Budapesti Közlöny, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-27 / 247. szám
Buda-Pest 1872. 247. szám. Vasárnap, october 27* KÖZLÖNY. MITATALOS LAP. GubuszTiaca : Pesten , hatvanvntcza 10-ik szám I. emelet. EIASÓ4DT&TIX : Pesten, baritok tere 7. se. a. földsaint. KISIRATOK nem köldatnek vfiazt. Bért&entM' Ier levelek csak rendem levelexölnktet to figitat ivek el Naponkénti posta!scétküldéssel vagj helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: Égési évre . . . , , 12 frt. Félévre 6 * Negyedévre .... 8 „ Előfizetési Árak : A „Budapesti Közlöny* melléklapjára külön, postán vagy házhoz hordva: Egésfc évre. . . 2 frt 40 kr. Félévre ... 1 „ 20 „ Negyedévre . . . s 60 . A „Hivat. Értesítő“ egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr- Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítő‘ -be iktatandó hirdetések dijai a hirdetivénynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig: 108 szóig egyszeri hirdetésért I írt. és 38 kr. ?• bélyegért, 100— 300-ig 2 frt. 100—300-ir 3 frt «h így tovább mindez. 100 • '. 'ért 1 írttal tübb. A hivatalos hirdetést igazold egyna lap ára ló kr. felagánhirdetések: E(fj 1'.asábos petit sor egyszeri hirdetésért 19 kr., kétszeri 16 kr. és tsihbezöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyef is külön minden be irtatás után 10 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. és Apostoli kir. Felsége f. évi oct. 11-töl kelt legf. elhatározásával legkegyelmesebben meg engedni méltóztatott,hogy b. Münch Bellingshausen Joachim cs. és kir. nagykövetségi tanácsos, a porosz kir. 2. oszt. vörös sas-rendet és b. Brenner Folsach Ernő es. 08 kir. követségi tanácsos és főconsul az orosz es. II. oszt. csillagos Szt Szaniszló-rendet, Rosty Zsigmond nagykövetségi titkár a porosz kir. 3. oszt. vörös sas rendet, valamint gr. Wodziczky József és gr. Goluchovsky Agenor nagykövetségi segédek a porosz kir. 4. osztályú koronarendet elfogadhassák és viselhessék. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minister a zsombolyai polgári főiskolához Leitich Antal gyertyámosi magán polgári iskolai vezértanítót igazgató tanítóvá, Wiener Péter lippai tanítót és a dél magyarországi tanítóegylet elnökét tanítóvá nevezte ki, és a művészeti tantárgyak tanításával Ollinger János szakálházi, Diblick János és Uhri Péter zsombolyai községi tanítókat bízta meg. Csikszék közönsége elhatározta, hogy a hagyományos tiszti elnevezések helyett jövőre, az 1870. 42-ik t. sz. 47. § ban előforduló tiszti elnevezéseket fogja használni, mely határozat, s ezzel kapcsolatban a főkirálybirói elnevezésnek főispánira való átváltoztatása is a belügyminister folyó évi october 24-én 4633. evi. sz. a. kelt intézvényével jóváhagyatott. Folyó évi november hóban az ezüst-árkelet-pótlék valamennyi, ennek beszedésére jogosított, és e jogot igénybe vevő vasutakon a m. korona területén 7 és 1* °jo-kel lesz számítandó. Pesten, 1872. octóber hó 25 én. A vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőség. NEMHIVATALOS KÉSZ. A magyar királyi belügyminiszer 35.439. szám alatt következő körrendeletét küldötte szét a törvényhatóságokhoz : Hivatalos jelentések szerint Buda főváros területén folyó évi october 18-tól october 24-ig t1z choleraeset merült fel, meghalt két egyén, gyógykezelés alatt maradt három. Marmaros megyének Baho, Trebusa, Lonka, Koszucska, Bocskó, Petrova, Szerfalu és Kálinfalu községeiben folyó évi september 1- től october 16-ig 115 choleraeset merült fel, meggyógyult 52 egyén, meghalt 32, gyógykezelés alatt maradt 31. Miről a törvényhatóság oly felhívással értesíttetik, hogy a területén netán felmerülő choleraeseteket éber figyelemmel kísérvén, folyó évi augustus 12-én 26.289. szám alatt, úgyszintén folyó év augustus 26-án 27.722. szám alatt kelt itteni rendeletekben felsorolt gyógy- és óvintézkedéseket a legerélyesebben foganatosítsa. Budán, 1872. évi okt. 26-án. Tóth Vilmos, s. k. A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁRA KIKÜLDÖTT MAGYAR ORSZÁGOS BIZOTTSÁG XIV-ik (utolsó) ÜLÉSE oct. 26-án d. e. 9 órakor. Elnök : Majláth Antal gr. Jegyzők: Bojanovics, Széll. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. külügyminister, Holzgethan b. pénzügyminister, Orczy Béla b. osztályfőnök. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Andrássy Gyula gr. külügyminister. Ő Felsége a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság határozatait megerősítvén és helybenhagyván, van szerencsém azokat ezennel tiszteletteljesen átnyújtani, azon kéréssel, méltóztassék szokásos közzétételüket elrendelni. Ez alkalommal egyszersmind Ő Felsége legmagasabb parancsából azon megtisztelő megbízatásban részesültem, hogy a mélyen tisztelt országos bizottságnak azon hazafias buzgalomért és fáradhatlan kitartásért, melylyel,nehéz feladatukat szerencsésen megoltották, Ő Felsége elismerését és köszönetét fejezzem ki. Méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalommal egyszersmind a közös ministériumnak s a magam nevében is azon előzékenységért és megtisztelő bizalomért, melylyel a tárgyalások folyamán a mélyen tisztelt bizottság részéről találkozni szerencsések voltunk, legöszintébb hálánkat és köszönetünket fejezzem ki. (Élénk helyeslés.) Bujanovics Sándor jegyző felolvassa az 0 Felsége által megerősített előirányzatot, s 0 Felségének nyilatkozata örömteljes tudomásul vétetik s a szentesített előirányzat ki fog adatni a közös ministériumoknak, azon kéréssel, hogy az illető kormányokkal közöltetvén, az államköltségvetésbe felvétethessék. Majláth Antal gr. elnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Munkálkodásunk végeredmé- nyéhez megadta a legmagasabb szentesítést a fel- sége urunk, a király. Ezzel küldetésünk megszűnt s a kérdés csak az:vajjon meg van-e oldva feladatunk, melynek czéljából egybegyűülünk ? A hazafias lelkiismeret kérdése ez, melyre a felelősség annál súlyosabb érzetével kell, hogy választ adjunk, mert midőn a törvényhozás rejánk ruházta a letárgyalt ügyek elintézését, ezzel a mi gondjainkra bízta, hogy megtegyük mindazt, amit egy év szűk határára terjedő érvényével, de sokszor minden jogi érvénynél hatalmasabb századok sorsára döntő befolyásával használhat valamely alkotmányos tényező szava külpolitikai életünk figyelő, önző vezetésében a haza, monarchia és trón jövendőjének. Nagy érdek ez, mely nagy bizodalmat kiván, s méltó hatása alatt számoljunk hazafiai lelkiismeretünk széke előtt. De mert e bizodalom politikai corollariuma a közvélemény ellenőrzésének nagysága, illetékes tehát reá, hogy feleljen vele szem-ben a maga eljárásáról, ha röviden is, de indokolással azon testület, mely mintegy utonalkotott intézmény időnkénti jelentkezése, annak életrevalóságáról a leghivatottabb kritikát adni van hivatva. Munkálkodásunk legfőbb vezérelvének indokolásától, azt hiszem, joggal fölmentettnek tekinthetem magamat. E munkálkodás indokolását megadta a történelem, bírálatát megadja a jövő. Lehetnek ez elv kivitelénél a forma iránt véleménykülönbségek, de magát a tisztán vett elvet, mely e monarchia együttleges biztonságának fentartásában áll, különbség nélkül vallja minden vélemény, mely múltunkban a históriai jog alapját, jelenünkben az exigentták tiszteletben tartását léte elismertetésének záloga, czime gyanánt elfogadja. Azt hiszem, joggal mondhatom tehát, hogy munkálkodásunk legfőbb vezérelve azonos volt azzal, melyet az általános közvélemény a nemzet múltjából merített, s minden reminiscentiával s jövőjét tekintő minden vágyaival ápol és kegyel. De nem ezen természetszerű azonosság, hanem inkább munkálkodásunk tartalma az, melyet indokolni akarok. Két jelenség nyilvánul e tekintetben, mely eljárásunknak jellegét tünteti fel. Egyik ily jelenség a közös külügyminiszer költségvetésében a rendelkezési alap felemelése. Magához e tételhez általánosságban nem férhet szó. Állambölsészeti elvont elmélkedések állíthatnak ugyan fel elveket ez irányban, de a gyakorlati politika terén az ily alap szüksége általában el van fogadva, mint az államügyvitel módjának szükségszerű folyománya. Azonban e tétel az előző évek eszim alatti tételeihez viszonyítva, — jelenleg fölemelten jelentkezik. E fölemelésnek indokolását megadta egy illetékes helyről jött nyilatkozat; megadta szebben annak általános fogadtatásával a közvélemény ; megadta a legközelebbi múlt, mely a békét nemcsak a jelenre, de a jövőre való legkedvezőbb kilátásokkal alaputá meg számunkra. És mert a külügyek jelenlegi vitelének múltjából ily kezességet, jövőjére ily programmot ad a nevezett tétel megszavazása, egy volt az általános üdvözlet, a monarchia külügyeinek jelenlegi vitele, a megállapodott békemű iránt. Másik ily kiváló jelensége munkálkodásunknak a közös hadügyminiszeri költségvetésben a békelétszám fölemelése. E tényünket a monarchia érdekei iránt való legféltékenyebb gondoskodásunkkal igazolhatjuk. Ha van valaki, akire nézve a törekvés idegen, az előtt a mi gondoskodásunk érdektelen. Mi, akiknek e haza és monarchia érdeke szívén fekszik, s fényünk után bevallhatjuk, hogy e létszám eddigi mérve nem normális, azért hazánk és a monarchia iránt első kötelességünkké vált volna az eddigi esélyek szerinti ephemer irányú s értékű eljárás helyett most a béke áldott enyhe alatt igényeink integritásának megfelelő mérvben alkotni meg egy valóban normálisnak tekinthető létszámot. Mert, hogy az utolsó évek alatt óriási mérvet haladt az, mit normális vagy békelétszámnak nevezünk, az mindenesetre igaz, bár szomorú valóság, főleg ha erőink kútforrására tekintünk. Ki tehet róla? Hol a hatalom, mely megváltoztatva a fogalmakat, azt követelje, hogy mi ma normálisnak nevezzük azt, ami régen az abnormitás minden képzetét túlhaladó, mely megtagadja azon tényleges valóságot, hogy Európa államainak a béke megállapítása iránti versenye a fegyverkezés versenyében áll, s hogy amely állam ma lefegyverkeznék, valósággal az venné fel a háború , ha nem is aktív, de passiv okának az eredményben egyre menő szerepét.