Budapesti Közlöny, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-19 / 213. szám
INDOKOK a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LTV. törvényczikk módosítása iránt beadott törvényjavaslathoz. (Folytatás és vége.) A 117-ik §-hoz. A mezei kártételek közül a törvényjavaslat 11. §-ának 2-ik i) pontja szerint csak azok fognának a polgári útra és pedig sommás eljárás alá tartozni, melyek büntetésre méltó cselekedetett nem képeznek. A mezőn elkövetett tolvajság vagy a mezei termékek gonosz szándékból való rongálása mint a büntető törvények tilalma alá eső cselekedetek bűnvádi eljárás alá tartoznának. Hátramaradnak tehát azon mezei kártételek, melyek vigyázatlanságból vagy vétkes gondatlanságból származnak. Ezekre nézve az eljárás nagyon egyszerű. A kárt a községi elöljárók szemléje és becsűje megállapítja; a kár okozójára a csősz vallomása a kártételt rábizonyítja. Nincs tehát ok, amiért a kisebb mezei kártételek eleiintézését megyékben a közigazgatási szolgabirákra, rendezett tanácsú és szab. kir. városokban a városi kapitányra ne lehetne bízni. Budapesten, hol a rendőri kapitány nem községi tisztviselő, a mezei rendőri bíráskodás gyakorlatáról oly módon lehetne gondoskodni, mint a községi bíráskodás gyakorlatáról. Minthogy azonban az ily bíróságnál is a jegyzőkönyv vitelére jegyzőt kell alkalmazni, a közigazgatási szolgabírák mellett pedig jegyzőbül alkalmazható tisztviselők nincsenek, ennélfogva arról is kell gondoskodni, hogy a szolgabírák mellett kik vihetik a jegyzőkönyvet. E tisztre legalkalmasabbaknak látszanak a községi, illetőleg körjegyzők. Mivel a mezei rendőri bíróság már a törvénynél fogva ítéleteket hozhat, nem lehetne a jogorvoslatot megtagadni. Minthogy azonban a rendes bíróságok nem lehetnek a közigazgatási közegekre nézve fölebbviteli bíróságok; az pedig, hogy közigazgatási hatóságokra bizassék polgári ügyekben a fölebbviteli bíráskodás, oly közigazgatási hatóságok hiányában, melyek kevesebb számú tagokból testületileg volnának szervezve, kivihetetlen, ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint a perorvoslatok kizárásával, a mezei rendőri bíróságok ítéletével meg nem elégedő félnek birtokon kívül, a törvény rendes útját föntartani. A 118-ik §-hoz. E §. csupán azon hibás rendelkezését javítja a perrendtartás 519. §-ának, mely szerint a számadó által beadott számadás keresetnek tekintendő. E hibás rendelkezés a számadási pert egészen kiforgatta a rendes perek természetéből. A 119-ik §-hoz. Az építkezések esetében követendő eljárást a perrendtartás nem szabályozza, pedig arra kivált városokban szükség van. Ha az építkezni akaró szomszédjával előre tisztába nem jön, megtörténhetik, hogy építkezés közben birtokháborítási perrel akasztja meg szomszédja az építkezést, mi úgy az egyik, mint a másik félre nézve káros következéseket vonhat maga után. Az építkezőre nézve nemcsak azért, mivel kénytelen az építkezést fölfüggeszteni, hanem azért is, mert, ha szomszédjának igaza van, az építkezésre fordított költségeit is elvesztheti; a szomszédra nézve pedig azért, mert, ha igénye alaptalan, a károk és költségek megtérítésében elmarasztaltatik. A javaslat 119. §-a módot nyújt arra, hogy az építkezni akaró fél az építkezés előtt tisztába jöhessen azon személylyel, ki az építkezés iránt bármi jogcímnél fogva érdeklődik. A 120-ik §-hoz. A birtokháborítási ügyekben követendő eljárást a perrendtartás nem szabályozza, e hézagot annál inkább szükséges betölteni, mivel a királyhágóntúli részekben még ma is az osztrák polgári törvénykönyv lévén hatályban, ott az 1807. XIV. t. sz. hatálylyal nem bir; nincs tehát törvény, mely az azon részekben igen gyakori birtokháborítási esetekben a sommás eljárást szabályozná. A 122-ik §-hoz. Miután a perrendtartás 294. és 297. §-ai tekintettel a perfolyamra, az előleges biztosítási intézkedésekre és a végrehajtási eljárásra egészen átdolgoztattak, a 294. §-ban hivatkozott, 581. §-t és a 257. §-nak 22. pontját, amennyiben ezek az öröklési eljárásban használható jogorvoslatokat szabályozzák, külön §§-ba kellene átvinni illetőleg ezen törvényjavaslatnak 67—88. §§-ait azon rendelkezésekkel kellene bővíteni, melyek az öröklési eljárásban helyt fogható jogorvoslatokkal való élést szabályozzák. Minthogy azonban az öröklési eljárás szabályozása külön törvényjavaslatnak tartatott fenn, abban lesz helyén az öröklési eljárásban használható jogorvoslatokat tárgyalni, addig is azonban szükséges az egészben megszűnt 294. és 297. §§-nak az öröklési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit föntartani. 1714 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A chieseki tűzoltó testület és a brezniczi lövész egylet Ő Felsége Prágában léte alkalmából távirati uton fejezek ki Ő Felsége iránti lojalitásukat. Ezért, mint a »Prager Abendblatt« jelenti, legfelsőbb meghagyás folytán . Felsége nevében köszönet fejeztetett ki. Alcsuth, sept. 17. József főherczeg ma éjjel ide érkezett. Szende Béla honvédelmi miniszer Fejérváry államtitkárral holnap érkezik ide. Miután az eddigi harczokkal a keleti hadtest tatabicskei és csákvár bicskei vonalán előnyomuló ellenséget teljesen szétválasztani nem sikerült, holnap a keleti hadtest Bicskéről a Szár-Bodmér közti magaslaton Miklóshegy megszállására,a nyugati Miklóshegyen át Új-Bárokra jutni törekszik. Harczbirák : Gelich, Péchy, Pongrácz. — József félrekczeg ö FENSÉGE Székes-Fehérváron át Alcsuthra érkezett, a Vaál vidékén öszpontositott csapatok feletti szemlét fogja megejteni. 21-én Alcsuthról Budapestre, s még ugyanaz nap délután külön udvari vonattal Aradra utazik. 22-én és 23 án Ő Felsége kíséretében az aradi gyakorlatok feletti szemlében vesz részt, s 23-án délután udvari különvonattal Szolnokon keresztül Budapestre érkezik, honnan másnap, 24-én saját lovaival Alcsuthra utazik. 25. és 26 án a Vaál vidékén öszpontosított csapatok feletti szemlét fogja megejteni. 27-én Alcsuthról Budapestre, 28-án Aradra, innen Szászvárosra a 19-ik zászlóalj feletti szemle megtartására; 29-én Gy.Fehérvárra a 20-ik zászlóalj felett tartandó szemlére; 30-án Tövisen keresztül Kis-Kapusra, innen október 1-én Nagy-Szebenbe a 21-ik zászlóalj feletti szemlére; 2-án Szebenből Fogarasra a 22-ik zászlóalj feletti szemlére; október 4-én tengelyen Brassóba a 23-ik zászlóalj feletti szemlére; 5-én Kocsárdra ; 6-án és 7-én M.-Vásárhelyre, az ott összpontosított csapatok feletti szemle megtartására; 8-kan Csik Szeredára a 26-ik zászlóalj feletti szemle megtartására; 10-én K.-Vásárhelyre a 24-ik zászlóalj feletti szemlére; 12-én Brassóba, innen Kolozsvárra; 13-án Nagyváradra a 30-ik zászlóalj felett tartandó szemlére; 14-én N.-Váradról Budapestre. — KISZLING ALEZREDES a következő magyar bucsúparancsot intézte a budapesti fegyvergyakorlatokra behivatott tartalékosokhoz: »Bevégzett fegyvergyakorlat után megkezdődik a tartalékosok szabadságoltatása. 2190 öreg katona, különféle ezredből, külön-, féle táj és nyelv szülöttje találkozott itt testvériesen egyesülve, törvényes kötelezettségének teljesítésére. Ti egész hévvel és odaadással szenteltétek magatokat katonai szakkiképeztetéstekre ; katonai fegyelmet, engedelmességet és kötelességérzetet tanúsítottatok. Illedelmes magaviselet által kitüntettétek magatokat. Mindegyikük közreműködött a lehető legjobbat, mint katona, teljesíteni. Egyetlen egy bűneset sem kényszerített engemet, mint parancsnokiakat, a szigor alkalmazására. Vegyétek a legmagasabb szolgálat nevében teljes elismerésemet. Hazatérve családi körötökbe, tartsátok fenn testvéries katonai érzésteket, és tanítsátok testvéreiteket, barátaitokat és gyermekeiteket, teljes és bőszeretettel legfensőbb hadi urunk iránt az általános védkötelezettséget tisztelni, a nagy haza törvényét híven követni. Kiszling, alezredes.« — MEGHÍVÁS a pesti kath. legényegylet alapításának tizenkilenczedik emlékünnepélyére és az egyleti tagok által rendezett munka-kiállitásra 1874. September 20- án reggeli 10 órakor az egylet nagy teremében Terézváros a király-utcza és gyár-utcza szögletén 1-ső szám második emelet.) KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. Bazaine nyilatkozata. Legelőbb is a sajtó támadásai ellen védi magát, majd igy szól: »Azt hitték, hogy eszélyesen cselekszenek, midőn engem a sereg és a nemzet bűneiért bűnbak gyanánt állítnak oda, rám kennek minden gyengeséget, Izrael minden bűnét s aztán feláldoznak. Nem akarok panaszkodni az ítéletről, mely fölöttem mondatott, jóllehet az, úgy alakja, mint a bíróság összealkotásánál fogva törvénytelen és semmis. Egy törvény, egy régi törvény, melynek eredete a múlt idők homályában vész el, azt rendeli, hogy a vádlott csak a magához hasonlók által ítéltethetik el. Tőlem e biztosítékot megtagadták. Azon hadbíróságnak, mely engem elitélt, elnöke egy született herczeg (Aumale), egy osztálytábornok volt, kit az 1848-ks másod köztársaság kiterült a keretekből s ki ennélfogva kénytelen volt a magánéletbe vonulni vissza; ki ez idő óta 1871-ig mint főparancsnok sohasem vitt végbe fontos katonai operatiókat és még, amit hangsúlyoznom, kell, hogy épen semmi más katonai érdeme sincs, mint az, hogy ő atyjának, Fülöp Lajos királynak fia s mint ilyen már 22 éves korában ezredes lehetett. Nem remélem többé, hogy nekem egyhamar igazságot szolgáltassanak. Csak két támaszom volt, kiknek pártatlansága, igazsága és függetlensége vigasztaltak a hosszú küzdelem alatt és ama cotteriákkal szemben, melyek engem feláldoztatni hagytak, vagy feláldoztattak, hogy ezáltal a közfájdalmat enyhítsék. E két támaszom II. Napóleon és Thiers úr volt. Az előbbi meghalt, az utóbbit Mac-Mahonnal, eddigi bajtársammal helyettesítették, miután megbuktatták. Mindkét támaszomat igen jókor vesztettem el. Mindenről le kellett mondanom, midőn az események lánczolata által arra kényszeríttetem, hogy egy végzetteljes napon átvegyem a rajnai hadsereg főparancsnokságát, melyet én, mint tudva van, soha sem kerestem, mely elől mások elég szerencsések voltak kitérni, és melyre engem a közvélemény és a császár helyeztek. Mindennek vége. Én fenékig ürítettem a poharat, de panaszkodnom mégsem szabad, mert a császár, az én uram, életét, Francziaország pedig három szép megyéjét vesztette el. A borzasztó esemény csak a németeknek és azoknak szolgált javukra, kik távol maradtak a harcztértől, hogy a nép szenvedélyeinek jobban hízeleghessenek és nagy fájdalmát kizsákmányolhassák. Még a communenek sem szolgált javára, mert ha volt is ideje arra, hogy fölfegyverkezzék és magát katonailag szervezze, futólagos győzelmére a megsemmisülés következett. Elmondhatnám a rómaival, hogy az igazság nem egyéb, mint puszta szó , de jobbnak látom, mint a császár, mindent az időtől és a történelemtől várni. A börtönből sem illantam volna el, ha Mac-Mahon, egykori bajtársam, kit a sors szeszélye a legmagasabb polctra emelt, mig engem polgári jogaimtól is megfosztott, börtönöm, fogságom szigorát csak némileg is enyhitni hajlandó lett volna.« Most következnek heves kifakadások Mac Mahon ellen, melyek sokkal személyesebb természetűek, hogysem érdemes volna azokat idézni. Azután így folytatja: »Szerencsétlenségünk okai számbeli gyengeségünk és szervezetünk hiányosságai voltak. Ha én és Mac-Mahon a német seregekkel hasonló számú és ép oly gyorsan mozgósítható csapatokkal rendelkezhettünk volna, egyforma esélyekkel harczoltunk volna, daczára Moltke tábornagy nagy tehetségének és a porosz ágyuk túlnyomóságának. Senki iránt sem akarok igazságtalan lenni, még Aumale herczeg iránt sem, ki engemet elitélt. Hanem nagyon ügyetlen dolognak tartom, hogy azon alkalomal előtérbe nyomult és bíráskodott Francziaország egyik tábornagya fölött, én fölöttem. E fiatal katona pályáján csak egy fegyvertényt mutathat fel, melyet véghezvitt; azt, hogy egy gyors mozdulattal meglepte Abdel-Kader táborát és elfogta az emír asszonyait és csordáit. E tény, meg néhány hónapi tartózkodás Algierban, még nem te-