Budapesti Közlöny, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-29 / 297. szám
KISFALUDY-TÁRSASÁG. A Kisfaludy-társaság érdekes üléssel zárta be az évet, deczember 27-én. Ily változatos gyűlése régen nem volt. Öt felolvasás követte egymást; egyik sem hosszú, egyik sem unalmas, és felváltva egy-egy költemény s megint egy értekezés következték egymásután, mint jól rendezett asztalnál váltakozva ülnek hölgyek és férfiak. Sőt hasonlat nélkül szólva, valóban egy nő író műve nyitotta meg a sort: Wohl Stefánia „Őszi merengése11, melyet Szigligeti Ede olvasott föl. Élénk phantásiával írott prózai költemény, s mi itt nem csupán a nők iránti udvariasságnak kívánunk eleget tenni, ha azt véljük, hogy megfelelőbb felolvasás mellett, mely e költeménynek csapongó és szaggatott pathoszi helyeit némi színészi szenvedéllyel adta volna elő — amit azonban egy felolvasótól várni nem lehet — valószínűleg nagyobb hatást fogott volna előidézni. Utána P. Szathmáry Károly olvasott rövid elmefuttatást a rege-költészetről. Utóbbi időben, úgymond, sokat foglalkozván a regékkel, némi eredményekre vélt jutni s jelenleg ezeket terjeszti elő. Ő maga sem kívánja a felolvasást rendszeres értekezésnek tekinteni, s valóban egy rövid félóra alatt oly széles mezőket száguld át az aesthetika és mythologia virányaiban, annyi különböző tárgyat beleilleszt a rövid fölolvasás keretébe, hogy mi sem igényelhettük tőle nézeteinek szabatos indokolását. Hasonlításokat tesz az eposz és rege, mythologia és népmese, legenda, mondák, beszélyek, műköltészeti tündér regék között, melyek közül pedig csak egyik-egyik tárgynak kellő megvilágítására bajos volna ily rövid értekezésben vállalkozni. A mellett párhuzamot von egyrészt a magyar népköltészet, másrészt a többi népek költészete között. Merészen állítja, hogy a mi ősi népköltészetünk tündéri regékben gazdagabb mint más népeké. Álitja, hogy a magyar regekör csodaállatjai: a turul, a csodaszarvas, a táltos ló oly mythosi lények, melyekhez hasonló más népek ősi regéiben nem található. Kiterjed a tulajdonképeni hőskori és naiv népköltészet határain túl a modern müköltészet jellemzésére is, és úgy találja, hogy a magyar genius még a müköltészetben is sajátságos, nemzeti tündérvilágot teremt, s e tekintetben példa gyanánt Vörösmarty „Délszaki tündérét“ hozza föl. Szóval a rövid elmefuttatás egy egész csoport új és némi részben meglepő tételt tartalmaz, melyek mindenesetre tüzetesebb bizonyításra várnak. Ha e bizonyítások bekövetkeznek, akkor a mai felolvasás egy sokágazatú és nagy értekezésnek csak vázlata, vagy, ha úgy tetszik, eredménye. Ha nem következnek be, akkor az egész elmefuttatás nem egyéb mint elmefuttatás; aki elhiszi szerző urnak részletekkel nem indokolt nézeteit, hát hiszen jól teszi, de nem sokra megy velük; aki hinni nem akarja, annak sem kerül sok fáradságába hirtelenében oly ellen-indokokat találni, melyek szerző úr általános állításai ellen elég nyomatékos érveket szolgáltatnak. Nem szándékunk értekező urnák állításait cáfolni, sem fölolvasása érdemeit csökkenteni. De minden új állítás ellen föladatunk egyelőre a kétkedés. Bizonyítékokat kérünk. S ha például értekező úr részletes vizsgálatok alapján tisztába hozza csak azt a kérdést is, hogy a turul és a táltos mily szerepet foglalhat el mythologiánkban , a magyar mesék táltos lova mily rokonságban van vagy mily vonások által különbözik egyrészt az árja, másrészt például a finn mesék hasonló szerepű lovaitól, kétségkívül értékes szolgálatot tesz az irodalomnak. Értékesebbet, mint mai általános áttekintése, mely nemzeti regekörünk sajátságos önállóságát igen kevés indokolással vitatja épen most, midőn az európai tudományos világ mindig több és több adatot talál az összes emberiség népköltészetének összefüggését bizonyítani. A harmadik felolvasó Szász Károly volt, ki apróbb fordításait rendezvén sajtó alá, néhány újabb dolgozattal is bővíti azokat s belőlük Burns néhány rövid dalát és Heine „Schöpfungslied“ jét igen sikerült fordításban mutatja be. Utána Gyulai Pál „A karácsonyi mysteriumokról és vízkereszti játékokról“ olvasá föl azon rövid értekezését, melyet jegyzet gyanánt fog csatolni a legközelebb megjelenendő népköltési gyűjteményhez, s melyben a mysteriumokat oly kimerítően tárgyalja, a mint ez még irodalmunkban eddig nem történt. E mysteriumok képezik a keresztyén dráma első eredetét, melynek épen úgy az oltár a bölcsője, mint a görög drámának. A keresztyén egyház lythurgiájából fejlett ki a mysterium, hit- és erkölcstani allegóriáiból a moralitás. Ez elemek soknemü hatások alatt fejlődve, végre érintkeztek a classicismussal s megteremték a keresztyén új drámát, mely különösen Franczia-, Angol- és Spanyolországban a tökély magas fokára emelkedett. Értekező úr kimutatja, hogyan történt e fokozatos kifejtés a nyugati nagy nemzeteknél, s azután saját mysteriumaink történetének nyomozására tér át. Valószínű, hogy a magyar egyház liturgiája sem lehetett más, mint a nyugati keresztyén egyházé , ennélfogva a mysterium-dráma elemei épen úgy megvoltak benne, mint Franczia vagy Németországban. A lithurgiai mysterium bizonyára nálunk is kifejlődött, vagy jobban mondva, hozzánk is átszármazott külföldről épen úgy, mint a catholicus cultus másnemű czerimoniája. Nincs ugyan reá történeti adat, de majdnem kétségtelenné teszi két körülmény: egyik a catholicus egyház lithurgiájának egysége, mely a X. század óta kevés eltérést mutat; másik, hogy e korból élő emlékek is maradtak reánk, mert a népmyszfériumok alapjokban nem egyebek, mint a nép közé szállott s egész napjainkig fenmaradt lithurgiai mysteriumok. A fejlődés második korszaka, midőn a mysterium elválik a lythurgiától s majd önállóan indul virágzásnak, nálunk aligha jelölhető meg. Mysterium-drámánk nem lehetett virágzó és általános divatú. Az a körülmény, hogy egyetlen emlékünk sem maradt fenn, még magában keveset bizonyít, de hogy a viszonyok s maga a népszellem nem kedveztek fejlődésének, bizonyosnak látszik. A fogékonyság azon régebbi alapjai, melyek a román és germán népeknél megvoltak, nálunk hiányoztak vagy legalább kevésbbé voltak meg. Az ősmagyar vallásos szertartás nyomait aligha megtalálhatni keresztyén népszokásainkban, legalább egypár nevet kivéve nem tudjuk kimutatni, hogy a pogány magyar eszmék és szokások hogyan nyertek keresztyén jelentőséget s voltak e köztük olyanok, melyek kapcsolatba hozhatók a mysterium fejlődésével. Másfelől a magyar népszellemben ha nem is hiányzik, de nincs feltűnőbb színészeti hajlam. A magyar nép még napjainkban sem csüng annyi rokonszenvvel a színészeten, mint a román és germán népek. E mellett nálunk a polgári elem úgy a közép-, mint az uj korban kevésbbé volt kifejlődve, mint Európa déli és nyugati országaiban. A mysterium pedig mindenütt csak oly nagyobb városokban virágzott, hol erős polgárság volt; s aztán a hol a mysterium meggyökerezett, ott nem sokára fejlősnek indult a keresztyén új dráma is , nálunk pedig a XVI. és XVII. században legfeljebb tanodai drámát és moralitást találunk, melyeket részint a jezsuiták hoztak divatba, részint a külföldről hazajött protestáns papok. A világi drámának, színészetnek kevés nyoma, s a mi legrégibb drámánkat: „Balassa Menyhért árultatását illeti, nem bizonyos : várjon valóban színpadra készült e, vagy csak dialogizált satira. Mindent összevéve, bizonyosnak látszik, hogy nálunk inkább csak a lithurgiai mysterium volt divatban akkor is, mikor másutt a mysteriumi dráma önállóan fejlődött, és nálunk az sem mysteriumi drámává nem vált, sem oly lendületet nem vett, hogy az újkori szinészet bölcsőjéül szolgálhatott volna. Mint lithurgiai rész vagy toldalék kedvencze lehetett a magyar népnek s midőn az egyház felhagyott vele, maga a nép vette át, így maradtak meg a néphagyományban a magyar mysterium-játékok, melyek közül az uj népköltési gyűjtemény tizenötöt ment meg az enyészettől. Ez elsorolt nézeteket értekező ur tüzetesen igazolja s Toldy Ferencz ellenkező nézetét vitával támadja meg. Felolvasása végezte után Toldy szintén védi saját állításait, s ez eszmecsere, valamint már előbb Szathmáry értekezése után, több tag rövid felszólalása még elevenebbé tette a gyűlést. Végül Rákosi olvasta föl Dobó Lászlónak egy családias tárgyú csinos kis költeményét s azután a folyó ügyekre került a sor. Megemlítjük ezek közül, hogy Csengery Antal 200 frttal, és Somssich Pál 100 fttal az alapítók sorába léptek. A legközelebb lejáró pályázatokhoz bírálókká választottak a comédia elméletére nézve: Szász K., Dux Adolf és Szigligeti; a balladára : Gyulai, Rákosi és Zichy Antal. Ülés vége 7 óra után. 6542 IRODALMI HÍREK. RÁTH MÓR előre hirdetett családi könyvtárát megindította. E nagybecsűnek ígérkező gyűjtemény első szállítmánya „Vörösmarty összes munkái“ új olcsó kiadása VIII kötetben. A kiadás maga, roppant olcsósága daczára díszes, a nyomás csinos, betűi szép nagyok, olvashatók, papírja elég finom — szóval az egész mi kívánnivalót sem hagy fenn. Kapható domborműnyomatokkal ellátott vászonkötésben. Az egész igen alkalmas újévi ajándékoknak , — a családfő például családja serdülő tagjainak ennél értékesebb és becsesebb ajándékkal nem is kedveskedhetik. Mi egy oly vállalatot mint e családi könyvtár, kulturai szempontból is nagyfontosságunak tartunk. Vörösmarty azon írók közé tartozik, kinek munkáit mivel a magyar embernek nem szabad nem ismerni. Azonban az eddigi diszkiadás sokkal drágább volt, hogysem azt a kisebb gazdák, az iparosok, vagy kisebb falusi birtokosok áldozat nélkül megszerezhették volna. E bajon most segítve van. A külföldön a nemzet classicus íróinak munkái százezer példányokban forognak közkézen. Nálunk ez az első ilynemű kísérlet — épen azon iró munkáival, kit az leginkább megillet. Aligha lehetne annak sikerében kételkednünk — ha csak nem akarnánk a nemzetet oly nemű indolentiával vádolni, mely, nem hiszszük, hogy azt megillesse. Nem kis fontosságú dolog, hogy a fiatalabb nemzedék minő iró munkáiból meríti a haza szeretetet; képezi, szivét lelkét; tanul lelkesedni a jóért, a magasztosért, tanulja gyűlölni a bűnt. S az sem megvetendő befolyás, mit az Írókirály tekintetében gyakorolnak korukra. E szempontokból is alig kedveskedhetnek családapa becsesb művei annak, kit hazája javára kíván fölnevelni, mint Vörösmarty műveivel. Mind e dolgokat nem kell hosszan elemezni. Mi is csak figyelemgerjesztőül mondtnk el szerény észrevételeinket, s inkább csak jelezni akartuk, hogy Vörösmarty új olcsó kiadása megjelent — mint a legújabb Ráth Mór annyi sok derék életrevaló vállalatai közt, melyekkel ő irodalmunk emelésére oly lényeges szolgálatokat tesz.