Budapesti Közlöny, 1874. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1874-04-21 / 90. szám
nyaink a bíróságon kívüli ügyek rendezése által megszilárdíttassanak. Márpedig a bíróságokat én erre alkalmasaknak nem tartom, hanem igenis megelőző igazságszolgáltatási intézményeket,ezeknek pedig legfőbbjeként én a közjegyzői intézményt ismerem. Ezért fogadom én el a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Novánszky Nándor a közjegyzői kényszernek behozatalát a telekkönyvi ügyletekre nézve veszélyesnek tartja s igy a különvélemény mellőzésével pártolja a törvényjavaslatot. Matolay Etele elfogadja a törvényjavaslatot, de csak bizonyos javítások mellett, melyeket a részletes tárgyalásnál fog előadni. Horn Ede nézete szerint a hitelnek emelése és javítása nagyban fog előmozdíttatni a közjegyzői intézmény behozatala által, ugyancsak ezért a törvényjavaslatot pártolja. (Helyeslés.) Ezzel a mai ülésnek d. u. *, 2 órakor vége jön. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁRA KIKÜLDÖTT MAGYAR ORSZÁGOS BIZOTTSÁG I. ülése ápril 20-kán. Korelnök : gr. Károlyi György, később elnök Gorove István. Körjegyző: gr. Zichy Tivadar. Jegyzők : Széll, Bujanovics, Pallavicini Ede örgr. A közös kormány részéről jelen vannak: gr. Andrássy, b. Kühn, b. Holzgethan ministerek, b. Pöckh, Benedek altábornagy, Mérey osztálytanácsos. A magyar kormány részéről jelen van : Bittó István ministerelnök. Felolvastatik a bizottság tagjainak névsora ; a jelenlevők egyenként beadják megbízó leveleiket. Beadatnak a szavazatok az elnökre. A beadott szavazatok eredménye az, hogy Gorove István egyhangúlag lett megválasztva. (Éljenzés.) Beadatnak a szavazatok az alelnökre, jegyzőkre és háznagyra. Alelnökké megválasztatott egyhangúlag Szögyény-Marich László ; háznagygyá megválasztatott gr. Zichy-Ferraris Viktor; jegyzőkké megválasztattak : Bajanovics Sándor, Széll Kálmán, Pallavicini Ede örgr. Korelnök : E szerint megszűnvén elnöki tisztem, felkérem a megválasztott elnök ő nagyméltóságát és a jegyzői kart, hogy helyeiket elfoglalni méltóztassanak. (A korelnök éljenzés közt elhagyja helyét, melyet Gorove István foglal el. A jegyzők is elfoglalják helyeiket.) Gorove István: Midőn a mélyen t. bizottság kegyes parancsának teljes kötelességérzettel hódolok, első szavam nem lehet más, mint e kiváló megtiszteltetésért legmélyebben érzett hálám kifejezése ; de engedje meg a t. bizottság, hogy én e megtiszteltetés és bizalomban egyszersmind zálogát lássam támogatásuknak, s midőn ezt a legbensőbb tisztelettel kérném, ismételnem kell legmélyebb hálámat kegyes bizalmukért. Nem kevésbé fontos, mint bármelyikében a lefolyt éveknek, az ülés, melyet ma megnyitunk. Ha komolyak és válságteljesek voltak az idők, midőn a monarchia határain megindulva, véres és történelmi jelentőségű harczok folytak két, minden tekintetben nagy nép között, s nemzet és kormánynak ezt kelle állani, hogy a lángok hazánkba is át ne csapjanak, s a béke fenmaradásához kötött érdekeink egy beláthatlan küzdelem esélyei közéne sodortassanak, — ma azon nagy érdekhez, hogy hazánk s a monarchiának megszilárduló békéje továbbra is megóvassék, csatlakoznak, sőt tanácskozásainknál határozottan előtérbe lépnek az ország pénzügyi, mondjuk, anyagi helyzetének momentumai. A nemzet az utolsó években roppant áldozatokat hozott, hogy felküzdje magát azon állásra, melynek elfoglalásától balsorsa oly sokáig viszszatartotta. Maradandó műveket, gyümölcsöztető alkotásokat hozott létre. Az ég nem engedő, hogy ez áldozó kéz mindezek gyümölcsét már is szedhesse, sőt az ország évek óta súlyosan lett meglátogatva közgazdasági életének legfőbb ágában, a földmivelésben. Anyagi állapotaink megnehezedtek, és ezek közt lehetetlen, hogy a mértéktartás és takarékosság ne emelje fel intő szavát kérlelhetlenül a nemzet minden intézkedéseinél, s előtte ne hajoljon meg mindenki, s mindenek előtt az országgyűlés tagjai. És, t. bizottság, habár határozottan állíthatni, hogy az nem lehet, hogy egy nemzet akkor süllyedjen, midőn áldozatait gyümölcsöző czélokra hozza; habár lehetetlennek is tűnjék fel mindenki előtt, hogy mindjárt az első nehézségek feltűnése után kialudt volna bennünk a munkakedv, mely új alakulásnak első éveiben oly hatalmasan lobogott fel — és lehetetlen, hogy megtört volna bennünk a hit, hogy munka és szorgalom korunkban bámulatos dolgokat képes alkotni, ha egyszer eltávolíttattak a korlátok, melyek annak útját állották,s hogy mindezeken áldás van, a maradandóság áldása és a közméltánylaté, addig, mig romokba dőlni látjuk egy nap alatt azt, mit egy más nap alatt megalkotni vélt a terhetlenség és szédelgés, a legközelebbi múlt e betegségei. Habár mindez reménységet és bizalmat is nyújt anyagi állapotaink egy jobb jövőjéhez, reményt arra, hogy mindezek érzetén és szemléletén új erőre kel a férfias tevékenység, mégis egész szigorúságában jelentkezik előttünk a kötelesség, a legkíméletesebben venni igénybe az ország közjövedelmeit, s óvatosan folyamodni a honpolgárok terheltetéséhez. De a mértéktartás és takarékosságnak is megvannak korlátai és e korlátok a mi jogkörünkben ott vannak megvonva, hol a kisirigyek vezetésének szenvedni kellene, és a monarchia véderejének olyan megbontása idéztetnék elő, mely bármely idegen hatalomnak azt sugallaná, hogy a magát elhanyagoló állammal a mérkőzést a könnyű feladatok közé vélje sorozhatni. E két, ép oly szigorú mint hazafias feladat közt az, igazi utat eltalálni a tisztelt bizottság bölcseségének van fenntartva. És ha feladatunk ilyszerű érzetében munkánk hűséges teljesítése közben azt fogjuk találni, hogy jogos és hazafias reményeink, melyeket hadseregünknek nem csak anyagi és számbeli, de szellemi fejlesztéséhez is fűztünk, a valósuláshoz mindinkább közelednek, s fokozatos siker követi az áldozatokat, melyeket készségesen hoztunk, s hozni ma is készek vagyunk, és ha látjuk, hogy a monarchia küdlbékéjének érdekében s külföldön időző honfiaink oltalmára minden megtétetett, és ha mindezek részrehajlatlan és igazságos bírálata megteremti bennünk a lelki megnyugvást és sikerrülendő megnyugvást a nemzet kebelébe átszivá- I rogtatni: — nem zúgolódás és kárhoztatás , de anyagi állapotaink minden szükségei közt is férfias nyugalom és helyeslés fogja az országban megállapodásainkat követni. (Helyeslés.) Mielőtt azonban az ülést megnyitnám, egy férfi emlékének kell a kegyelet és hála adóját meghoznom : gr. Majláth Antalénak fÉlénk helyeslés, kit e székre a bizalom kétszer rává meg, s ki e helyen ifjú buzgalommal s régi hűséggel teljesitette feladatát. (Élénk helyeslés.) Nem dicsbeszéldet akarok mondani az elhunyt felett, de igazságosnak tartom, hogy emléke felett épen e helyen emelkedjék szó, hol hazafias életének utolsó tevékeny napjait élte le. (Élénk helyeslés.) Mi,t. bizottság, mondjunk áldást emlékére, a nemzet őt azok közé sorozza, kikre örökké hálával és tisztelettel fog gondolni. (Élénk helyeslés. És most, midőn a közösügyi bizottság ülését megnyitni szerencsés vagyok, nem csak hagyományos szokásunkat követve, de kebleink legmelegebb ösztöne által indíttatva kérjük az ég minden áldását koronás királyunkra s királyasszonyunkra (Hosszasan tartó lelkes éljenzés), s fejezzük ki együttesen azon óhajunkat, hogy isten áldja meg a nemzet minden működését, hogy általa legyen a hou boldog és virágzó. (Hosszas élénk helyeslés. Felkiáltások : Éljen az elnök!) Szögyényi-Marich László : T. bizottság! Legyen szabad mind a magam, mind a megválasztott jegyzői kar és háznagy nevében is az imént irányunkban nyilvánított megtisztelő bizalomért mélyen érzett meleg hálánkat egyszerűen röviden kifejeznem,magam részéről azon tiszteletteljes ígérettel, hogy amennyiben — mit nem reménytek — elnökünk akadályoztatása következtében az elnöki teendők kezelése esetleg reám kerülne, ezen nagybecsű bizalomnak csekély tehetségem szerint megfelelni igyekezni fogok. (Éljenzés.) Elnök: A következő átiratok érkeztek a 1. bizottsághoz. Felolvastatik a közös ministerium átirata, mely szerint Mérey Sándor osztálytanácsos a közös pénzügyministérium, Benedek Sándor altábornagy s osztályfőnök a közös hadügyministérium, Orczy Béla báró külügyministeri osztályfőnök a közökülügyministerium képviseletével bízatnak meg. Andrássy Gyula gr. közös külügyminister , T. bizottság! Az országos bizottság e szerint a szabályok értelmében megalakulván, van szerencsén a közös ministérium nevében a következő előterjesztvényeket tiszteletteljesen benyújtani. Az osztrák-magyar monarchia közös államháztartásának 1875. évi költségvetését az összes mellékletekkel együtt; a közös ministerium, valamint a közös pénzügyi s hadügyi minister előterjesztését az 1871-ik és 1872-ik évi zárszámadások tárgyában ; a közös hadügyministerium válaszát mindkét delegátió által az 1874. évi költségvetés tárgyalása alkalmával hozott határozatokra; végre a közös hadügyministerium előterjesztését az 1872. évből átvett hitelmaradványok felhasználása iránt. Ezeket tiszteletteljesen benyújtván a t. elnökségnek, van szerencsém még a t. országos bizottság tudomására hozni, hogy Ő Felsége az országos bizottság tagjait holnap d. u. 1 órakor a budai várban lesz kegyes fogadni. A részletekre nézve a t. elnökség fogja az értesítéseket megadni. Elnök : A jelentések ki fognak osztatni, azok legnagyobb része már ki van nyomatva, a többire nézve pedig a kinyomatás el fog rendeltetni Következik a szavazás az egyes bizottságokra. Beadatott összesen 48 szavazat. Megválasztottak : 1. A naplóbíráló bizottságba : Bittó Kálmán, Tombor Iván, Károlyi Sándor gr, Rudics József b., Pólya József, Szapáry István gróf. 2 A gazdasági bizottságba : Kemény Gábor b., Wodianer Albert b., Zichy Ferraris Viktor gr. 3. A külügyi bizottságba : Dániel Ernő, gr. Dessewffy Aurél, Fálk Miksa, Haynald Lajos, Károlyi Sándor gr., Keglevich Béla gr., ifj. Pejacsevich László gr., Péchy Manó gr., ifj. Szögyény László, Tombor Iván, Zichy Fedor gr. 4. A tengerészeti bizottságba : Karácsonyi Guido gr., Károlyi György gr., Kemény Gábor b., Lészay Lajos, Szentpály Jenő, Toszt Gyula, Batthyányi Ferencz gr., Horváth Mirko. 5. A pénzügyi bizottságba : Bittó Kálmán, Horn Ede, Mrazovics Mátyás, Pankovits István, Prileszky Tádé, b. Rudics József . idősb Szögyény László, Wodianer Albert b, Zichy I Nándor gr., Zsedényi Ede. 6. A hadügyi bizottságba : Andrássy Aladár gr., Bánó József, Beöthy Ákos, Bujanovich Sándor, Domahidy Ferencz, Döry Lajos br., Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Gyürky Abrakául gr., Házmán Ferencz, Hollán Ernő, Horvát Boldizsár, Horváth Lajos, Voncsina Iván, Keglevich István gr., Majthényi László br., Muzs- Ilay Sándor, Paczolay János, Pallavicini Ede örgr .Pap Lajos, Pólya József, Pulszky Ágost, Szapáry István gr., Széll Kálmán, Ürményi Miksa, Wahrman Mór, Wächter Frigyes, Wodianer Béla, Hunyady Pál gr., Zichy Ferraris Viktor gr. Elnök : Eszerint a megválasztott bizottsági tagokat ezennel van szerencsém fölszólítani, hogy ülés után méltóztassanak itt maradni és megalakulni. Az alakulás eredményét a legközelebbi ülésben fogom bejelenteni. Ő excellentiája a külügyminiszer úr által a mai ülésben tett és a korelnökséghez is érkezett külön értesítés folytán . Felsége a t. bizottság tagjait holnap egy órakor a várpalotában fogadni kegyes leend. Ezennel van szerencsém felszólítani a bizottság tagjait, hogy holnap 3,1-kor a várpalotában megjelenni szíveskedjenek; egyszersmind pedig végzésképen is kimondom, hogy ezen leg- 723