Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. december (6. évfolyam, 48-51. szám)
1872-11-08 / 49. számú melléklap
28,600 találtatott vemhesnek; s igy ha az elő nem vezetett 17,000-nek csak felét számítjuk 13 csikót hozónak, 37,000 vérbeli csikószaporulatot lehet feltételezni, melyből kedvezőtlen eset mellett is reményleni lehet 30,000-nek fölnevelhetését. Amennyiben netalán a f. évi idény alatt fedezett 58.009 kancza után fizetett díjak összege a 1. képviselőház előtt a vártnál kevesebbnek tűnik elő, megjegyezni tartom kötelességemnek , miszerint a fedeztetési díjak meghatározásánál, az alföldi tenyésztők kedvezőtlen gazdasági viszonyainak tekintetbevételével, ez évben engedékenyebnek kellett lennem. Tettem ezt részint, hogy a különben is sújtott tenyésztőket lehetőleg kevés áldozattal terheljem, részint, pedig azért, hogy a magasabbra szabott díjak fizetésétől netán tartózkodó polgárokat a mének felhasználásától el ne zárjam, s ezáltal az országos tenyésztés hanyatlást ne szenvedjen. A jelen év mostohasága sem fogja engedhetni a jövő fedeztetési idény díjainak magasabbra emelését, azonban nem kételkedem, hogy kedvezőbb viszonyok beköszöntésével a tenyésztők is képesek és hajlandóbbak lesznek emelkedettebb díjakat fizetni, s akkor alkalmas leendő e tekintetben is jobb eredményt tüntetni elő a 1. képviselőház előtt. Ami a telepek állományának ez évi állapotát illeti, az általában kedvezőnek jelezhető, amennyiben az általános egészségi állapot kielégítő volt, s a más években az alföldre kiosztott méneknél nagyobb mérvben előfordulni szokott idegbénaság is sokkal kevesebb példánynál mutatkozott. Tekintve a minőséget, a jelen évi beosztás által a telepek nevezetesen nyertek, amenynyiben a fiatal mének — az általos vélemény szerint is — jellegesebbek és fejlődöttebbek a múlt időben beosztott példányoknál. Minda mellett tagadhatlan, hogy még évek múlva lehet csak az állományt kielégítőnek állítani, miután még mindig kénytelen vagyok azon méneket is megtartani, melyek alkotásukra nézve ugyan megfelelők, de a faj megkívántató állapodottságát és jellegét nélkülözik. A rendkívül nagy kiterjedéssel birt nagykőrösi telep ügykezelésének könnyítése, főkép pedig az ország észak-keleti vidéke tenyésztésének emelése czéljából alakítandó debreczeni méntelep létesíthetésére a f. évi költségvetésben 180.000 ft lett rendelkezésemre engedélyezve oly végből, hogy ezen összeg Debreczen városának évi részletvisszatérités mellett — a szükséges építkezések teljesítésére kölcsönkép adassék. — Debreczen városával az ez irányú tárgyalásokat azonnal megkezdetém, — melyek azonban, — habár jelenleg azon stádiumban állnak is, hogy rövid időn a végmegállapodást eredményezik, mindeddig teljesen befejezve nem lehettek, minek folytán a debreczeni méntelep tényleges létesülése legjobb esetben is csak 1874. év elején történhető, — amely ideig az ezen telepnek Debreczenben elhelyezendő létszámát, részint az ezen telep kebeléhez tartozandó álmosdi és eperjesi osztályoknál, részint pedig a ménesekben leszek kénytelen szétosztva tartani. A múlt évi országgyűléshez tett jelentésem idejekor az volt még szándékom, hogy Debreczenben — a telepparancsnokságon kívül két osztály (mindegyik 100 —120 lóval) legyen elhelyezve, melynek következtében a Szabolcs-, Borsod-, Zemplén-, Ungh-, Ugocsa-, Beregmegyék, a Hajdú-kerület, és Debreczen városa részére adandó mének itt lettek volna összpontosítva. Minthogy azonban időközben a pénzügyi m. kir. miniszter az Ungh megyében fekvő turja-remetei vashámor-üzlet épületeit, hol részéről az üzlet beszüntetését szükségesnek tartotta a mén telephelyiségek czéljára átengedni késznek nyilatkozott, — az érintett teleposztályok egyikét, — részint hogy az állam ezen birtoka gyümölcstelenül ne hagyassák, részint hogy a Beregh-, Ugocsa-,Ungh- és Zemplén megyékbe osztandó mének állomásaikhoz közelebb lehessenek, annyival inkább is itt elhelyezni terveztem, mivel a létező épületek kellő átidomításával itt az állam tulajdonát képező telephelyiség állítható fel, míg a debreczeni építkezések az előbb tervezetteknél kisebb mérvben lesznek eszközlendők, melynek következtében a kölcsön is kevesebb összegre terjedhető, oly formán, hogy az eredetileg Debreczen városának szánt 180.000 forinttal úgy a debreczeni, mint a turja-remetei helyiségek is elkészíthetők leendőek. E szerint az 1874 dk évben már teljesen létesülhető debreczeni méntelep a debreczeni, eperjesi, álmosdi és turja-remetei osztályokból állandós létszáma Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Gömör , Zemplén, Ungh, Ugocsa, Bereg, Mármaros, Szathmár, Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Szabolcs, Borsod megyék, Hajdúkerület és Kővárvidék tenyésztése érdekének leend átengedve. Habár a telepek jelenlegi létszáma az átvétel óta lefolyt négy év alatt nevezetesen szaporodott is, az a mindinkább nyilvánuló szükségnek mégsem felelhet meg. Volt már említve, hogy a ménesek legközelebb 223 darab fiatal mént szolgáltattak a telepek számára, mind a mellett azonban, hogy ezen kedvező beosztás folytán e pillanatban már 105 darab ménnel számlálnak többet a telepek, mint számláltak a jelen év fedeztetési idénye alatt, az eddig beérkezett kérvények szerint 86 darabbal már is több követeltetik, mint amenynyi rendelkezésre áll. Hogy ezen többet-követelésnek csak részben is megfelelhetni lehessen, okvetlen szükség volna legalább 50 darabnak — magánosoktól leendő — beszerzése, mely eljárás, míg egyrészt a kívánalom teljesítését eredményezné, s a tenyésztést előmozdítani segítené, másrészt alkalmat adna a magántenyésztők ménnövendékei értékesítésre, kik ezen — már 4 év óta életbeléptetett — eljárás folytán mintegy e czélra nevelték ménjeiket. Hogy az említett vásárlást — a felhozott indokok nyomán — teljesíthessem, ismételten kell kérnem a t. képviselőházat az előirányzatomban foglalt 90.000 forintnak megszavazására. Az álladalmi méneknek évről évre nagyobb mérvben lett felhasználása tanúskodik az intézmény jótékonyságáról, s az ma, czélszerűsége mellett már népszerűnek állítható. Minde mellett még mindig arra törekszem, hogy a közönségnek lehető legkevesebb alkalmatlanságba kerüljön a méneknek egyes állomásokra való kiosztása. Amint a t. képviselőház tudni fogja, azon községek, melyekben fedeztetési állomások voltak szervezve, a mének felügyeletére s gondozására kirendelt legénységet a szokásos katonai szálláspénz és eledel-járulék fejében voltak szerződésileg kötelezve elszállásolni és élelmezni. Ezen eljárás annyiban volt viszásnak nevezhető, amenynyiben az említett teherben a községek azon polgárai is részesülni kényteleníttettek, kik — mint vagy tenyészteni nem kívánók, vagy lovakat nem is birók — a méneknek tulajdonkép hasznát nem is vehették. Az ennek folytán sok helyen támadt idegenkedés nem ritkán volt oka annak, hogy egyes — különben jó anyaggal bíró — s okszerű tenyésztést űzni kívánó községek, kebelükbe állomást nyerhetni képesek nem voltak. Hogy ezen akadályoknak, részben sérelmeknek lehetőleg eleje vétessék, úgy intézkedtem , hogy ezentúl minden újonan alakítandó , vagy oly régibb állomásnál, hol a fentebbi módozat mellett kötött szerződések lejártak , a szállásolás kötelezettségével, valamint az élelmezés teljesítésével csak a tenyésztők terheltessenek, megengedvén egyúttal, hogy az esetben, ha a legénység tartása nem házanként, hanem rendes vállalkozó által biztosíttatik, az állam részéről minden legényért a kettős eledelzsold fizettessék, — az esetleg hiányzó öszszeget a község előjárósága a tenyésztők által teljesítendő pótlással lévén köteles fedezni. Egyúttal arról is gondoskodtam, hogy a legegyszerűbb és világosabb eljárás követtessék az állomás szervezése alkalmával, úgy intézkedvén, hogy minden állomást kívánó vagy bíró község egy — az állomás kötelezettségeit feltüntető — rovatos kimutatást kapjon, mely az elöljáróság által történt egyszerű aláírás által, minden egyéb szerződést és nyilatkozatokat tökéletesen pótol. Nem kételkedem, hogy ezen intézkedések jó szolgálatokat fognak tenni tenyésztésünk érdekében, mely egyébiránt észrevehetően kezd emelkedni. A t. képviselőház tagjai bizonyára személyes meggyőződés után is tudják, miként a tenyésztés az ország több vidékein már is nevezetes leendületet mutat, és észlelték, miszerint népünk birtokában úgy értékre, mint munkára alkalmasabb anyag található, mint találtatott a múlt időkben. Ez állítást bizonyítja azon tény, hogy a sereg számára szükségelt lovak legnagyobb része hazánkból vezetik, holott ezelőtt két tizeddel ugyane czélra alig találtatott érdemesnek az országban kísérleteket tenni. Ma, midőn a hadsereg teljes békelábon áll, midőn a lovas ezredek és a tüzér-ütegek leszállított lólétszámmal tartatnak, s évenkint létszámukat csak bizonyos százalékkal pótolhatják, a folyó évben — a hadsereg számára Magyarországban — 2833 darab ló vásároltatott — 258 ft átlagár mellett; — ide nem értve azon lovakat, melyeket egyes ezredek, a pótlovazási bizottság nélkül vehetni vannak meghatalmazva , s ide nem értve a vett lovak * 379