Budapesti Közlöny, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1872-02-23 / 43. szám
A budai kir. pénzügyigazgatóság Vidra Józsefet irodasegéddé nevezte ki. Hivatkozással az 1868. évi XL. t. sz. 39 dik §-ára, s ezen törvényczikk végrehajtása tárgyában kibocsátott utasitás 155. §-nak 3 ik pontjára, a hadkötelezettségüknek az álló hadseregben eleget tett. Boros Jenő 6-ik huszárezredbeli tartalékos főhadnagy és Simenszky János 38-ik gyalog-sorezredbeli tartalékos hadnagy, a cs. és kir. hadügyministeriummal egyetértőleg, 1871. évi deczember hó 31 -ik napjával a m. kir. honvédség szabadságolt állományába áthelyeztettek, illetőleg átvétettek. A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISTÉRIUM 659. sz. alatt kiadott KÖRRENDELETE valamennyi magy. kir. pénzügy igazgatósághoz és vámhivatalhoz. Az ojtozi I-ső osztályú mellékvámhivatal hatás-köre oly módon terjesztetik ki, hogy ezen vámhi-vatal az általános vámtarifa 57. a. és 62. c. tételei alá eső oly belföldi árukat, melyeket belföldi kéz- műiparosok bizonytalan eladásra Romániába szállítanak, s a vámterületre újból visszahoznak, a bizonytalan eladásra külföldre szállított és visszahozott áruk iránt fennálló szabályok megtartása mellett vámkezelhessen. A bártfai fürdő-részvény-társulat alapszabályai a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magyar kir. ministerium által folyó évi február 2-án 1094. sz. alatt a bemutatási záradékkal elláttattak. 1872. évi mártius hó 1-ével lép életbe a Baranya-j megyében fekvő Baán községben engedélyezett postahivatal, mely levél és 10 fontot túl nem haladó, de értékmegszorítás nélküli kocsipostai küldemények felvétele, továbbítása s kézbesítésével bizatik meg; postai összekötetését pedig a Baranyavár és Baán közt közlekedő naponkinti kocsikiudöncz-járatok által nyerendi. Ezen új postahivatal forgalmi körét: Baán község, Kisfalud, Bodolya és Lak puszták alkotják. NEMHIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatási ministérium, egyetértve a honvédelmi ministériummal, egy bizottságot küldött ki, mely Paxi Károly őrnagy, Virághalmi Ferencz százados, Gönczy Pál és Mészáros Ferencz osztálytanácsosokból áll, a tanuló ifjúság fegyvergyakorlatáról kimerítő tervet készíteni. A bizottság felkészülvén munkálatával, mely áll 1) törvényja- vaslatból, 2) ennek végrehajtásáról szóló szabályrendeletből, 3) a dologra vonatkozó statistikai és pénzügyi kimutatásból, azt beadta mind a két ministernek. Érdekesnek tartjuk kiemelni, hogy a kimutatás szerint van 11167, fegyvergyakorlatra képes tanuló, kiknek tanításához szükséges volna 134 altanító és 9 fő katonatanító, s a tanítói díjak tennének 31,680 frtot; szükséges volna ugyanannyi fegyver, mint ahány, fegyvergyakorlatra képes tanuló van. Remélhető, hogy e nagy fontosságú törvényjavaslat még ezen sessio alatt törvényerőre fog emeltetni. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CDXLII. ÜLÉSE 1872. febr. 22-én délelőtt 10 órakor. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Jámbor PÁL. A kormány részéről jelen vannak: gr. Lónyay Menyhért, Tóth Vilmos, Bittó István, Szlávy József, b. Winckheim Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Flnök jelenti, hogy Szilágyi Dezső beadta Gál István, Illyefalván megválasztott képviselő jegyzőkönyvét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Toldy Ferencz mint az egyetem rectora, tudatja a házelnökével, hogy a vegytani intézet megnyi-tása vasárnap délelőtt fog megtörténni, melyre a képviselőház tagjait meghívja. Szóba hozatván, hogy ezen ünnepély miatt a vasárnapra már kitűzött osztályülések elhalasz- jandók lennének, Ghyczy felszólalására a ház az osztályok tanácskozására nézve előbb hozott határozatánál maradt, minélfogva az osztályok vasárnap délelőtt fognak ülésezni. Csiky Sándor benyújtja Kiskun-Laczháza kéyelmét, melyben a választásoknál történni szokott megvesztegetést meggátoltatni kéri. Wahnmann Mór nevében Széll Kálmán be-nyújtja az első magyarországi molnárgyülekezet törvényét, melyben az országos közraktárak fel- Állítását még ez ülésszak alatt kéri kieszközöltetni. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Széll Kálmán: A pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a 70-ik ívben létesített hitelművelet költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat felett. Az osztályokhoz fog utasíttatni. B. Nyáry Gyula: A főrendiház jegyzője áthozza a főrendek által tárgyalt és elfogadott budjet-törvényt, mely szentesítés végett fel fog ő felségéhez terjesztetni; a budapesti összekötő vasútról szóó törvényjavaslatra nézve a főrendek módosítást indítványoznak, mely a törvényjavaslat szövegében előfordult sajtóhiba kijavítására vonatkozik ; a főrendiház jegyzője végre tudósítja a képviselőházat, hogy a főrendek az országházi bizottságba a maguk részéről a tagokat megválasztották. A budapesti összekötő vasútról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag indítványozott módosítást a ház, rövid vita után, nem utasította az osztályokhoz, hanem a főrendi ház erre vonatkozó jegyzőkönyvét kinyomatni s azt a legközelebbi ülés napirendjére tűzetni határozta. Napirenden van a központi bizottság jelentése a választási törvényjavaslat felett. A jelentés felolvasottnak vétetvén, felszólal a központi bizottság előadója dr. Szapáry Gyula. A törvényjavaslat, melynek tárgyalása napirenden van, érintetlenül hagyja a 48-as törvények azon részét, mely a választási jogosultságot megállapítja ; érintetlenül hagyja a kerületek eddigi felosztását és célja főleg: megmagyarázni a 48. V. t. cz. azon részeit, melyek eddig különféleképen magyaráztattak. Fő czélja azonfelül szabályozni azt, hogy a 48. V. t. czikkben meghatározott választási jogosultság miképen állapíttassék meg. Azon esetben, ha e törvényjavaslat előbb került volna a ház tárgyalása alá, azon kérdés merülhetett volna fel, vajjon annak alapján kívánja-e a ház a kérdést tárgyalni, vagy pedig egészen új választási törvényt kíván-e készíteni ? Most azonban, midőn az országgyűlési időszak befejezése közel van, ily törvény teljes átdolgozására hiányzanak az idő és az arra szükséges adatok, s így csak azon kérdés áll a ház előtt, maradjon-e továbbra is érvényben a választásokra nézve a 48. V-ik. czikkben megállapított eljárás. A központi bizottság e tekintetben azon véleményben volt, hogy azon esetre, ha most nem is készíttetik új választási törvény, legalább igyekezni kell a fenálló törvényen módosítani annyit, amennyi szükséges. Legszükségesebb, nézete szerint, intézkedni arról, hogy a 48. V-ik. czikk némely pontjai mikép értelmeztessenek, nevezetesen a régi választási jogon alapuló jogosultság kiket illessen, hogy némely kitétele ezen törvénynek, nevezetesen a gazdag hatalom mikép magyaráztassék, hogy a szavazás nyilvános legyen e, vagy titkos? Ezen kérdésekre eddig a központi választmányok eltérőleg intézkedtek. Ezen eltérő intézkedések és magyarázatok megszüntetése volt szükséges, de ezenkívül kívánatosnak tartotta a központi bizottság elfogadni a törvényjavaslat azon intézkedéseit, melyek az állandó névjegyzékekre vonatkoznak, melyek intézkednek arról, hogy a felszólalási bizottság határozatai a curiához felebbeztessenek. A 48-ik V. t. ez. 2-ik szakasza megállapítja azt, kit illet a választási jogosultság, s megállapítja az ennek elérésére szükséges birtokot és értéket, de nem mondja meg azt, hogy ezen érték megállapítása mikép eszközöltessék. Erre alapul venni legczélszerűbbnek látszott az adót, mely ezen értékek után fizettetik. Van azonban egy dolog, miről a kormány által előterjesztett válasz-tási törvényjavaslat nem intézkedik, s ez az, hogy azok, kik munkájuk után állandó fizetést húznak, ezután választói joggal bírnak. E kérdést ma, milden az ipar és kereskedelem annyira fejlődött, hogy vannak egyes üzletek, melyek a műveltség legnagyobb fokán álló egyénektől vezettetnek, hallgatással mellőzni nem lehetett. A központi bizottság ezen kívül szabályozni ki kívánta a választási eljárást, nem óhajván azt annyi formasághoz kötni, mi annyi alkalmat adott a választások elleni felszólalásokra. A központi bi-izottság különben igyekezett megtartani a 48-kis választási törvény eszméjét, s csak annak akarta elejét venni, nehogy a törvény különféleképen magyaráztassék. Ami a választási törvény átalános reformját illeti, annak nem állja útját e törvényjavaslat, s ha majd kéznél lesznek mindazon adatok, melyeknek alapján egységes adókulcs fog megállapíttatni, lehet e tekintetben az országgyűlésnek intézkedni. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Tisza Kálmán: A törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el, s midőn ezt kijelenti, nem indul ki azon nézetből, mintha az 1848-iki, különben is csak az akkor közvetlenül bekövetkezendő választásra számított törvényjavaslatot hiánynélkülinek, olyannak tartaná, melyet huzamosabb ideig meghagyni czélszerű volna. Már 1869-ben, midőn a ministerium is a választási törvény reformját — azt mondhatni — programmjába felvette, nyilvánította és igazabban : kinyilatkoztatta a kisebbségi válaszfelirat, hogy az is e reformot szükségesnek tartja, de mintegy előrelátva, mi fog bekövetkezni, megmondotta már akkor, hogy a választási törvény reformja alatt azonban nem értheti, s nem fogja érthetni a jogosultság megszorítását, de sőt inkább annak tágítását. Látta tehát a kisebbség már akkor is, hogy hiányok vannak a 48-as törvényben , és nem szándékozik ezt eltagadni ma sem, sőt azon kényszerhelyzetnél fogva, melyben van, ha már nem lehet jó törvényt csinálni, kész még oly törvényt is elfogadni, mely a 48-i törvénynek legalább leglényegesebb hiányait kiigazítja; de nem lehet hajlandó elfogadni oly törvényjavaslatot, mint az, a mely a ház előtt fekszik, a mely, a mi leghibásabb I volt a 48-i törvényben, hűségesen megtartotta, I (igaz ! bal felől) a mely ezen felül a nemzet bizonyos osztályaira nézve a választási jogosultságra a censust határozottan felemeli, és ezáltal a választók ezreit fosztja meg szavazati joguktól, mely — midőn azt ígéri, és azzal akar magának létjogot adni, hogy a felmerült zavarokat, félremagyarázásokat kívánja elhárítani, — oly megállapodásokat tartalmaz, melyek a félremagyarázásnak magvát hordják magukban. Ily javaslatot a részletes vita alapjául nem képes elfogadni. (Helyeslés, balfelöl.) Ha a 48 kj törvényt összehasonlítva a jelen helyzettel tekintjük, a választási jogosultságról szólva most csupán, mert hiszen a többi kérdés a részleteknél meg fog vitattathatni, és mert ő legalább ezen részre alapította azt, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el, legelőször is azt látjuk, hogy Erdélynek más alapon nyugvó censusa van, mint Magyarországnak. 1848-ban, miután elfogadtatott Magyarországot illetőleg a fertály, a te- i lek-census, lehetetlen volt Erdélyben egy ugyanazon alapon nyugvó censust behozni, mert Erdélyben úrbéri rendezés soha sem volt, és így, ha a 48-iki törvényhozás e tekintetben eltérőleg járt el, tekintve még az akkori körülményeket is, azt hiszi, bőségesen kimenthető. Ezen eljárás következménye lett a későbbi magyarázgatások és fejtegetések alapján azon census, mely ma Erdélyben fennáll. Ő egyáltalában nem tartotta már igazolhatónak azt sem, hogy még ma is magának a választói jogosultságnak alapja egészen eltérő legyen Erdélyben és Magyarországon, és még kevésbé tartja igazolhatónak azt, hogy az elfogadott census Erdélyben magasabb legyen mint Magyarországnak igen sok, t. i. minden szegényebb vidékein. A miniszer úr indokolásában nem ugyanezen tételre, de arra vonatkozólag, hogy igazolhassa, miért kívánja Magyarországon a földterv- 338