Budapesti Közlöny, 1870. december (4. évfolyam, 274-298. szám)
1870-12-03 / 276. szám
KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Wiener Abendpost“ a nov. 28-iki és 29-iki hadműveleteket következőleg foglalja össze: „Versaillesból ma már hiv. jelentések érkeztek Loire hadsereggel nov. 28-án vívott ütközetről. E szerint Aurelles tábornok a Voigts-Rhetz tábornok parancsnoksága alatt levő 10. hadtesttel állott szemben. Aurelles a tüzelés megkezdése előtt jóval összpontosította haderejét, különösen a balszárnyat vonta össze, mely Chateaudunnál állott, Orleanstól éjszaknyugatra mintegy 7 mértföldnyi távolságban. Aurelles látván, hogy nagyobb haderővel rendelkezik mint az ellenség, maga kezdette meg a támadást, mely egyenesen a 10-dik német hadtest felé volt irányozva, még pedig Beaune la Rolande felé. Ezen helység Ladon és Maiziéres közt az orleansi nagy erdő szélén fekszik. A nov. 29-től kelt távsürgöny szerint „a Loirehadsereg legnagyobb része vereséget szenvedett volna“ és ez az egész 20 ik, valószínűleg a 18., 15. és 16-ik hadtestre is vonatkozik, a franczia jelentések szerint mintegy 70,000 emberre. Az utóbb nevezett hadtestek egy része vett azonban csak az ütközetben részt. Voigts Rhetz tábornok kezdetben nagy túlerővel állott szemben , helyzete tehát nem volt a legkedvezőbb, csakis az ütközet folyamában érkezett meg az 5. hadosztály Stülpnagel tábornok, és az 1. lovashadosztály Hartmann tábornok parancsnoksága alatt, kik Voigts Rhetz tábornokot, megszabadították. A mindkét részről felemlített veszteségek jelentékenyek. A francziák vesztesége mindenesetre nagyobb, ez annak tulajdonítható,hogy Aurelles tábornok intézte a támadást s igy késztetve volt oly helyek elfoglalására, hol az ellenséges tüzelésnek szerfelett ki volt téve. Úgy látszik, a franczia tábornok nem tudta nov. 28-án azt, hogy túlerővel rendelkezik, különben felhasználta volna ezen kedvező alkalmat arra, hogy a szemben álló ellenséges hadcsapatokat tönkre tegye. A hadi szerencse ez egyszer Aurellesnek nem kedvezett, ki tudja, lesz-e Annelles még egyszer többségben, jóllehet az ellenség is óvatosabb lesz ezentúl hadi műveleteiben. A franczia Loire-hadsereg nov. 28. óta visszavonuló félben van. Valószínűleg Frigyes Károlyig fogja immár a támadásokat megkezdeni. Anynyi bizonyos, hogy a Loire-hadsereg a franczia hadseregek közt a legéletrevalóbb s legtöbb harci képesség jelét is adta. E hadsereg hátrányára lenne tehát az, ha Aurelles csakugyan megsebesíttetett volna. Ha a legutóbb érkezett hírek valók, úgy az éjszaki franczia hadsereg, melyet Boorbaki szervezett s most Favre vagy Faidherbe parancsnoksága alatt áll, Amiensnél és Montdidiernél szétugrasztatott, valószínűleg a Francziaország éjszaki részén fekvő várakba menekült. A nov. 28. és 29-én tett kirohanások valószínűleg összeköttetésben vannak a Páris körül éjszakán és délen történő hadműveletekkel. Eddig az Abendpost. Hanem a nov. 30-iki párisi kirohanás a szakképzett és kitűnő tollú szemlésznek sötét ecseteléseit a megelőző napok történeteiről nem igazolta ; nem igazolták azt az azóta jött távirati hírek sem. Érdekes lesz e rajzzal szembe állítani a „Tages Presse“ szemlészének rajzát . Páris védereje most már bámulatos támadó tevékenységet fejt ki, melynek elsősorban czélja, gyengítése és kifárasztása az ellenségnek, a mellett, hogy ez csapatokat ne küldhessen a Loire felé a loirei sereg feltartására, s így a zároló vonal áttörése kétségkívül meg fog történni. A zároló hadsereg a múlt hó 28-ika óta folytonosan el van foglalva, nappal védenie kell magát, éjjel pedig harczkészen kell állania. A múlt hó 29-iki kitörést, amelynek alkalmával a délvonalon a H-ik hadsereg hadteste harcolt, egy még nagyobb kirohanás követte a Szajna és Marne között *) a védhomlok délkeleti részén, amig az éjszakkeleti és más pontjain is demonstráltak a védvonalnak. A harcz délelőtt 11 órakor kezdődött és este 6 óráig tartott. Az alább közlött versaillesi hivatalos táviratokban nincsen kijelölve a franczia haderők mekkorasága ; porosz részről a würtembergi divisio, a 12-ik hadtest, és a 6-ik s 2-ik test részein mintegy 50,000—60,000 ember vett részt. A francziák elfoglalták a bonneuilli, champigny-i és villiers-i vonalon lévő erődített zárolóműveket, estig tartották azokat, s csak azután vonultak ki az ellenség helyeiről, midőn mindenféle készületeiket szétrombolták. A király, ki Versaillesből nem távozott el, csak azért, hogy a művelet terének központján maradjon, egy a királynéhoz intézett táviratában azt állítja, hogy a párisiak Orleans-nál számítottak győzelemre, hogy így a győzőnek elibe mehessenek. Ez téves állítás, mert nem keletnek történik a felvonulás akkor, midőn délről jövőknek kell elibe menni. Azon feltevés, hogy az állásokat a sötétség beálltával és a 7-ik dandár segélyével a poroszok megint elfoglalták — miként ezt a király tudatja — tévesnek látszik lenni, s a valódi állapot bizton inkább az, hogy a francziák, miként fölebb említve van, czéljaik elérése után visszatértek. Ha ugyanezen pontokon állást akartak volna foglalni, avagy épen ott keresztültörni, bizonyosan akkor intézkedtek volna, amennyiben lehetendett intézkedniük, mert idejük volt hozzá. Világos ennélfogva, hogy a védelmezők az ellenséget támadó műveletekkel gyökeresen ki akarják fárasztani, hogy aztán minden erővel rátámadván, elűzhessék. Az ily eljárás egészen helyes s előbb-utóbb czélhoz vezető lesz. Hivatalos jelentések kimutatása szerint a poroszok amiensi vesztesége igen nagy volt, s 13°0 legény és 74 tisztbe került. Míg Werder tábornok azt jelenti, hogy Garibaldi vad futásnak van kergetve, aközben Toursból hivatalosan jelentik, hogy Nuits-nál a szabadcsapatok tökéletes győzelmet vívtak ki a poroszokon. Garibaldiról alig feltehető, hogy vad futásnak eredt volna, mert ő ilyet még sehol sem tett. A Toursból mai napról kell hivatalos jelentések szerint úgy látszik, hogy a mecklenburgi nagyherczeg hadserege az Alsó Lok területét odahagyó, valószínűleg azért, hogy Frigyes Károly herczeggel egyesüljön, mely utóbbinak m. hó 28-ki bevallott megveretése Berlinben oly felháborodást idézett elő, hogy kénytelenek voltak, a nép felingerült hangulatának lecsillapítására a mai reggeli lapban megjelent, zavaros távirattal a megveretésből győzelmet kovácsolni. Hogy a herczeg-tábornagy nov. 28 án hadállásait elvesztő és hasztalanul törekedett azokat visszahódítani, az a felemlített toursi hivatalos jelentésekből kétségtelenül kitűnik. A francziák egy 9 órai csatában Meziéres ellen intézett két támadást vertek vissza győzelmesen , míg tegnap a franc-tizeurök meglepték a porosz előőrsüket a Montargis mellett lévő erdőben, mely hely előbbi hadállásuk mögött két mértföldre van. A nov. 28-ai csatákról érkezett újabb hírek szerint, ezekben nem az 5. gyaloghadosztály, hanem a 3. porosz hadtest hivatott elő a 10. hadtest támogatására , és a veszteségek — a hiányzókon kívül — 3000 emberen felül mennének. A franciák rendkívüli kitartással harczoltak, úgy hogy porosz részről minden lépést busásan kelle megfizetni. Minthogy csak a 20-ik franczia hadtest küzdött a 10. és 3. porosz hadtestek ellen, ebből az látszik, hogy a győzelemhez szokott poroszoknak a kisebbség előtt hátrálniok kelle. A nov. 30-iki kiütésről a terjedelmes távirati tudósítások igy hangzanak: Toursból, f. hó 1-ről délutáni 3 órakor jelentik, hogy Ducrot tábornok nov. 30-án több mint száz- s ezer emberrel nagy kirohanást eszközlött a Marnen átkelt s teljes sikert nyert. Ugyancsak Toursból f. hó 1-én 4 óra után 30 perccel jelentik : Páris, nov. 30. este. A támadási hadműveletek tegnap reggel kezdődtek meg. A tengerészkatonák a nemzetőrökkel együtt a Clisvaux Bocufs pályaudvart rohammal bevették; ugyanekkor 30-án s az előbbi éjjel tartós ágyúzás mellet támadás intéztetett L’Hay ellen; a csata különböző pontokon fejlődött ki. Ducrot tábornok ma reggel átkelt a Marnen, délben megszálló Montmelist, mely este ismét odahagyatott. A csata főművelete Champigny pie sur Marne és Villiers sur Marne közt történt. Csapataink nyolc hídon keltek át a Marnen s még ma este is megtarták állásaikat. Számos foglyot és két ágyút vettek el. Trochu tábornok, kijelentésében mindenkit dicsérettel halmoz el, saját dicséretét elfeledő, mivel bizonyos perczekben ő állita helyre a harczot, amennyiben a gyalogsági hadvonalat jelenléte által magával ragadt. Ezen csata Párisnak majdnem egész kerületében egy szakadatlan rettentő ágyutüzelés által, mely minden ellenséges ■ hadállást megingatott s a Marne és Szajnán álló ágyunaszádok s a pánczélos vasúti vagyonok által támogattatott. E művelettel együttműködve történt délután egy támadás Epinay ellen, mely helyt Laronciére aladmiral elfoglalt. Ez alkalommal számos foglyot, köztük egy főhadsegédet s két ágyút kerített kézre. Az egész vonalon folyt művelet holnap folytattatni fog. Renauet tábornok a második hadtest parancsnoka és Lacharriére tábornok megsebesültek. Trochu tábornok azt mondja, hogy Ducrot tábornok az ország előtt nagy érdemeket szerzett magának. Nekünk megközelítőleg 2000 sebesültünk van. A poroszok vesztesége igen tetemes. (Mindezek biztos tudósítások, melyek a táborkar főnöke Schmitz tábornok által adattak.) E távirati tudósítások folytatásául vehetjük — ha megvalósulnak—a következő tegnap jött távirati hírt, mely a „P. Napló“ esti lapjában jelent meg: Bécs, dec. 2. Itteni bankár-körökhez Toursból hírek érkeztek, melyek megegyezőleg azt jelentik, hogy Ducrot tábornoknak sikerült a porosz ostromseregen keresztültörni s a Marne folyót átlépni. E szerint a párisi ostromöv át van törve. Még részletesebben hangzik a „P. Lt.“ távirata. Megbízható források szerint, melyek Toursból jöttek, de melyeket fenntartással közlünk, Ducrot tábornok áttörte a porosz vonalt, átkelt a Marine-on s 150,000 emberrel Nogentban állást foglalt. E szerint Páris fel volna mentve. Nogent keletre fekszik Vincennestől, azon vasúti csomónál, mely Strassbourg, La Varennes végre Mühlhausen felé terjeszti ki vonalát. Afölött az erős Nogent erőd uralkodik , melynek ágyúi alatt Ducrot tábornok serege nyilván oltalmat talált. Ha e közlés valósul mely oly kútfőből ered, melyben legteljesebb bizalmat helyezünk (az a börzén is el volt terjedve egy a hitelintézettől érkezett távirat alapján) , az roppant jelentőséggel bírna. Páris zárlatának áttörése, ha azt csak egy ideig is fenn lehetne tartani, a fővárost újólag élelmiszerekkel látná el s egész Franczia- I országban újabb bátorságot s friss reményeket fogna gerjeszteni. A Standard a következő, Rowen-ból, nov. 30-ról kelt táviratot közöl: „ Briand tábornok Erepagnynál porosz haderőre bukkant. Számos porosz öletett meg, — köztük 3 tiszt. A francziák 250 puskát s 1 ágyút kerítettek kézre, s 250 lovat öltek meg. Az ellenség Gisors fele vettetett vissza.“ *) A Szajna folyó, miként általánosan ismerve van, Párison át futó folyó; a Marne pedig Paristól nem meszeze szakad a Szajnába Charenton- és Ivry- erődök között. 8221 A „Times“ egy nov. 29-én kelt czikkében, a loire-i sereg legutóbbi hadműveleteiről többek közt így ír: „Azon első pereztől fogva, melyben világossá lett a német parancsnokok előtt, hogy Aurelles el van tökélve, védelmi állásban maradni, 8 Orleans-nál lévő új erődítményeihez ragaszkodni, az előbbiek azon tervet gondolták ki, hogy őt vagy jobb szárnyán, Gren-nél, vagy balszárnyán, Bloisnál megkerüljék; e czélból hosszú vonalban terjeszték ki haderejüket, Montargis, és Auxerre-tl, keleten Le Mans felé nyugatraGien és Blois mintegy 35 mértföldnyire feküsznek, az egyik Orleanson felül, a másik azon alul, a folyam jobb partján.) Ez utóbbi oldalon a mecklenburgi nagyherczeg, a Fierek és Rémtrg alatti kisebb hadtesteket Chartres és Dreux-ból elűző, délnyugatra Chateaudon s Vendome, s tovább St. Calais s Savigny felé nyomult elő. Mindezen helyeke , s különösen Vendomenál, a nagyherczeg csak egy napi járásnyira állott volna Tors-tól, s még ■■nynyira sem Boistól, ahonnan könnyen háta mögé kerülhetett volna Aurilles vek Orleans-nál; míg a fő sereg, Frigyes Károly herczeg alatt, elölről rá-