Budapesti Közlöny, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
9-én kötött szerződésben megállapított határidőknek 2 évre leendő meghosszabbítása iránt beadott kérvénye tárgyában kiküldött bizottságnak véleménye. A bizottság kijelenti, hogy a fennálló szerződés az esetleges meghosszabbítást tárgyszó 15. pontjának értelme szerint kérelmezők nincsenek ugyan feljogosítva arra, hogy a két évi meghosszabbítást igényelhessék, miután az abban körülírt eshetőségek egyike sem következett be, hogy azonban folyamodók is eltérve a szigorú jog teréről, és az annak alapján támasztható követelésektől, maguk is a méltányosság mezejére léptek, és előterjesztésük czélját kérelem útján óhajtják elérni. S ezen térre helyezkedett a bizottság is a szőnyegen forgó kérelem megítélésében, mert kétségtelenül oly körülmények forognak fenn, melyek a kérelmet az 1872. évi mártius 9 én létrejött szerződés szelleméből indokoltnak jelezik. E szerződés 15.§-nak a) pontja ugyanis két értékpapírnak, a magyar vasúti kölcsön és az osztrák rente 20%-os árcsökkenése bekövetkezését oly esély gyanánt tünteti fel, mely által az elvállalt munka és fizetésbeli kötelezettségek nem akasztatnak meg végképen ugyan, de melyeknek bekövetkezése 2 évi halasztási határidőnek engedélyezésére alkalmat nyujtand. Az ismertető jelek nem állottak ugyan be egész a végletekig, de tagadhatlanul oly mértékben és oly megdöbbentő arányban, hogy annak zsibbasztó hatását és következményeit nemcsak hazánk, hanem egész Európa fájdalmasan érzi, s hogy befolyásának már több, különben életre képes vállalat esett áldozatul. Ezen méltányossági szempontból kiindulva, és tekintetbe véve, hogy folyamodó érdekelt felek mindeddig az 1872-ki szerződésben elvállalt munka és fizetési kötelezettségeik pontos teljesítésére jó szándékot, komoly és jóhiszemű akaratot tanúsítottak, s magának a sugárútnak létesítése körül nem csekély eredményeket is képesek felmutatni, tekintetbe véve, hogy a sugárút kinyitásának és kiépítésének czélja mindenekelőtt biztosabban fog elévetni, ha folyamodók elvállalt kötelezettségeik teljesítésében elősegíttetnek és az elvállalt terhek elviselésére képesekké tétetnének, tekintetbe véve, hogy az indokoltan kérelmezett meghosszabbítás megtagadása esetében oly bonyodalmak következhetnének be, melyek közepette a sugárút kiépítése talán még sokkal koszszabb időre halasztatnék el, tekintetbe véve végre, hogy a jelen pénz- és hitelválság közepette a kérelem megtagadása oly lendületet idézne elő amúgy is sújtott hazai pénzpiacunkon, mely már nemzetgazdászati szempontból is kikerülendő, annyival inkább, ha annak előidézésével helyesen vagy helytelenül egy országos közhatóság vádoltatnék a félrevezetett közvélemény által, a bizottság számolván a kényszerhelyzettel és annak lehető következményeivel, javasolja, hogy a kérelemnek méltányossági szempontból hely adassék. Az ezen vélemény alapján engedélyezendő két évi meghosszabbításhoz azonban több feltételek volnának kötendők, melyek által a sugárút kiépítésének garanciája növeltetnék, és pedig: 1. Hogy egy utóbbi meghosszabbításnak semmi szin alatt többé helye nem lehet. 2. Hogy a meghosszabbítás 2 évi tartamán által a munkák be ne állíttassanak, s hogy ellenben folyamodók köteleztessenek, ezen két évi idő tartamán belül legalább is 16 házat felépitni. 3. Tökéletesen tisztába kell hozatnia a folyamodók ellen fennlévő követelési állapotnak és leszámolási viszonynak. 4. A teljesített leszámolások nyomán mutatkozó tőketartozás kamatai fél évi részletekben mindenkor pontosan fizetendők. 5. A még hátralévő tőketartozások a hosszabbítási 2 év lefolyása után, tehát 4 év alatt, hasonló részletekben fizetendők. A közmunkák tanácsa a bizottság ezen javaslatát egyhangúlag elfogadván, erről a municipális hitelintézet azon hozzáadással rendeltetett értesíttetni, miszerint még a szerződés megkötése előtt a fentebbi pontokban körvonalazott feltételeknek teljesítését eszközölni, kötelességének tartsa. Az 1870. X. t. sz. értelmében a közmunkaváltsági adó képezvén a közmunkák tanácsának egyik jövedelmi forrását, Buda és Pest város hatóságai a lefolyt három éven át több ízben felszólitattak az iránt, hogy ezen adónem szigorú behajtását eszközölni szíveskedjenek. Daczára ezen felhívásoknak, az ebbeli eredmény igen mostohának mutatkozott, úgy annyira, hogy Pest város hatósága által az 1870. julius 1-től 1872. évi deczember hó utolsó napjáig terjedő időre előirt 142,248 frt 70 krnyi adóösszegből tényleg csak 63,609 frt 42 kr, — tehát 80,000 frttal kevesebb — hajtatott be. Ezen visszaéléseknek kikerülése szempontjából, újólag felszólittatni rendeltetett a fővárosi hatóság, hogy ezen adónemnek behajtását immár a legnagyobb szigorral teljesitetni szíveskedjék, tekintve azon nehézségeket, melyeket ezen adó be-ajtása igényel, elhatároztatott egyúttal, hogy a behajtást gyakorló közegek az 1870.1871. és 1872. vekbeli hátralékok behajtása fejében egy 6 %. — az 1873-iki egy 5 % és az 1874-iki, vala- mint az arra következő évekre egy 4 % jutalomdaiban részesittessenek. Az élelmezési és a fazekas-tér között a Duna szentében építendő ideiglenes csatorna építtetése árgyában határoztatok, miszerint az erre vonat-tozó ügyiratok a városi hatósághoz visszaintézetnek azon javaslat mellett, hogy a csatornázásiendszert még e télnek idején letárgyalván, kérdéses helyen a végleges főcsatornát a tavaszeálltával fektettesse le,annyival is inkább, miután ennek létesítése csak 50,000 frtba kerülne, miglenben a tervezett ideiglenes, és néhány év múlva ismét betöltendő csatorna 30,000 frtnyi költséget fenyelne. A műszaki osztály által a servita-téren létező tobornak egy kisebb park általi kör kilövezése valamint a járdának felemelésére és asphaltirolására vonatkozó ajánlata helybenhagyatván, a további tárgyalás végett a fővárosi hatóság-oz intéztetek. A jegyzőkönyv hitelesítésével Haris és Hofbauer urak bízattak meg. ISKOLA-ÜGY. A KOLOZSVÁRI KIK. TUD. EGYETEM BÖLCSÉSZETI KARÁNAK VÉLEMÉNYE A FŐTANODAI TÖRVÉNYJAVASLATRÓL. Nagyméltóságú minister úr! A kolozsvári tudomány-egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának mély tisztelettel alálírt tanári testülete köszönettel vette a nagyméltóságú vallás-és közoktatási ministerium 17,911. sz. alatti magas leiratával leküldött főtanodai törvényjavaslatot, s azt mint őt közvetlenül érdeklő nagy fontosságú tárgyat beható tanácskozás tárgyává tette. A bölcsészeti kar tanári testülete a legnagyobb örömmel úgy találta, hogy e törvényjavaslatban a különféle érdekek és szempontok szerencsésen vannak összeegyeztetve és megóva. Meg van óva, sőt tulajdonképen, először teljesen életbe léptetve a tanítási és tanulási szabadság, melyet részben már az 1848: XIX. törvényczikk 2-ik §. kimondott ugyan, de keresztülvitele következetesen mindeddig nem történt. Ez irányban nem csak hogy a 3. §. kimondja, miszerint: „Az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelve a tanutási és tanulási szabadság“, hanem ezen elvnek lehető legtökéletesebb védveiül szolgálnak: a) a 17. §, mely a tanárok elmozduhatlanságát mondja, ki (természetesen az elkerülhetlen megszorítással); b) a 18. §, mely szerint a tanárok előadási rendszerére, irányára és szellemére vonatkozó bírálói nyilatkozatok nem képezhetik az egyetemi fegyelmi bíróság ítéletének tárgyát; c) a 22. §, mely meghatározza egyrészt, hogy „a tanár a tantárgyak előadásában azok szellemére, irányára és terjedelmére nézve meggyőződését szabadon követheti“ s másrészt „a hallgatók saját választásuk szerint bármelyik tantárgyra,tetszésük szerinti sorrendben s bármelyik tanár előadásaira irathatják be magokat“; végre d) az 51.§., mely jogot ad a hazában létező vallásfelekezeteknek, törvényhatóságoknak, községeknek, sőt egyeseknek s oly társulatoknak is, melyek alapszabályaikban kifejezetten e czélra alakultak, a törvény szellemében főtanodákat alapítani, s azok felett a törvény korlátai között rendelkezni. Meg vannak óva a tudomány érdekei még azáttal is, hogy az egyes tudományszakok egymástól is függetlenittettek. — Ez irányban intézkednek a 6. §., mely a methematikai és természettudományi kart (mely a kolozsvári egyetemnél már törvényileg el van különítve) általános érvényű törvénynyel elkülöníti; a 9. §., mely egyes tudományos gyakorlati szakképezdék (seminariumok) felállítását helyezi kilátásba, hogy igy elkülöníttetvén mintegy a szakpályákra való képzés, az egyetem tisztán tudományos feladatának akadályul ne szolgáljon; a 10. §., mely szerint a főtantárgyak mindenikére külön tanszék rendszeresíttetik ; a 14. §., mely a magántanárok számát korlátlannak jelenti ki; a 21. §, mely az egyes tudomány karokat szakkérdésekben és belügyeikben teljesen függetleníti, s végre a 24. §, mely a szigorlatok ügyét a tudomány igényeinek megfelelően reformálja. Ha kiemeljük még azt, hogy a törvényjavaslat kimondja, miszerint a műegyetemek és jogakadémiák is főtanodák, s ennélfogva ezeket is a 34. és 42. §§. ugyanazon tanítási és tanulási szabadsággal ruházzák fel, mint a tudományegyetemeket; végre, ha kiemeljük, hogy a nem állami főtanodáknak engedett legtágabb szabadság mellett, a kellő állami felügyeletre épen úgy, mint a tudomány érdekeire kellő figyelemmel van , úgy, azt hiszszük, megemlékeztünk mindazon főbb pontokról, melyek törvényerőre emeltetve, a főtanodai oktatásnak s ennélfogva a hazai tudományosság felvirágzásának legbiztosabb alapját fogják képezni. Nem hallgathatja el azonban a tisztelettel alulírt bölcsészeti kar azon pontokat sem, melyeket a beható tárgyalás alkalmával részint nem elég szabatosaknak vagy világosaknak, részint hiányosaknak vagy meggyőződésével ellenkezőknek talált. 1. így legelőször is utalnunk kell azon ellenmondásra, mely az 1. és 3. §§ ok közt van. Míg ugyanis az 1. §. felsorolja a főtanodákat s azok között a tanárképezdéket is, addig a 3. §. az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelvévé teszi a tanítási és tanulási szabadságot; márpedig ez a tanárképezdékre nézve nem áll és nem is állhat, mint amelyekben a tanítás- és tanulásnak egyaránt megszabott rendszerben és terv szerint kell eszközöltetni, s épen azért a tanárképezdék csak kapcsolatban lehetnek a főtanodákkal, de maguk nem főtanodák. 2. Minekutána a tanári kar egyhangú véleménye szerint a tanszabadság elvének általánosan , kimondott, s mindennemű főtanodára egyaránt kötelező elvnek kell lenni: szükségesnek tartanók, , hogy a mostani 3. §. az általánosan bevezető részhez (1. és 2. §§-hoz) csatoltassék, s abból az „állami“ szó kihagyassék. Ekkor azután a tanári kar kisebbségének (4 tag) nézete szerint az 51. §-ból a „tanrendszer megállapításáról“ szólt, mint a 3. §-ban kimondott elvvel ellenkezők kihagyandók volnának; míg a többség (5 tag) nézete szerint épen abban volna a tanszabadság elve a nem állami főtanodák tulajdonosai irányában megóva, hogy az azokban követendő rendszert maguk szabhatják meg. 3. Nélkülözi a bölcsészeti tanári kar a tudományegyetemek definitióját, holott a 39. §-ban a műegyetemek czélja és feladata ki van fejezve. Ezen hiány pótlására a 6. §. ebbe külön 6-ban beiktatandó volna: „A tudományegyetemek a tudományok összeségének művelése, fejlesztése és terjesztésére hivatott főtanodák.“ 4. Hogy az egyetemnek s illetőleg az egyes karoknak a törvényjavaslat által megadott autonómiája teljes legyen, szükségesnek találja a tanári kar, hogy a 13. §-nak a magántanárokról szóló részéhez „érdemeik alapján“ szók után beiktattassék: „az illető tudománykar meghallgatása után.“ 5. A 19. §-ban nem eléggé szabatos a rendes hallgatók felvételénél említett „Középtanodai bizonyítvány“ kifejezés; a helyett a kar javaslatba hozza a következőt: „a középtanoda sikeres elvégzéséről államérvényes (érettségi) bizonyítványnyal.“ 6. Lényeges és elvi véleménykülönbség van a 20 §. 2. pontjára nézve. A kar többsége (5 tag) ugyanis jól tudva, hogy daczára a * 2257