Budapesti Közlöny, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-03 / 277. szám

év folytában is, vagy akkor, midőn az­ illető hall­gató valamelyik szakosztályba lesz átlépendő. b) A mérnöki és gépészmérnöki szakosztályokat illetőleg. A mérnöki és gépészmérnöki szakosztály 1-ső évi tanfolyamába oly ifjak vétetnek föl, kik az egyetemes osztály 1-ső és második évi tanfolya­mának minden kötelezett tantárgyából, neveze­tesen az elemi mennyiségtanból, a felsőbb mennyi­ségtan 1-ső folyamából, a műszaki és diszítményi rajz 1-ső és 2-ik folyamából, az ábrázoló mértan 1-ső és 2-ik folyamából, a kísérleti természettan­ból, az általános vegytanból, az ásvány- és föld­tanból, és az ügy­irályból jó sikerű tanulmányi bi­zonyítványt mutatnak fel, vagy pedig ugyanezen tárgyakból jó eredménnyel fölvételi vizsgát álla­nak ki. A­mennyiben mindezen tantárgyakat (az ü­gyirály kivételével) valamely más technikai fő tanintézeten végezték. Csak az ü­gyirályból vétet­nek vizsga alá. Azok, kik az egyetemes osztály mindkét évi tanfolyamának kötelezett tantárgyait valamely más technikai főintézeten halgatták ugyan, de a tantárgyak egyikéből vagy másikából a vizsgá­lattal még hátralékban vannak, csak úgy vétetnek fel a mérnöki és gépészmérnöki szakosztály 1-jő évi tanfolyamába, ha a hátralékos vizsgálatot a tanév elején jó sikerrel kiállják. A mérnöki vagy gépészmérnöki szakosztály második évi tanfolyamába csak azok vétetnek föl, kik képesek kimutatni, hogy a mérnöki, illetőleg a gépészmérnöki szakosztály­­ bő évi tanfolya­mára kötelezett tantárgyakból az előadásokat szor­galmasan látogatták és a mérnöki szakosztályra vonatkozólag legalább a műszaki mechanikából, műszaki természettanból s a gyakorlati mértan­­ból, a gépészmérnöki szakosztályra vonatkozó­lag pedig legalább a műszaki mechanikából, mű­szaki természettanból, mechanikai iparműtanból és vegyiparműtanból jó sikerű tanulmányi bizo­nyítványt mutatnak fel. A mérnöki, illetőleg gépészmérnöki szakosz­tály harmadik évébe csak azok vétetnek föl, kik képesek kimutatni, hogy a mérnöki, illetőleg gé­pészmérnöki szakosztály második évi tanfolya­mára kötelezett előadásokat szorgalmasan láto­gatták és a mérnöki szakosztályra vonatkozólag legalább a graphostatikát, szárazépítészettant, az út-, és vasútépítészettant, a víz- és hídépítészettan 1-ső folyamát, a gépészmérnöki szakosztályra vo­natkozólag pedig ez utóbbinak második évi tan­folyamára kötelezett összes tantárgyakat jó siker­­­­rel végezték. Rendkívüli hallgatók felvétele. Azok, kik nem törekesznek, szabály szerinti ki­­képeztetésre, hanem csak egyes tantárgyakból kí­­vánn­a magukak ismereteket szerezni, beléphet­nek a műegyetembe, mint rendkívüli hallgatók, föltéve, hogy 18 ik évüket már átlépték, és a műegyetem látogatására kellő képzettséget kimu­tatnak. Megjegyzés: Vendégeknek azok tekintetnek, kik nem egy egész tantárgyat vagy előadási tan­folyamot, hanem csak egy kisebb részt akarnak hallgatni valamely tudományból. Vendégek az il­lető tanórákon a tanár engedélyével vehetnek részt, de semmiféle bizonyítványt nem nyernek. V. A leírás, a vizsgadíj- és tandíj-fizetés módozatai. A felveendő rendes hallgatók jelentkezése min­den tanév elején a kitűzött napokon és órákban az illető osztály dékáni hivatalában történik, hol a jelentkező a nyomtatott „bejelentési lap“-ot be­tölti és a szükséges bizonyítványokat bemutatja. E bizonyítványok alapján a dékán a belépést meg­engedheti vagy megtagadhatja, vagy pedig az illető jelentkezőt a körülményekhez mért felvételi vizsgálatra, vagy végre az osztály tanártestü­letéhez intézendő folyamodásra utasíthatja. A dékán továbbá felszámítja és átveszi a hát­ralékos íj vagy fölvételi vizsgák után járandó díjakat. A bejelentési lap és a dékán által aláírt fölvé­teli bizonyítvány még a jelentkezés napján átkül­detik a rectori hivatalba, hát az a műegyetem pe­csétjével és a rector aláírásával ellátva, a rákö­­­vetkező napon a beirási és tandíj lefizetése után az illetőknek kiadatik, megjegyeztetvén, hogy az ekép kiállított felvételi bizonyítvány egyszers­mind nyugtául szolgál az összes fizetésekre nézve. A tandíjmentességért folyamodó hallgatók ez alka­lommal csak a beiratási díjt tartoznak lefizetni. A rendkívüli hallgatók jelentkezése minden tanév elején a kitűzött napokon és órákban a mű­egyetem rectori hivatalában történik, hol a jelent­kező a nyomtatott bejelentési lapot betölti és a szükséges bizonyítványokat bemutatja. Rendes és rendkívüli hallgatók közt a fizetendő beiratási és tandíj mennyiségét illetőleg különb­ség nem létezik. A beiratási díj 4 frt 20 kr. Egy-egy félévre a tandíj 10 frt 50 kr. — Az első félévi tandíj a beiratásnál, a 2-dik félévi pe­dig legkésőbb május 1-jő napjáig fizetendő le. Vendégek sem beirási, sem tandíjt nem fizet­nek. Utólagos vagy ismétlési vizsgáért 4 frt 20 kr, fölvételi vizsgáért pedig 5 frt 25 kr vizsgadíj fi­zettetik; az egyetemes osztály első évére vonat­kozó fölvételi vizsga valamennyi tantárgyáért mindössze 5 frt 25 kr számíttatik. A beiratás alkalmával a dékán ítéli meg, várjon a felmutatott tanulmányi és vagyontalansági bizo­nyítványok alapján remélhet-e a jelentkező tan­­díjmentessséget és igy az első félévi tandíj lefize­tésétől a benyújtandó folyamodvány elintézéséig ideiglenesen felmenthető-e vagy sem, zsinórmérté­kül szolgálván az, hogy tandíjmentességet élvező hallgatótól az azon évre a község által kiállított vagyontalansági bizonyítványon kívül megkíván­­tatik , miszerint az előbbi tanévről az előme­neteli osztályzat átlagául a királyi József mű­­egye­temen használt jelzés szerint legalább is „4-es“ jegyet, a középiskolai megnevezés szerint pedig legalább is jó előmenetelt mutasson fel. A tandíjmentesség iránti kérvény az arra kitű­zött határnapig a dékáni hivatalnál az illető osz­tály tanártestületéhez intézve nyújtandó be, s el­intézés után ugyanonnan vehető vissza. A fölmen­­tés érvénye csak egy félévre terjedvén, annak el­teltével további tandíj mentességnek csak újabb kérvény benyújtása mellett adathatik hely. A vizsgadíjt részben vagy egészben csak az osz­tály tanártestülete engedheti el. VI. Fölmentés a tan- és vizsgadijaktól. 2219 EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT NOV. 27-én­­ tartott szakgyűlésén ! 1) Bantken Miksa szólott az ürömi és zugligeti márgáról. Az értekező úr megtámadja Koch tanár azon nézetét, hogy az Üröm vidékén fellépő zár­­­­vány dús márga még az eocaenbe, a kis-éze­li­­ anyaggal szoros kapcsolatban lévő földes márga , ellenben már az oligocaenba helyezendő. E vé­­­­gett először is őslénytani vizsgálatainak eredményét­­ közli, s azután a települési viszonyokat tárgyalja.­­ Ezen adatok alapján az értekező azon következés­­­­hez jut, hogy sem az ürömi földes márga palaeon­­­tológiai zárványai,sem pedig a települési viszonyok­­ elég okot nem nyújtanak azon feltételre, hogy az úgynevezett bryozoa-rétegek és az úgynevezett bu­dai márga különböző képződések. Ezek után Hantion úr áttért a zugligetben fel­lépő márga tárgyalására , s ennél is azon ered­ményhez jut, hogy a budai márga és a bryozon ré­tegek egykorúak. 2) Dr. Szabó József úr, mint második előadó egy moréna-képződésről értekezett,melyet a Mátrá­ban észlelt. Ezen igen érdekes előadásból kitűnt, hogy a Mátra alján húzódó vaspálya mellett egy hely­i trachyt-kömpölyök nagy halmaza­ mutatkozik, s hogy ezen kömpölyök nyomai az úgynevezett hasznosi völgyig követhetők, tehát mintegy 11 mértföldnyi elterjedésben. Értekező úr ezen kép­ződésről egy szelvényt is közölvén, ennek diluvi­­alis korát fejtegető, s végre a hömpölyök patkó alakú elhelyezése nyomán azon nézetét fejté ki,­­ hogy itten csakugyan egy moreonképződéssel van dolgunk. Ez pedig tisztán mutatja, hogy Magyar­­ország e részének azon korban, melyet tudomá­nyos nyelven diluviumnak szoktak nevezni, szin­tén megvoltak jegesei, mint ezt a Kárpitokról is­­ említik. 3) Hantken úr felolvasott egy ismét Luschan Bódog úrtól kapott levelet, mely a nagy-sápi ko­ponyára vonatkozik, s melyből kitűnik, hogy az idézett koponya a bécsi anthropologiai társulat f. hó 12-én tartott gyűlésén bemutattatott s a jelen­levők által csakugyan felette fontos leletnek nyil­váníttatott. IPAREGYESÜLETI ÜGYEK. Az orsz. m. ipa­regyesület nemzetgazdasági szak­­osztálya nov. 22-én tartotta első gyűlését a mos­tani téli idényben. Horn Ede, a szakosztály elnöke előadta, hogy a szakosztály előtt számos oly tárgy fekszik, melyeknek beható tárgyalása felette kívá­natos, például az adóreform kérdései, vasúti és közlekedés­ügyi kérdések­ént. A szakosztály czél­­szerűnek ismervén, hogy az adóreform kérdése általános elvi szempontból behatólag tárgyaltas­sék, Horn Ede a tárgyalás kiindulási pontjául előadja e tárgyra vonatkozó nézeteit. Az adóreform szükségét mindenki elismeri és annak mielőbbi keresztülvitelét mindenki sürgeti. De sem a czélra, sem az eszközökre nézve nincs egyetértés; némelyek az adóreform alatt egyszerű adóemelést értenek a végből, hogy a jövedelem nagyobbodjék.­­ Természetes, hogy az így értel­mezett adóreform nemzetgazdasági szempontból nem lehet kielégítő. Az adóreform c­élja nem a puszta jövedelemszaporítás, hanem az államház­tartás egyensúlyának helyreállítása; az eszköz is, mely e czélra vezet, nem lehet pusztán az adó­kulcs felemelése, hanem az adójövedelem növelése, mely két fogalom nem azonos, sőt gyakran egy­mással épen ellentétben álló. Ez igazságokat elő­adó a pénzügyi történet több frappáns adatával il­­lustrálja,­ egyszersmind kimutatja hogy a jelenlegi adórendszer tulajdonkép nem rendszer, a­meny­nyiben abban sem irányelvekkel, sem következe­tességgel nem találkozunk. Ennélfogva szükséges mindenek előtt rendszert, következetességet, tisz­tán felismert czélokat hozni be, vagyis más szó­val gyökeresen átdolgozni az egész adószerkezetet, sőt tovább menve, elvszerű alapra helyezni a pénz­ügyi politikát. Ezzel természet szerint kapcsolat­ban áll a közvetlen és közvetett adók kérdése. Előadó azon nézetben van, hogy a közvetlen adók előnyösebbek a közvetetteknél, főleg két okból, először mivel sokkal méltóbbak az alkotmányos állampolgárokhoz,­­ másodszor mivel közvetlen adóknál nem oly könnyű a pazarlás. Az adó­rendszer átdolgozásánál tehát figyelemmel kellene lenni azon elvre, hogy a közvetett adóknak foko­zatos mellőzésével a mennyire csak lehet egyenes adók útján szereztessenek be az állam vödelmei, s a közvetett adóknak legfeljebb mellékes szerep adandó. Ezeknek alapján előadó négy elvet vél az adó­reformra nézve kiindulási alapul elfogadandónak. 1) Az adóreform ne legyen csupán adófelemelés, hanem az adónemeknek gyökeres s a modern pénz­ügyi tudomány elveinek megfelelő átdolgozása. 2) Dolgoztassák át az egész pénzügyi rendszer is mind a bevételi, mind a kiadási rovatokban, és hozassák be tervszerűleg és állapíttassanak meg a pénzügyi politika elve, hogy az eddigi ziláltság megszűnjék és mind a bevétel, mind a kiadásügy czélszerűen rendezve legyen. 3) A­mennyiben az így értelmezett adóreformnál az adóemelést mel­lőzni nem lehet, czélra vezető eszköz gyanánt ne az adókulcs emelése, hanem a jövedelem lehető azaporitása tekintessék. 4) Az arány a közvetett és közvetlen adók közt tétessék kedvezőbbé, hogy a jövedelem főforrását az egyenes adók képezzék. A szakosztály az elnök előterjesztését tárgya­lási alapul elfogadván, azt a legközelebbi ülésre tű­zi ki, mely f. é. dec. 6-ára lesz összehívandó. Ezután az egyesület vezértitkára előterjesztést tett, miszerint az igazgatóság tekintettel az ipar­­társulatok nehézkes alakulására, s a munkások kedvezőtlen sorsára, kívánatosnak látta a mun­káskérdést alaposan tárgyaltatul, miért is e kér­dést napirendre óhajtja tűzetni. Hosszabb eszme­csere után, mely főleg a körül forgott, van-e ha­zánkban munkáskérdés és hogy ez miben áll ? a szakosztály abban él­apodott meg, hogy a mun­kások viszonyainak ndézését az adóreform kér­désének tárgyal­ás­a után tárgyalni fogja. Indo­kolt előterjesztés kísérletére egy 5 tagú bizottság választatott . A bizottság elnöke Siáth Károly, * *

Next