Budapesti Közlöny, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

9-én kötött szerződésben megállapított határidők­nek 2 évre leendő meghosszabbítása iránt beadott kérvénye tárgyában kiküldött bizottságnak véle­ménye. A bizottság kijelenti, hogy a fennálló szerződés az esetleges meghosszabbítást tárgyszó 15. pont­jának értelme szerint kérelmezők nincsenek ugyan feljogosítva arra, hogy a két évi meghosszabbítást igényelhessék, miután az abban körülírt eshetősé­gek egyike sem következett be, hogy azonban folyamodók is eltérve a szigorú jog teréről, és az annak alapján támasztható követelésektől, maguk is a méltányosság mezejére léptek, és előterjeszté­sük czélját kérelem útján óhajtják elérni. S ezen térre helyezkedett a bizottság is a sző­nyegen forgó kérelem megítélésében, mert két­ségtelenül oly körülmények forognak fenn, melyek a kérelmet az 1872. évi mártius 9 én létrejött szerződés szelleméből indokoltnak jelezik. E szerződés 15.§-nak a) pontja ugyanis két ér­tékpapírnak, a magyar vasúti kölcsön és az osz­trák rente 20%-os árcsökkenése bekövetkezését oly esély gyanánt tünteti fel, mely által az elvállalt munka és fizetésbeli kötelezettségek nem akasz­tatnak meg végképen ugyan, de melyeknek be­következése 2 évi halasztási határidőnek en­gedélyezésére alkalmat nyujtand. Az ismertető jelek nem állottak ugyan be egész a végletekig, de tagadhatlanul oly mértékben és oly megdöbbentő arányban, hogy annak zsibbasztó hatását és következményeit nemcsak hazánk, ha­nem egész Európa fájdalmasan érzi, s hogy be­folyásának már több, különben életre képes válla­lat esett áldozatul. Ezen méltányossági szempontból kiindulva, és tekintetbe véve, hogy folyamodó érdekelt felek mindeddig az 1872-ki szerződésben elvállalt munka és fizetési kötelezettségeik pontos teljesí­tésére jó szándékot, komoly és jóhiszemű akara­tot tanúsítottak, s magának a sugárútnak létesí­tése körül nem csekély eredményeket is képesek felmutatni, tekintetbe véve, hogy a sugárút kinyi­tásának és kiépítésének czélja mindenekelőtt biz­tosabban fog elévetni, ha folyamodók elvállalt kö­telezettségeik teljesítésében elősegíttetnek és az elvállalt terhek elviselésére képesekké tétetnének, tekintetbe véve, hogy az indokoltan kérelmezett meghosszabbítás megtagadása esetében oly bo­nyodalmak következhetnének be, melyek köze­pette a sugárút kiépítése talán még sokkal kosz­­s­zabb időre halasztatnék el, tekintetbe véve végre, hogy a jelen pénz- és hitelválság közepette a ké­relem megtagadása oly lendületet idézne elő amúgy is sújtott hazai pénzpiac­unkon, mely már nemzetgazdászati szempontból is kikerülendő, annyival inkább, ha annak előidézésével helyesen vagy helytelenül egy országos közhatóság vádol­tatnék a félrevezetett közvélemény által, a bizott­ság számolván a kényszerhelyzettel és annak lehető következményeivel, javasolja, hogy a kére­lemnek méltányossági szempontból hely adassék. Az ezen vélemény alapján engedélyezendő két évi meghosszabbításhoz azonban több feltételek volnának kötendők, melyek által a sugárút kiépí­tésének garanciája növeltetnék, és pedig: 1. Hogy egy utóbbi meghosszabbításnak semmi szin alatt többé helye nem lehet. 2. Hogy a meghosszabbítás 2 évi tartamán által a munkák be ne állíttassanak, s hogy ellenben folyamodók köteleztessenek, ezen két évi idő tar­tamán belül legalább is 16 házat felépitni. 3. Tökéletesen tisztába kell hozatnia a folya­modók ellen fennlévő követelési állapotnak és le­számolási viszonynak. 4. A teljesített leszámolások nyomán mutatkozó tőketartozás kamatai fél évi részletekben minden­kor pontosan fizetendők. 5. A még hátralévő tőke­tartozások a hosszab­bítási 2 év lefolyása után, tehát 4 év alatt, hasonló részletekben fizetendők. A közmunkák tanácsa a bizottság ezen javas­latát egyhangúlag elfogadván, erről a municipá­­lis hitelintézet azon hozzáadással rendeltetett ér­­tesíttetni, miszerint még a szerződés megkötése előtt a fentebbi pontokban körvonalazott feltéte­leknek teljesítését eszközölni, kötelességének tartsa. Az 1870. X. t. sz. értelmében a közmunkavált­­sági adó képezvén a közmunkák tanácsának egyik jövedelmi forrását, Buda és Pest város ha­tóságai a lefolyt három éven át több ízben fel­­szólitattak az iránt, hogy ezen adónem szigorú behajtását eszközölni szíveskedjenek. Daczára ezen felhívásoknak, az ebbeli ered­mény igen mostohának mutatkozott, úgy annyira, hogy Pest város hatósága által az 1870. julius 1-től 1872. évi deczember hó utolsó napjáig ter­jedő időre előirt 142,248 frt 70 krnyi adóösszeg­ből tényleg csak 63,609 frt 42 kr, —­ tehát 80,000 frttal kevesebb — hajtatott be. Ezen visszaéléseknek kikerülése szempontjából, újólag felszólittatni rendeltetett a fővárosi ható­ság, hogy ezen adónemnek behajtását immár a legnagyobb szigorral teljesitetni szíveskedjék, t­ekintve azon nehézségeket, melyeket ezen adó be-­­­ajtása igényel, elhatároztatott egyúttal, hogy a b­ehajtást gyakorló közegek az 1870.1871. és 1872. vekbeli hátralékok behajtása fejében egy 6 %.­ — az 1873-iki egy 5 % és az 1874-iki, vala-­­ mint az arra következő évekre egy 4 % jutalom­d­aiban részesittessenek. Az élelmezési és a fazekas-tér között a Duna s­zentében építendő ideiglenes csatorna építtetése árgyában határoztatok, miszerint az erre vonat-t­­ozó ügyiratok a városi hatósághoz visszaintéz­­­­etnek azon javaslat mellett, hogy a csatornázási­endszert még e télnek idején letárgyalván, k­érd­és­es helyen a végleges főcsatornát a tavasz­eálltával fektettesse le,annyival is inkább, miután e­nnek létesítése csak 50,000 frtba kerülne, mig­­lenben a tervezett­ ideiglenes, és néhány év múlva i­smét betöltendő csatorna 30,000 frtnyi költséget fenyelne. A műszaki osztály által a servita-téren létező tobornak egy kisebb park általi kör kilövezése v­alamint a járdának felemelésére és asphaltiro­­l­ására vonatkozó ajánlata helybenhagyatván, a további tárgyalás végett a fővárosi hatóság-­­oz intéztetek. A jegyzőkönyv hitelesítésével Haris és Hofbau­­­er urak bízattak meg. ISKOLA-ÜGY. A KOLOZSVÁRI KIK. TUD. EGYETEM BÖLCSÉSZETI KARÁNAK VÉLEMÉNYE A FŐTANODAI TÖRVÉNYJAVAS­LATRÓL. Nagyméltóságú minister úr! A kolozsvári tudomány-egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának mély tisz­telettel alálírt tanári testülete köszönettel vette a nagyméltóságú vallás-és közoktatási ministerium 17,911. sz. alatti magas leiratával leküldött főta­­nodai törvényjavaslatot, s azt mint őt közvetlenül érdeklő nagy fontosságú tárgyat beható tanács­kozás tárgyává tette. A bölcsészeti kar tanári testülete a legnagyobb örömmel úgy találta, hogy e törvényjavaslatban a különféle érdekek és szempontok szerencsésen vannak összeegyeztetve és megóva. Meg van óva, sőt tulajdonképen, először telje­sen életbe léptetve a tanítási és tanulási szabad­ság, melyet részben már az 1848: XIX. törvény­­czikk 2-ik §. kimondott ugyan, de keresztülvi­tele következetesen mindeddig nem történt. Ez irányban nem csak hogy a 3. §. kimondja, misze­rint: „Az állami főtanodák szervezetének, vala­mint az egész tudományos oktatásnak alapelve a tanutási és tanulási szabadság“, hanem ezen elvnek lehető legtökéletesebb védveiül szolgálnak: a) a 17. §, mely a tanárok elmozdu­hatlanságát mondja, ki (természetesen az elkerülhetlen megszorítással); b) a 18. §, mely szerint a tanárok előadási rend­szerére, irányára és szellemére vonatkozó bíráló­i nyilatkozatok nem képezhetik az egyetemi fegyelmi bíróság ítéletének tárgyát; c) a 22. §, mely meg­határozza egyrészt, hogy „a tanár a tantárgyak előadásában azok szellemére, irányára és terje­delmére nézve meggyőződését szabadon követheti“ s másrészt „a hallgatók saját választásuk szerint bármelyik tantárgyra,tetszésük szerinti sorrendben s bármelyik tanár előadásaira irathatják be ma­gokat“; végre d) az 51.§., mely jogot ad a hazá­­ban létező vallásfelekezeteknek, törvény­hatósá­goknak, községeknek, sőt egyeseknek s oly társu­latoknak is, melyek alapszabályaikban kifejezet­ten e czélra alakultak, a törvény szellemében fő­tanodákat alapítani, s azok felett a törvény korlá­tai között rendelkezni. Meg vannak óva a tudomány érdekei még az­­áttal is, hogy az egyes tudományszakok egymás­tól is függetlenittettek. — Ez irányban intézkednek a 6. §., mely a methematikai és természettudományi kart (mely a kolozsvári egyetemnél már törvényi­leg el van különítve) általános érvényű törvénynyel elkülöníti; a 9. §., mely egyes tudományos gya­­korlati­ szakképezdék (seminariumok) felállítását helyezi kilátásba, hogy igy elkülöníttetvén mint­egy a szakpályákra való képzés, az egyetem tisz­tán tudományos feladatának akadályul ne szol­gáljon; a 10. §., mely szerint a főtantárgyak min­­denikére külön tanszék rendszeresíttetik ; a 14. §., mely a magántanárok számát korlátlannak je­lenti ki; a 21. §, mely az egyes tudomány karo­kat szakkérdésekben és belügyeikben teljesen függetleníti, s végre a 24. §, mely a szigorlatok ügyét a tudomány igényeinek megfelelően refor­málja. Ha kiemeljük még azt, hogy a törvényjavaslat kimondja, miszerint a műegyetemek és jogakadé­miák is főtanodák, s ennélfogva ezeket is a 34. és 42. §§. ugyanazon tanítási és tanulási szabad­sággal ruházzák fel, mint a tudományegyetemeket; végre, ha kiemeljük, hogy a nem állami főtano­dáknak engedett legtágabb szabadság mellett, a kellő állami felügyeletre épen úgy, mint a tudo­mány érdekeire kellő figyelemmel van , úgy, azt hiszszük, megemlékeztünk mindazon főbb pontok­ról, melyek törvény­erőre emeltetve, a főtanodai oktatásnak s ennélfogva a hazai tudományosság felvirágzásának legbiztosabb alapját fogják ké­pezni. Nem hallgathatja el azonban a tisztelettel alul­írt bölcsészeti kar azon pontokat sem, melyeket a beható tárgyalás alkalmával részint nem elég szabatosaknak vagy világosaknak, részint hiányo­saknak vagy meggyőződésével ellenkezőknek talált. 1. így legelőször is utalnunk kell azon ellen­mondásra, mely az 1. és 3. §§ ok közt van. Míg ugyanis az 1. §. felsorolja a főtanodákat s azok között a tanárképezdéket is, addig a 3. §. az ál­­­lami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelvévé teszi a taní­­­­tási és tanulási szabadságot; már­pedig ez a­­ tanárképezdékre nézve nem áll és nem is állhat,­­ mint a­melyekben a tanítás- és tanulásnak egy­­­­aránt megszabott rendszerben és terv szerint kell eszközöltetni, s épen azért a tanárképezdék csak­­ kapcsolatban lehetnek a főtanodákkal, de maguk nem főtanodák. 2. Minekutána a tanári kar egyhangú vélemé­nye szerint a tanszabadság elvének általánosan , kimondott, s mindennemű főtanodára egyaránt kö­telező elvnek kell lenni: szükségesnek tartanók, , hogy a mostani 3. §. az általánosan bevezető rész­hez (1. és 2. §§-hoz) csatoltassék, s abból az „ál­lami“ szó kihagyassék. Ekkor azután a tanári kar kisebbségének (4 tag) nézete szerint az 51. §-ból a „tanrendszer megállapításáról“ szólt, mint a 3. §-ban kimondott elvvel ellenkezők kihagyan­­dók volnának; míg a többség (5 tag) nézete sze­rint épen abban volna a tanszabadság elve a nem állami főtanodák tulajdonosai irányában megóva, hogy az azokban követendő rendszert maguk szabhatják meg. 3. Nélkülözi a bölcsészeti tanári kar a tudomány­­egyetemek definitióját, holott a 39. §-ban a mű­egyetemek czélja és feladata ki van fejezve. Ezen hiány pótlására a 6. §. eb­be külön 6-ban beikta­tandó volna: „A tudomány­egyetemek a tudomá­nyok összeségének művelése­, fejlesztése­ és terjesz­tésére hivatott főtanodák.“ 4. Hogy az egyetemnek s illetőleg az egyes ka­roknak a törvényjavaslat által megadott autonó­miája teljes legyen, szükségesnek találja a tanári kar, hogy a 13. §-nak a magántanárokról szóló részéhez „érdemeik alapján“ szók után beiktat­­tassék: „az illető tudománykar meghallgatása után.“ 5. A 19. §-ban nem eléggé szabatos a rendes hallgatók felvételénél említett „Középtanodai bi­zonyítvány“ kifejezés; a helyett a kar javaslatba hozza a következőt: „a középtanoda sikeres el­végzéséről államérvényes (érettségi) bizonyít­­ványnyal.“ 6. Lényeges és elvi véleménykülönbség van a 20 §. 2. pontjára nézve. A kar többsége (5 tag) ugyanis jól tudva, hogy daczára a * 2257

Next