Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1870-10-19 / 238. szám
KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Times“ egy czikkében a békekötés nehézségeit tárgyalván, következőleg elmélkedik: „A békekötés fő akadálya, mint versaillesi levelezőnk írja, szembetűnőleg Elsais és Lotharingia átengedésében áll. Ha ezen követelés abbanhagyatnék, minden egyebet könnyen el lehetne intézni. A németek ahhoz ragaszkodnak , a francziák el vannak tökélve, annak ellenszegülni, s ekkér a háború tovább foly. Gr. Bismarck, legutóbbi körlevelében rettentő rajzát adja ama következményeknek, melyeket Paris kiéheztetés általi meghódítása fogna szükségkép maga után vonni, s a franczia kormányra hárítja ezen eredmény felelősségét. Ez természetesen pusztán az ügynek előre bebizonyított gyanánt föltevése. A csapást azért kellene szenvedni,mivel Németország ragaszkodik követeléséhez, s Francziaország azt visszautasítja; de hogy melyik félnek nincs igaza ezen eljárásban, ez oly tárgy, mely fölött egyik fél sem illetékes részrehajlatlanul ítélni. Azon tény, melyre a figyelmet irányozni kellene, abban áll, hogy a háborúnak egyedül azért kell meghosszabbíttatnia, mivel Németország ama tartományonk annexióját kívánta, melyeket Francziaország nem akar átengedni. Miért kívánja Németország Elsasst és Lotharingiát? Nem más okból, mint azért, hogy biztosítsa magát Francziaország jövőbeli támadásai ellen. Bismarck mindkét körlevelében arra alapító igényét, hogy ezen annexatío lényeges Németország biztonságára nézve. Az ezáltal tanúsított félelem nekünk túlzottnak látszik. A semlegesek öszhangzó véleménye kijelenti, hogy a kérdéses területen levő várak lerontása hatályosan megszabadítná Németországot a jövőbeli veszélytől. Azonban mi nem akarunk hosszasan időzni a kérdésnek ezen megoldásánál. Csupán azon megjegyzést akarjuk tenni, hogy ha őszintén hisszük, hogy Németország biztos lenne a támadás ellen, Elsass és Lotharingia várainak lerontása esetében, nem tétovázhatunk magunkra venni bármely távoli felelősséget, mely e meggyőződésünk tévességéből eredne, ha ezáltal nagy nyereséget biztosíthatnánk. Emlékezhetünk rá, hogy a jelenlegi lord Derby 3 év előtt, midőn a luxemburgi kérdés háború előidézésével fenyegetett, Európának a conflagratiótól megmentése végett garantirozá Luxemburg semlegességét s a közvélemény helyeslé annak ezen tényét. — Már ezen alapra állva, állítsuk föl a következő hypothesist: Tegyük föl, hogy Oroszország és Austria közreműködésének biztosítása után, a két hadviselő félhez ilyformán szólnánk : „Mi figyelemmel kísértük a köztetek folyó háborút, s mély hatást tesznek ránk annak növekvő iszonyai; ha az még tovább is tartana, mindkét fél körleveleiből azt látjuk, hogy ez azért folytattatik, mivel az egyik fél oly terület-átengedéshez ragaszkodik, melybe a másik fél nem akar beleegyezni. El van ismerve, hogy a kérdéses tartományok lakosai idegenkednek alattvalói hírségek átruházásától, s tapasztalásból tudjuk, hogy a békére nézve állandó veszély ered abból, ha egy oly tartományt kell kormányozni, melynek lakossága nincs megelégedve a rászabott uralommal. Mindazáltal mi elismerjük, a jövőbeli biztonság valamely garantiája iránt formált követelés jogosságát, s érezzük, hogy a kérdéses tartományokban levő ellenséges helyek lerontása az egyik fél által elégtelen biztosítéknak, s a másik fél által a másik általi megtámadtatásnak védetlenül kitétetés gyanánt tekintethetnek. Ezért készek vagyunk következő ajánlatot tenni: Rontassanak le Elsass és Lotharingia várai, s mi készek vagyunk mindegyik hadviselő féllel szemben közös garantiát vállalni arra nézve, hogy bármelyikükhöz csatlakozni fogunk a másik ellenében, azon esetre, ha egyikük a másikat megtámadná, anélkül, hogy előbb a mi — mint a semlegesek — választott bíróságunk elé terjesztené azon okokat, melyekkel egy ily támadást igazolni i igyekeznék.“ Lehet, hogy egy ily ajánlat sikeretlen lenne, azonban vannak oly okok,amikért némi erőfeszítéseket kellene tenni, annak előmozdítására. Kétségtelen, hogy a jelen háború forradalmat fog előidézni az európai közjog állapotában. Világos, hogy a választott bíróság melletti abstract nyilatkozat, minden büntetés kiszabása nélkül, a minő nyilatkozat az 1856. párisi szerződésben foglaltatik, egészen hasztalan. Ezen elv mellett szentesitésnek is kell léteznie, s büntetésnek kell kiszabva lennie ezen elv megsértésére ; s a nagyhatalmak közös garantiája ily óhajtott szentesítést szolgáltat. Különösen ránk nézve e mellett még egy más ok is létezik. Helyzetünket jelenleg a szárazföldön nagyon félreértik. Önző elszigeteltséggel , s szomszédjaink szerencsétlenségei iránti közönynyel vádolnak bennünket. Már e vádakat nem cáfolhatnók meg hatályosabban, mint ha kezdeményeleg lépnénk föl oly békeföltételek fölajánlásában, melyek őszinte óhajtást tanúsítnának, barátunknak a károsodástól való megoltalmazása iránt. S még akkor sem menne füstbe erőfeszítésünk, ha kiegyeztetési kísérleteink sikeretleneknek bizonyulnának be. Ugyanis ezáltal biztosítnák azon okok világos megértését, hogy miért kell a háborúnak még tovább is tartania, s Európa ki fogná mondani ítéletét egy oly harcz továbbfolytatásához való ragaszkodás indokai fölött, mely mindinkább a humanitás elleni bűnténynyé válik.“ A „Patrie“ írja pct 10-ről : „Gambetta megérkezése, úgy látszik, új életet öntött a kormányba. Valamennyi ministériumban erősen folyt a munka egész estén át, s a delegatio tagjai még késő éjfél után is együtt voltak. Ma reggel pedig Gambetta és Crémieux hosszasan értekeztek Lefort tábornokkal. A védelem szempontjából nem szenved többé kétséget, hogy a legerélyesebb intézkedések léteznek, s hogy rendes szervezés látszik életbelépni. A pápai zuávok már elindíttattak a Loire hadsereghez, hogy Garibaldi megérkezésekor ne találkozzék velük. Garibaldi nincs nagyon megelégedve itteni fogadtatásával, mert több lelkesülést vélt előidézhetni. A catherineaui önkéntesek tegnap találkoztak Amboiseban tábornokukkal. E csapat szép magatartást és sok előkelő család fiát lehet abban látni. Fourichon altengernagy saját elnöksége alatt a következő hadosztály-parancsnokokat gyűjte egybe: d’Aurelle de Paladines, de la Motte-Rouge, de Polhés, Bovel, Lefort, Veronique, valamint több katonai intendánst is. Ez urak azért hivattak egybe, hogy a csapatok szervezése, ruházása és végül azok legközelebb megkezdendő hadműveletei felett tanácskozzanak. A fegyelem kérdése külön tárgyaltatott, s elhatároztatott, hogy a hadi törvényszékek haladéktalanul felállíttassanak, nehogy az amúgy is laza rend még lazábbá váljék. Mi úgy tudjuk, hogy valamennyi kérdés iránt a legnagyobb egyetértés uralkodott, s hogy a fokozott buzgóságnak legközelebb kézzelfogható eredményeit fogjuk látni.“ A „Corresp. Havasinak f. hó 1-ről írják : Ama sorcsapatok száma, melyek Páris védelmezése végett rendelkezésre állanak, körülbelül a következő. Jelenleg a fővárosban a sorcsapatokat illetőleg a 13. és 14. hadtestek vannak melyeknek mindegyike 3 hadosztályból van összeállítva. A 13. hadtest, Vinoy főparancsnoksága alatt, a Mandhuy, Blanchard és D’ Exen hadosztályokból, s a 14. hadtest, Renaud parancsnoksága alatt, a Mancion, Hughes és Caussade hadosztályokból áll. Mindegyik hadosztály 8—9000 harcost számít, s e szerint Párisban kerek számmal 50,000 főnyi rendes katonaság van. Ezen kívül Párisban a hadtelepekben, s az önkéntesek közt még elég ember van arra, hogy egy 3-dik 25,000 főnyi hadtestet alakíthassanak- E szerint ott 75.000 főnyi gyalogság lenne, melyhez még 4 5000 főnyi lovasságot kell számítni, s e szerint a sorcsapatok 80.000 főre mennek. Továbbá ezen cathegoriába lehet helyezni a 10,000 főnyi tengerész gyalogságot s a tengerész lövész-zászlóaljakat is, melyeket bármely percben el lehet hívni az erődökből. A mozgó nemzetőrség legalább is 100.000 főnyi hadjutalékot állít ki. Már azon mérvben, amint a nemzetőrség majdnem kizárólag átveszi az erődök s védfalak oltalmát, a fölőbb említett 190,000 emberből legalább 140,000 szabaddá lesz ; a többi 50,000 tartalékul marad azon esetre, ha az ellenség valamely pontot nagy erővel támadná meg, míg seregünk a nyílt síkon működnék. Nyilván oly czélból, hogy polgárseregünknek nagyobb mozgékonyság s egyszersmind szilárdság adassék, az új nemzetőr-zászlóaljak számát 194-re szabták ki. Már ez a 64 régi zászlóaljjal összesen 254 zászlóaljat tesz ki, melyek a párisi polgárhad létszámát képezik. A .Kr. Ztg.“ írja, hogy a 4. tartalék-hadosztály, mely a badeni felvidékről ment át a Rajnán Felső-Elszászba, nem a Saone forrásai felé nyomult előre, hogy a 14. hadtesttel egyesülhessen, s nem is a Vogesek és Jura hegységek közt ment Belfort felé, mely Montbeliard erőddel ezen régi hadi utat védelmezi, melyen át már Ariovist nyomult Galliába s melyen át 1813-ban Schwarzenbergig indult Páris felé. A legújabb táviratok azt mutatják, hogy ezen tartalék-hadosztály bejárván Felső-Elszászt, Neu-Breisach és Schlettstadt felé vette útját, hogy itt mindenekelőtt Neu-Breisachot vegye komoly ostrom alá, hogy igy Elszászban minden kisebb nagyobb vár mielőbb német kézre kerüljön. A „Bund“-nak egy levelezője ezeket írja Lyonból f. hó 6-ról: Lyon, mint vár, azon előnynyel bír Strassbourg felett, hogy előretolt várművei és földsánczai vannak, úgy hogy ez egy esetleges ostromnál nem szenvedne annyit, mint ezt Strassbourg érezé. Az ostromló seregnek is sokkal nagyobbnak kellene lennie, ámbár ez a védő seregről is áll. Egyes pontokon még folyvást emelnek sánczokat s a különféle várerődök futó árkok által kapcsoltatnak össze. E munkálatokon 8—10,000 ember dolgozik naponta. Mindezekből kitetszik, hogy Lyon egy netaláni ostromnál eléggé védheti magát s fogja is védeni falait. A helyőrséget jelenleg 25,000 rendes katona és vagy 20,000 mozgó őrség képezi. Ezek szelleme emelkedett, de fegyverzetük középszerű s a begyakorlásban is vehetni észre a régi slendrian rendszert. A mozgó őrség soraiban ott láthatni a vagyonos polgárokat a blouse-os emberek közt, s ez arra mutat, hogy a francziák most már mégis komolyan kezdik a védelmet. Azonban fájdalom a franczia nép rendszeres módon lett a fegyverviseléstől elszoktatva, mit mindjárt első pillanatra felismerhetni. Továbbá kevés a Chassepot-fegyver és a lőszerrel is gazdálkodnak, amennyiben tulajdonképeni czéllövéseket és tüzelő gyakorlatokat nem tartanak. Férjai/Zes-ből Írják a „Kölnische Zig“-nak folyó hó 7-ról: „A Páris körül folyó ostrom-munkálatokkal most ép úgy vagyunk, mint a német hadseregnek júliusban történt mozgósításával. Az előírt nagyszerű terv vaskövetkezetességgel hajtatik végre, még azon veszélyt sem tekintve, hogy abból a francziák elbizakodottsága újra szárnyakat kapna. Szigorú parancs adatott ki, hogy minden hasztalan vérontás kerültessék. Illetékes szakemberek véleménye szerint könnyű dolog lett volna már most is, az egyik vagy másik erődöt rohammal elfoglalni, ha a szükséges legénységet e czélra feláldozni akarták volna. De épen ebben fekszik, hogy úgymondjuk, a német hadviselés humánus eleme, hogy inkább lemondanak egy egy lármát okozó eredményről,ha megvan a bizonyosság, hogy a végeredményt ép oly biztosan, habár lassú uton szintén el lehet érni. Amíg a Páris ostromoltatására szánt 400 ostromágyú nem érkezik meg rendeltetése helyére, azaz, amíg azok a számukra kijelölt állásokban nincsenek elhelyezve, addig komoly támadás nem szándékoltatik. Addig kedvük szerint rohanhatnak ki a francziák sánczaikból s lődözhetnek itt is, ott is az erődökből, úgy sem mennek semmire, mert csapataink többnyire jól vannak fedezve s csak igen kevés veszteségeket szenvedhetünk. Igaz ugyan, hogy egyes sajnálatraméltó esetek is fordulnak elő, hogy egyes czirkáló csapatok rögtön kartács-zápor között találják magukat, de a francziák rész anyagszerei ilyenkor sem engedik meg, hogy nagyobb előnyöket vívjanak ki. 3—4 nap múlva talán már fel lesz állítva az egész tüzérség s akkor aztán meg fog kezdődni a város igazán való ostromoltatása.“