Budapesti Közlöny, 1872. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1872-01-14 / 10. szám

urnák : Uraim ! ne­m lehet, az ország szomorú álla­pota nem engedi. Kérek, adnak, az igaz ; de ha többet-többet találnak, — hogy kiadta, mint praeliminálva, volt akkor bajban van— igen nagy baj­ban. De hát itt vagyunk most a szervtelenségnél. Azt mondják, hogy beleékeltük az ethnographiai gyűjteményt a zoológiába. Igaz, de azért ékeltük bele, mert nem b­ékelhettük a felsőházba, pedig ott volna helye. (Elénk derültség.) nem az ethnogra­phiai és chinai gyűjtemények, hanem a felsőház, reméli, előbb ki fog menni onnan, és akkor azon két szobába, melyet most conferentiákra használ­nak, be fogjuk tenni, és visszakerül a zoológiai osztály azon terembe, mely mostan a Xantus gyűj­teménye által van elfoglalva. Kétséget nem szen­ved, hogy e pillanatban nincsen tökéletesen orga­nizálva. Az igaz, hogy ha az ember légb­e akar menni, akkor ott hibákat talál. De ha körülné­zek és látom, hogy más dolgok sincsenek nálunk logice rendezve ezen sok logikátlanság közt meg­­eshetik az is, hogy az ethnographiai gyűjtemény a madarak és a bogarak közt legyen. Igaz, hogy logice ott a halaknak és békáknak kellene len­nie, tehát a halak és békák várjanak még pár évig, hiszen nagyobb dolgokkal is várunk mi. (De­rültség.) A szegény béka, mely ott van a pálinká­ban, maradjon még egy ideig a másik szobában. Igaz, ez alkalmatlan annak, a­ki a magyar hala­kat, békákat és kígyókat akarja tanulmányozni, hogy a másik szobába kell mennie, azon szobába, melyben a kagylók vannak. Ezek ismét nincsenek elrendezve. Ennek az oka pedig az, hogy nincsen rá különös emberünk, mert nem lehet kívánni, hogy a ki az araelmidákat, a pókokat érti, értse a kagylókat is, és nem lehet kívánni, hogy a mi derék természetőrünk, ki világhírű nagybátyjához méltó, s ki, reméli, nagy hírre fog vergődni, min­dent tudjon. Nehéz embert találni, a­ki ne csak a madarakhoz, hanem a kagylókhoz és halakhoz is értsen. Szoló még tovább is reflektálva Szathmáry be­szédére, a múzeumot illetőleg ad a háznak bő fel­világosítást. Megtörténik az is, úgymond, hogy a pietast meg kell sérteni. Ez senkinek sem fáj any­­nyira, mint neki, ki azon érdemes hazafinak régi barátja, ki iránt, azt hiszi, néhányszor meg is mutatta, hogy igaz barátja, midőn szintén olyan nógrádi-féle esetben nagyon is fellépett érdeké­ben. Hogy a régi rendszert felbontotta, meg fogja neki bocsátani, voltak ott olyan dolgok, mik nem maradhattak úgy, amint azokat találta. Például talált oly kövületeket, melyek nem is voltak kö­vületek, hanem csak kagylók, beeresztve gipszszel;­­ ezt kréta- formationak elfogadni nem merte. (Derültség). Hallotta említeni, hogy sok tárgyat a pinezé­­be dobott. Igaz ámde, a múzeumi pinezék nem olyanok mint más ember pinezéi , sőt bevallja, azon terve van, hogy azt fogja tenni, a­mit Ber­linben tesznek, ha t. i. nagyon megszaporodnak a tárgyak, a pinczében fogja azokat elhelyezni, és tekintettel az ország financ­iális helyzetére, tíz év múlva — ha akkor él — nem fogja egy új­­ múzeum építését kérni, hanem azon pinczékből, melyeknek egy része nincs a föld alatt, termeket­­ csináltathatni és azokat fel fogjuk használni a gyűjtemények elhelyezésére. Egyik érdemes őr, Römer Flóris pl. az egyik pinezét gyönyörűen felhasználta a régi római kö­vek felállítására. Ezek a pinezék nagyon kellemesek is, kivévén tavaszszal és télen, a­midőn nem ajánl­hatók, mert nagyon hidegek. (Derültség.) Azt méltóztatott mondani, hogy az országos szempon­tot nem veszem tekintetbe ; ez igen szép, így álta­lánosan elmondva, de hát hol vétett ellene ? Nem vétett ellene, mert a gyűjteményben megtalálha­tók a hazai dolgok. Igaz, hogy például szebben vannak kiállítva a kolibrik mint a verebek. Igaz az is, hogy a verebek magyarországiak, a kolibrik pedig amerikaiak , és ezek a nagy teremben van­nak, a­hol van a paradicsom­madár, a veres ibis, a hymalai fáczán, a magyar madarak pedig egy szerény folyosón vannak elhelyezve és ő nem te­­­­het arról, hogy az egész világ és a 1. képviselő úr­­ is elhagyva a szerény folyosót, — mert a hidakat­­ és kacsákat mindenki ismeri —a nagy terembe tó-­­ dúl, mert jobban szereti nézni a kolibrikat mint­­ a verebeket (Derültség), ezt nem lehet rész néven­­ venni.­­ 75 A gyászöntvényeket illetőleg szóló megjegyzi, hogy az ízlést alig nemesíti valami jobban, mint a szobrászat és a szobrászatnak legkitűnőbb em­lékei, s hogy ezek archaeológiai szempontból nagy fontossággal bírnak ; de különben is azt hitte, hogy sokkal jobb, hogy ott legyenek a múzeumban a régi gypszek,mint hogy üresen álljanak a folyosók.­­ Lassan ez is be lesz rendezve és mikor a mágnások visszaérkeznek, a múzeumban találják már a nagy bikát felállítva, s ott lesz Mausoleus király, nagy meglepetésükre. (Élénk derültség.) Sokat akart volna még mondani, de erre már nincs idő , csak egy szerény indítványt tesz és nem indokolja azt sohá és ez a következő : „Régészeti­­ gyűjtemény szaporítása czimén szavaztassék meg ! 3000 frt helyett 4000 frt.“ Kéri e szerény inditvá­­­­nyát elfogadni. Szontagh Pál (csanádi) : Az előtte szóló képv.­ár hivatkozott különvéle­ményre a múzeumra vonatkozólag, s azt mondá, hogy a különvélemény annyira imponál neki. Constatálni kívánja, hogy a különvéleménynek a múzeumhoz épen semmi köze sincs. (Pulszky köz­­­­beszól : Úgy van !) Az ellen, a­mit a múzeumra megszavaztatni kívánt a minister úr, a különvé­lemény kifogást nem tett. (Pulszky közbeszól : Úgy van !) Az más dolog, hogy a múzeum igazga­­gatója különben sem olyan férfiú, kinek — bár­mily oldalról jöjjön is, — még sokkal nagyobb tekintélyek különvéleménye sem imponál, nem­hogy a pénzügyi bizottság kisebbségi véleménye imponálna. Azt hiszi,hogy alakja előtte mégis kima­gasodni látszott, ez az öntudat súlyánál fogva tör­tént, és azt hiszi, a képviselő úr ezt önkéntelenül mondta, képviselő úr arra reflektálva, a­mit Szathmáry képviselő­társa nem a múzeumról, ha­nem a pénzügyi vállalatok körüli funkcióról mon­dott. E tekintetben öntudatosan elismerhette, hogy alakja, midőn előtte megjelenik, mindaddig, mig vele itt szemközt ülnek, imponálni fog. A többi önmagának mondott bók. (Helyeslés balfelöl). Pulszky Ferencz: Személyes kérdésben csak egy pár szót kívánok szólani. (Felkiáltások : Holnapután.) Nem értem a képviselő úr czélzását, melyet tenni méltóztatott; nekem nem imponál másképen a képviselő úr, egyformán állunk itt is, ott is, és ha czélzásokat méltóztatik tenni, méltóztassék kimondani, hogy mit akar. Egyéb feleletem nincs. Elnök : Holnap 10 órára az osztályokat ülésre kérem, holnapután 10 órakor ülés, melyen a fenntartott indítványok fognak tárgyaltatni. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Magyarhoni földtani társulat. A m. földtani társulat f. hó 10-én tartott szak­­gyűlésén a következő előadások tartottak : 1. Szabó József egyetemi tanár szólott a kau­kázusi tr­achatokról, összehasonlítva a magyarho­niakkal. Előadta, hogy egy, a Kaukázus-hegység­­ben utazott Favre nevű fiatal geológtól, 10 ottani­­ lelhelyről való vulkáni kőzetet kapot vizsgálat és leírás végett, s noha a gyűjtött anyag a tanulmá­nyozásra nem épen a legalkalmasabb, a mennyiben lehetséges volt, átvizsgálta azt s úgy találta, hogy van köztük egy porphyr, egy diabal és egy diorit, a többi 7 pedig trachyt, melyek kiválóan csak a magyarhoniakkal hasonlíthatók össze, s van köz­tük 4 anderit, 1 zöldkőtrachyt, 1, általa szorosab­ban meghatározott dacit, és egy Anorthit­angit trachyt, a­minőt először a Mátrából ismertetett meg s elnevezett volt Mátraitnak. 2. Koch Antal gym. tanár előadta és bemutatta a „Frusca Góra“ hegységben (Slavonia, Szerém­­megye) föltalált Magnesitet. Ezen, az iparra nézve oly fontosságú ásvány ott Cserevicz és Beocrin vidékén, a Dunához 10 mértföldnyire, jól hozzá­férhető helyen, vastag rétegekben van kifejlődve, de majd mindenütt nagyon át van hatva kovasav, különösen Chalcedon által, melyből igen szép für­tös felületű példányokat mutatott be. Foganatosí­tandó vegyelemzése ezen Magnesitnek ki fogja majd mutatni, lehet-e azt az átalánosan használt szódavíz gyártásánál alkalmazni. Bemutatott to­vábbá több igen szép almazöld, fekete pettyes ter­­pentin-ásványpéldányokat, melyekben a fekete foltok nagyrészt finoman elosztott b­rómvasérc­­­ből állanak. 3. Wartha Vincze műegyet, tanár akadályozva lévén megjelenni, helyette Bernáth József első tit­kár mutatta be a svájczi havasokat és gletschere­­ket természethiven ábrázoló, üvegre fényképezett stereoscop-képeket, melyeknek nézésére elegendő számú stereoscopról is gondoskodott. A társulat jelenlevő tagjai nagy érdekkel szemlélték a nagy­­­­szerű svájczi természetet s a geológ, ki még nem­­ látta azt a maga valóságában, tisztább fogalmat nyerhetett abból, mint bármily élénk leirásból. A budai dalárda f. é. január hó 9-én tarta meg rendes évi közgyűlését, melyen az egylet működé­séről és pénzbeli állapotáról szóló jelentés előadása után az egyleti tisztikar megválasztása vétetett foganatba. Megválasztottak : elnöknek Schmidt­­ Ferencz; alelnököknek : Széki Antal és Szuper László ; jegyzőknek Titl István és Rózsavölgyi Gyula ; karmestereknek: Knahl Antal és Liebscher Vilmos ; pénztárnoknak Paldt Ferencz ; levéltár­noknak Tiller József ; gazdának Gerhard Guidó ; választmányi tagoknak: Wein János, Petsits Márk, Pillmeyer Károly, Schönleber Imre. Zágráb, jan. 13. A betűszedők strikeja foly­vást tart. Az egyezkedési kísérletek eredmény­telenek maradtak. 12 betűszedő elzáratott és az egyleti pénztár elkoboztatott. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A császári és Apostoli királyi Felsége f. é. jan. 11-től kelt legfelsőbb elhatározásával Bauernfeld Ede költőnek, 70-ik születésnapja alkalmából a­­ Ferencz József-rend középkeresztjét legkegyelme- s sebben adományozni méltóztatott. Wrbna gr. az ud­vari színházak főintendaturájának vezetője 12-én Bauernfedhez ment, hogy neki szívélyesen sze­rencsét kívánjon, s hogy személyesen nyújtson át s neki egy, Ő Felsége által legkegyelmesebben ado­mányozott s a legmagasb névjegygyel díszített be­cses gyűrűt. — Ugyancsak 12-én nyujtá át a bé­­­­csi polgármester Bauernfeldnek a Bécs városa­­ képviselete által kiállított polgárjogi oklevelet. Triest-ből 11-ről jelentik, hogy gr. Proki­ch- Osten oda érkezett. Krakó, január 12. A „Kraj“ felhívja a gali­­cziai képviselőket, hogy a reichsrarkban legyenek kitartással , míg a galicziai kérdés szőnyegre kerül és azt mondja , hogy a Galiczián kívüli tartományok választásainál a galicziai képvise­lőknek passiv magatartást kellett volna követ­niük. A „Kraj“ arra emlékeztet, hogy a csehek a maguk sarkalatos czikkeiben nem törődtek Galicziával , —­s ezeket mondja : Azonképen a lengyelek is, — ha a határozataikban igényelt engedmények nekik megadatnak, — mitse törőd­jenek más országokkal. A lengyel követség a reichsrathban kizárólag Galiczia érdekeit képvi­seli. Ez a kiegyezkedés tere. Bécs, jan. 12. A „N. Fr. Pr.“ írja: Az állam­­vaspálya azon tervvel foglalkozik, hogy Mittel­­walde állomásról a porosz vaspályákkal csatla­kozást eszközöljön ki. Bécs, jan. 12. Schramm sikkasztó ma itt elfo­gatott. A 18.000 frb­ól még 15.700 frt volt bir­tokában. — Az „ELLENŐR“ ellenében a Pauly-pár szerző­dése ügyében hozott hitünset egész terjedelmében fen­­tartjuk. Az igazgató Paulynéval külön kész volt 14,000 frt évi díjra, három hónapi szabadsággal szerződni , de Paulyné csak férjével együtt akar szerződni. Az igaz­gató kettejüknek együtt 17,000 frtot ajánlott, de ez­zel nincsenek megelégedve. Mi Paulyné művészetét tel­jes mértékben méltányoljuk, s méltányoltuk is mindig ; de ebből nem következik, hogy túlságos követelését is helyeseljük; mert férjének rendkívül gyönge hangja rendkívül drágán volna fizetve követelése teljesítésével. — A SZÍNI KÉPEZDE NÖVENDÉKEI ÁLTAL a bu­dai várszínházban jövő szerdán, január 17-én adatik : „A párisi naplopó“ francziából fordított vígjáték 3 felv. és „A színigazgató“ énekes vígjáték egy felv. Átdolgozta Szigligeti, zenéjét írta Mozart. Az utóbbi­ban a drámai és operai növendékek együtt vesznek részt.*

Next