Budapesti Közlöny, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)
1872-12-03 / 277. szám
év folytában is, vagy akkor, midőn az illető hallgató valamelyik szakosztályba lesz átlépendő. b) A mérnöki és gépészmérnöki szakosztályokat illetőleg. A mérnöki és gépészmérnöki szakosztály 1-ső évi tanfolyamába oly ifjak vétetnek föl, kik az egyetemes osztály 1-ső és második évi tanfolyamának minden kötelezett tantárgyából, nevezetesen az elemi mennyiségtanból, a felsőbb mennyiségtan 1-ső folyamából, a műszaki és diszítményi rajz 1-ső és 2-ik folyamából, az ábrázoló mértan 1-ső és 2-ik folyamából, a kísérleti természettanból, az általános vegytanból, az ásvány- és földtanból, és az ügyirályból jó sikerű tanulmányi bizonyítványt mutatnak fel, vagy pedig ugyanezen tárgyakból jó eredménnyel fölvételi vizsgát állanak ki. Amennyiben mindezen tantárgyakat (az ügyirály kivételével) valamely más technikai fő tanintézeten végezték. Csak az ügyirályból vétetnek vizsga alá. Azok, kik az egyetemes osztály mindkét évi tanfolyamának kötelezett tantárgyait valamely más technikai főintézeten halgatták ugyan, de a tantárgyak egyikéből vagy másikából a vizsgálattal még hátralékban vannak, csak úgy vétetnek fel a mérnöki és gépészmérnöki szakosztály 1-jő évi tanfolyamába, ha a hátralékos vizsgálatot a tanév elején jó sikerrel kiállják. A mérnöki vagy gépészmérnöki szakosztály második évi tanfolyamába csak azok vétetnek föl, kik képesek kimutatni, hogy a mérnöki, illetőleg a gépészmérnöki szakosztály bő évi tanfolyamára kötelezett tantárgyakból az előadásokat szorgalmasan látogatták és a mérnöki szakosztályra vonatkozólag legalább a műszaki mechanikából, műszaki természettanból s a gyakorlati mértanból, a gépészmérnöki szakosztályra vonatkozólag pedig legalább a műszaki mechanikából, műszaki természettanból, mechanikai iparműtanból és vegyiparműtanból jó sikerű tanulmányi bizonyítványt mutatnak fel. A mérnöki, illetőleg gépészmérnöki szakosztály harmadik évébe csak azok vétetnek föl, kik képesek kimutatni, hogy a mérnöki, illetőleg gépészmérnöki szakosztály második évi tanfolyamára kötelezett előadásokat szorgalmasan látogatták és a mérnöki szakosztályra vonatkozólag legalább a graphostatikát, szárazépítészettant, az út-, és vasútépítészettant, a víz- és hídépítészettan 1-ső folyamát, a gépészmérnöki szakosztályra vonatkozólag pedig ez utóbbinak második évi tanfolyamára kötelezett összes tantárgyakat jó sikerrel végezték. Rendkívüli hallgatók felvétele. Azok, kik nem törekesznek, szabály szerinti kiképeztetésre, hanem csak egyes tantárgyakból kívánna magukak ismereteket szerezni, beléphetnek a műegyetembe, mint rendkívüli hallgatók, föltéve, hogy 18 ik évüket már átlépték, és a műegyetem látogatására kellő képzettséget kimutatnak. Megjegyzés: Vendégeknek azok tekintetnek, kik nem egy egész tantárgyat vagy előadási tanfolyamot, hanem csak egy kisebb részt akarnak hallgatni valamely tudományból. Vendégek az illető tanórákon a tanár engedélyével vehetnek részt, de semmiféle bizonyítványt nem nyernek. V. A leírás, a vizsgadíj- és tandíj-fizetés módozatai. A felveendő rendes hallgatók jelentkezése minden tanév elején a kitűzött napokon és órákban az illető osztály dékáni hivatalában történik, hol a jelentkező a nyomtatott „bejelentési lap“-ot betölti és a szükséges bizonyítványokat bemutatja. E bizonyítványok alapján a dékán a belépést megengedheti vagy megtagadhatja, vagy pedig az illető jelentkezőt a körülményekhez mért felvételi vizsgálatra, vagy végre az osztály tanártestületéhez intézendő folyamodásra utasíthatja. A dékán továbbá felszámítja és átveszi a hátralékos íj vagy fölvételi vizsgák után járandó díjakat. A bejelentési lap és a dékán által aláírt fölvételi bizonyítvány még a jelentkezés napján átküldetik a rectori hivatalba, hát az a műegyetem pecsétjével és a rector aláírásával ellátva, a rákövetkező napon a beirási és tandíj lefizetése után az illetőknek kiadatik, megjegyeztetvén, hogy az ekép kiállított felvételi bizonyítvány egyszersmind nyugtául szolgál az összes fizetésekre nézve. A tandíjmentességért folyamodó hallgatók ez alkalommal csak a beiratási díjt tartoznak lefizetni. A rendkívüli hallgatók jelentkezése minden tanév elején a kitűzött napokon és órákban a műegyetem rectori hivatalában történik, hol a jelentkező a nyomtatott bejelentési lapot betölti és a szükséges bizonyítványokat bemutatja. Rendes és rendkívüli hallgatók közt a fizetendő beiratási és tandíj mennyiségét illetőleg különbség nem létezik. A beiratási díj 4 frt 20 kr. Egy-egy félévre a tandíj 10 frt 50 kr. — Az első félévi tandíj a beiratásnál, a 2-dik félévi pedig legkésőbb május 1-jő napjáig fizetendő le. Vendégek sem beirási, sem tandíjt nem fizetnek. Utólagos vagy ismétlési vizsgáért 4 frt 20 kr, fölvételi vizsgáért pedig 5 frt 25 kr vizsgadíj fizettetik; az egyetemes osztály első évére vonatkozó fölvételi vizsga valamennyi tantárgyáért mindössze 5 frt 25 kr számíttatik. A beiratás alkalmával a dékán ítéli meg, várjon a felmutatott tanulmányi és vagyontalansági bizonyítványok alapján remélhet-e a jelentkező tandíjmentessséget és igy az első félévi tandíj lefizetésétől a benyújtandó folyamodvány elintézéséig ideiglenesen felmenthető-e vagy sem, zsinórmértékül szolgálván az, hogy tandíjmentességet élvező hallgatótól az azon évre a község által kiállított vagyontalansági bizonyítványon kívül megkívántatik , miszerint az előbbi tanévről az előmeneteli osztályzat átlagául a királyi József műegyetemen használt jelzés szerint legalább is „4-es“ jegyet, a középiskolai megnevezés szerint pedig legalább is jó előmenetelt mutasson fel. A tandíjmentesség iránti kérvény az arra kitűzött határnapig a dékáni hivatalnál az illető osztály tanártestületéhez intézve nyújtandó be, s elintézés után ugyanonnan vehető vissza. A fölmentés érvénye csak egy félévre terjedvén, annak elteltével további tandíj mentességnek csak újabb kérvény benyújtása mellett adathatik hely. A vizsgadíjt részben vagy egészben csak az osztály tanártestülete engedheti el. VI. Fölmentés a tan- és vizsgadijaktól. 2219 EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT NOV. 27-én tartott szakgyűlésén ! 1) Bantken Miksa szólott az ürömi és zugligeti márgáról. Az értekező úr megtámadja Koch tanár azon nézetét, hogy az Üröm vidékén fellépő zárvány dús márga még az eocaenbe, a kis-ézeli anyaggal szoros kapcsolatban lévő földes márga , ellenben már az oligocaenba helyezendő. E végett először is őslénytani vizsgálatainak eredményét közli, s azután a települési viszonyokat tárgyalja. Ezen adatok alapján az értekező azon következéshez jut, hogy sem az ürömi földes márga palaeontológiai zárványai,sem pedig a települési viszonyok elég okot nem nyújtanak azon feltételre, hogy az úgynevezett bryozoa-rétegek és az úgynevezett budai márga különböző képződések. Ezek után Hantion úr áttért a zugligetben fellépő márga tárgyalására , s ennél is azon eredményhez jut, hogy a budai márga és a bryozon rétegek egykorúak. 2) Dr. Szabó József úr, mint második előadó egy moréna-képződésről értekezett,melyet a Mátrában észlelt. Ezen igen érdekes előadásból kitűnt, hogy a Mátra alján húzódó vaspálya mellett egy helyi trachyt-kömpölyök nagy halmaza mutatkozik, s hogy ezen kömpölyök nyomai az úgynevezett hasznosi völgyig követhetők, tehát mintegy 11 mértföldnyi elterjedésben. Értekező úr ezen képződésről egy szelvényt is közölvén, ennek diluvialis korát fejtegető, s végre a hömpölyök patkó alakú elhelyezése nyomán azon nézetét fejté ki, hogy itten csakugyan egy moreonképződéssel van dolgunk. Ez pedig tisztán mutatja, hogy Magyarország e részének azon korban, melyet tudományos nyelven diluviumnak szoktak nevezni, szintén megvoltak jegesei, mint ezt a Kárpitokról is említik. 3) Hantken úr felolvasott egy ismét Luschan Bódog úrtól kapott levelet, mely a nagy-sápi koponyára vonatkozik, s melyből kitűnik, hogy az idézett koponya a bécsi anthropologiai társulat f. hó 12-én tartott gyűlésén bemutattatott s a jelenlevők által csakugyan felette fontos leletnek nyilváníttatott. IPAREGYESÜLETI ÜGYEK. Az orsz. m. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya nov. 22-én tartotta első gyűlését a mostani téli idényben. Horn Ede, a szakosztály elnöke előadta, hogy a szakosztály előtt számos oly tárgy fekszik, melyeknek beható tárgyalása felette kívánatos, például az adóreform kérdései, vasúti és közlekedésügyi kérdéseként. A szakosztály czélszerűnek ismervén, hogy az adóreform kérdése általános elvi szempontból behatólag tárgyaltassék, Horn Ede a tárgyalás kiindulási pontjául előadja e tárgyra vonatkozó nézeteit. Az adóreform szükségét mindenki elismeri és annak mielőbbi keresztülvitelét mindenki sürgeti. De sem a czélra, sem az eszközökre nézve nincs egyetértés; némelyek az adóreform alatt egyszerű adóemelést értenek a végből, hogy a jövedelem nagyobbodjék. Természetes, hogy az így értelmezett adóreform nemzetgazdasági szempontból nem lehet kielégítő. Az adóreform célja nem a puszta jövedelemszaporítás, hanem az államháztartás egyensúlyának helyreállítása; az eszköz is, mely e czélra vezet, nem lehet pusztán az adókulcs felemelése, hanem az adójövedelem növelése, mely két fogalom nem azonos, sőt gyakran egymással épen ellentétben álló. Ez igazságokat előadó a pénzügyi történet több frappáns adatával illustrálja, egyszersmind kimutatja hogy a jelenlegi adórendszer tulajdonkép nem rendszer, amenynyiben abban sem irányelvekkel, sem következetességgel nem találkozunk. Ennélfogva szükséges mindenek előtt rendszert, következetességet, tisztán felismert czélokat hozni be, vagyis más szóval gyökeresen átdolgozni az egész adószerkezetet, sőt tovább menve, elvszerű alapra helyezni a pénzügyi politikát. Ezzel természet szerint kapcsolatban áll a közvetlen és közvetett adók kérdése. Előadó azon nézetben van, hogy a közvetlen adók előnyösebbek a közvetetteknél, főleg két okból, először mivel sokkal méltóbbak az alkotmányos állampolgárokhoz, másodszor mivel közvetlen adóknál nem oly könnyű a pazarlás. Az adórendszer átdolgozásánál tehát figyelemmel kellene lenni azon elvre, hogy a közvetett adóknak fokozatos mellőzésével a mennyire csak lehet egyenes adók útján szereztessenek be az állam vödelmei, s a közvetett adóknak legfeljebb mellékes szerep adandó. Ezeknek alapján előadó négy elvet vél az adóreformra nézve kiindulási alapul elfogadandónak. 1) Az adóreform ne legyen csupán adófelemelés, hanem az adónemeknek gyökeres s a modern pénzügyi tudomány elveinek megfelelő átdolgozása. 2) Dolgoztassák át az egész pénzügyi rendszer is mind a bevételi, mind a kiadási rovatokban, és hozassák be tervszerűleg és állapíttassanak meg a pénzügyi politika elve, hogy az eddigi ziláltság megszűnjék és mind a bevétel, mind a kiadásügy czélszerűen rendezve legyen. 3) Amennyiben az így értelmezett adóreformnál az adóemelést mellőzni nem lehet, czélra vezető eszköz gyanánt ne az adókulcs emelése, hanem a jövedelem lehető azaporitása tekintessék. 4) Az arány a közvetett és közvetlen adók közt tétessék kedvezőbbé, hogy a jövedelem főforrását az egyenes adók képezzék. A szakosztály az elnök előterjesztését tárgyalási alapul elfogadván, azt a legközelebbi ülésre tűzi ki, mely f. é. dec. 6-ára lesz összehívandó. Ezután az egyesület vezértitkára előterjesztést tett, miszerint az igazgatóság tekintettel az ipartársulatok nehézkes alakulására, s a munkások kedvezőtlen sorsára, kívánatosnak látta a munkáskérdést alaposan tárgyaltatul, miért is e kérdést napirendre óhajtja tűzetni. Hosszabb eszmecsere után, mely főleg a körül forgott, van-e hazánkban munkáskérdés és hogy ez miben áll ? a szakosztály abban élapodott meg, hogy a munkások viszonyainak ndézését az adóreform kérdésének tárgyalása után tárgyalni fogja. Indokolt előterjesztés kísérletére egy 5 tagú bizottság választatott . A bizottság elnöke Siáth Károly, * *