Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-22 / 269. szám
Budapest 1873.Szombat november 22., 269. szám. BUBA «_ ____ •_ __ OZSONY. HITAtALOS LAP; KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bémentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el._______________________________ Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: ... 12 frt. Egész évre Félévre . . Negyedévre Szerkesztőség : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizetési Árok : A „Budapesti Közlöny“ melléklapjára külön, postán vagy házhoz hordva : Egész évre. . . 2 frt 40 kr. Félévre ... 1 » 20 » Negyedévre . . . 1 60 » A »Hivat.Értesítő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítődbe iktatandó hirdetések dijai a hirdetményivel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lapra 10 kr.____ Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.,kétszeri 16kr. és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. O cs. és Apostoli kir. Felsége i. é. november 11-től kelt legfelsőbb elhatározással megengedni méltóztatott, hogy senborni báró Schwarz Vilmos titkos tanácsos s a bécsi világkiállítás főigazgatója, az I. osztályú persa nap- és oroszlánrendet, dr. lovag Scherzer Károly, cs. és k. főconsul a brazíliai császári rózsarend középkeresztjét, és báró Bruxelle Ottó cs. k. ideiglenes követségi segéd a pápai Szt.-Gergely-rend középkeresztjét elfogadhassák s viselhessék. A m. kir. pénzügyminister Karácsonyi Pál rózsahegyi sóhivatali ellenőrt zsolnai sótárnokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister a körmöczi pénzverdehivatalhoz harmadik vésnökké Vidra Károly, a bécsi cs. k. képzőművészeti akadémia növendékét nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Báthory Vilmos adóhivatali tisztet III. osztályú számtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Tóth Lajos adóhivatali tisztet és Király Géza számvevőségi gyakornokot III. oszt. számtisztekké nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Törvényjavaslat a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt vámilletékek ideiglenes megszüntetése iránt. A ministerium azon intézkedése, melylyel az 1853. évi vámtarifa 10. szakaszának a), b) és c) tételei alatt, valamint a Dalmátország számára érvényes 1857. évi vámtarifa 4. szakaszának a) tétele alatt a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt beviteli vámilletékek 1873. október 1-jétől 1874. September végéig hatályon kívül létetett, — jóváhagyatik és törvény erejére emeltetik. Indokolás a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt vámlletékek ideiglenes megszüntetése iránti törvényjavaslathoz. A ministériumnak a törvényjavaslatban említett intézkedésére okot szolgáltatott a már több évben ismétlődött rosztermés, mely honunk leginkább sújtott vidékeinek ínséggel küzdő lakóit arra kényszeríti, hogy külföldről szerezzék meg élelmiszereiket. A magyar korona országainak hegyes határvidékei, melyeknek természeti és gazdasági viszonyai általában nagyon mostohák, már rendes években is külföldi gabona behozatalára szorulnak. Az utolsó évek résztermése folytán a gabona behozatala nagy mérvben emelkedett. A gabona és hüvelyes veteményekért fizetett vámok ugyanis a magyar-osztrák birodalom egész területén: 1868. évben 167.514 fztra 1869. „ 84.498 „ 1870. „ 230.038 . Az 1873-ik évi január—September havaiban pedig a magyar korona alatti országok vámhivatalainál e czímen befolyt jövedelem 445.276 irtot tesz. A múlt és jelen évben még gőzmalmaink is kénytelenek voltak gabonaszükségletüket külföldről kielégíteni, és a fizetendő vám érezhetően érte az ismert viszonyok miatt úgy is sok nehézséggel küzdő ezen ipartelepeket. A helyzet még kedvezőtlenebbé válik a magyar, illetőleg horvát fogyasztókra nézve az által, hogy gabona és hüvelyes vetemények, ha az osztrák tartományokkal szomszédos Németországból vagy Olaszországból közvetlenül hozatnak be a magyar-osztrák vámterületre, a nevezett országokkal fenálló kereskedelmi szerződések szerint vámmentesek, s hogy így évenkint igen jelentékeny gabonamennyiségek hozatnak be tettleg vámmentesen az osztrák tartományokba, míg a magyar korona országainak lakói, kik oly országokkal vannak körülvéve, melyekkel kereskedelmi szerződések mindeddig létre nem jöttek, a törvény szerint kénytelenek vámot fizetni a szomszédos külállamokból behozott gabonáért. Milyen nagyok azon gabonamennyiségek, melyek szerződések folytán vámmentesen hozatnak be, még pedig majd kivétel nélkül az osztrák tartományokba, kiviláglik a következő összegekből, melyek az érintett vámmentességek folytán elesett vámjövedelmet képviselik: 1867. évben 509,247 frt 1868. „ 485,008 „ 1869. „ 505,349 „ 1870. „ 590,699 „ 1871. „ 640,536 „ Kiviláglik ezekből, hogy azon jövededelem, mely a gabonavámok után rendes években befoly, nem igen jelentékeny szokott lenni, s hogy a magyar korona országainak lakói a külföldről behozott gabonáért aránylag sokkal többet fizetnek vámilletékek fejében, az osztrák tartományok lakóinál, míg az 1867. évi XII. törvényczikk értelmében a birodalom közös költségei fedezésére forditandó vámjövedelemnek csak aránylag kis része számítható Magyarország javára. Ezek mellett még egy más hátrányos körülmény is hívta fel a kormány figyelmét; oly körülmény, mely annak folytán keletkezett, hogy mindazon kedvezmények, melyek valamely külállamnak engedélyeztettek, az 1868. XXXVI. törvényczikk által a magyar-osztrák vámkülzetekre, illetőleg az ezen külzetekből behozott árukra is kiterjesztetettigy történt, hogy a múlt rész termésű években, midőn külföldi gabona, nevezetesen Törökországból és a Dunafejedelemségekből nagyobbb mennyiségekben hozatott Magyarországba, az illető szállítmányok gyakran nem egyenes úton jöttek az országba, hanem a magyar kereskedelem és a magyar közlekedési intézetek hátrányára Triesten át kerülve, csakhogy vámot ne kelljen fizetni. Mindezen viszonyok, de főleg az ország sok vidékének ínsége követelték, hogy a ministérium, az országgyűlés jóváhagyása reményében, a gabonavámok és az azokkal egy tétel alá sorozott, azonban csekélyebb arányban előforduló hüvelyes vetemények után fizetendő vámilletékek ideiglenes megszüntetése által oly intézkedést tegyen, mely csakugyan befolyással lesz az ínség enyhítésére, anélkül, hogy államunkat igen érezhetően fosztaná meg egyik jövedelmi forrásától. Még csak azt jegyzem meg, hogy a tett intézkedés az 1867. évi XVI. törvényczikk értelmében az osztrák cs. k. kormánynak beleegyezése mellett történt. Kerkapoly Károly, s. k. 1871. „ 400.380 „ 1872. „• 1,500.545 „ Ezen összegekből esik a magyar korona országaira : 1868. évben 19.962 frt 1869. „ 34.855 „ 1870. „ 122.287 „ 1871. „ 173.154 „ 1872. „ 961.416 „ Törvényjavaslat az arciére-testőrség nyugalmazott tagjainak pótilletményeiről. 1. §. Az 1870. évi IX. törvényczikk 2. §-ban elősorolt nyugdijak közé vétetnek föl azon illetmények is, melyeket Ő Felsége az arciére-testőrség létszámából 1867. év végéig nyugdíjazott egyéneknek, a szabályszerű nyugdíjon felül fejenkint és évenkint 105 írttal pótlékkép engedélyezni méltóztatott. 2. §. Ezen illetményeknek Magyarországra eső részlete 1873. évtől kezdve a magyar államköltségvetésbe azon összeggel vetetik fel, mely az idézett törvényczikk 3. és 4. §. értelmében kiszámíttatott. 3. §. Az 1868. évtől az 1872 ik év végéig ezen illetményekre 30%-os arányban már teljesített fizetés ezennel jóváhagyatik. 4 §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg. Indokolás az arciére-testőrség nyugalmazott tagjainak pótilletményeiről szóló törvényjavaslathoz. Az arciére-testőrség 1867. év végéig nyugdíjazott egyénei kivétel nélkül a szabályszerű nyugdíjon felül pótlékot is húznak, mely évi 105 írttal van megállapítva, és 1867. év végéig a létezett általános nyugdíjalapból fizettetett. Ezen alap feloszlatása, illetőleg a magyar és az osztrák állam pénzügyeinek különválasztása alkalmával a fent emlitett pótlékok,• miután katonai személyeknek adattak, kiknek nyugdiját a hadügyi tárcza viseli, — katonai illetményeknek tekintetvén, mint olyanok 1868. évi január 1-től kezdve a közösügyi kiadásokra nézve megállapított 30: 70% arányban, a két országos pénzügyministerium által közösen fizettettek, és pedig a magyar pénzügyministérium részéről a megfelelő hitel kieszközléséig előlegképen azon összegekből, melyeket az országgyűlés a fennállott központi kormány közegeinek nyugdíjaira évenként engedélyezett. Mielőtt az e részbeni hitel megnyerése tekintetéből a szükséges lépések megtétethettek volna, a cs. kir. pénzügyminister a cs. kir. főudvarmesterrel lépett érintkezésbe a végből, hogy a testőrségi pótlékok a legf. udvartartási javadalomból fedeztessenek. Mivel azonban e tárgyalás eredményre nem vezetett, és miután később a hadügyminister is ezen pótlékok fizetését azzal utasította vissza, hogy