Budapesti Közlöny, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-10 / 232. szám
által kimondandó -elismerését azon, minden királysággal és tartománynyal közös ügyeknek, melyek a Magyarországgal kötött egyezményben ilyeneknek kimondottak, de az alaptörvényekben egyszersmind oly ügyek, melyeknek közösségét elismerjük, jóllehet azok közös tárgyalása a Magyarországgal kötött egyezményben nincsen kimondva, a cseh tartománygyűléstől egy a magyar koronához nem tartozó királyságok és tartományok képviseleteinek küldötteiből álló congressusra hibáztatnának, amely azok közös intézéséről kellőleg gondoskodnék. (Folytatjuk.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK Laibach-ban 7-én dr. Bleiweiss a tartományi kormányt aziránt interpellálja, ha vájjon a népiskoláknál 8 tanárképezdéknél lévő oktatási nyelvre vonatkozó törvény megnyerte e a legfelsőbb szentesítést, s hogy ha nem, vájjon azt még a jelen ülésszak alatt lehet-e remélni. A tartományi elnök megígéri, hogy ezen interpellációra valamelyik legközelebbi ülésben fog válaszolni. Azon törvény, melylyel Laibach számára községi rendtartás adatik ki, az alkottmányi bizottmányhoz utasíttatik. 7-én a birodalmi tanácsba, megválasztottak: a nagy földbirtokból: Torosiewicz, Wereszeczynski, Jaworski, Los, Klaczko, Dzwonkowski, Pietrowski, Grocholski, Czajkowski, Wodzicki, Rylski, Agopsowicz és Horodyski. A kereskedelmi kamrából: Weigel. A városokból: Smolka, Zyblikiewicz, Czerkowski, Badeni, Bogdanowicz és Sanczinski. Mint Triest-ből jelentik, a „Flora“ Lloyd-gőzös nov. 8-án, a szuezi csatornán át, Adent is megérintve, onnan Bombayba fog elindulni ; ezúttal első- 8 másodosztályú utasok is fölvétetnek. Czernowitzban a 7-iki ülésben, miután a követek nem voltak jelen a tartományi ügyrend tárgyalására szükséges számmal, a válaszfelirat tárgyalása kezdetett meg. Ergerült vita után a felirat 17 szavazattal 9 ellen elfogadtatott. Erre a kir. tanácsba megválasztattak: Petrina, Hormozaky, Mehoffer és Kovács. Az esti az ülésben 1871. s 72-iki tartományi budgetek, az 1869. és 70 ik évi számadási zárlatok megszavazása, valamint a bizottmányok által elkészített összes „munkálatok elintézése után a tartományi főnök Ő Felsége éltetése s a követek élénk helyeslése között bezárta az ülésszakot. — A BRAZÍLIAI CSÁSZÁR ő felsége kíséretével valamint a belga királyné ő felsége is Bécsbe utaztak. — FÁKLYÁS ZENE. B.-Gyarmat város község-elöljárói, a helybeli esperes-plébánossal élükön, több ezer lakos személyes részvéte mellett fáklyás menetet rendeztek Frideczky Lajos a megye érdemdús alispánjának a királyi törvényszék elnökévé lett kineveztetése alkalmából. — Wlassich Antalt pedig nagy kanizsai törvényszéki elnökké való kineveztetése alkalmából Nagy Kanizsán vasárnap este szintén fáklyás zenével és szónoklattal tisztelték meg. — SZOMBATHELYRŐL oct. 9-től távirják . A tornacsarnok és zászlófelavatási ünnepély kitünően sikerült. — Szombaton a vendégek fogadása alkalmából banquett rendeztetett 250 résztvevővel. Vasárnap délelőtt történt meg a felavatás diszes hölgykoszorú jelenlétében. Istóczy elnök lelkes beszédet tartott. Délután tornaverseny volt. A pesti tornászok 4 dijat nyertek. Este a tornacsarnokban fényes bál. — Az EGYETEMI 1871-72-IKI TANÉV ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA tegnapelőtt, 8-dikán ment végbe az egyetem nagy dísztermében, a magyar díszruhában megjelent rector Toldy Ferencz, a fakultások négy dékánja, valamint az összes tanári kar, és az ifjúság sereges jelenlétében. Télfy Iván, a philosophiai kar dékánja, a szószékről ünnepélyes és lelkesítő beszédet intézett a hallgatósághoz. Az ünnepélyt 10 órakor isteni tisztelet előzte meg az egyetemi templomban. Csömöri gr. Zay Károly, az ágostaiak volt egyetemes felügyelője, e történelmi nevezetességű férfiú, rövid betegség után, e hó 8-án meghalt. Temetése október 10-ikén d. u. 2 órakor történik, s halt tetemei a bucsányi családi sírboltba fognak letétetni. 5135 K Ü L FÖL I). ANGOL C O V K K. A „Timee“ külön levelezője Falkról sept. 28 ró a magyarországi őszi gyakorlatokról többek közt igy ír: „A honvéd-haderő szervezésében a főczél az lévén, hogy a rendes sereg számára hatályos tartalék alakittassék, a legelső alkalom fölhasználtatott arra, hogy a két haderő érintkezésbe hozassák, s együtt működjék a hadgyakorlati téren. Azonban nehogy úgy látszassák, mintha a két haderő egymás ellenében lenne fölállítva, minek kikerülése lényeges dolog volt, a két haderő, melynek egymás ellenében kelle működnie, egyik részről József főherczeg, s másrészről Gablenz tábornok alatt, körülbelül ugyanazon arányban, rendes katonaság és honvédekből vegyesen volt összeállítva. A kiválasztott terep az volt, mely a két haderő között feküdt, midőn azok különváltan manévíloztak. A haditerv az volt, hogy Gablenz tábornok keleti hadteste kiküldetett ama főhadseregtől, mely Pestről vonult vissza, s a Tiszánál foglalt állást, hogy József főherczeg nyugati hadteste ellen működjék, mely egy, nyugatról jövő s a Tisza felé utat kereső hadsereg által küldetett előre. Az előbbinek föladata volt : lehető sokáig viszszatartani a nyugati hadtest előnyomulását, hogy így a főseregnek ideje legye a Tiszánál állását elfoglalni; míg az utóbbinak czélja volt:előrenyomulni, s ha lehet, elvágni az annak jobboldalán álló keleti hadtest visszavonulási vonalát. Mindkét fél vasárnap délután szállott táborba. A nyugati József főherczeg alatti hadtest oda hagyván váczi s a szomszéd falvakbeli szálláshelyeit, egy oly kis folyam hosszában foglalt állást mely egyenes szöget képezve szakad a Dunába A keleti hadtest Pestről indult ki s mintegy 7 mértföldnyire eső állást foglalt el az ellenség által elfoglalt állástól, — saját jobb szárnyát a Duna mellett, s balszárnyát a keresztben eső hegy ágak egyikén hagyván. A kettő között, s mindkettőtől egyenlő távolra feküsznek a gödi országúti korcsma s majorsági épületek a Duna közelében melyek az első napi hadműveletek czélját képezék. Ez az egyetlen közbeeső hely lévén, a mely támogatási pontot nyújthatott s ezenkívül a Duna közelében feküdvén, melyet az előnyomuló haderőnek a föltevés szerint átszállítási eszközül kelle használnia, — annak elfoglalása s megtartása mindkét félre nézve fontos volt. Mivel mindkét fél attól majdnem egyenlő távolságra állott s ugyanazon órában kelle elindulniok a harcz a lábak gyorsága iránti versenynyel vette kezdetét.A szemben állott haderők körülbelül egyenlő számuak voltak : négy zászlóalj sorgyalogság négy honvédzászlóalj ellenében ; csakhogy ez utóbbi zászlóaljak 600, míg az előbbiek alig 30 főből állottak , a mi ama fölényt jelölé, melylyel a védő haderőnek kelle a föltevés szerint birnia e napon mind itt, mind a másik oldalon s melynek a nap szerencséjét annak javára kelle eldöntenie. A harcz ezen oldalon némileg elkülönzött müveletet képezett a Duna s az avval egy mértföldnyi tával párhuzamosan menő vasút között; a müveletnek ezen része kedvező alkalmat nyújtott annak megtudására, hogy miként képesek működni a csapatok erdők és épületek közötti egyenetlen téren Természetesen e tekintetben a sorgyalogság, mely folytonos gyakorlatban van, feltűnő fölényt tanúsított a honvédek fölött. Mindenkinek, aki a csapatok működését szemlélte, észre kelle vennie az 1866 óta létesített föltűnő haladást a midőn nagy mérvben a terep felhasználása ezen ismeretének hiánya okozott roppant veszteségeket az osztrák seregnek . Míg az egyik szárnyon ezen közelteli harcz végéhez közelgetett, s a megvert támadó haderő visszavonulásban volt, a másik szárnyon egy igen szép kis manőver fejlett ki. A védő haderő erősebb lévén, forduló mozdulatot eszközlött a szemben eső oldal felé, oly czélból, hogy a nyugati támadó hadtest visszavonulási vonalát fenyegesse s ekép azt a Duna hosszában megkezdett elő-, nyomulással fölhagyásra kényszerítse. A terep itt nyílt lévén, a nyugati hadtest összetömegesítő lovasságát, míg tüzérségének főrésze a homokdombok egyikén foglalt állást. A keleti hadtest egy a nyugati hadtest balhomlokzata előtt kiterjedő erdő oltalma alá helyező tüzérségét és lovasságát, s e két fegyvernem segélyével gyalogsági haderőt fejtett ki. Az előleges mozdulatok mindkét oldalon némely igen ügyesen létesített lovassági evolutiókra adtak alkalmat. Ő Felsége, miután az átelleni szárnyon folyó harczot szemlélte épen jókor érkezett oda, hogy egyik oldalon egy igen jól eszközlött előnyomulást, a másik oldalon pedig egy szint oly jól eszközlött visszavonulást láthasson. Ismét rendes katonák működtek honvédhaderő ellenében. Oly jól teljesíti a honvéd-dandár futás közbeni harczból álló feladatát, hogy a Felesége több ízben nem tartóztathatá vissza magát, hogy brávót ne kiáltson, megelégedését fejezve ki az egyik zászlóalj parancsnokának, mely ezen álharcban különösen kitünteté magát. Egy óra tájban a nap munkája be volt fejezve, a nyugati hadtest újra elfoglalván a kis folyam melletti állását s a győzelmes keleti hadtest a gödi magaslatot, — csak hogy az előbbi az utóbbinak egyik rendes dandárét s 16 ágyúját erősbitésül kapta, noha az utóbbi szintén erősbitést nyert négy honvédzászlóaljjal. A haditerv szerint az erők aránya ekkér megváltozván, Gablenz tábornok félte a Tisza felé való visszavonulási vonalát, s annak biztosítása, végett oldalmenetet eszközlött dél-kelet felé. Az oldalmenet itt különösen nehéz volt tekintetbe vévén, hogy a két haderőt most elválasztó távolság alig volt egy pár mértföldnyi, s hogy mindkét haderőnek ugyan azon időben kellett mozdulatait eszközölnie s hogy ott egy párhuzamosan terjedő hegyhát, uralkodik az útvonal fölött. Igaz ugyan, hogy ezen hátrányok ellensúlyozása végett Gablenz egy dandárnyi erösbitést, nyert, melylyel megszállható ama hegyhát tetejét képező kis cserfa-erdőt, mely visszavonulási vonalával párhuzamosan terjedt; azonban remélnünk kell, hogy a vitéz tábornok valódi hadjáratban soha sem fog ily veszélyes kisegítő eszközökre kényszerittetni. Igaz ugyan, hogy ügyesen oldá meg feladatát, azonban még ily nemeslelkű ellenféllel szemben is nagy veszélyeknek lett volna kitéve, ha valóságos hadjáratban kísérlett volna meg ily oldalmenetet. Intézkedései olyan jól voltak téve, amint csak ily körülmények között lehettek. Egész lovasságát a bajnok legjobban kitett oldalain tömegesíté öszsze, egymásután foglalván el állásokat azzal és tüzérségével, míg gyalogsága biztos távolságban haladt nagy mérvben födöztetve az erdők által. Ellenfele, József főherczeg körülbelül hasonló intézkedéseket tett, egész lovasságát összetömegesitvén, hogy az ellenséget visszavonulásában háborgassa s gyalogságát az alant fekvő terep hosszában balfelé inditvám azon erdős hegytető felé, mely Gablenz úton érkezett erősbitése által volt megszállva, s mely útvonalának támaszpontját képezé. Az oldal menetnek sikerülnie kelle, s az erdős dombnak meg kelle támadtatnia. A gyalogságnak az alant fekvésű téren hadgyakorlati harczrendben való előnyomulása alkalmat nyújtott arra, hogy a két honvéd-dandár e tekintetbeni haladását kitüntethesse. Azonban a nap főszerepe mindkét oldalon a lovasságé volt. Az üldöző haderő lovassága határozott előnynyel bírt, mivel az táborából még alig kiindulva, már elegendő tért talált a szabad mozgásra, míg ellenfelei csak nagy nehezen tudtak előhatolni a fákkal és cserjékkel borított keskeny útból, s talán a napnak egyik legszebb mozdulata volt, midőn az üldöző lovasság parancsnoka épen ama perezben rohant a szemben álló haderő felé, midőn ez kifejlődött, ezáltal azt jelölvén, hogy azt kifejlődése közben elfoghatta volna, ha komolyan veszi a dolgot. 11 óra tájban a keleti hadtest befejező visszavonulását s a nyugati hadtest gyalogsága, mely végrehajtá hosszas oldalmozdulatát, megtámadá azon erdős hegytetőt, ahol a keleti hadtest erősítésére jött 4 zászlóalj erős állást foglalt el. Ezúttal honvédek állottak honvédek ellenében; a programm világos volt , a védő haderőnek győzelmesen meg kelle tartania állását, azonban semmi szükség sem volt : a programmra annak megtudása végett, hogy kié lesz a győzelem noha kétszerre erősebb volt, ha a támadó haderő valóságos harczban is úgy eszközlötte volna a támadást, amint ezt az álharcban téve, kétségtelenül viszszavezetett volna. Ha valahol, úgy itt lett volna