Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-08 / 254. szám
BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A prágai választásoknál 5-kén a következő eredmény állott elő: Az Altstadt-ban Hanke 767, Schmeykal 490; — a Kleinseite-ben Hanke 308, Schmeykal 265 ; - - a Hradschin-ban Hanke 57, Schmeykal 37; — Josephstadt-ban Hanke 311, Schmeykal 86 szavazatot nyertek. E szerint a Josephstadt az egyetlen városrész, mely alkotmányhű szellemben választott. A Nivstadtban, mely szintén egy declaranst választott, a szavazás 5-én még nem volt bevégezve. — Karolinába-ban, valamint Smiechov-ban is Gregr és Prochenszky declaransok választattak meg. Prága, nov. 6. A prágai választás eredménye következő: Hanke declarans 2209,Schmeikal 1448 szavazatot kapott. Pilsenben váratlanul erős kisebbsége volt az alkotmányhíveknek(743 cseh, 230 német). Saazban Banbans, Reichenbergben Grosz és Depretis, Leitmericzben Wolfram és Klier választattak meg. Prágában kicsapongások voltak, erős őrjáratok húzódtak végig a városon. Prága, nov. 6. A feudálok ma egy értekezleten végleg határozni fognak, részt vegyenek-e a nagybirtokosok választásában,hol ők 150,az alkotmánypártiak 140 s a kormány 160 szavazattal bir. Az utóválasztás valószínű. Bécs, nov. 5. Hogy a lengyelek a szláv kongressusban részt nem vettek, azért történt, hogy a kiegyezkedési alkudozások ne akadályoztassanak. — B. Eötvös JÓZSEF közoktatási miniszer tegnapelőtt Hódmezővásárhelyre érkezett. Az indóháznál a polgárnagy által üdvözöltetett, honnan egy lovas bandérium által, 4 fogatú hintón számos fogat kíséretében a harangok zúgása, mozsarak dörgése közt Lichtner Gáspár plébános urikására kisértetett. Itt a küldöttségeket és testületeket fogadta; a rendezett díszvacsora után a város polgársága fáklyászenével tisztelgett; a tisztelgők szónoka Abray Károly városi főjegyző volt. A minister úr rövid szavakban válaszolt, melyekben kérte a haza népét, hogy a béke fegyvereivel, a munkával segítsék mindenkor a hazát. Ma (7-én) a városházánál a minister elnöklete alatt gyűlés tartatik. Az odavaló lap a köve kezükben jelenti a minister úr megérkezését. „Vallás- és közoktatásügyi minister, b. Eötvös József ur ő nagyméltósága Szilágyi Virgil országgyűlési képviselőnk kíséretében, épen midőn lapunkat bezártuk, érkezett városunkba. Az indóháznál a megyei, városi tisztikar, testületek, ezédek küldöttei lobogó zászlókkal voltak jelen, az indóháznál a polgármester fogadá lelkes szavakkal ő nagyméltóságát , mire ő nagyméltósága válaszolván, viharos éljenekkel fogadott szavai után, hosszú kocsi-sor kíséretében bevonult a városba, főtiszt. Lichtner Gáspár apát és plébános ur vendégszerető hajlékába, hol a megyei, városi tisztikar majd a helybeli lelkészek, tanárok, tanítók, testületek tisztelgését méltóztatott elfogadni.“ — Liszt Ferencz Mosonyi hala alkalmából a következő levelet intézte Ábrányi Kornélhoz : Mosonyi halála gyászszal tölté el szívmel. A magyar zene szempontjából is gyászolom őt, mert ő annak egyik legnemesebb, legbátrabb, legérdemteljesebb képviselője volt. Büszke lehetett, aki vele e jó után lépést tarthatott. Igaz, hogy neve a külföldön nem volt annyira hangzatos és ismert, mint megérdemelte volna, de őt ez nem busitá, s tán nem is sokat törődött vele hogy hires legyen, ép úgy okosságból, mint azon kétes és közönyös eszközök iránti utálatból is, melyekkel magas szelleme megbarátkozni nem tudott. Tudtamily tisztelettel tartozik neki a világ, s csak azt tartá valódi dicsőségnek melyet a jó és szép melletti lelkiismeretes kitartás szül. Tisztelik emlékét, törekedvén példáját és oktatásait gyümölcsösekké tenni. Több szerzeménye megérdemli, hogy jobban és nagyobb körben ismerjék ! ezek egynémelyike még kéziratban — pl. utolsó nagy drámai műve „Álmos“ — reménysem, csak el lesz terjedve. Majd erről beszélünk Pesten egy kicsit. Most csak a barátunk feletti fájdalomnak akartam kifejezést adni. Szegszárd, 1870. nov. 2. Liszt Ferencz. — NOVEMBER HATODIKA emlékezetes nap volt közművelődési történetünkben, ekkor lévén százados évfordulója orvosi egyetemünk megnyitásának. 1770. nov. 7-ike az a nap, melyen a Mária Theresia által alapitott fakultásba (gyógyászat, sebészet és gyógyszerészetre) az első hallgatók bejegyezték magukat. A „P. Lloyd“ megdorgálja azt, hogy első tanintézetünk egyik kiváló részének száz éves jubilaeumát észre sem vesszük, mintha semmi se történt volna. 7767 KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Times“ f. hó 4-én a fegyverszünet iránti alkudozásokról többek közt így ír: „Mint mondják, Bismarck 25 napi fegyverszünetet ajánlott föl. A fegyverszünet alatt rendesen az ellenségeskedések végleges megszűnését értjük , azonban Bismarck előbbi ajánlataiban a fegyverszünet ennél valami sokkal kevesebbet jelentett. A felmerési alkudozásban 2 vagy 3 heti időszakról beszéltek, de a hadműveleteknek csak 48 órára kelle teljesen felfüggesztetniök, mint a szavazás végett engedett időtartamra. A télebbi időköz többi része alatt az ellenségeskedések szakadatlanul tovább folytak volna. A 3 hét előtt történt későbbi alkudozási kísérlet alkalmával, mely Burnside és társai által eszközöltetett, lényegileg ugyanazon ajánlat lön ismételve. A jelöltek s választók számára 15 napra szabad járás-kelés, s 48 órára az ellenségeskedések teljes megszüntetése volt megengedve. Ha a jelen 25 napi fegyverszünet iránti ajánlat azon időre a hadműveletek teljes megszüntetését jelenti, úgy az nagy haladást jelez az előbbi ajánlatokhoz képest; másrészről, ha az egyszerűen azt jelenti, hogy a választók szabad járás-kelésének ideje 15-ről 25 napra terjesztetik ki, s a hadműveletek fölfüggesztése most is csak két napra van korlátolva, úgy ezen kegyelem-kiterjesztés hihetőleg nem fogná megváltoztatni a franczia kormány magatartását. A 25 napi fegyverszünet valódi jelentése kétséges , de még kétségesebb azon kifejezés helyes magyarázata, „hogy annak az aláírás napján létező katonai status-quoin kell alapulnia. Azon egy dolog világosnak látszik, miszerint azon kikötéssel föl kell hagyni, hogy a terület-átengedés elve képezze az alkudozás megelőző föltételét. E szerint tehát a katonai status quora alapított fegyverszünetnek azt kell jelentenie, hogy semmiféle követelés sem fog formáltatni bármely ostromlott hadállás föladása iránt, a fegyverszünet árául, ellenkezőleg azzal, ami a ferneren értekezlet alkalmával történt. Mindez kielégítő, azonban a valódi nehézség pontja még elintézetlenül maradt. Várjon a katonai status quora alapított fegyverszünet megengedi-e, s ha igen, minő mérvben, az élelemmel újra ellátást? A katonai status quo ante pactum valódi értelme azt is magában foglalja, hogy a két sereg viszonylagos harczoló ereje a fegyverszünet lejártával ugyanazon állapotban legyen, melyben az a fegyverszünet kezdete előtt volt. A két sereg állásainak, viszonylagos számának, s készlet-tartalékainak ugyanazoknak kell maradniok. Vájjon bennfoglaltatik-e mindez Bismarck ajánlatában? Ellenkező esetben bizonyosnak tarthatjuk, hogy az ajánlat szintúgy el fog vettetni, mint az előbbi ajánlatok; ha pedig azok bennfoglaltatnak, úgy csak örülhetünk ama roppant haladás fölött, mely a fegyverszünet megerősítése s a béke megkötése felé történt. Valóban még csupán egy nehézséget kell kiemelni. Bismarck Ferrieresben kikötő, hogy Elsass és Lotharingia nem fognak követeket választani a constituantebaj várjon elállott-e ezen kikötéstől is ? Mi ezt nem tartjuk valószinűnek , már pedig világos, hogy az ideiglenes kormány nagyon nehezen fogna beleegyezni a terület-átengedésnek ily mellékúton történő elismerésébe. Mindazáltal ez utóbbi részéről nem lenne eszélyes dolog, ezen kikötésen meghiúsult engedni az alkudozást, ha Bismarck ahhoz ragaszkodnék. Mi azt hiszzük, a liberális magyarázat képezi a versaillesi jegyzék valódi jelentését. Ez esetben erősen reméljük, hogy a fegyverszüneti ajánlat el fog fogadtatni az ideiglenes kormány által, s ez iránt annál kevésbé lenne kétségünk, ha az nem esett volna épen szerencsétlen időbe, ugyanis párisi levelezőnk szerint, a nép igen nagy dühbe jött Piát Bódog ellen, azon „képtelen hazugság“ miatt, hogy Bazaine egy ezredest küldött a porosz királyhoz, a császár nevében, Metz föladása iránti alkudozás végett. A kormány meghazudtolá ez állítást, és Piát általános megvetés tárgyává lett. Most már Páris bizonyosan tudja, hogy Piát állítása igaz volt, s nagyon kétséges, hogy várjon ily perczben, midőn amaz esemény a nép dühét annyira fölgerjeszté, a kormány megpendítheti-e a fegyverszünetet. Szükségkép egy-két napi időt kell engedni, míg a düh első lázrohama lecsillapul. Azonban bárminő fogadtatásban részesüljön is a fegyverszüneti ajánlat, mi csak örülhetünk a német diplomácia által eszközlött állásváltoztatás felett. Azt annak bizonyítványául fogadhatjuk el, hogy Vilmos király tanácsában a politikai tekintetek győzelmeskedtek a katonai tekintetek fölött. Nem lehet kétség az iránt, hogy Németország közvetlen katonai czéljaira nézve leghasznosabb lenne a Páris elleni gyors és eldöntő támadás. Azonban Páris capitulatiója most a győzőkre hárítná Francziaország meghódítása s újraalkotásának egész terhét, s e feladattól Bismarck igen eszélyesen visszaijed : neki arra van szüksége, hogy valamely oly kormány állíttassák elő, mely kezébe vehesse Francziaországot, miután a németek visszavonultak a nekik átengedett tartományokkal, s ezen kormány életbeléptethetése végett nyerte ő ki a király szentesítését a módosított fegyverszüneti feltételekhez.“ A brsseli „Nord“ Bazaine-nek következő levelét közli: „Kassel, 1870. november hó 2-án. Tisztelt szerkesztő ur! Kasselbe érkezvén, hol a porosz katonai hatóság által beljebbezve vagyunk, olvastuk önnek novelsejéről kelt bulletinjét Metz kapitulatiójáról és Gambetta úr proklamatiójáról. Önnek igaza van: a hadsereg nem követett el árulást és ezen hazug hirre legjobban vélek válaszolni és a közvélemény iránti becsületemet kimutatni, ha önnek azon hadiparancsot küldöm meg, melyet a hadi tanácsnak oct. 26-án és 28-án egyhangúlag elfogadott elhatározásai után a hadsereghez intéztünk. A nemzeti védelem kormányának küldötte, úgy látszik, sem kifejezéseinek jelentőségét nem ismerte, sem a metzi hadsereg helyzetéről nem volt fogalma, midőn ezen hadsereg vezérének magaviseletét ítélte el, holott ezen sereg három hónapon át csaknem kétszer oly erős ellenség ellen küzdött, mely mindig teljes számban volt, mig a mi seregünk semminemű érintkezésben nem állott a kormánynyal, ámbár ez gyakran jön megkísértve. Ezen 3 hónapos hadjárat alatt a metzi hadsereg egy marsall, 24 tábornokot, 2140 tisztet és 42,350 közkatonát tett ki az ellenség tüzének. Minden csatában, melybe bonyolódott, az ellenség becsülését vívta ki magának : az ilyen hadsereg sem árulókból, sem gyávákból nem állhatott. Az éhség és az idő viszontagságai 65,000 harcrostól (ennyi maradt tényleg hátra, mert a tüzérségnek nem voltak tüzérszereik, a lovasságnak nem voltak lovaik) vonta meg a fegyvereket; a lovak nagy része fel volt emésztve és a föld minden irányban felásva, hogy talán találkoznék némi eledel a szűkölködöknek. Ha ezen hadseregnek kevesebb erélye és gyengébb hazafiassága lett volna, már od. első felében megadta volna magát, mert az embereknek már akkor is csak 300 gramm, később pedig csak 250 gramm rozskenyerük volt. Gondolja meg továbbá, hogy több mint 20,000 beteg és sebesült orvosszerek hiányában volt, s hogy két hét óta folyvást esett, úgy hogy a föld egészen át volt ázva. A katonák ezáltal pihenni sem bírtak, mert kicsiny sátoraikon kívül nem volt egyéb menekülési helyük. Francziaország mindig megcsalatott a folytonos kritikus helyzet iránt. Miért ? Én nem tudom. De az igazság végre napfényre fog jönni. Ami minket illet, minekünk az a meggyőződésünk, hogy mint katonák és mint hazafiak kötelességünket megtettük. Fogadja stb. Bozaine.u '~A „Journal Officiel“ hétfői számában rászólja, hogy a kormány az ellenség elleni tevékenységében halogattatik és azon reményét fejezi ki, hogy a zavargások nem fognak ismételtetni. Páris maireje, Etienne Arrago, Basson és Flourens kezelőtisztek, valamint Páris összes mairejei beadták lemondásukat. Párisból november 2-tól jelentik: A „Journal Officiel“ egy dekrétumot tesz közzé, mely elrendeli , hogy Páris lakossága csütörtökön igen,