Budapesti Közlöny, 1874. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1874-04-01 / 74. szám
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. A magyar tudományos akadémia szerdán, ápril hó 1-én összes ülést tart, melynek tárgyai: 1. Jelentés a gr. Karácsonyi drámai pályázatról. 2. A martiui havi folyó ügyek, a több rendű pályamunkák bemutatása. Budapesten, 1874. mártius 30-án. Arany János, főtitkár. A második osztálynak Horváth Mihály elnöklete alatt tegnapelőtt tartott ülésében először Galgóczy Károly értekezett: »A székely kérdésről.« Közönséges hit és állítás a székely elemről, — mond értekező úr — hogy ez a maga területén túlnépesedett. Ennek tulajdonittatnak az Oláhországba történő kivándorlások. Ez okból mind régibb, mind újabb időben több kísérlet létetett az ország különböző vidékeire kitelepítéssel is. Mostanában pedig úgyszólván napi kérdésül tekintetik a kitelepítés, mely különösen az arad- és krassómegyei államerdőségek hasznosítására még a kormánytervezetek közé is felvétetett. Értekező nem tagadja ugyan, hogy a székely föld több vidékén nagy szegénység uralkodik és kivándorlás is történik, bár ez szerencsére mégsem oly tömeges, mint a közvélemény hírli, mert évi átlagban 4—500 egyénen felül nem megy; de a szegénységnek és kivándorlásnak alapoka egészen másutt, — nem pedig a tulnépesedettségben van. Mert a székelyföld nincs túlnépesedve, és pedig, még ha földjének minőségét és éghajlatát tekintjük, akkor sincs. — Sőt ha tulnépesedve volna, akkor is tévesztett dolog, kitelepítés által akarni segitni magyar törzsünk ez ágán; mert az eddigi tapasztalás azt bizonyítja, hogy a kitelepített székely nép elvész; még a magyarok közt is fajjellegét, — idegen népek közt pedig nyelvét és nemzetiségét is elveszti. — Ha tehát a székely népen segíteni s általa a magyar elemet erősbiteni akarjuk , csak mostani fészkében tehetjük ezt biztos eredménynyel. És ezt nemzeti legfontosabb érdekünk is igy kívánja, valamint ennek czélszerű lehetősége sem hiányzik. Állításai igazolására értekező mindenek előtt több példát hoz fel, hol a székely telepek elvesztek. Még törzs földjén is sok székely elolábosodott. — Nemzeti érdekeink szempontjából pedig mindenek felett figyelembe ajánlja, hogy nemcsak Erdély összes népességének két harmada, hanem magának az anya Magyarországnak is épen az Erdélyivel határos részein túlnyomólag oláh népessége van, s mindkét helyen ugyane népességgel Nagy-Oláhország, Moldva és Bukovina szintén oláh népessége közel szomszéd. Tehát azon körülmény, hogy a magyar korona oláh népességét a nagy-oláhországi és moldvai oláhságtól egy részen a szász, más részen, még pedig sokkal nagyobb területen és egészen zárt tömegben épen a harczias székely elem választja el, olyszerű körülmény, mely ha így nem volna, nemzeti érdekünkben legnagyobb czélszerűség tekintetéből épen csak igy kellene kívánnunk. Ugyanazért nemzeti bűnnek tartaná, vérfecsérlő kitelepítéssel gyengíteni e népet. Legszentebb érdekünk azt kívánja, hogy épen ott, ahol van, gyarapítsuk azt lehető legerősebbé. Ezután statistikai alapokon mutatja ki, hogy székelyföld nincs túlnépesedve. Egész Erdélyben egy □ mértföldre 2,201, — csupán a székelyföldön pedig 2074 lakos esik. Erdély álalános népességét csak a két legkisebb székely szék: Aranyos- és Marosszék haladja. A három nagyobb: Udvarhely, Háromszék és Csikszék mind kisebb népességű. A szomszéd szászföld sokkal népesebb. Még népesebbek pedig anya Magyarországnak erdélyszéli megyéi: Bihar, Zaránd, Krassó, Közép-Szolnok, Kraszna, Kővárvidék. Holott ezeknek épen úgy vannak hegyei, nagy erdőségei és havasai, mint a székely-földnek. Mindezt nem csupán az átalános terület és népesség arányában mutatja ki, hanem a használat alatt lévő termőföld viszonyára nézve is; ez irányban kiderittetvén, hogy a termőföldnek a népességhez viszonyuló arányát tekintve, a sokat panasztott Csikszék még Máramarosnál is népete t lenebb. Azt, hogy a tulnépesedettség hite miért látszik igazolást nyerni a körülményekben, s onnan magyarázza ki értekező, mert az egész székelyföld több völgyre oszolva, hegyes, halmos területtel bir, és a hosszan nyúló völgyeken a kisebb, nagyobb falvak oly sorűn vannak, hogy majd egymást érik. Azonban a torkolatokon túl, a belső völgyek nagy részben üresek ; a falvaktól távolabb rengeteg erdőségek terülnek el, a havasi táj pedig egészen lakatlan pusztaság. Az értekezés második része azon kérdésre felel, mi az oka mégis a nem tömeges bár, de szórványosan csakugyan előforduló kivándorlásnak, a folytonos túlnépesedettségi panasznak és a szegénységnek ? Ennek indokát értekező úr több összevágó körülményben keresi. Ilyen a székely nép némileg kalandos természete, — országunknak, kivált az anyaszékelyföldnek pénzviszonya, a birtokviszony, kapcsolatban a szegénységgel, mely ismét sok összeható ok származéka. A nép kezén lévő birtok igen elaprózott. De azért a nép nagyon ragaszkodik ahhoz. Birtokot venni s igy szaporitni a tulajdont, igen nehéz és drága. Nagyobb birtokosok nincsenek. A nagyobb terület közös birtok. Az elaprózottság miatt a tulajdonos birtokát többnyire saját erejével miveli. Napszámosra igen kevés szükség. Más kereset szintén ritka. A kézműipar csekély Gyárak nincsenek. A munkás nép készpénzt keveset lát, amit lát, most az is csak papiros. Ez okból országviláglátási és pénzszerzési vágyától vezetve, kijár a napszámos nép Oláhországba. Ott papírpénz helyett érczpénzt kap , sokszor fénylő aranyat is. Aki tehát elsőbb ismerőse néhány aranyától indíttatva és országviláglátási vágyától ösztönöztetve, csak egyszer akart kimenni, az megszokja az évenkint kijárást, sőt némelyiken minden honszeretete mellett végre megtörténik, hogy végkép künn is marad. A birtokviszonyt illetőleg a székelyföld átalánosságban birtok jogilag négyfélére különböztethető : u. m. testületileg közös birtok, közbirtokossági közös birtok, magántulajdon használat alatt lévő, és végre volt úrbéres birtok. A három első eredeti székely jog. Az urbéresség különböző viszonyok közt, különböző idők szüleménye, mely után a nagyobb birtokosok, a birtokából kipusztult és elszegényedett székelységnek is osztottak ugyan ki több helyen földet, de túlnyomó részben ugyanez a tősgyökeres székelyföldre is beszivárgott oláh települések magvát képezi. A testületi közös birtokban több község, sokszor különböző székekből, néhol egész szék összes községei közösen birtokolnak nagy területeket, anélkül, hogy ezek csak legkisebb határjelekkel is el volnának különítve a birtokló községek szerint. A legnagyobb erdőségek és havasok nevezetes része ily testületi közös birtok. A közbirtokossági közösség a nagy- és kisbirtokosok, egy egyéb lakosok közt egy ugyanazon határban lévő, főkép erdő, erdei legelő, erdei kaszáló, — úgynevezett szénafű, — sőt fátlan tiszta legelő használatára nézve is fordul elő, csaknem kivétel nélkül minden községben, hál e használati tárgyak megvannak, és pedig többnyire minden jogarányosítás nélkül. Sőt legtöbb helyen még a tarló és rézszabadulási legelő is a közösség terhe alatt nyög, úgy hogy ha az aránylag csekély számú kisebbnagyobb kikerekített tagbirtokokat kiveszszük, a székely kis- és nagybirtokosnak szőlőjén, gyümölcsösén s bekerített telkein kívül tulajdonkép csak szántóföldje és kaszáló rétje van állandólag kijelölve, sőt a rétség is, legalább egy részben, sok helységben a lakosok közt évenkint uj osztás alá jő; a többi birtok pedig csaknem átalában közös. Mind a több községek és egész székek összes helységei közt testületileg, mind az egy ugyanazon határban a kisebb-nagyobb birtokosok közt közbirtokosságilag közösen használt birtokokra és azok használati módozatára nézve példák hozatnak fel. A sok közösségből és az elkülönített szabad használatú magántulajdon aránylag kevés voltából magyarázza ki értekező a birtok elapró- zottságát, szűk voltát és drágaságát. »Hogy az ismertetett «birtokviszony a mezőgazdaság kifejtésére jótékony befolyással nem volt, az könnyen megítélhető. De nagyon hátrányos volt erre már maga a tömeges katonakötelezettség, mely alatt a székely nép állott, mely ugyan szabadalmának,kiváltságainak alapját képezte, de ki- vált a határőrzés miatt, a legerőteljesebbb férfi osztály nevezetes részét folyvást fegyver alatt tar totta; — hajlamainak irányt adott; — a mezei munka egy nagy részét a nőosztály vállaira nyomta át, melynek nyoma a foglalkozásban mai napig sok helyt felismerhetőleg meglátszik.« E viszonyoknak tulajdonitható, hogy daczára a székelynép munka-győző képességének s rendtartó szoro igalmi hajlamának, a mezőgazdaságnak sehol korszerű kifejlettsége, de még csak középszerű emelkedettsége sincs. Mert ámbár Marosszék, Háromszék maguk módja szerint igen jól gazdálkodó vidékeknek tartatnak, és e székekben, valamint Udvarhely- és Aranyos-székben is láthatni tisztára jól megmivelt földeket s a trágyázás is divatban van, de ezek közül egyik gazdálkodásét sem lehet hasonlitni az anya magyarországi előhaladott megyék gazdálkodásához, Fehér, Tolna-megyékéhez, Rábaközéhez. — Jellemzetes, hogy daczár.« a birtok elaprózottságának és elszórtságának, a tagosítás a székely földön egyátalában nem halad. Pedig az erdélyben felállítva lévő 8 úrbéri törvényszék közül, melyek a tagositási Ügyeket áta- Isában intézik, háromnak székhelye van a székelyföldön : Marosvásárhelyt, Székely-Udvarhelyt és Sepsi-Szent-Györgyön. 1871-ig a törvény értelmében tagosított határ az egész székelyföldről egy se mutatható ki. Olyan, melyben az ügy a kérdés megengedhetőségénél állott, volt akkor kettő: Miklósvár és Szotyor, mindenik Háromszékből. A hol egyéb rendezések, erdő- és legelő-elkülönzés, jogarányosítás történnék, a lehető számhoz képest az is kevés, s az effélék szintén többnyire csak a községek közös birtokának szétosztására vonatkoznak. Nem kevésbé hátramaradott a székelyföld a jobbféle gazdasági gépek és eszközök használatában. Hivatalos kimutatás szerint 1873-ban egész székelyföldön volt 6 gőzcséplőgép, 1116 vaseke, 103 vetőgép, 27 lóerejü cséplő, 15 aratógép. Ennek legnagyobb része Háromszéken volt. Ugyanazon hivatalos adat szerint, és ugyanazon időben volt a magyarországi Fehér megyében 123 gőz-, 298 lóerejü cséplő, 486 vető-, 61 aratógép, 13945 vasteke. Tolna megyében 72 gőz-, 177 lóerejü cséplő, 144 vető, 16 aratógép és 15 871 vaseke.Az állattenyésztés sem áll fényesen. Erre nézve érte- 593