Budapesti Közlöny, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-25 / 46. szám

A ház napirendre tér, s tárgyalás alá veszi az állandó pénzügyi bizottság jelentését a zárszáma­dások átvizsgálása iránt. Széll­ Kálmán előadó jelentés alapján arra kéri a házat, hogy a zárszámadások megvizsgálását, ha a p. v. bizottságra bízná, akkor a bizottság tagjai­nak számát hattal szaporítsa, de ez esetben ne tűzzön ki határidőt arra nézve, hogy mikor ter­jessze a ház elé jelentését működése eredményé­ül. (Helyeslés.) Helfi Ignácz pártolja a pénzügyi bizottság je­lentését , sajnálattal tapasztalja azonban, hogy e jelentés nem reflektált az állami szerződések ügyeire, és az államszomszék s a kormány közti viszonyokra, azon esetre azonban, ha a pénzügyi bizottság nem csupán a zárszámadások meg­vizsgálásával, de az említettek bírálatával is fog­lalkozni fog, úgy belenyugszik abba, mit a pénz­ügyi bizottság javasol. Széll Kálmán felszólalása után a ház elfogad­ja a pénzügyi bizottság jelentését; eszerint a pénz­ügyi bizottság 6 taggal fog szaporíttatni; a vá­lasztás a jövő szombati ü­lés napirendjére tűzetik. B­akonay Dezső főrendiházi jegyző átnyújtja a főrendiház által változatlanul elfogadott, a leg­magasabb udvartartásról, a Belgiummal a közön­séges bűntettesek kölcsönös kiadásáról szól­ó tör-­ vén­yj­avaslatokat. Szentesítés végett szokott módon fel fognak ter­jesztetni A ház áttér a napirend második tárgyá­ra, a földmivelés, ipar s kereskedelmi ministérium költségvetésének tárgyalására. Rendkívüli szük­séglet, második czím „Gazdasági tanintézetek.“ Széll Kálmán előadó: A kereskedelmi minis­zer úr költségvetésének tárgyalásában a t. ház az utolsó ülésben a pénzügyi bizottság jelentésének azon pontjához jutott, a­melyben a pénzügyi bi­zottság azt mondja, hogy azon határozatra vonat­kozólag, mely a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával egy az ország alföldi részén felállí­tandó gazdasági tanintézetre vonatkozik, a mi­niszer kijelentvén, hogy a jelen pénzügyi viszonyok közt e határozat végrehajtását nem tartja lehetsé­gesnek, a pénzügyi bizottság a miniszernek ezen válaszával teljesen egyetértve, azt tudomásul vette. Midőn ezt, mint a pénzügyi bizottság előadója, a t. ház figyelmébe ajánlani szerencsés voltam, Mukits Ernő képviselő­társunk egy indítványt adott be, melyben kimondatni kéri a ház által, hogy az 1871-ben hozott azon határozat, mely az ország déli részén egy gazdasági tanintézet felál­lítását elrendelte, továbbra is fentartassék. Én megvallom, azt hittem, hogy miután a képvé­nt nem kívánja ezen határozat foganatosítását az 1863. költségvetésben, mert akkor előadott indo­kolásában egyetértett a bizottsággal és a minis­­zerrel arra nézve, hogy a jelenlegi pénzügyi viszo­nyok nem kedvezők, nem teszik lehetővé, hogy ezen intézet költségei a ház által megszavaztas­sanak. Azt hittem — mondom — hogy javaslatát beadni nem fogja, mert a bizottsági jelentés azon része mely e kérdésről szól, nem kívánja azon ha­tározatnak eltörlését; ez egyszerűen azt mondja, hogy a jelen financ­iális viszonyok közt nem lé­vén lehetséges ezen intézet felállítása, a miniszer ebbeli nézete tudomásul veendő. De bátor vagyok a t. ház figyelmét egy más körülményre felhívni, s ez az, hogy a bizottsági jelentésnek 5-ik lapján foglaltatik egy határozat, mely, miután egy általános elvi kérdésre vonat­kozik, ezen tárgyalás végével lettem volna sze­rencsés azt a t. ház figyelmébe ajánlani; de most, miután azt a tárgyalás alatti kérdéssel összefüg­gésben levőnek látom, bátor vagyok a t. háznak előterjeszteni, s ez az: a pénzügyi bizottság felhí­­vandónak véleményezi a miniszert, tegye a kérdést tanulmány tárgyává, szakértők közbenjöttével ké­szítsen a szakoktatás rendszeres szabályozására nézve oly javaslatot, mely a szakoktatás kérdését egész terjedelmében felfogva, azt tekintettel annak természetére, irányára és az illető tanintézetek el­helyezésére tervszerűleg és rendszeresen meg­oldja. Nem hiszem, hogy a bizottság ezen javaslata ellen a házban bárkinek kifogása lenne, azért én e javaslatot a háznak elfogadásra ajánlom , de azt hiszem, hogy akkor, midőn a t. ház ezen javasla­tot elfogadja, melynek egy részében az van mondva, hogy a miniszer tüzetes tanulmányozás után tegyen javaslatot arra nézve, hogy miképen helyeztessenek el a tanintézetek az országban; azt hiszem, ezen tanintézet fölállításának kérdése is egy általános határozatba van bele­véve, mely tekintettel nem az ország egyes vidékeinek, hanem tekintettel az egész ország szükségleteire fogja a kérdést megoldani, és épen azért addig, míg a miniszer e javaslatot elő nem terjeszti, én nem tartom czélszerűnek, egyes tanintézet fölállításá­nak kérdésére vonatkozólag ily különállóan és külön választva határozni, és azért azt gondolom, leghelyesebb lesz, ha megnyugodva abba, a­mit a bizottság előterjeszt az alföldön felállíttatni elren­delt gazdasági tanintézetre nézve, mint a­melynek felállítása a jelen financ­iális körülmények közt nem lehetséges, a t. hát elfogadja a javaslatot. Abban ki van mondva, hogy a tanintézetek egész hálózata iránt adjon a miniszer javaslatot, s ezen javaslatban lesz nézetem szerint hivatása és fel­adata a ministériumnak megoldani azt is, hogy a háznak egy régebben keletkezett s még el nem tör­lött határozata érvényesíttessék-e és miképen érvé­nyesíttessék. (Helyeslés.) Azt hiszem,hogy így fogva fel a kérdést, ezen általános határozat elfogadása lenne a tárgyalás alatt levő kérdés helyesebb és legczélszerű­bb megoldása. (Helyeslés.) Somssich Pál: Tisztelt ház! Részemről ily ma­gyarázattal megelégszem s ez esetben szükségte­­­­lennek tartom Makits indítványát. Ezen magyarázatra azonban szükség volt, mert a miniszer úr jelentésében az mondatik, hogy nem­csak a jelen pénzügyi helyzet miatt nem fogana­­tosítható a korábbi határozat, hanem hogy nem is szükséges azon gazdasági intézet, sőt azzal is in­dokolja, hogy a már létező tanintézetekben sincs elég tanuló. Ha tehát egyszerűen fogadnék el a pénzügyi bizottság véleményét, akkor azt mutat­nék ki ezzel, hogy ama határozatra már nincs szükség, s hogy az el van vetve, még ily magya­rázat mellett, hogy t. i. a miniszer úr általános rendezés alkalmával figyelembe vegye ezen már létező és el nem vetett határozatot, elfogadom én is a pénzügyi bizottság indítványát. (Helyeslés.) Remete Géza elfogadja a pénzügyi bizottság véleményét, de arra szólítja fel a kereskedelmi miniszert, hogy a háznak határozatait ezentúl job­ban vegye figyelembe. Tisza Kálmán hozzájárul a pénzügyi bizottság javaslatához, de azt tartja, hogy ez még nem zárja ki Makits indítványát, mely a háznak a múlt évben hozott határozatát fentartani kívánja. A ház elfogadja ezután a p.U. bizottság következő javaslatát. A minister oda utasíttatik, hogy egy, az ország déli részeiben felállítandó magasabb gazdasági tanintézet költségeit költségvetésében tegye javaslatba; a miniszer azt jelentette ki, hogy a jelen pénzügyi viszonyaink között ezt kivihető­nek nem tartotta. A ház a miniszer ezen nézetét tö­kéletesen osztja és magáévá teszi. Mukits indítványa a háznak a dél-magyaror­szági gazdasági intézetekre vonatkozó határozatát fentartatni kívánja. 92 szavazattal 87 szavazat el­lenében elfogadtatik Mukits indítványa. Elfogadtatik a pénzügyi bizottságnak a gazda­sági tanintézetekre vonatkozó általános jelentése. Harmadik czim : „Álladalmi lótenyésztési inté­zetek.“ Lázár Ádám következő hat. jav. adja be: Határozati javaslat a földm. ministerium 1873. évi költségvetésnek rendkívüli szükséglete 3-dik czime 5. rovatához. Miután a fogarasi uradalom bevételei 58,665 írttal, kiadásai pedig 46,076 írttal a pénzügy­mi­nisterium kezeléséből egy, az erdélyi részekben szervezendő ménesbirtokgazdaság érdekében, a földm., ipar- és kereskedelmi ministerium költség­­vetésébe felvétetni elhatároztattak, méltányolva a földművelési miniszer és az állandó pénzügyi bi­zottság által e tárgyban kifejtett érveket, és egy ottan felállítandó ménes szükségességét elvileg elfogadva, a képviselőház utasítsa a földm­ ministé­­riumot, miszerint az átveendő birtoknak a kitű­zői czélra berendezését a bevételekhez képest el­intézni és a ménes szervezésére kellő minden ada­tokat benyújtva, a részletes tervet és költségelő­irányzatot a következő évi államköltségvetéssel egyidejűleg annál inkább beadni igyekezzék, hogy kedvező pénzügyi viszonyok reményében ezen ménes tettleges felállítása véglegesen elha­­tároztassék. Radó Kálmán: Azt hitte, hogy a véletlen azon eddig nem élvezett szerencsében részesítendi, hogy az előtte szóló t. képv. úrral egy véleményben lehet­­ hitte, hogy azt fogja indítványozni, hogy a pénz­ügyi bizottság által töröltetni javasolt 60 ezer ftát a ház szavazza meg , azonban csalódott. A pénzügyi bizottság jelentése jelzi, hogy a pénzügyi bizottság nemzetgazdászatilag nagy fon­tosságúnak tekinti a fogarasi uradalomban egy mé­nesnek felállítását; jelzi, hogy szükséges hazánk­ban egy oly ménes­ törzset felállítani, mely a he­gyes vidékek követelményeinek megfelel. Elvileg tehát elfogadtatni kéri ezt; helyesli a fogarasi ura­dalomnak a földmivelési miniszer felügyelete alá leendő áthelyezését; de takarékossági szempont­ból, mivel az egyensúly államháztartásunkban nin­csen helyreállítva, egész évre megtagadandónak véli a kért 60 ezer frt költségeket. Szóló ez ellenében indítványozza nemzetgazda­sági és takarékossági szempontból, hogy a p. v. bi­zottság által törlött 60.000 frt, a czél fontossá­gát tekintve, már ezen évben a kormány rendel­kezése alá juttassék és megszavaztassék; a kor­mány által indítványozott haladásra a szükséges eszközöket megadja. Széll Kálmán előadó a p. U. bizottság javaslatát pártolja. Zichy József gróf földmivelési minister: T. ház! Én azt hiszem, hogy lótenyésztésünk egyik fő­­c­élja, miként a múltkor voltam bátor röviden em­lítem, az, hogy a tenyésztés az országnak lehe­tőleg több vidékén létesíttessék. Tény,­constatálva van az, hogy eddig hegyi fajokban nagy hiányt éreztünk, miután pedig a fogarasi ménes hivatva lesz ezen hiányt orvosolni, miután pedig, miként Radó Kálmán barátom kifejtette, attól lehet tar­tani, hogy a meglevő tenyészanyag ezen ménes felállításának később időre halasztása által kárt szenvedhetne, miután oly beruházások szüksége­sek, melyek későbben talán több költségbe fogná­nak kerülni, bátor vagyok a t. házat arra kérni, méltóztassék az előirányzott összeget megszavazni. B. Simonyi Lajos, b. Orbán Balázs, Korizmics László s Tisza László hozzájárulnak Radó Kál­mán indítványához, s megszavazzák a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott összegeket. A ház megszavazza az összeget, illetőleg Kia­­dó indítványát. Lázár Ádám hat. javaslata eszerint feleslegessé vált. „Veszteg vitézekre" negyedik czim alatt 10,000 frt szavaztatik meg. Ötödik czim „Pesti állatgyógyintézetre“ 1600 frt szavaztatik meg. Hatodik czim „Távirdára“ 150,000 frt szavaz­tatik meg. Hetedik czim alatt „Rév- és tengerparti egész­­ségügyre 8700 frt; nyolczadik czim „A posta- és távirda ház építésére“ 250,000 frt szavaztatik meg. Következik a vallás- és közoktatásügyi minis­terium költségvetésének tárgyalása. Előadó: Kactz Gyula. Thefoer Ágoston vallás- és közoktatásügyi mi­nister: A cultus- és közoktatási ministerium 1. évi budgetje tetemesen túlhaladja a múlt évit, minél­fogva meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a költségek többletét nem ez egyes rovatoknál, ha­nem a részletes tárgyalás előtt egészben felderít­hessem s ez alkalommal elmondhassam nézeteimet közoktatásunk további fejlődése feltételeiről , mert ha előadásomat az egyes rovatokra vonat­kozólag apró részekre feldarabolnám, kivetkőz­­tetném az valódi értelméből. (Halljuk! Halljuk!) Igen örvendetes jelenség, hogy az ország figyel­me oly mértékben fordult a kulturális érdekek, különösen a tanü­gy felé, mint soha azelőtt. Az or­szág követeli, hogy a népoktatás, a tudomány,va­lamint a művészet érdekében a kormány részéről több történjék, mint történt ezelőtt. E követelés­nek kifejezést ad a közoktatásügyi ministérium budgetj él­en a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések némelykor mint ködös aspirátiók mu­tatkoznak ; hogy nem mindenkor veszik számba a létező viszonyokat, a pénz-­s tanerőket; hogy némelykor türelmetlenek vagyunk s hónapok alatt akarjuk elérni, a mihez évek kellenek; hogy né­mely körökben előítéletekkel, indolentiával s min­denféle akadályokkal találkozunk, a melyekkel megismerkedni bőven van alkalmam. De minda­mellett a mutatkozó élénk érdekeltség e téren igen örvendetes, sőt epochalis jelenség, mert tanú- 386

Next