Budapesti Közlöny, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-25 / 46. szám
A ház napirendre tér, s tárgyalás alá veszi az állandó pénzügyi bizottság jelentését a zárszámadások átvizsgálása iránt. Széll Kálmán előadó jelentés alapján arra kéri a házat, hogy a zárszámadások megvizsgálását, ha a p. v. bizottságra bízná, akkor a bizottság tagjainak számát hattal szaporítsa, de ez esetben ne tűzzön ki határidőt arra nézve, hogy mikor terjessze a ház elé jelentését működése eredményéül. (Helyeslés.) Helfi Ignácz pártolja a pénzügyi bizottság jelentését , sajnálattal tapasztalja azonban, hogy e jelentés nem reflektált az állami szerződések ügyeire, és az államszomszék s a kormány közti viszonyokra, azon esetre azonban, ha a pénzügyi bizottság nem csupán a zárszámadások megvizsgálásával, de az említettek bírálatával is foglalkozni fog, úgy belenyugszik abba, mit a pénzügyi bizottság javasol. Széll Kálmán felszólalása után a ház elfogadja a pénzügyi bizottság jelentését; eszerint a pénzügyi bizottság 6 taggal fog szaporíttatni; a választás a jövő szombati ülés napirendjére tűzetik. Bakonay Dezső főrendiházi jegyző átnyújtja a főrendiház által változatlanul elfogadott, a legmagasabb udvartartásról, a Belgiummal a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadásáról szóló tör- vényjavaslatokat. Szentesítés végett szokott módon fel fognak terjesztetni A ház áttér a napirend második tárgyára, a földmivelés, ipar s kereskedelmi ministérium költségvetésének tárgyalására. Rendkívüli szükséglet, második czím „Gazdasági tanintézetek.“ Széll Kálmán előadó: A kereskedelmi miniszer úr költségvetésének tárgyalásában a t. ház az utolsó ülésben a pénzügyi bizottság jelentésének azon pontjához jutott, amelyben a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy azon határozatra vonatkozólag, mely a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával egy az ország alföldi részén felállítandó gazdasági tanintézetre vonatkozik, a miniszer kijelentvén, hogy a jelen pénzügyi viszonyok közt e határozat végrehajtását nem tartja lehetségesnek, a pénzügyi bizottság a miniszernek ezen válaszával teljesen egyetértve, azt tudomásul vette. Midőn ezt, mint a pénzügyi bizottság előadója, a t. ház figyelmébe ajánlani szerencsés voltam, Mukits Ernő képviselőtársunk egy indítványt adott be, melyben kimondatni kéri a ház által, hogy az 1871-ben hozott azon határozat, mely az ország déli részén egy gazdasági tanintézet felállítását elrendelte, továbbra is fentartassék. Én megvallom, azt hittem, hogy miután a képvént nem kívánja ezen határozat foganatosítását az 1863. költségvetésben, mert akkor előadott indokolásában egyetértett a bizottsággal és a miniszerrel arra nézve, hogy a jelenlegi pénzügyi viszonyok nem kedvezők, nem teszik lehetővé, hogy ezen intézet költségei a ház által megszavaztassanak. Azt hittem — mondom — hogy javaslatát beadni nem fogja, mert a bizottsági jelentés azon része mely e kérdésről szól, nem kívánja azon határozatnak eltörlését; ez egyszerűen azt mondja, hogy a jelen financiális viszonyok közt nem lévén lehetséges ezen intézet felállítása, a miniszer ebbeli nézete tudomásul veendő. De bátor vagyok a t. ház figyelmét egy más körülményre felhívni, s ez az, hogy a bizottsági jelentésnek 5-ik lapján foglaltatik egy határozat, mely, miután egy általános elvi kérdésre vonatkozik, ezen tárgyalás végével lettem volna szerencsés azt a t. ház figyelmébe ajánlani; de most, miután azt a tárgyalás alatti kérdéssel összefüggésben levőnek látom, bátor vagyok a t. háznak előterjeszteni, s ez az: a pénzügyi bizottság felhívandónak véleményezi a miniszert, tegye a kérdést tanulmány tárgyává, szakértők közbenjöttével készítsen a szakoktatás rendszeres szabályozására nézve oly javaslatot, mely a szakoktatás kérdését egész terjedelmében felfogva, azt tekintettel annak természetére, irányára és az illető tanintézetek elhelyezésére tervszerűleg és rendszeresen megoldja. Nem hiszem, hogy a bizottság ezen javaslata ellen a házban bárkinek kifogása lenne, azért én e javaslatot a háznak elfogadásra ajánlom , de azt hiszem, hogy akkor, midőn a t. ház ezen javaslatot elfogadja, melynek egy részében az van mondva, hogy a miniszer tüzetes tanulmányozás után tegyen javaslatot arra nézve, hogy miképen helyeztessenek el a tanintézetek az országban; azt hiszem, ezen tanintézet fölállításának kérdése is egy általános határozatba van belevéve, mely tekintettel nem az ország egyes vidékeinek, hanem tekintettel az egész ország szükségleteire fogja a kérdést megoldani, és épen azért addig, míg a miniszer e javaslatot elő nem terjeszti, én nem tartom czélszerűnek, egyes tanintézet fölállításának kérdésére vonatkozólag ily különállóan és külön választva határozni, és azért azt gondolom, leghelyesebb lesz, ha megnyugodva abba, amit a bizottság előterjeszt az alföldön felállíttatni elrendelt gazdasági tanintézetre nézve, mint amelynek felállítása a jelen financiális körülmények közt nem lehetséges, a t. hát elfogadja a javaslatot. Abban ki van mondva, hogy a tanintézetek egész hálózata iránt adjon a miniszer javaslatot, s ezen javaslatban lesz nézetem szerint hivatása és feladata a ministériumnak megoldani azt is, hogy a háznak egy régebben keletkezett s még el nem törlött határozata érvényesíttessék-e és miképen érvényesíttessék. (Helyeslés.) Azt hiszem,hogy így fogva fel a kérdést, ezen általános határozat elfogadása lenne a tárgyalás alatt levő kérdés helyesebb és legczélszerűbb megoldása. (Helyeslés.) Somssich Pál: Tisztelt ház! Részemről ily magyarázattal megelégszem s ez esetben szükségtelennek tartom Makits indítványát. Ezen magyarázatra azonban szükség volt, mert a miniszer úr jelentésében az mondatik, hogy nemcsak a jelen pénzügyi helyzet miatt nem foganatosítható a korábbi határozat, hanem hogy nem is szükséges azon gazdasági intézet, sőt azzal is indokolja, hogy a már létező tanintézetekben sincs elég tanuló. Ha tehát egyszerűen fogadnék el a pénzügyi bizottság véleményét, akkor azt mutatnék ki ezzel, hogy ama határozatra már nincs szükség, s hogy az el van vetve, még ily magyarázat mellett, hogy t. i. a miniszer úr általános rendezés alkalmával figyelembe vegye ezen már létező és el nem vetett határozatot, elfogadom én is a pénzügyi bizottság indítványát. (Helyeslés.) Remete Géza elfogadja a pénzügyi bizottság véleményét, de arra szólítja fel a kereskedelmi miniszert, hogy a háznak határozatait ezentúl jobban vegye figyelembe. Tisza Kálmán hozzájárul a pénzügyi bizottság javaslatához, de azt tartja, hogy ez még nem zárja ki Makits indítványát, mely a háznak a múlt évben hozott határozatát fentartani kívánja. A ház elfogadja ezután a p.U. bizottság következő javaslatát. A minister oda utasíttatik, hogy egy, az ország déli részeiben felállítandó magasabb gazdasági tanintézet költségeit költségvetésében tegye javaslatba; a miniszer azt jelentette ki, hogy a jelen pénzügyi viszonyaink között ezt kivihetőnek nem tartotta. A ház a miniszer ezen nézetét tökéletesen osztja és magáévá teszi. Mukits indítványa a háznak a dél-magyarországi gazdasági intézetekre vonatkozó határozatát fentartatni kívánja. 92 szavazattal 87 szavazat ellenében elfogadtatik Mukits indítványa. Elfogadtatik a pénzügyi bizottságnak a gazdasági tanintézetekre vonatkozó általános jelentése. Harmadik czim : „Álladalmi lótenyésztési intézetek.“ Lázár Ádám következő hat. jav. adja be: Határozati javaslat a földm. ministerium 1873. évi költségvetésnek rendkívüli szükséglete 3-dik czime 5. rovatához. Miután a fogarasi uradalom bevételei 58,665 írttal, kiadásai pedig 46,076 írttal a pénzügyministerium kezeléséből egy, az erdélyi részekben szervezendő ménesbirtokgazdaság érdekében, a földm., ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésébe felvétetni elhatároztattak, méltányolva a földművelési miniszer és az állandó pénzügyi bizottság által e tárgyban kifejtett érveket, és egy ottan felállítandó ménes szükségességét elvileg elfogadva, a képviselőház utasítsa a földm ministériumot, miszerint az átveendő birtoknak a kitűzői czélra berendezését a bevételekhez képest elintézni és a ménes szervezésére kellő minden adatokat benyújtva, a részletes tervet és költségelőirányzatot a következő évi államköltségvetéssel egyidejűleg annál inkább beadni igyekezzék, hogy kedvező pénzügyi viszonyok reményében ezen ménes tettleges felállítása véglegesen elhatároztassék. Radó Kálmán: Azt hitte, hogy a véletlen azon eddig nem élvezett szerencsében részesítendi, hogy az előtte szóló t. képv. úrral egy véleményben lehet hitte, hogy azt fogja indítványozni, hogy a pénzügyi bizottság által töröltetni javasolt 60 ezer ftát a ház szavazza meg , azonban csalódott. A pénzügyi bizottság jelentése jelzi, hogy a pénzügyi bizottság nemzetgazdászatilag nagy fontosságúnak tekinti a fogarasi uradalomban egy ménesnek felállítását; jelzi, hogy szükséges hazánkban egy oly ménes törzset felállítani, mely a hegyes vidékek követelményeinek megfelel. Elvileg tehát elfogadtatni kéri ezt; helyesli a fogarasi uradalomnak a földmivelési miniszer felügyelete alá leendő áthelyezését; de takarékossági szempontból, mivel az egyensúly államháztartásunkban nincsen helyreállítva, egész évre megtagadandónak véli a kért 60 ezer frt költségeket. Szóló ez ellenében indítványozza nemzetgazdasági és takarékossági szempontból, hogy a p. v. bizottság által törlött 60.000 frt, a czél fontosságát tekintve, már ezen évben a kormány rendelkezése alá juttassék és megszavaztassék; a kormány által indítványozott haladásra a szükséges eszközöket megadja. Széll Kálmán előadó a p. U. bizottság javaslatát pártolja. Zichy József gróf földmivelési minister: T. ház! Én azt hiszem, hogy lótenyésztésünk egyik főcélja, miként a múltkor voltam bátor röviden említem, az, hogy a tenyésztés az országnak lehetőleg több vidékén létesíttessék. Tény,constatálva van az, hogy eddig hegyi fajokban nagy hiányt éreztünk, miután pedig a fogarasi ménes hivatva lesz ezen hiányt orvosolni, miután pedig, miként Radó Kálmán barátom kifejtette, attól lehet tartani, hogy a meglevő tenyészanyag ezen ménes felállításának később időre halasztása által kárt szenvedhetne, miután oly beruházások szükségesek, melyek későbben talán több költségbe fognának kerülni, bátor vagyok a t. házat arra kérni, méltóztassék az előirányzott összeget megszavazni. B. Simonyi Lajos, b. Orbán Balázs, Korizmics László s Tisza László hozzájárulnak Radó Kálmán indítványához, s megszavazzák a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott összegeket. A ház megszavazza az összeget, illetőleg Kiadó indítványát. Lázár Ádám hat. javaslata eszerint feleslegessé vált. „Veszteg vitézekre" negyedik czim alatt 10,000 frt szavaztatik meg. Ötödik czim „Pesti állatgyógyintézetre“ 1600 frt szavaztatik meg. Hatodik czim „Távirdára“ 150,000 frt szavaztatik meg. Hetedik czim alatt „Rév- és tengerparti egészségügyre 8700 frt; nyolczadik czim „A posta- és távirda ház építésére“ 250,000 frt szavaztatik meg. Következik a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalása. Előadó: Kactz Gyula. Thefoer Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: A cultus- és közoktatási ministerium 1. évi budgetje tetemesen túlhaladja a múlt évit, minélfogva meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a költségek többletét nem ez egyes rovatoknál, hanem a részletes tárgyalás előtt egészben felderíthessem s ez alkalommal elmondhassam nézeteimet közoktatásunk további fejlődése feltételeiről , mert ha előadásomat az egyes rovatokra vonatkozólag apró részekre feldarabolnám, kivetkőztetném az valódi értelméből. (Halljuk! Halljuk!) Igen örvendetes jelenség, hogy az ország figyelme oly mértékben fordult a kulturális érdekek, különösen a tanügy felé, mint soha azelőtt. Az ország követeli, hogy a népoktatás, a tudomány,valamint a művészet érdekében a kormány részéről több történjék, mint történt ezelőtt. E követelésnek kifejezést ad a közoktatásügyi ministérium budgetj élen a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések némelykor mint ködös aspirátiók mutatkoznak ; hogy nem mindenkor veszik számba a létező viszonyokat, a pénz-s tanerőket; hogy némelykor türelmetlenek vagyunk s hónapok alatt akarjuk elérni, a mihez évek kellenek; hogy némely körökben előítéletekkel, indolentiával s mindenféle akadályokkal találkozunk, a melyekkel megismerkedni bőven van alkalmam. De mindamellett a mutatkozó élénk érdekeltség e téren igen örvendetes, sőt epochalis jelenség, mert tanú- 386