Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)

1871-05-23 / 117. szám

e) ÜZLET-ESZKÖZÖK. Az összes üzleti eszközök, mik alatt csak a tár­­kocsikkal és felszereléssel ellátott mozdonyok, személy-, mozgó és közönséges posta-, teher és kavics szállító kocsik és hó­ekék, tehát a jármű­vek értendők, oly mennyiségben lesznek beszer­zendők, hogy beszerzési értékük az engedélyezett vonal hosszához mérve mértföldenkint 60.000 ftot e.­ért, képviseljen. Az engedélyesnek az üzleti eszközök szállításá­nak egy fővállalkozóra leendő átruházása világo­san megtiltatis, s köteles az üzleti eszközöket a kormány által elfogadhatóknak elismert gyárak­nál, a kormánynak­ bemutatandó s ez által hely­benhagyandó tervek szerint megrendelni és az illető szerződéseket eredetiben a kormányhoz át­vizsgálás és jóváhagyás végett felterjeszteni. f) A MUNKÁLATOK MINŐSÉGE. A­mi a teljesítendő munkálatok és a szállítmá­nyok minőségét átalában illeti, e tekintetben az engedélyes által irányadóul veendő az, hogy az engedélyezett pályának előállításához és felszere­léséhez szükséges minden munkálatok és szállít­mányok legalább is annyi és oly egyenértékkel bírjanak, a­mennyivel azon hasonló munkálatok és szállítmányok bírnak, melyek az állam költsé­gén foganatba vett vonalaknál teljesíttettek, ille­tőleg szállíttattak. A­mi továbbá a teljesítendő munkálatok meny­­nyiségét illeti,­­ részben köteles az engedélyes az engedélyezett vasutat oly módon előállítani és fel­szerelni, hogy az mindazon igényeknek, melyek egy czélszerűen és gazdaságosan kezelt üzletnél megkívántatnak, megfeleljen. Önként értetik, hogy az engedélyes az építési alap terhére tartozik mindazon munkálatokat is végrehajtani, illetőleg anyagokat szállítani, melyek a fentebbi határozmányokban elő nem soroltattak ugyan, de a­melyek a pálya tökéletes és üzletké­pes előállítására és felszerelésére, valamint üzlet­­bevételére, végül üzleti helyiségei és raktárai be­rendezésére szükségeltetnek. Az engedélyes köteles egyszersmind az üzleti felszerelés gyorsabb felhasználásnak alávetett részeihez, úgyszintén az egyéb felszerelési ingó­ságokhoz és készletekhez is az építési alapból tartalékot és pótdarabokat oly arányban besze­­­rezni, a minő arányban azok beszerzése más, üzlet­ben lévő vasutaknál szokásos. Az üzletbe­tételre szükségelt és az építési alap terhére beszerzendő elhasználási anyagokból négy heti szükséglet fedezésére megkívántató mennyi­ség az engedélyes által állítandó elő. Végül megjegyezt­etik, hogy a­mennyiben a je­len engedélyezésnél a pálya építésére és felszere­lésére nézve, a magyar kir. államvaspályák szab­ványrajzai s így az adott határozati utasítások elégségesek nem volnának, a jelenleg engedélye­zett vonalnál az építés felszerelésére nézve, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében a Brenner­­vonal veendő irányadóul. (Folytatjuk.) évi novembertől 1871. évi april végéig terjedő levelezéseit. Annak név szerint következő tartal­ma van: I. A londoni értekezlet. A) A párisi szerződés felülvizsgálata 1—58 számú okmányok. B) Duna-kérdés 59—83 számú okmányok. II. A franczia köztársaság elismerése 84—94 számú okmányok. III. Dunafejedelemségek 95—100 számú ok­mányok. IV. A tenger­jog iránti határozatok felülvizsgá­­lata 101—105 számú okmányok. Van a Vörös-könyvnek egy Toldaléka is, mely az 1856-ban Párisban mártius 30-án kötött s az úgy nevezett keleti kérdésből egyfelől az orosz biroda­lom, másfelől Törökország, valamint Francziaor­­szág és Nagy-Britannia között eredeti háború be­fejezésére vonatkozó szerződésnek felülvizsgálta­tása végett folyó 1871-ben Londonban január 1- től bezárólag márczius 14-kéig, Németország, Aus­­tria-Magyarország, Francziaország, Nagy-Britan­­nia, Olaszország, az orosz birodalom és Törökor­szág teljhatalmú követei között tartott hat érte­kezlet jegyzőkönyveit, valamint ennek következ­tében márczius 13 án aláírt új szerződést foglalja magában. E Veres könyvbeli okmányok által elintézett európai ügyek között minden kérdésen kívül leg­fontosabb az, melyre a felemlített „új szerződés“ vonatkozik. Tudva van, hogy az 1853-ban kiü­tött s 1856 -s tavaszszal bevégzett keleti háború után, a márczius 30-diki párisi szerződés értelmé­ben Oroszország, valamint a török Porta kötelez­tetek a Fekete-tengeren nem több mint hat hadihajót tartani, é­s tudva van az is, miszerint az orosz udvar a múlt évbeli franczia-porosz háborút s abból eredeti európai bonyodalmakat maga hasz­nára fordítván, egy 1870.oct. 31-én az európai főbb udvarokhoz indított diplo­matiai jegyzékben, az 1856 ki párisi szerződést magára nézve többé köte­lező erővel nem-birónak jelentette ki, azt tehát ön­­kényszerüleg s egyoldalulag felmondotta; nem ke­vésbbé ismeretes azon nagy feltűnés, lehet mon­dani kedvetlenség, sőt izgatottság, mit az orosz császári kabinet ezen lépése egész Európában okozott. Az uj szerződés által az orosz cs. udvar­nak fejedelmi jogait megszorító fennemlített zára­­­déka az 1856-diki párisi szerződésnek megszün­tetve lett, s a dolgok e részben az 1853 -i háború előtti lábra visszatérettek,mi kérdésen kívül a jövő­ben bekövetkező, sál eseti kérdést előtérbe hozó veszélyes bonyodalmak és viszályok egyik fő okát elhárította. Említést érdemlő körülmény e részben az is, hogy a londoni conferentia négy első ülésé­ben Francziaország képviselve nem volt, s csak­­ az 5-dik ülésben (márczius 13 án) jelent meg­­ Broglie herczeg, mint a franczia kormány kül­döttje, ki az uj szerződést, felhatalmaztatása foly­tán aláírta. A franczia köztársaság elismerésére, valamin az oláhországi eseményekre vonatkozó okmányok is sok érdekkel bírnak. Az első lépés e részben az angol kabinet részéről történt, mit gr. Appony 1871. febr. 16-án egy távirati sürgönyben gr­­eusznak jelentett, mire az osztrák-magyar biro­dalmi kanczellár még az­nap válaszolt s az ango kormánynyal a mondott ügyben egyetértő el­járásra készségét nyilvánította. Miután Thiers­s végrehajtó hatalom fejévé lett kinevezve, gr. Beus arra nézve az osztrák magyar kabinet nevében maga megelégedését febr. 20 án kifejezvén, her­czeg Metternichet felhatalmazta, az említett állam­férfiúval a szokott módon hivatalos összekötte­tésbe lépni. Mi az oláhországi eseményeket illeti: az id tartozó okiratok ellenmondhatlanul bizonyítják hogy herczeg Bismarck 1871-ben márczius 28-ai gróf Wimpffen osztrák-magyar berlini követ útját az austriai kabinetet a Bukarestben történt forra­dalmi háborgások, valamint ez ügyben maga ré­széről tett lépések felől barátságos hangon érte­sítette, mit gróf Beust köszönettel fogadott, s mag részéről kijelentette, hogy nagy becset helye arra, miszerint a két udvar e bonyodalmas kér­désben egyetértő eljárást kövessen, a­mit a poros­z főminister örömmel fogadott, mi a két kabim­i között fennálló jó és barátságos viszonyok felől b­i­zonyságot teszen. Érdekesnek tartják a „Correspondenz-Bureau“ által küldött távirati tudósítást is közölni a Veres könyvről, mely így hangzik : Bécs, máj. 22. A delegatiók elé terjesztett Veres­­köny 105 okmánydarabot tartalmaz, és a londoni conferentia genezisére visszamenve, az 1870. no­vembertől 1871. áprilig terjedő időközt foglalja magában. Ezen okmányokból esik 58 darab az 1856. mártiusi párisi szerződés revisiójára; 25 darab a dunai kérdésre, melyek mindenike — mint tudva van — a londoni conferentián szabá­lyoztatok ; 10 okmány­darab a franczia köztársa­ság elismerésének kérdésére vonatkozik ; további 5 okmány a dunafejedelemségi ügyekre; az utolsó 5 darab a tengerészeti jog revisiójának kérdésére. A Veres-könyv kezdete a londoni conferentia üléseinek jegyzőkönyvét és az 1871. ápril 13-ai szerződés szöveget tartalmazza. A londoni confe­­rentiára vonatkozó okmánydarabok lényegesen csak visszapillantó érdekkel birnak , azonban sza­batos képét fejtik ki azon magatartásnak, melyet az osztrák-magyar kormány az Oroszország által felvetett Pontus-kérdésben, és a Fekete-tenger semlegesítése alkalmából a Portára nézve szük­ségessé vált további garantiák kérdésében el­foglalt. Az egészben ezen hivatalos közlemény is meg­erősíti, hogy az osztrák-magyar kormány az álta­lános európai és különösen osztrák magyar érde­kek megóvása végett kimondott, az ellentétek kiegyeztetésére és kibékítésére irányuló politikát követett. Ez ügyben különös fontossággal látszik birni az Apponyi grófnak 1870. decz. 22-én, mint con­­ferentiai meghatalmazottnak adott utasítás, mely Ausztria Magyarország felfogását kimeritőleg fog­lalja egybe ; továbbá ez 1871. jan. 19-én a dunai kérdésben adott utasítás; valamint egy Wimpffen grófhoz Berlinbe intézett sürgöny, Poroszország­nak e kérdésben való felvilágosítására. Két iro­mánydarab, febr. 2-ról és febr. 1- ról, constatálja Poroszországnak erre bekövetkezett egyetértését Ausztria-Magyarországgal. Hasonló egyetértéssel találkozunk azon ok­mánydarabokban, melyek a Dunafejedelemségek­­re vonatkoznak. — Wimpffen grófnak egy mart. 30- ki sürgönye azt hangsúlyozza, hogy Beust gróf­nak teljesen hasonló alapon nyugvó felfogása talál­kozik Bismarckéval, s e felett élénk megnyugvás­nak ad kifejezést. A bécsi és berlini cabinetek egyaránt azon vannak, hogy Károly fejedelem megmaradjon és remélik, hogy a romániai vi­szonyok megszilárdulása, különösen egy con- servativ ministerium fellépése által, a párisi szer­ződés értelmében való európai beavatkozást feles­legessé teendi. — Wimpffen grófnak egy ápril 2­ ki sürgönye tudatja, hogy ezen magatartás mel­let, tekintettel az ország szabad önelhatározási jogára, a közös külügyminiszer elhatározásai igen­­ nagy fontosságot nyernek.­­ Az utolsó szakasz­­ egy levelezést tartalmaz, mely az Egyesült­ Álla­­­mok kormánya által Tegetthoff halála alkalmából­­ pendittetett meg, — s mely szakbeli, habár nem is politikai érdekkel bir. — Hymen. Mednyánszky Sándor képviselő e hó 19-én vezette oltárhoz Miskolczon özvegy Bálik Lász­­lóné, szül. Piatka Piroska urhölgyet. * — ZÁSZLÓ-SZENTELÉS. A nagy-szebeni honvédzász­lóalj lobogóját e hó 14-ikén szentelték föl. A zászlóanya Béldy grófné, szül. Bruckenthal bárónő volt, ki egy díszes zászlószalagot is ajándékozott ily fölirattal: „A honvéd védi a hazát; az ég védje őt.“ Miután Éltes róm. kath. lelkész magyar, Boiu g. kath. lelkész román, s­­ Bruckatsch ág. hitv. lelkész német beszédeket mond­tak, Fogarassy püspök pedig elvégezte az egyházi szertartást, a lobogó átadatott a legénységnek, mire az letette az esküt. — NAGYVÁRAD, május 22. Báró Dőry főispáni szé­két elfoglalván, az esküt letette és a népes gyűlés által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. — Gyakorlati orvos gyógyszerészi műre hir­detnek előfizetést Trstyánszky Károly és Kövér Gábor. Czime : „Útmutatás a mérgek kikeresése és vérfoltok felismerésére, törvényszéki vegyvizsgálatoknál. Otto Gyula nyomán közlik a kellő tájékozást. Előfizetési pénz 1 frt 50 kr, a mi junius végéig Bucsánszky Alajos nyomdájába (Pesten őszutcza 20. szám) küldendő. NEffif hIVATALOS KÉSZ Ö cs. és Apostoli kir. Felsége folyó évi ápril hó 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával a beodrai gör. kel. hitközség részére, a magyarországi és erdélyi gör. kel. egyházi czélokra 1871. évre szánt 100,000 frtnyi javadalmazásból, uj templom épí­tésére nyolczszáz forintnyi segélyösszeget enge­délyezni méltóztatott. Azon némely lapokban felmerült hirt, miszerint Bedekovich Kálmán ur a horvátországi báni mél­tóságról leköszönt volna, vagy leköszönni szándé­koznék, fel vagyunk hatalmazva teljesen alapta­lannak nyilvánítani. A „VÖRÖS KÖNYV.“ A folyó 1871-dik évben Bécsben tartandó közös­­ügyi delegatiok elibe terjesztendő, úgynevezett s az 5 dik számmal jegyzett Vörös könyv magában foglalja a cs.kir. közös külügyministeriumnak 1870. 2698 l

Next