Budapesti Közlöny, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-10 / 232. szám
tényeknek, azon körülményeknek, hogy a sok tekintetben hézagos intézkedéseket tartalmazó 48-kik-ik törvényczikk egy újabb választás alkalmával pártkülönbség nélkül mindenki által czélszerűtlennek fog elismertetni, és hogy én azon reményemet fejeztem ki, hogy a 1. baloldal részéről fogok elégtételt nyerni. Ez ismét természetes mondás voltamért hisz a jobbdal részéről elégtételt nem várhattam, ez megadta ezen elégtételt akkor, midőn törvényjavaslatomat 48 szótöbbséggel általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Kellett tehát ezen elégtételt azok részéről várnom, kik megakadályozták, hogy választási javaslatom törvényerőre emelkedjék. Nem is volt ez, t. képviselő úr, a vita hevében kiszalasztott szó, sőt nem is puszta vélemény ; ez a tapasztalatok alapján merített meggyőződés volt. Nekem, ki már 1869-ben a belügyministériumban szolgáltam, és épen a választási ügyekkel foglalkoztam, de alkalmam volt tapasztalatokat szerezni arra nézve, hogy minél nagyobb és élesebb a pártok közti differencia Magyarországon, és minél élesebb lesz ennek következtében a pártharcz, annál inkább fognak az 1848-iki V ik t. czikknek hiányai feltűnni és annál inkább fog ezen t. czikk megváltoztatásának szüksége bebizonyulni. A t. képviselő úr továbbá ezen állításának kiegészítéséül azt mondá, hogy én rajtam nem is múlt, miszerint az ellenzék megbánja azt, hogy az 1848. V-ik t. ez. életben maradt, mintha csak azt akarná mondani a t. képviselő úr, hogy annak, miszerint az ellenzék ezen választások alkalmával kisebbségben maradt, talán nagyrészben az én eljárásom volt az oka. (Baljelöl: Az is!) Illustrálja ezen állítását azzal, hogy elmondja, miszerint az én eljárásom törvénytelen volt, hogy én szemérmesen vonultam vissza a központi bizottságok és a ház verificationális joga előtt mindannyiszor, valahányszor oly törvénytelen lépést vagy határozatot kellett volna megsemmisíteni, mely a jobboldalnak szolgált előnyére; viszont erélyesen és gyorsan jártam el oly határozatok megsemmisítésénél, midőn e megsemmisítés ismét a jobboldalnak vált előnyére; hogy törvényesnek találtam egy törvényhatóságban a választási határnapok külön kitűzését, ha ez a kormánypártnak vált előnyére, siettem azonban megsemmisíteni ily határozatot, ha az nem vált a kormánypártnak javára. (Fölkiáltások a baloldalon: Úgy van!) Azt hiszem, hogy egy miniszer ellen, kinek nemcsak a politikai morál és politikai becsületesség, hanem esküjénél fogva is kötelessége a törvényt, amennyiben alja tőle is függ, részrehajlatlanul végrehajtani, ennél erősebb, ha szabad mondanom, kíméletlenebb vádat emelni alig lehet. Óhajtottam volna, ha a képviselő úr ezen vádakat részletezte volna, ha conkrét eseteket hozott volna fel, hogy én azután esetről esetre tett intézkedéseimet a ház előtt bemutathattam volna és így alkalma lett volna a háznak ítélni a felett, hogy helyesen vagy helytelenül jártam-e el. Miután azonban a vádak általánosságban tétettek, én is kénytelen vagyok általánosságban praecisirozni azon álláspontot, melyet a választások vezérletével megbízott központi bizottságokkal szemben elfoglaltam. Meg kell mindenekelőtt jegyeznem, hogy azon rendeletben, melyet a törvényhatóságokhoz a választási előmunkálatok megkezdése czéljából menesztettem, semmi más utasítás nem foglaltatik, mint az, hogy a törvényhatóságok eljárásuk alapjául az 1848. V. t. czikket vegyék és intézkedéseiket annak rendeleteihez képest teljesítsék, csupán csak az aratási időre való tekintettel ajánlottam a gyors eljárást. Ilogy az utóbbi választások alkalmával visszaélések, törvénytelenségek és inconvenientiák történtek, azt tagadni ki merné? Épen tegnapelőtt hallottunk egy monumentális beszédet, melyben már jelezve volt, hogy vétkeztünk mi, vétkeztek önök. Én nem akarom kutatni és bizonyítani azt, hogy melyik párt részéről történtek nagyobb inconvenientiák. Ez nem ide tartozik. (Zaj bal felől.) Én csak röviden azt akarom megjegyezni, hogy azon igen érdemes képviselő úrnak, ki tegnapelőtt azt mondta, hogy a peccabatur intra et extra muros, tökéletes igazsága volt, s ha valaki kétségbe találná ezt vonni, akkor én neki ezen három füzetkét adnám elolvasás végett, (felmutat három füzetet) és azt hiszem, hogy abból meggyőződnék az igen. képviselő úr szavaimnak igazsága felől. A képviselőválasztások körül igen is történtek inconvenientiák. Tulajdonítom én azokat egyrészt a törvények hiányosságának, s másrészt annak, hogy ezen hiányokat minden párt a maga részére kiaknázni törekedett. Ez utóbbi eset előfordul minden országban ott, hol a törvények hiányosak. Annak pedig, hogy a törvény hiányos, azt hiszem, nem mi vagyunk okai. Beterjesztettük választási törvényjavaslatunkat a múlt ülésszak alatt. Hogy az törvényerőre nem emelkedett, annak valóban nem mi vagyunk okai. Azon állítás ellen azonban, mintha az 1848-as törvények mellőztettek volna, mintha a központi bizottságok és az összeíró küldöttségek az én agyonbeszélt törvényjavaslatomat vették volna kiindulási pontul, eljárásuk alapjául, ezen állítás ellen tagadólag vagyok kénytelen felelni. Önök azt állítják, hogy az 1848 -i törvényben meghatározott qualificatiókat mellőzték a központi bizottságok, és hogy új censust állítottak fel. Én, t. képviselőház, határozottan állítom, hogy nem ismerek az országban egyetlen egy törvényhatóságot sem, ahol például az *’-ed telekkel vagy 300 frt értékű házzal bíró választó, vagy a 100 forint jövedelemmel rendelkező tőkepénzesek, vagy földbirtokosok, vagy a törvényben megnevezett honoratiorok választási joga megtagadtatott volna. S ha történt valahol, s ha hozzám azért felszólamlás történt, siettem a bajt orvosolni. Arra nézve tehát, hogy az 1848-as törvény vétetett alapul az összeírásoknál, eltérés a törvényhatóságoknál nem volt. De volt igenis eltérés egy más irányban s ez az összeíró küldöttségeknek adott utasításokat illeti. Itt a törvényhatóságok két categóriába sorozhatók. Az egyik categóriába tartoznak azon törvényhatóságok, ahol a törvényben meghatározott választói jog szabatos megbírálása czéljából utasítások menesztettek ki, amely utasításokban irányelvek foglaltattak, melyek úgy az összeíró küldöttségeknél, valamint a felszólamlásoknál szem előtt voltak tartandók. Vonatkoztak pedig ezen utasítások a régi jog meghatározására, az ingatlan becsértékének megbírálására, a jövedelem és a kézmívesség után igényelt választói jog meghatározására, egyszóval azon bizonyítékok felmutatására, melyek a választói jognak csakugyan törvényszerű leírását minden kétségen kívül helyezték. Az ekként eljárt törvényhatóságok száma mintegy 30-ra terjedt. Eljárásuk nézetem szerint teljesen correct és helyes volt, mert nem ellenkezett először a törvénynyel. Az 1848-ks V. t. czikk ugyanis meghatározza a qualificatiót, a mely mellett valaki választói joggal bír, de nem szól arról, hogy mily bizonyítékok szükségesek arra, hogy a választói jognak bírása kétségen kívül be is bizonyíttassék; igen természetes tehát, hogy ezt a végrehajtókra, illetőleg ezen esetben a választások vezérletével megbízott központi bizottságokra bízta a törvény. Ha tehát ezen törvényhatóságok területén valakitől, aki azt mondotta, hogy egy negyed telekkel bír, követelték a telekkönyvi kivonatot; ha a 100 fő évi jövedelmet bevallótól, vagy ha az egy segéddel dolgozó kézművestől követeltetik, hogy bizonyítsa be adókönyvecskéjével, bir-e az általa bevallott qualificatióval, ha azt követelték a nemestől, hogy oklevelét, a honoratiortól, hogy diplomáját mutassa fel, akkor, tehát ezen törvényhatóságok nem csak nem járnak el törvényellenesen, hanem szigorún hajtották végre a törvényt, amennyiben az usurpatiónak útját állották (Igaz, úgy van , jobbfelől.) De másodszor nem is mondható ezen eljárás újnak, tehát! és nem is az én agyonbeszélt törvényjavaslatom alapján történt az, mert már 1869-ben is voltak törvényhatóságok, melyek ezen eljárást követték. Ami pedig az eredményt illeti, tehát, arra nézve határozottan elmondhatom, miszerint úgy a moralitás, mint a becsületesség és a részrehajlatlanság tekintetéből ezen eljárás volt a lehető legcoilectebb, mert itt az összeíró küldöttségek kezei meg lévén kötve, egyenlő mérvben tartoztak jogokat adni mindenkinek, és jogokat venni mindenkitől pártkülönbség nélkül. (Mozgás a baloldalon , úgy van jobbfelől) és mondhatom, hogy ezen törvényhatóságok területén volt a választópolgárok joga leginkább megkímélve a párt szenvedélyétől és a párt hatalmaskodásától (Helyeslés jobbfelől ellenmondás balfelől.) A másik kategóriába tartoztak azon vármegyék, melyek már utasításokat sem adtak ki és hol egyes esetek, úgy az összeíró küldöttségek, mint pedig a felszólamlási bizottságok által esetrőlesetre, és amennyiben a törvény betűje kellő támpontot nem nyújtott, az előző gyakorlat vagy más indokok alapján intéztettek el. Ezen eljárás sem ellenkezett sem a törvénynyel, sem a gyakorlattal; eredményében azonban már czélszerűtlennek bizonyult, mert ezen törvényhatóságok területén, — nem mondom kivétel nélkül, — már igenis észlelhető volt a párszenvedély kinyomása, amennyiben egy és ugyanazon indok alapján a legellentétesebb határozatok hozattak, úgy néha a legellentétesebb indokok alapján hozattak egy s ugyanazon határozatok, amelyek, ha hozzám felebbeztettek, mint szerencsém volt megjegy®zii", azokon segíteni mindig tehetségem szerint igyekeztem. (Ellenmondás balfelöl) midőn tehát arról volt szó, tehát, hogy ezen két eljárás közül melyik állapíttassák meg, vagy hogy ha a törvényhatóságoknak erre vonatkozó határozatai ellen hozzám felebbezés történt, akkor igazsága van Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy szerencsésen vonultam vissza a központi bizottságok jogai elől, mert akkor is azt tartottam s ma is az tartom, hogy ezen bizonyítékok meghatározása, ezen utasításadás a bizottságok hatáskörébe tartozik, de épen nem vonultam vissza szemérmesen, sőt erélyesen intézkedtem, valahányszor a központi bizottságok határozatait a végrehajtók nem teljesítették, vagy részrehajlással teljesítették. S itt biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy gyorsan jártam el és lelkiismeretemre állíthatom, hogy részrehajlatlanul. (Ellenmondás balfelől.) Lehet, tehát! hogy egyes esetekben talán téves felfogás, talán a körülmények elnézése folytán hibásan intézkedtem ; ember vagyok hibázhatok, de ha tekintetbe vesszük azt, hogy az egész országból beérkező, mégpedig tömegesen beérkező reklamációk elintézésére alig volt 14 napom; ha tekintetbe vesszük azt, hogy ezen ügyek feldolgozására a belügyminiszériumnak csak három-négy egyénét használhattam, kik e tekintetben tapasztalattal bírtak; ha tekintetbe vesszük azt, hogy a processióként járó küldöttségek fogadása és kihallgatása a napnak nagy részét igénybe vette, akkor ezen netaláni hibákat oly nagy imputatio alá venni nem lehet. Egyébiránt igen érdekes lenne ezen általam elintézett kérdéseknek statistikai kimutatását látni. Mielőtt azonban ez elkészülhetne, máris határozottan merem állítani, hogy a nálam reclamálók és általam jogaikba visszahelyezett választók aránytalanul nagy része a baloldalhoz tartozott, ami ha egyebet nem bizonyít, talán annyit mégis bizonyít, hogy igen szigorú ítéletet mondott Debreczen város tisztelt képviselője tapintatosságom felett. Ami a t. képviselő úr által emelt azon vádat illeti, mintha én egy törvényhatóságban törvényesnek tartottam volna a választási határnapnak külön-külön napokra tett kitüzetését, ahol az a jobboldalnak szolgált előnyére még másutt ily határozatokat megsemmisítettem, bocsásson meg a t. képviselő úr, az minden helyes alapot nélkülöz. Nem lehet tagadni, hogy a 48-iki törvény e tekintetben hézagos intézkedéseket foglal magában, és épen azért a törvényhatóságokban ezen kérdés vita tárgya lett. Én a legegyszerűbbnek, legjobbnak tartanám azt, ha az egész országban egy napon lehetne a választásokat megejteni (Helyeslés) , mert nézetem szerint ezáltal lehetne csak megakadályozni azt, hogy azon kóbor lovagok, kiknek kenyerük a korteskedés és akik üzleteiket rendesen a nép elámításával szokták végezni, bebarangolják az országot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az én agyonbeszélt törvényjavaslatomban volt is erre nézve intézkedés, de ha már azt elérnünk nem lehetett, igyekeztem legalább administratív utón odahatni, hogy egy ugyanazon törvényhozó: 1856