslés a jobbon. Halljuk!) Vannak nemzetünknek életszükségei. Ilyennek ismerem én a megyék, a községek rendezését, és az igazságszolgáltatást; ezeket akarom én első helyen öszhangba hozni a parlamentáris kormányformával, s a kor igényeivel, nemzetünk szükségleteivel. Uraim ! Nekem van bizalmam a haladásban, azért tudok várni. (Helyeslés). Én meg vagyok győződve, hogy ha hazánknak van jövője, egyetlenegy szabadelvű, életrevaló intézmény sem fog elmaradni hazánkban, mert a haladás most már nem egyesek vívmánya, hanem hatalom, melyet a műveltség idézett elő ; oly hatalom, mely előtt meg kell hajolni mindenkinek, melynek útját nem állhatják egyesek, de még nemzetek sem. (Helyeslés). Ezen általános észrevétel után három kérdésre fogom elmondani röviden nézeteimet. (Halljuk!) Felhozták többen az egyházi vagyonnak saecularisatióját. Itt jogi térre nem fogok menni, nincs is helyén és különben is tudom a történelemből, hogy e kérdés eldöntésénél a népek úgy mint a fejedelmek nem szokták azt kérdezni, quid juris? hanem quid consilii ? történjék bármi, én meghajlok engem tisztán vallási szempontból nem aggaszt semmi, mert vallásunk alapját azon isteni tanban keresem, mely előtt minden bölcsnek meg kell hajolni, és mely ezt hirdeti, hogy a törvénynek első és utolsó betűje a szeretet (Helyeslés.) Most legyen szabad megemlékeznem azon vádakról, melyeket némelyek itt komolyan jó kedvükben helyesnek tartottak a kath. papság ellen felhozni. Nem védem én a törvény- vagy hivatalszegést nem védem az erkölcstelenséget sehol, nem is tartom elkerülhetőnek, mert a képv. urakkal együtt emberek vagyunk mindnyájan, hanem bátor vagyok kérdezni, várjon méltányos-e igazságos-e és még a kegyesen megengedett kivételek mellett is egy egész osztályra, mint pl. a falusi lelkészekre kimondani a kárhozatot, midőn ott a sajtó, a törvényszék, a hol formulázott vádakkal mindenkor mindenki felléphet? (Helyeslés a jobb oldalon) Uraim! Azt hiszem, hogy ha valaki népünk bármely osztálya ellen, kezdve a legszegényebb néposztálynál, fel a különböző vallásfelekezeti papságig, csak felét mondotta volna el annak, amit itt hallottunk, úgy hiszem, hogy magukat. képviselő urak sem helyeselték volna. Én csak arra vagyok bátor a t. képviselő urakat kérni, és kérem őket a szabadelvűség nevében, ne csináljanak szabad hazában páriákat. (Élénk helyeslés jobb felől, zaj a balon.) És itt eszmelánczolatnál fogva áttérek az országos mystificátióra,, a keletkező katholikus autonómiára. Azon képviselő úr, ki e szót először kimondá, a katholikus autonómiát keletkezése előtt már elítélte. Tessék néhány századdal visszalapozni a történelembe, azt fogja találni, hogy midőn a protestáns autonómia keletkezett, szintén voltak, kik úgy szóltak (Pulszky: Helyes.) De azt is feljegyezve fogja találni e történelemben, hogy minél erősebb volt a támadás, annál nagyobb volt az összetartás; hogy minél nagyobb volt a veszély, annál inkább szilárdult az autonómia. (Általános helyeslés.) Így történt azután, hogy a protestáns autonómia az elveiből önként folyó önkormányzat mellett századokon át mindig ott állott az önvédelemre, és ennek, és csak ennek szilárdítására keresett menedéket a törvénynél. Távol van tőlem, hogy visszaóhajtanám ama nehéz időket . Mit én óhajtok, az, hogy legyen e hazában minden vallásfelekezet egyenjogú és szabad, amit én óhajtok, az, hogy népünk műveltsége és a lelkiismeret tisztelete oly sokra emelkedjék, hogy egykoron az országházban lehetetlen legyen a vallásról csak szólani is. (Helyeslés). E rövid észrevétel után szavazok a részletes tárgyalásra, nem szólottam ugyan az általános tárgyaláshoz, de tették ezt mások is, és reményem, nekem is meg fogja bocsátani a ház. (Helyeslés). AZ ENQUÊTE- BIZOTTSÁG JAVASLATA SZERINT : A nemzeti színház tanodájának alapszabályai. (Folytatás.) IV. Fejezet: A növendékek. 18. §. Mind a drámai, mind az operai növendékek felvételéhez megkivántatik: a) A drámánál az előkészítő osztályba lépő nőnél 14, a férfiaknál legalább 17 éves életkor, az első osztályba lépő nőknél 15, a férfiaknál 18 év; az operánál, az előkészítő osztályba lépő nőknél 15, a férfiaknál 19, az első osztályba lépő nőknél pedig 16, a férfiaknál 20 év. b) Színpadi csinos alak. c) Csengő, hibátlan, tiszta szókiejtés a drámai, csengő, tiszta hang és zenészeti hallás az operai szakhoz. d) Becsületes magaviselet és erkölcs. e) Annyi iskolai készültség, mennyi a tantárgyak megértésére szükséges. A jelentkezők, ezekre nézve a nemzeti színházi igazgató és szakvezetők, valamint a tanodai aligazgató és tanárok által megvizsgáltatva, az előkészítő osztályba vétetnek föl. Oly jelentkezők, kik az előkészítő osztály tantárgyaiból is képesek vizsgát tenni, és átalában a rendes 1-ső osztályba való felvételre alkalmasaknak látszanak, az előkészítő osztály mellőzésével is felvétethetnek. Viszont azon növendékek, kik bármely évben, hanyagság, vagy bármi más oknál fogva, fejlődésükben megállapodnak, vagy épen visszaesést mutatnak, a tanári gyűlés előterjesztésére, az igazgatóság által elbocsáttatnak. 19. §. A legkitűnőbb növendékek ösztöndíjban is részesülnek. Mind a drámai, mind az operai szakban 4 ösztöndíj alapíttatik 200—200 írttal; ezeken kívül az egész tanfolyamot bevégzett növendékek két legjelesebbike kiléptekor mind a drámai, mind az operai szakban 100—100 frt. jutalomban részesíttetik, melyre a nem ösztöndíjas növendékek is versenyezhetnek. E jutalomdíj azonban csak olyanoknak adatik ki, akik további képeztetésük végett vagy a nemzeti színház, vagy vidéki magyar színtársulatokhoz szerződnek. Ha az igazgatóság által összehitt jury nem találná a növendékeket érdemeseknek, hogy az ösztön- és jutalomdíjak a meghatározott terv szerint mind kiadassanak, az így netán fennmaradt összeg takarékpénztárba tétetik, és jövőre mindig csak e czélra kamatoztatik. Mind az ösztöndíjakat, mind az utólagos jutalmakat, a nemzeti színházi igazgató elnöklete alatt a színházi művezetőkből, rendezőkből, a tanodai aligazgatóból, és illető tanárokból és e czélra meghívott 3—3 bizalmi szakférfiakból álló gyűlés ítéli oda. Az ösztöndíjak odaítélése mind a drámánál, mind az operánál, külön külön, az illető szakbizottság által történik; — e szakbizottság ítél egyszersmind az előkészítő osztályból az 1-ső osztályba lépendő növendékek érdemleges fölvétele iránt is. Az ösztöndíjak odaítélésénél a növendék szorgalma és tehetsége mellett anyagi helyzete is irányadó, annyiban , hogy egyenlő tehetségű és szorgalmú növendékek közül a szegényebb sorsú részesül ösztöndíjban, ki tán ez ösztöndíj nélkül tanulmányai folytatásában gátoltatnék. 20. §. Azon esetben, ha pl. a vidéken oly fiatal színész, színésznő, vagy énekes, énekesnő találkoznék, kinek kiképeztetése a nemzeti színházra nézve hasznosnak látszanék, joga van a nemzeti színház igazgatójának az ilyeneket az illető művezetési és tanári testület véleményének meghallgatása mellett, egyenesen a 2-ik, sőt 3-ik rendes osztályba felvétetni. 21. §. Az ösztöndíjas növendék, akár a drámai, akár az operai szaknál, a nemzeti színháznál lekötöttnek, és a tanfolyam alatt színész- gyakornoknak tekintetik. Az ösztöndíjas növendék szerződést tartozik aláírni, mely által a nemzeti színház és a tanoda irányában magát oly módon köti le, hogy: a) Kötelezettségeit a tanodában pontosan teljesíti. b) A színháznál reá bízandó teendőkben lelkiismeretesen közreműködik. c) Hogy kiképeztetése, vagyis a 3, illetőleg 4 éves tanfolyam bevégzése után 3 évig csak a nemzeti színházhoz szerződik. d) Hogy a tanfolyam bevégzése után lekötött 3 évet csak magára nézve ismeri kötelezőnek, ellenben a nemzeti színház igazgatójának jogában áll, őt a kikötött évek letelése előtt is elbocsátani, sőt nem is szerződtetni. e) Hogy azon esetben, ha időközben más pályát választ, más életmódra adja magát, tartozik a reá fordított ösztöndíjt megtéríteni. Hogy ha a tanodát, vagy színházat, köteleztetését megszegve, engedelem nélkül elhagyná, visszatérését eszközlendő minden törvényes kényszerítő eljárásnak aláveti magát. f) E kötelezvényt, ha a növendék nem teljeskörú, szülői vagy gyámjai is tartoznak aláírni. 22. §. Szülői, vagy gyámi beleegyezés nélkül az intézetbe senki sem vétetik fel. (Vége következik.) 726 Salamon Lajos : Roszalja a vallás- és közoktatási miniszternek azon eljárását, melyet a kath. autonómia egybehivására nézve követett. Megjegyzéseket tesz egyesek beszédeire, s azon kívánságának ad kifejezést, hogy Ghyczy K. indítványa szerint elváltassanak az alapok. Benedek Gyula : Csupán azon egy észrevételt teszi Ghyczy K. ellenében, hogy létezett hierarchiális befolyás már 1848-ban is, s még ma is létezik, de ez nem akadályozhatja még sem meg azt, hogy a vallásszabadság kimondassék s ugyanazért bizalma is van aziránt, hogy a haza kath. polgárai érdekeiket felfogva tapintatosan fognak az autonómia kérdésében eljárni. A vitában részt vettek még: Ludvigh János, gr. Zichy Nándor, Móricz Pál, Szuppan Zsigmond; s miután, még: A pesti érték- és árutőzsde és egyéb tőzsdei bíróságokra vonatkozó ő Felsége által szentesített törvény kihirdettetett, az ülésnek d. u. 2 órakor vége jön. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. TÖRVÉNYKEZÉS. A m. kir. semmitőszék nyilvános illéseiben leendő előadás végett újabban kitüzettek az L tanácsban. (Folytatás.) Daun János s. psza, Bodrotts Ferencz elleni ügyében. Haag Anna s. psza, Proszer Mátyás hagyatéki ügyében. Eisenstädter S. s társainak s. psza, Burdych Antalnak Aliin Nándor elleni ügyében. Schlesinger L. fia ezégnek a fenebbi ügyre vonatkozó s. psza. Ugyanannak ugyanazon ügyben hasonló panasza. » 77 77 * 71 Molnár Jánosné s. psza. Svartz Salamon és Kürthi József elleni ügyében. Hidegkút községének, Michelbach Miklós elleni végrehajtási ügyében, alperes s. psza. Mittag Ferencznek, Grosz Miksa elleni adóssági ügyében, alperes s. psza. Theodorovits Vászának, Arszin Jocza elleni ügyében, alperes s. psza. A Temes kerületi kincstári uradalmi ügyészségnek, Milinkó Paraszkeva és Similiana elleni ügyében, alperesek s. psza. Romeiser Ferencz esküdtszéki tag semmiségi panasza, sajtóbirósági birságolás ellen. Szigethy Károly s. psza, ifj.Varga Pál János elleni ügyében. Kövér Ágnesnek, Miksa Elek s társa elleni ügyében, alperes s. psza. A szabadalm. osztr. nemzeti banknak, Demsusi Lezeroni Petrus többek elleni ügyében, alperesek semmiségi panasza. Kudsir községnek, Darabu George elleni ügyében alperes semmisági panasza. Sz. Keresztúri Biró Anna s társainak, néh. Bartha Gergelyné sz. Sebessi Anna hagyatéka elleni ügyében, alperes s. pszsa. Néh. Radu Árvám hagyatéki ügyében, az örökösök s. psza.