Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1870-10-18 / 237. szám
BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Királyné Ő Felsége, Gizella és Mária Valeria Főherczegnek, cs. kir. Fenségekkel, 15-én esti 7 órakor, a legjobb egészségben Innsbruckba, megérkezett. A pályaudvarban a katonai, s polgári hatóságok elnökei, s a polgármester által tiszteletteljesen üdvözöltetett, s a számosan összegyűlt közönség által örömteljesen fogadtatott. — A város ünnepiesen ki volt világitva. Császárné és királyné Ő Felsége 16-án esti fél 5 órakor Meranba érkezett, taraczklövések s a néphymnus hangjai közt. A díszkaputól fogva egy zászlóalj tartományi lövész képezi a sorfalat. A lövészek pompás paraszt öltözetben jelentek meg. A közönség tömegesen vett részt s örömkiáltásokba tört ki. A kastélyudvarban Rajner Károly Ferdinand főherczeg urak, Girgenti gróf, nejeikkel és kíséretükkel, az udvari hivatalnokok, a hatóságok főnökei stb. jelentek meg. A lépcsőzetnél a kastély birtokosa, Leon birodalmi,lovag és neje várták Ő Felsége megérkezését. Ő Felsége kegy teljesen köszönetét fejezé ki a kastélyudvarban összegyűlteknek s azt mondá, hogy örül rajta, hogy a szép Tyrol tartományba jöhetett. Az éj beálltával hegyi világítás rendeztetett. A„Correspondent Warrens“ írja: A nagy háború, mely a német sereget Páris elé hozta, visszahatásában a semleges államok jóllétére is kiterjed. Mind az emberiesség átalános parancsa, mind a saját nép jólléte az európai államok összegében azon közös óhajt ébresztik föl, hogy a háború dühöngéseinek véget kellene vetni. Ennek daczára azonban keveset, legalább más nagy háborúk időszakához képest, kevesebbet vehetni észre a semleges hatalmak törekvéseiről az európai béke helyreállítása végett. Ama gyors fordulat, melyet a háború vett, és Francziaországnak folyvást bekövetkezett veszteségei a hatalmaknak interventióra időt nem engedtek akkor, midőn a háború még nem volt eldöntve. Alig volt az egyes kabineteknek idejük, hogy a háborút viselő felekkel a tárgyalásokat megkezdjék, s már e felek egyike határozott hátrányban volt, s így a győző a közvetítési ajánlatokat nem fogadhatta tetszéssel. Európa semleges főhatalmainak közös lépése valami sikerre némi kilátást nyújthatott volna, de a közös egyetértés itt sem volt elérhető. A közvetítési kísérlet Angolország részéről eredmény nélkül maradt; a pétervári kabinet nem mutatott hajlandóságot, hogy a hatalmak közös közvetítéséhez csatlakozzék . Olaszország újabb időben a római kérdés által teljesen igénybe van véve, és Ausztria kívánt törekvése a béke közvetítésében talán többet ártott, mint használt volna. Francziaország soha sem bocsátotta volna meg, ha első, mely terület-átengedést ajánl neki, és Poroszország rusz néven vette volna, ha azt kívánjuk, hogy követeléseiből engedjen valamit. A közvetítési kísérlet okvetlenül oda törekszik, hogy a harczoló feleket követeléseik tekintetében engedékenyekké tegye.Egy hatalom,mely ezt indítványozni akarja, könnyen mindkettőnek rászólását vonja magára. Mindkét fél utógondolatokat tulajdoníthat neki és pártoskodást láthat törekvésében, mi pedig tényleg nincs úgy. A közvetítésnek ezen hátránya egészen elmellőztetik, ha a semleges hatalmak közös lépésre szánják el magukat. Ha e nézetek és érdekek különfélesége mellett közös közvetítés létesül, ily panaszok nem keletkezhetnek, és a harczviselő feleknél meghallgatásra legalább kilátás van. Habár a bécsi kabinet a háború kitörése óta folyvást tartózkodott a közvetítésnél vezérszerepet játszani, mégis mindig azon volt, hogy az akadályokat elhárítsa, melyek eddig azt okozták, hogy a semleges Európa eddig tekintélyét nem érvényesítette. A külügyi ministérium tevékenysége e törekvésben pontosul össze. Mint Prágából jelentik, az útonkinevezett morvaországi helytartó, gr. Thun Zsigmondi 15-én búcsút vett a tartományi bizottmánytól, s annak elnökségét dr. Schmeykal-nak adá át. Másnap az eskü letétele végett Bécsbe utazott. Triestben és Königinhofban a landwehrek kihágásokat követtek el és megtagadták az esküt. 7411 A „Tagblatt jelenti: Smolka az Oroszország által kezdeményezett prágai sláv congressusban való részvételét nem ígérte meg. 10 Felsége A KIRÁLY a gróf Festetics Leo által kiadott „A herczeg Eszterházy-család fejvadászatai Ozorán“ czimü diszmünek bemutatott példányát legk. elfogadni, s ez alkalomból a szerzőnek ajándékul egy pompás ékszert adományozni méltóztatott. Ez ékszer művészi kiviteli kardöv, mentekötő, mentegombok, sarkantyúkos forgóból áll, halvány szürkeszinü oxydalt ezüstből, kékkel zománczozva. Szakértők nyilatkozata szerint a tárgyak művészi kivitele ritkítja párját. — TEMESVÁR, oct. 17. B. Eötvös minister utja Temesmegyében diadalmenet. Küldöttségek, bandériumok fogadták. Temesvárra a megyei bandérium, a városi polgárság kisérte. Bonnaz püspöknél szállt be, kinél diszebéd volt. Polgári és katonai hatóságok tisztelgése szakadatlan. — Az ELSŐ PESTI HONVÉDDANDÁR tisztikara Szeged város szegényeinek 90 frtot adományozott. — Mint a kecskeméti lapok írják, az állami reáltanodában oly sokan jelentkeznek, hogy már nagyon szűk a helyiség, és az igazgató jelentése folytán vizsgálatra kiküldött bizottság már megkezdi a terem nagyobbítását. Van pedig az alreáltanoda első megnyílt osztályának mai napig 46 rendes tanoncza. — Autonómia. A görög kath. román egyházmegyék a kath. congressusban szintén résztveendnek. A görög kath. román egyházmegyék káptalanai részéről képviselőül megválasztatott Szabó János kanonok, a nagyváradi görög kath. egyházmegyében pedig papi képviselőül Papfiu Jusztin egyházmegyei központi intézet-igazgató. Ugyanott világi képviselőkül megválasztattak Románi József sz.-széki ügyvéd és Vulcanu József szerkesztő. (M. Á.) — TweSTEN KÁROLY, mint a távirat jelenté, pénteken este meghalt. 1820. ápril 22-én született Kielben s neve csakhamar ismertté len. 1861-ben irta „Mi segithet még rajtunk“ czimü röpiratát, minek folytán Manteuffel tábornokkal párbaja volt. 1862 óta a képviselőház tagja volt s két szabadelvű beszéde miatt 1866. januárban s 1867. februárban törvényszék elé állíttatott s két képviselői immunitása daczára két évi fogságra ítéltetett. 1866. óta az úgynevezett nemzeti szabadelvű párthoz csatlakozott, melynek tántorithatlan hive maradt a sírig. Poroszország legderekabb fiainak egyikét veszti benne. --- A GÖRÖG N.-EGYESÜLTEK II.-SzEBENBEN I. hó 13-ra összehívott zsinatának programmja következő: Okt. 12 én 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet; másnak 9 órakor a belvárosi g. n. e. templomba gyűlnek a congressus tagjai, ez lévén a tanácskozások színhelyéül kiszemelve, az együttlétről értesíttetik az elnöklő érseki excja. Az elnök megérkezése után elfoglalják a tagok helyeiket s hozzálátnak az id. osztályok megválasztásához. Az elnök megnyitó beszéde után a zsinat megkezdi az igazolást, mi végből a tagok az elnökhöz nyújtják be megbizó leveleiket. — Az UGOCSAMEGYEI tanítói önképzőegylet f. évi sept. 13. és következő napjain tarta meg alakító közgyűlését. Az egyletbe az ugocsamegyei tanítók felekezet különbség nélkül beléptek. Első elnök lett Sivulszky János t.-ujlaki g. k. lelkéz, ismétlő-tanképezdei igazgató-tanár; 2-ik elnök Dubnovszky Gyula, királyházi r. k. lelkész i. k. tanár ; 3-ad elnök Gergely Károly tivadari h. k. lelkész ism. k. tanár; 4-ik elnök Koczváry József t.-ujlaki 2-ad elemi tanító ism. k. tanár. A jegyzők és bizottsági tagok megválasztása után az egylet két részre osztatott fel, minthogy Ugocsa megyét a Tisza két egyenlő részre osztja fel, hogy így a Tisza lehető áradása alkalmával sem a Tiszán innen, sem a Tiszán túl a működés meg ne szünjék. Határoztatott továbbá a hogy az egylet központja a megye székvárosában N.-Szőllősön legyen, ahol a pénztár könyvtár is fog tartatni; b) egyetemes nagygyűlés évenkint egyszer tartatik N.-Szőllősön, kerületenkint pedig Tiszán innen és Tiszán túl kétszer; c) alapító tag lehet mindenki, aki tagsági díj fejében egyszer mindenkorra 10 frtot lefizet az egyleti pénztár javára.• A KISFALUDY-TÁRSASÁG kiadásában megjelent Shakespeare minden munkáinak XVII-ik kötete „Hatodik Henrik király“ 2-ik és 3-ik része. Ara 1 frt. KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Wehr-Zeitung“ egyik levelezője következő részleteket közöl Francziaország helyzetéről: „Épen most jövök haza utamból. Párisban lehetlen volt maradnom, s én Londonon és Németországon át siettem haza Bécsbe. Ígéretem, hogy Párisban fogok maradni az ostrom alatt, s az ostrom után naplómat rendelkezésére bocsátni, nem teljesíthetem, mert mint idegenre veszedelmessé válhatott volna a Párisban maradás. Útközben s azelőtt és azóta tett tapasztalataimból Francziaország helyzetére vonatkozólag a következőket kísértem meg leírni. Francziaország helyzete jelenleg olyan, hogy semmit sem veszíthet már úgyszólván, hanem csak nyerhet; míg ellenben a poroszok a háborúnak a sedani csata után való makacs folytatásával csak újabb veszélynek tették ki győzelmeiket. Megbízható, újabb tudósítások ezen feltevésemben csak ráegerősítenek. Egész Francziaország kész már most a háború folytatására. Még Páris eleste után is, Lyonra támaszkodva, új kísérletet fognak tenni a francziák a háború folytatására. Úgy látszik, hogy az egész nemzetben rögeszmévé vált már, miként a háborút a legvégsőig kell folytatni. Mi egy nyugodt tekintettel akarunk végig nézni az eddig foganatosított intézkedések során. A francziák által kivívandó taktikai győzelemre gondolni lehetetlen. A déli megyék roszul szervezett, s csak hiányosan begyakorlott csapatai nyílt síkon egyáltalán nem mérkőzhetnek meg egy oly ellenséggel, melyet a legjobb franczia csapatok sem bírtak előnyomulásában feltartóztatni. E szerint tehát nem is a taktikai actióban fekszik Francziaország sorsának eldöntése. Francziaország csak passiv ellenállásának lehető fokozása által menthető meg. Páris, Lyon, Metz csak támpontok a passiv ellenállásra, s még mindig igen jelentékeny ellenállási erővel bírnak. Szerintünk Páris a tél közepéig, sőt újévig is tartható. Ezen időtartam főleg azáltal lesz elérhető, ha a német hadsereg ama vasgyűrűt, melyet Páris körül vont, időnkint vagy helyenkint megszakítaná. Igaz, hogy a francziáknál nem az dönt, várjon védhető állapotban van-e valamely vár, hanem az, várjon akarják-e megvédeni. A nép bizonyára nem veszí rendi el bátorságát, hanem lehet, hogy elveszíti kedvét. A franczia nép kedélyhangulatának áramlatait annyi mindenféle ok hozza mozgásba, hogy legkevésbé sem volna meglepő, ha a legrövidebb idő alatt Páris megadásáról vennénk hírt. Az eddig történtek után azonban úgy látszik, hogy a hangulat a legjobb, s ilyesmire számítani nem lehet. Merz e tekintetben sokkal megbízhatóbb. Bazaine egyes kirohanásai ha nem is jelentékenyek, mégis veszélyesekké lehetnek egy az ostromzárolás által kifáradt hadseregre nézve. Tudva van e mellett, hogy Metz a hüvelyes vetemény- és lóhús- táplálékkal még november végéig tartható , s Bazaine szívós jelleme elég kezesség arra, hogy ő mindvégig helyt fog állani. Lyon állapota, mint váré, igen jeles; e hely erőssége talán semmiben sem áll Metz után. E város vörös köztársasági lakossága bármennyire zilált legyen is egymás közt, abban, hogy a háborút élethalálra folytatni kell, mindnyája megegyez. Ami az újabb nagyobb hadseregek felállítását illeti, az a jelen körülmények közt majdnem a lehetetlenségek sorába tartozik. Ebből azonban még nem következik, hogy a háború folytatása oktalanság. Vessünk ugyanis egy pillantást Poroszország helyzetére. Mi nem akarjuk az ország sanyarú helyzetét felhozni, mely az általános védkötelezettség által elvonja egész Észak-Németország munkaképes erejét; nem is akarjuk számba venni a roppant emberveszteségeket, melyekkel a jelen háború már eddig elé is járt, és mégis ki kell jelentenünk, hogy a németek helyzete felette aggasztó. Sedan után e hadsereg dicsőségének délpontján állott; amit azóta tett, az nagyban csökkentette hirét. Régi tanulság, s a hadi történelemben gyakran ismétlődött bizonyság, hogy a *