Budapesti Közlöny, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
ez állapot így marad, úgy a hazai kereskedelem systematice tönkre lesz téve. Szóló beszédét a baloldal élénk helyeslése közt fejezi be. Gorove István közmunka- és közlekedési minister, T. képviselőház! Azt gondolom, hogy igen t. collegám a kereskedelmi minister úr azokra nézve, melyek az ő tárczáját illetőleg a t. előttem szólott által felhozattak, a maga idején és helyén válaszolni fog. Az előttem szólott t. képviselő úr nem fogja kívánni, hogy az összes közmunka- és közlekedési ügyet illetőleg, melyet a legnagyobb részben éspedig szigorú bírálat alá vett, most válaszoljak, de voltak előadásában olyanok, melyekre válaszolni, és pedig rögtön válaszolni kötelességemnek azért tartom, mert azok a kereskedés napi mozzanataival állván összeköttetésben, igenis a közügy érdekében fekvőnek találom azt, hogy a közönségnek e részben azonnal felvilágosítás nyújtassék. (Helyeslés: Halljuk!) A t. képviselő úr a kereskedés hiányait sorolván elő, és az elkövetett mulasztások orvoslásáról szólván, különösen felemlítette azt, hogy forgalmi eszközeink, — mondjuk ki, — vasutaink tekintetében a kormány nem járt el azon erélylyel és kötelességérzettel, melylyel eljárnia kell. Engedjen meg a t.képviselő úr,de argumentációjának egy momentumára rá kell hogy mutassak, s ez az, hogy a t. képviselő úr beszéde fonalán — méltóztassék megengedni, talán nem vette észre — vagy háromszor, négyszer is visszatért arra, mily roppant emelkedést mutat Magyarország kereskedelme. (Nyugtalanság balfelől.) Ha, mint álllítja, a forgalomban akadályok mutatkoznak, beszédének minden szavából kitűnik az, hogy a kereskedésnek az utóbbi időben emelkedése által a létező forgalmi eszközök elégtelenekké váltak,h a t. képviselő úr, collegámnak, a kereskedelmi miniszernek, és amennyiben nekem is szerencsém volt pár éven át a tárcát vezetni, nekem is nagyobb igazságot nem szolgáltathatott, mint azon beszédében rejlő vallomás által hogy azon 3—4 év alatt, mely idő óta a jelenlegi kormány az ügyeket kezeli, Magyarország kereskedése ily mérvben emelkedett. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Megemlítette képviselő úr különösen azt, hogy mellőzve a gabona- és a lisztkivitelt, az úgynevezett Stück-Waaren, darabáruk kivitele vagy négyszer annyival növekedett mint volt az előbbi években Magyarországban. Lehet-e ennél fényesebb adat arra, hogy Magyarország vagyoni állapota, különösen kereskedése csakugyan emelkedőben van ? Mindnyájan tudjuk, tisztelt képviselőház, ezen adatokat; mindnyájan tudjuk azt, hogy 1860—61 ben, különösen 1862- ben mily csekély volt a lisztkivitel Magyarországban, előbb nyolczvan — százhúsz, azután 130 ezerre ment, mig ma milliókra megy azon kivitel, melyet Magyarország a búzában felmutat. Mindnyájan tudjuk azt, hogy Magyarországban a gabnakivitel ezelőtt 3—4 millió mázsára ment, s ma már isten segítségével 20—25 millióra rúg. S kérdem a tisztelt képviselő úrtól, hogy váljon azon forgalmi eszközök, melyek Magyarországban léteznek, az ily rögtön emelkedett kereskedés igényeinek képesek-e megfelelni vagy sem ? A válasz természetesen az leend, hogy ezen forgalmi eszközök, ha a létező vasutak nem elégségesek, akkor azok szaporításáról kell gondoskodni, miszerint a vasutak és egyéb összeköttetési eszközök megfeleljenek a kivitel igényeinek. Méltóztassanak megengedni,s nézzük végig a történteket e czél elérésére a kormány és az országgyűlés részéről. Az osztrák állampályák maguk nem elégségesek a fokozódott kivitel eszközlésére, nem elégséges az ország legfőbb összekötő erre, a Duna ezen igényeknek megfelelni, nem elégséges az összeköttetés, mely Pestről Fehérváron és Szőnyön keresztül Bécscsel és Austriával fennáll. Mire fordította tehát ily körülmények közt a kormány és az országgyűlés figyelmét ? Arra, hogy összeköttetést hozzon létre Németország irányában Hatvanon keresztül Oderberg felé azután Miskolczon keresztül és így a Tisza mentében ismét Oderberg felé, végre harmadszor tavaly engedélyeztetett egy új összekötő vonal: az északnyugati a komáromi, trencséni és ezzel összeköttetésben levő pálya. Mindezek után méltán kérdem illeti-e akár az országgyűlést akár a kormányt azon vád, hogy nem igyekezett a növekedő kereskedelmi igényeknek megfelelni azáltal, hogy új közlekedési vonalakat teremtett ? Azt mondja a t. képv. ur, hogy habár elismeri is, hogy a kormány folyvást igyekezett segíteni azon kiviteli calamitásokon, melyek az országban, különösen az új időben előálltak, mégis a kormány nem kellőleg járt el. A bírálat helyessége részben azon részvéttől függ, melylyel valaki egy ügyet több vagy kevesebb figyelemmel kísér; de hogy valaki, és különösen a képv.ár ignorálja azt, hogy azon ország, mely Magyarországgal legközelebbi kereskedelmi összeköttetésben áll, 8 hónap óta háborút folytat, s hogy 80 millió ember, mely Magyarország termelését kivitelét leginkább igénybe veszi, ez idő szerint számításba alig vehető, erre — ismerve a képviselő úr egyéniségét és tehetségét, felkészülve legkevésbbé nem voltam. Ha azon szomszéd hatalmak, melyek velünk kereskedelmi összeköttetésben állanak, kereskedelmi érdekeiket egészen figyelmen kívül hagyják, és összes figyelmüket magára a háború folytatására, mégpedig nagy mérvbeni folytatására irányozzák, lehetetlen, hogy az Magyarországra is vissza ne hasson. Intézkedést tehet a kormány igenis arra nézve, hogy Magyarországon a vasúti forgalmi eszközök, a szekerek a határig a legnagyobb pontossággal járjanak. De ugyan mit fog a képviselőúr mondani, ha az ország határain ezen forgalom megáll, s ha a szomszéd államokban az áruk tovább nem szállíttatnak ? Pedig ilyen akadálylyal állunk szemben. És ha a külföld nem veszi át a magyar árukat,ermészetes, hogy vasúti szekereinknek heteken, hónapokon át kell a külföldön időzni, minek következése az, hogy azok Magyarországon szolgálatot nem tehetnek. Ezek azon következések, melyeket a háború idézett elő, de melyek a háború megszűntével el fognak múlni. Volt szerencsém említeni, hogy a magyar vasút-társulatok szekér illetményeiket nevezetesen emelték. Mihelyest lehetséges lesz, hogy minden a határt átlépő szekér helyett más szekér indíttassák Magyarországba, a baj legnagyobb részben el lesz hárítva; addig pedig én kötelességemnek ismerem, napról napra figyelemmel kísérni a bajt és úgy orvosolni , mint csak lehetséges. A t. képviselő úr felhozta többek közt azt is, hogy rendelkezésnek kellene a kormány részéről történni az iránt, mikép a gabona ne vétessék át a vasúti társulatoktól anélkül, hogy biztosítékot nyújtsanak az illetők a feladónak arra nézve, hogy a feladott áru a vasútnál nem fog megromlani. Miért akarja ezen intézkedést a kormány által megtétetni ? Mert elejét akarja venni azon visszaéléseknek, melyek abból származnának, ha a vasutak felelősség nélkül vennének át a feladótól valamit. De kérdem lehet e azt követelni, hogy az ország összes termelése számára a vasúttársulatok tartsanak csak raktárakat és nem az illetők maguk ? Egyébként a baj orvoslására fognak intézkedések történni, és én hiszem, hogy e részben a magánvállalatok segítségére fognak jönni a dolgok természetes fejlődésének, és raktárakat fognak a vasutak közelében a nagyobb kereskedelmi pontokon felállítani. De hogy mindezt csak a vasúti társulatoktól várjuk, azt ajánlani nem fognám az országnak soha , mert nem akarnám az országot ez esetben maguktól a vasúttársulatoktól függővé tenni. Általánosságban engedje meg a tisztelt képviselő úr, hogy beszédével szemben, melynek refraintje mindig az volt, hogy a kormány részéről a kereskedelem és közlekedés érdekében semmi sem történik, egyszerűen magára a budgetre utaljak. Méltóztassék figyelemmel átolvasni azon tételeket, melyek a közlekedési miniszer által a közlekedési eszközök előmozdítása érdekében a költségvetésbe fölvetettek és aztfogja találni, hogy ha van valami amire nézve kedvezőleg áll az arány a gyümölcsöztető kiadásokat illetőleg, akkor ez épen az ország által a közlekedési eszközökre fordított összegekről áll. Ott van a közlekedési miniszer 1 millió forintra menő budgetje, ott van a rendkívüli kiadások közt 22—23 millió, a Duna szabályozására fordítandó 7 millió, és ott lesznek a ház engedelmével a fiumei kikötő és pályaudvar kiépítésére fordítandó összegek. Mindez 45—50 millióra rúg összesen. Méltóztassanak összehasonlítani ezen összeget azzal, amit a kormány egyéb kiadásokra kénytelen kérni és be kell vallaniok, hogy a t. képviselő úrral szemben bátran állíthatom, miszerint a kormány e tekintetben mindent megtesz, a mi pénzügyi helyzetünket szemközt tehető. (Élénk helyeslés jobb felől.) Korizmics László :Személyes kérdésben szólal fel és magyarázgatja a Mátyus Aristid által állítólagosan félremagyarázott szavait. Erkövy Adolf : Beszéde kezdetén összehasonlításokat tesz az 1844-iki és 1868-iki kivitel közt, statistikai adatokkal igyekszik kimutatni az ipar és kereskedelem terén legutóbb időben történt nagymérvű lendületet. A földmivelés , ipar- és kereskedelmi ministerium törekvéseiben haladást lát, ugyanazért annak költségvetését arészletestárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés.) Péchy Tamás : Felemlíti hogy Mátyus Aristidnek vádjait a kormány nem cáfolta meg. Azt várta volna, hogy a miniszer meg fogja nyugtatni a házat és országot, miszerint minden intézkedést megteend az eddigi mulasztások pótlására. A kormány azonban ezt nem tette. A baloldal sem tagadja, hogy kereskedelmünk emelkedett, de mégsem olyan, mint lennie kellene. Elfogadja a költségvetést. Tisza Kálmán ! Beszédében azon óhajtásának ad kifejezést, hogy gazdasági iskoláinkban az ifjúság ne csak theoretikus, hanem gyakorlati ismereteket is nyerjen. Reflektál a közlekedési miniszer beszédére és azon megjegyzést teszi, hogy a kereskedelem terén előidézett lendület a jóterméseknek, nem pedig a ministérium törekvésének tulajdonítandó, s nem is hinném, hogy egy résztermés esetében, a pangást a ministérium bűnének róvnák fel. Végül a kereskedelmi minister és személye közti barátságról szól, s magyarázza a barátságot, mely nézete szerint a közélet terén figyelembe nem vehető- s valamint hibáznék a miniszer, ha baráti tekintetből miniszeri kötelességét nem teljesítené, úgy is hibáznék, ha képviselői kötelességének mulasztaná el eleget tenni. A tegnap beadott határozati javaslata fentartása mellett a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Wahrmann Mórbeszédét holnap közöljük.) Szlávy József földmivelés-, ipar- és kereskedelem minister: T. ház! Azok után, amik különösen t. collegám, a közmunka és közlekedési minister úr, és a t. előadó úr által elmondattak, igen kevés mondanivalóm marad. Különben is a tegnap szónokolt t. képviselő urak közül, akik megtámadni méltóztatták a kereskedelmi budgetet, majdnem mindegyik fentartotta magának azt, hogy az egyes tételeknél ismét megtehesse észrevételeit, természetesen tehát én is fentartom magamnak azon jogot, hogy azokra megtehessem ellenészrevételeimet. Ennélfogva mindazon támadásokról, melyek a budget egyes tételeire vonatkoznak, hogy azután ismétlésbe ne essem, itt most megemlékezni nem fogok; fennmarad tehát csupán olyanokról szólnom, melyek egész általánosságban a budgetre vonatkoznak, s melyekre az egyes tételeknél visszatérni nem lesz alkalmam. Itt a különböző észrevételek meglehetős számával találkozom, melyek többé kevésbbé tartoznak szorosan véve a tárgyhoz ; Így például Helfy Ignácz képviselő úr paralellát húzott Kossuth Lajos és Széchenyi István politikája között. (Halljuk!) Megmagyarázta, hogy mennyiben különbözik a két férfiú politikája, és rá mondta, hogy a kormány a maga szempontjából nagyon helyesen tette, hogy elejtette az elsőjét, de egyúttal megróvja, hogy nem követte Széchenyi politikáját sem, t. i. nem igyekezett az országot gazdaggá tenni, hanem folytonosan elszegényíti azt. Ilyen és hasonló vádakkal a kormány folytonosan és mindig találkozik, és ha mindannyiszor kötelességünknek tartanók magunkat e vádak ellen védeni, akkor alkalmasint elérnék azt, mivel bennünket a képvoár vádol, mert a folytonos védelem közben alig érnénk rá arra, hogy az ország anyagi jobblétéért valamit tehessünk. (Helyeslés.) Ezekről tehát nem tartom sem alkalmasnak, sem czélszerűnek beszélni. Mondott a t. képv. ur sok mindenfélét a consulátusokról is. El méltóztatott mondani, hogy nincsenek magyar consulok, hogy mindaddig, míg Magyarország a külföldön nem 540