Budapesti Közlöny, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-23 / 45. szám

Igazságügyi magyar miniszerem előter­jesztésére birákká: a liptó­ szent-miklósi tör­vényszékhez Horánszky Adolf ügy­védet; a nagy­kikindai törvényszékhez Schlier Kris­tóf ottani királyi alügyészt; a bajai tör­vényszékhez Joannovits Döme semmitőszé­­ki fogalmazót és Heves Károly zombori aljárásbirót; a szabadkai törvényszékhez Krizanits János, jelenleg ugyanott beosz­tott kőszegi volt vegyes birósági pótbirót; a maros­vásárhelyi törvényszékhez Nagy Lajos maros­vásárhelyi árvaszéki elnököt, és a tornai törvényszékhez dr­emling Kon­­rád városi törvény­széki volt jegyzőt; to­vábbá járásbiróvá: az alsó-kubini járásbí­rósághoz Bidla György ottani albirót; végre albirákká: a maros­vásárhelyi járásbiró­­sághoz Csanádi­ Béla maros­vásárhelyi tv-­ széki jegyzőt, és a magyar­óvári járásbíró­sághoz Gerebényi Károly pozsonyi tvszéki jegyzőt nevezem ki. Kelt Bécsben, 1873. febr. 15-én. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k.­­ cs. és Apostoli kir. Felsége f. évi február hó 15 én kelt legfelsőbb határozványával, Benkeő Géza privigyei járásbirónak a galgóczi járásbiró­­sághoz leendő áthelyeztetését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ö­cs és Apostoli királyi Felsége f. é. február hó 10-től kelt legmagasabb elhatározásával Lehoczky Gyula vasgyári ellenőrt, a selmeczi m. k. bányász­aé erdészeti akadémiához az építészet rendkivüli tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott O cs. és Apostoli kir. Felsége, a közös kü­lügy­­minister által tett legalázatosab­b előterjesztés alapján, f. é. febr. 2-tól kelt legf. elhatározással a Briaudeau Péter T. kereskedői czég főnökét Nan­­tesben, ifj. Briaudeau Péter Tristant, ugyanott fi­zetés nélküli consuli, a szabályszerű illetékek hú­zására való joggal, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budapesti kir. főügyész Huszár László bijno­kot a kecskeméti kir. ügyészséghez írnokká ne­vezte ki. A veszprémi állami m. kir. postahivatal f. é. márczius hó 1-jétől kezdve 1000 írtig terjedő postautalványok és 500 írtra menő postautánvé­telek felvételére s kifizetésére, Pestre és Bécsbe pedig a nagyobb összegű postautalványokat köz­vetítő postapénztárakkal váltott forgalomnál egész 5000 írtig terjedő pénzutalványok felvételére ha­­talmaztatott föl. Sopron, 1873. évi február hó 18-án. A m. kir. postaigazgatóság. NEMHIVATALOS RÉSZ. A KÉPVISELŐHÁZ XCVI. ÜLÉSE 1873. február 22-kén délelőtt 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Szeniczey Ödön, Waechtel Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Kerkapoly Károly, Zichy József gr. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Stoll Károly benyújtja a nagybányai kerületi bányaegylet kérvényét, melyben a pénzügymi­nisztériumnak 1872. márczius 17-éről kiadott rendelete által a bányászatnak a kincstári bánya­­erdők használata iránt fennálló törvényes joga megtagadtatván, az ezáltal a törvényen ejtett, s ekként országos sérelemnek orvoslásáért esedezik. Bobory Károly egy erdélyi reformált egyház­kerület közgyűlésének kérvényét nyújtja be a középtanodák mielőbbi rendezése tárgyában. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Madarász József kérdi a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszert: hajlandó lesz-e akkor, midőn a bécsi világkiállításra előirányzott költség tárgyaltatik, a budgetben csakis átalánosságban megjelölt pontokat részletesen megismertetni a házzal ? Közöltetik az illető miniszterrel. Hedry Ernő Bártfa városa kérvényét nyújtja be a törvényhatósági joggal felruházott városok közigazgatási költségeinek fedezése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Következett a napirend első tárgya : a kérvé­nyi bizottság jelentésének tárgyalása.­­A kérvé­nyek, a bizottság véleménye értelmében, az illető ministériumokhoz utasíttatnak. Következett a napirend második tárgya: a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Re­­­­mete Géza képviselő ügyére vonatkozólag. Györffy Gyula: Miután a nagy­kanizsai vizs­gáló­bíró kiadatási kérvényéhez az ügy állását felvilágosító okmányok nem mellékeltettek, a ki­adatási kérvényt elutasíttatni kéri, s e tekintetben módosítványt nyújt be a kérvényi bizottság véle­ményéhez, mely a kiadási kérvényt pótlás végett kéri visszautasíttatni. Hoffmann Pál: A háznak tekintettel kell lenni az igazságszolgáltatás menetére, s miután több­ször érkeznek ilynemű kérvények a házhoz kellő felszerelés nélkül, azért indítványozta a mentelmi bizottság azt, hogy az igazságügyminiszer uta­sítsa a törvényszékeket, mikép adják be a ház­­i ház megkereséseiket.­­ Huszár Imre azt hiszi, hogy nincs parl­ament, mely valaha úgy intézett volna el ily ügyet, mint a jelenlegit Hoffmann kívánná elintéztetni. Ghyczy Kálmán.­ A nagy­kanizsai vizsgáló­bíró és az országgyűlés közt van talán még valamely közeg, mely a megkeresést a házhoz juttathatta­­ volna, már e szempontból is visszautasítandónak véli a kérvényt. Radócza János azt hiszi, hogy a mentelmi bi­zottságnak a szükséges adatok birtokában kell lennie, hogy véleményt mondhasson.­­ Várady Gábor megjegyzi, hogy ennél fontosabb érdek a ház függetlensége.­­ A ház a mentelmi bizottság javaslatát elvetette,­­ és Győrffy Gyula módosítványát fogadta el.­­ Széll Kálmán, mint a pénzügyi bizottság elő­adója, benyújtja a személyes kereseti adóról és a zalasdi birtok megvételéről szóló törvényjavasla­tok iránti jelentést, s egyszersmind jelenti, hogy a pénzügyminiszer által benyújtott törvényjavas­latok szintén keresztülmentek a tárgyaláson. Péchy Tamás e tvjavaslatokat vasárnaphoz s egy hétre kívánja az osztályokban tárgyaltatni, s Széll Kálmán szerdán kívánja a tvjavaslato­kat az osztályokban felvétetni, s Tisza Kálmán Péchy indítványát pártolja, s Zsedényi Ede szintén szerdán kívánja a tvja­vaslatokat az osztályokban tárgyaltatni, miután azok tárgyalása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. A ház szerdán kívánja a tvjavaslatokat az osz­tályokban felvétetni. A ház tárgyalja a földmivelés, ipar- s kereske­delmi ministérium költségvetését. Következik a részletes vitában a 3-ik czím: A gazdaság különböző ágainak emelése. Elnök jelenti, hogy a földmivelés, ipar- és ke­reskedelmi miniszer rekedtsége folytán, a házban megjelent Ary Ödön és Kozma Ferencz ministeri tanácsosok fogják a kellő felvilágosításokat meg­adni. Dékáni Károly a három királyföldi földmives iskola segélyezésére a ministérium által elő­irányzott összeget kívánja megszavaztatni. Major Pál: T. ház! Részemről az előttem szó­lott t. képv. társam azon véleményét, hogy a keres­kedelmi ministerium által a Királyföldön felállí­tandó magasabb földmivesiskola részére elő­irányzott 3000 főt teljes épségében fentartassék és megszavaztassék, pártolom. Ezen készségemnek indokolására elégséges le­gyen egyetlen egy indokot hozni fel. Jól hangsú­lyozta tegnap Tisza László t. képv. úr, miszerint különösen a közgazdászai és gazdasági téren nem csak a kormánynak, hanem a társadalom­nak is vannak feladatai, a kormánynak különös feladata az, hogy azon egyleteket és testületeket, melyek a közgazdászat vagy gazdaság terén tesz­nek, a­mit tehetnek, tehetsége szerint segélyezze. Én csak örömmel üdvözölhetem azon tényt, hogy a szász egyetem saját területén, saját ere­jére támaszkodva ezen üdvös intézményt létre­hozza és a kormánytól nem kíván egyebet annál, mint a­mit ezen intézménynek kellő felszerelésére, kivitelére saját erejéből előállítani nem képes. Te hát! A szomszéd osztrák államokban tud­tomra 14 földmives­ iskola van, ezek közül egyet­len egy sem állami, mind egyleti, illetőleg testületi iskola. Az állam ezen iskolákat csak segélyezi. Tudtomra Németországban van 38 földmives is­kola, szintén csak segélyezi őket az állam. Ezen országokban keresztül van vive a társadalom te­rén való erőkifejtés elve, s azon elv, hogy a kor­mány a társadalom terén kifejtett tevékenységet segélyezze. Én örömmel üdvözlöm ezen elvnek, ezen eljárásnak kivitelét a királyföldi területe­ken, ezen okból ajánlom a t. ház pártfogásába méltányos kérésüket. Marad az előirányzott 3000 frt helyett a p. v. bi­zottság által javaslatba hozott 1800 frt. A 3-ik czim alatt összesen 116,900 frt szavaz­­tatik meg. Negyedik czim : Gazdasági tanintézetek. Tolnár Károly az iránt kér felvilágosítást, vár­jon még ez évben megvétetik-e a keszthelyi gaz­dasági tanintézet részére a többször említett szellő­­telek, s az építkezések foganatosíttatni fognak-e. Major Pál: A­mennyiben közvetlen tudomásom van a tárgyról, nyilatkozhatom. A ministéri­um a maga részéről bizonyosan leg­jobban sajnálja, hogy ezen szőlő, a­melynek meg­vétele már el volt határozva a szőlészeti és borá­szati intézet számára, azon okból, mert az eladó nem teljesíthette a feltételeket, azoknak keresz­tülvitelét nem eszközölhette, meg nem vétethetett. Nem akarok most ezen ügy részleteibe bocsát­kozni, talán megelégszik ezzel a t. képviselő úr. A­mi a további kérelmet illeti, hogy a szőlő megvetessék és az intézet hova hamarább létre­­hozassék, az építkezés megkezdessék, e tekintet­ben megnyugtathatom a t. képv. urat, a ministé­­rium feladatának fogja tekinteni a szőlészeti és borászati intézetet hova hamarább létesíteni, meg­nyitni és igy nemcsak Keszthely vidéke, hanem az egész ország kivonatának eleget tenni. (He­lyeslés.) Vecsei-Oláh Károly a tarczali vinczellérké­­pezde számára 6000 frt helyett 11,600 ftot indít­ványoz. Nem fogadtatik el. Madarász József a gazdasági tanintézeteknél fizetendő tandíjak eltörlését indítványozza. Széll Kálmán előadó: Megvallom, t. hát, nem az összeg kicsiny vagy nagy volta az, a­mi engem arra indít, hogy Madarász képviselőtársamnak indítványát el ne fogadjam, hanem azon fontosság, melylyel ezen kérdés elvileg ír. Én azt hiszem, te­hát, hogy a tandíjak eltörlésének, illetőleg az in­gyen oktatásnak kérdését így mellékesen ezáltal bizonyos mértékig eldönteni és erre pr­ecedenst alkotni nem volna helyes, ezen kérdésnek igen nagy fontosságával szemben; azért tehát — is­métlem — nem tartván helyesnek, hogy a ház így mellékesen oly határozatot hozzon, mely messze ki­ható erejénél fogva pr­ecedenst alkotna, nem fo­gadhatom el az indítványt. (Helyeslés) Major Pál: Madarász József t. képviselőtár­samnak indítványára vonatkozólag legyen szabad annak kiegészítéséül, mit a­z­ előadó úr mondott, előadnom,hogy a tandíjak fenn nem tartásának kér­dése, mint már hangsúlyoztatok, sokkal fontosabb kérdés, semhogy azt csak így egyszerre per tangen­­tem el lehetne intézni; annyival kevésbé, mert azon elvnek, hogy az állam valamely intézménye fentar­­tásának költségeihez járuljanak különösen azok, kik azon intézményt közvetlenül használják, ezen elvnek helyes ratiója van. Ezt előrebocsátván, még csak azt jegyzem meg, hogy a ministérium tekintettel van arra, a­mi indokul szolgálhatott­­. képviselőtársamnak indítványa tételére, hogy a szegényebb ifjak elöl a tanulás és okulás útja el ne zárassák, és ha csak ki tudják mutatni fizetési tehetetlenségüket é­s a kimutatást nem veszik

Next