Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-22 / 269. szám

Budapest 1873.S­zombat november 22., 269. szám. BUBA «_ ____ •_ __ OZSONY. H­ITAt­ALOS LAP; KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bém­entet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­­gadtatnak el._______________________________ Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: ... 12 frt. Egész évre Félévre . . Negyedévre Szerkesztőség : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadó­hivatal : Pesten, barátok­ tere 7. sz. a. földszint. Előfizetési Árok : A „Budapesti Közlöny“ melléklapjára külön, postán vagy házhoz hordva : Egész évre. . . 2 frt 40 kr. Félévre ... 1 » 20 » Negyedévre . . . 1 60 » A »Hivat.Értesítő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítődbe iktatandó hirdetések dijai a hirdetményivel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lap­­ra 10 kr.____ Magánhirdetések: Egyh­asábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.,kétszeri 16kr. és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyeg­­díj külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. O cs. és Apostoli kir. Felsége i. é. november 11-től kelt legfelsőbb elhatározással megengedni méltóztatott, hogy senborni báró Schwarz Vilmos titkos tanácsos s a bécsi világkiállítás főigazgatója, az I. osz­tályú persa nap- és oroszlánrendet,­ dr. lovag Scherzer Károly, cs. és k. főconsul a brazíliai császári rózsarend középkeresztjét, és báró Bruxelle Ottó cs. k. ideiglenes követségi segéd a pápai Szt.-Gergely-rend középkeresztjét el­fogadhassák s viselhessék. A m. kir. pénzü­gyminister Karácsonyi Pál ró­zsahegyi sóhivatali ellenőrt zsolnai sótárnokká ne­vezte ki. A m. kir. pénzü­gyminister a körmöczi pénzverde­hivatalhoz harmadik vésnökké Vidra Károly, a bécsi cs. k. képzőművészeti akadémia növendékét nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Báthory Vilmos adóhivatali tisztet III. osztályú számtisztté ne­vezte ki. A m. kir. pénzügyminister Tóth Lajos adóhiva­tali tisztet és Király Géza számvevőségi gyakor­nokot III. oszt. számtisztekké nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Törvényjavaslat a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt vám­illetékek ideiglenes megszüntetése iránt. A ministerium azon intézkedése, melylyel az 1853. évi vámtarifa 10. szakaszának a), b) és c) tételei alatt, valamint a Dalmátország számára ér­vényes 1857. évi vámtarifa 4. szakaszának a) tétele alatt a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt beviteli vámilletékek 1873. október 1-jétől 1874. September végéig hatályon kívül létetett, — jóvá­­hagyatik és törvény erejére emeltetik. I­ndokolás a gabonára és hüvelyes veteményekre rótt vám­­lletékek ideiglenes megszüntetése iránti törvény­­javaslathoz. A ministériumnak a törvényjavaslatban említett intézkedésére okot szolgáltatott a már több évben ismétlődött rosz­termés, mely honunk leginkább sújtott vidékeinek ínséggel küzdő lakóit arra kényszeríti, hogy külföldről szerezzék meg élelmi­szereiket. A magyar korona országainak hegyes határvidékei, melyeknek természeti és gazdasági viszonyai általában nagyon mostohák, már rendes években is külföldi gabona behozatalára szorulnak. Az utolsó évek rész­termése folytán a gabona be­hozatala nagy mérvben emelkedett. A gabona és hüvelyes veteményekért fizetett vámok ugyan­is a magyar-osztrák birodalom egész területén: 1868. évben 167.514 fztra 1869. „ 84.498 „ 1870. „ 230.038 . Az 1873-ik évi január—September havaiban pedig a magyar korona alatti országok vámhiva­talainál e czímen befolyt jövedelem 445.276 irtot tesz. A múlt és jelen évben még gőzmalmaink is kénytelenek voltak gabona­szükségletüket külföld­ről kielégíteni, és a fizetendő vám érezhetően érte az ismert viszonyok miatt úgy is sok nehézséggel küzdő ezen ipar­telepeket. A helyzet még kedve­zőtlenebbé válik a magyar, illetőleg horvát fogyasz­tókra nézve az által, hogy gabona és hüvelyes ve­tem­ények, ha az osztrák tartományokkal szomszé­dos Németországból vagy Olaszországból közvet­lenül hozatnak be a magyar-osztrák vámterületre, a nevezett országokkal fenálló kereskedelmi szer­ződések szerint vámmentesek, s hogy így évenkint igen jelentékeny gabonamennyiségek hozatnak be tettleg vámmentesen az osztrák tartományokba, míg a magyar korona országainak lakói, kik oly országokkal vannak körülvéve, melyekkel keres­kedelmi szerződések mindeddig létre nem jöttek, a törvény szerint kénytelenek vámot fizetni a szomszédos külállamokból behozott gabonáért. Milyen nagyok azon gabonamennyiségek, me­lyek szerződések folytán vámmentesen hozatnak be, még pedig majd kivétel nélkül az osztrák tar­tományokba, kiviláglik a következő összegekből, melyek az érintett vámmentességek folytán elesett vámjövedelmet képviselik: 1867. évben 509,247 frt 1868. „ 485,008 „ 1869. „ 505,349 „ 1870. „ 590,699 „ 1871. „ 640,536 „ Kiviláglik ezekből, hogy azon jövededelem, mely a gabona­vámok után rendes években be­­foly, nem igen jelentékeny szokott lenni, s hogy a magyar korona országainak lakói a külföldről behozott gabonáért aránylag sokkal többet fizet­nek vámilletékek fejében, az osztrák tartományok lakóinál, míg az 1867. évi XII. törvényczikk ér­telmében a birodalom közös költségei fedezésére forditandó vámjövedelemnek csak aránylag kis része számítható Magyarország javára. Ezek mellett még egy más hátrányos körül­mény is hívta fel a kormány figyelmét; oly kö­rülmény, mely annak folytán keletkezett, hogy mindazon kedvezmények, melyek valamely külál­lamnak engedélyeztettek, az 1868. XXXVI. tör­vényczikk által a magyar-osztrák vámkülzetekre, illetőleg az ezen külzetekből behozott árukra is kiterj­esztetettigy történt, hogy a múlt rész termésű években, midőn külföldi gabona, nevezetesen Törökországból és a Dunafejedelemségekből na­­gyobbb mennyiségekben hozatott Magyarországba, az illető szállítmányok gyakran nem egyenes úton jöttek az országba, hanem a magyar kereskedelem és a magyar közlekedési intézetek hátrányára Triesten át kerülve, csakhogy vámot ne kelljen fizetni. Mindezen viszonyok, de főleg az ország sok vi­dékének ínsége követelték, hogy a ministérium, az országgyűlés jóváhagyása reményében, a ga­bona­vámok és az azokkal egy tétel alá sorozott, azonban csekélyebb arányban előforduló hüvelyes vetemények után fizetendő vám­illetékek ideig­lenes megszüntetése által oly intézkedést tegyen, mely csakugyan befolyással lesz az ínség enyhíté­sére, a­nélkül, hogy államunkat igen érezhetően fosztaná meg egyik jövedelmi forrásától. Még csak azt jegyzem meg, hogy a tett intéz­kedés az 1867. évi XVI. törvényczikk értelmé­ben az osztrák cs. k. kormánynak beleegyezése mellett történt. Kerkapoly Károly, s. k. 1871. „ 400.380 „ 1872. „• 1,500.545 „ Ezen összegekből esik a magyar korona orszá­gaira : 1868. évben 19.962 frt 1869. „ 34.855 „ 1870. „ 122.287 „ 1871. „ 173.154 „ 1872. „ 961.416 „ Törvényjavaslat az arciére-testőrség nyugalmazott tagjainak pót­­illetményeiről. 1. §. Az 1870. évi IX. törvényczikk 2. §-ban elősorolt nyugdijak közé vétetnek föl azon illet­mények is, melyeket Ő Felsége az arciére-testőr­­ség létszámából 1867. év végéig nyugdíjazott egyéneknek, a szabályszerű nyugdíjon felül fe­­jenkint és évenkint 105 írttal pótlékkép engedé­lyezni m­éltóztatott. 2. §. Ezen illetményeknek Magyarországra eső részlete 1873. évtől kezdve a magyar államkölt­ségvetésbe azon összeggel vetetik fel, mely az idé­zett törvényczikk 3. és 4. §. értelmében kiszámít­tatott. 3. §. Az 1868. évtől az 1872 ik­ év végéig ezen illetményekre 30%-os arányban már teljesített fi­zetés ezennel jóváhagyatik. 4 §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy­­minister bizatik meg. Indokolás az arciére-testőrség nyugalmazott tagjainak pót­­illetményeiről szóló törvényjavaslathoz. Az arciére-testőrség 1867. év végéig nyugdíja­zott egyénei kivétel nélkül a szabályszerű nyug­díjon felül pótlékot is húznak, mely évi 105 írttal van megállapítva, és 1867. év végéig a létezett általános nyugdíjalapból fizettetett. Ezen alap feloszlatása, illetőleg a magyar és az osztrák állam pénzügyeinek különválasztása alkalmával a fent emlitett pótlékok,­­• miután ka­tonai személyeknek adattak,­ kiknek nyugdiját a hadügyi tárcza viseli, — katonai illetményeknek te­kintetvén, mint olyanok 1868. évi január 1-től kezdve a közösügyi kiadásokra nézve megállapí­tott 30: 70% arányban, a két országos pénzügy­­ministerium által közösen fizettettek, és pedig a magyar pénzügyministérium részéről a megfelelő hitel kieszközléséig előlegképen azon összegek­ből, melyeket az országgyűlés a fennállott köz­ponti kormány közegeinek nyugdíjaira évenként engedélyezett. Mielőtt az e részbeni hitel megnyerése­ tekintetéből a szükséges lépések megtétethettek volna, a cs. kir. pénzügyminister a cs. kir. fő­udvarmesterrel lépett érintkezésbe a végből, hogy a testőrség­i pótlékok a legf. udvartartási j­avadalomból fedez­tessenek. Mivel­ azonban e tárgyalás eredményre nem ve­zetett, és miután később a hadügyminister is ezen pótlékok fizetését azzal utasította vissza, hogy

Next