Budapesti Közlöny, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1874-11-08 / 256. szám
Schwarcz Gyula kérdi a belügyminiszertől: szándékozik-e a honosításról szóló törvényjavaslatot oly időben terjeszteni a ház elé, miszerint az erről alkotandott törvény még a legközelebbi országos képviselő-választások előtt a névjegyzék megállapításának alapjául szolgálhasson. Szapáry Gyula gróf, belügyminiszer, T. ház! Nincs tökéletesen emlékezetemben azon határozat, melyet a ház a t. képviselő úrnak nyilatkozata szerint július 7-én hozott, hanem abban, ha jól emlékszem, az foglaltatik, hogy terjeszsze elő a kormány a honosításról szóló törvényjavaslatot oly időben, hogy az még a jövő képviselő-választás, illetőleg összeírás előtt szentesíttessék. A kormány, hogy ezen utasításnak megfelelhessen, kötelességének tartotta ezen törvényjavaslatot munkába venni, és nemcsak hogy munkában van, hanem igazságügyminiszertársam nevében, aki ezen törvényjavaslat elkészítését magára vállalta, kijelenthetem, hogy ezen törvényjavaslatot el is készítette. Minthogy azonban ezen törvényjavaslat nemcsak igazságügyi szempontokra vonatkozik, hanem más szakminiszer hatáskörébe is vág, az igen t. igazságügyminiszer úr ezen törvényjavaslatot közölte úgy velem, mint a honvédelmi miniszer úrral. Köztünk tárgyalások folynak ezen törvényjavaslat szövegének megállapítása iránt, amelyek legközelebb be fognak fejeztetni, és így a törvényjavaslat a t. ház asztalára is a legrövidebb idő alatt le fog tétetni. Ez válaszom a hozzám intézett interpellációra, és kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés.) A tárgyalások befejeztetvén, a törvényjavaslat legközelebb be fog terjesztetni. A ház a választ tudomásul veszi. Simonyi Ernő a következő interpellációt intézi a belügyministerhez: A hírlapok útján köztudomásra jutván, hogy a t. minister úr Bars vármegye főispánját állásától felmentette, illetőleg attól elmozdította legyen. Kérdem a tisztelt minister urat: hajlandó-e ezen rögtöni elmozdítás okát a képviselőházzal tudatni ? «, Közöltetni fog a belügyminiszerrel. Tárgyalás alá vétetik a kérvényi bizottság jelentése a hozzá utasított kérvények tárgyában. Az egyes kérvények a kérvényi bizottság javaslata szerint intéztetnek el. Jász-Jákóhalma községének ínséges kölcsön adása iránti kérvényénél Oláh Gyula az alföldön uralkodó ínségre hívja fel a kormány figyelmét, melyen társadalmi uton többé segíteni alig lehetséges. A kérvény a belügyministerhez tétetett át. Szapáry Gyula gr. belügyminister: T. ház! Én az előbb akartam már szót kérni egy törvényjavaslat benyújtása végett, s miután tévedésből nem szólaltam föl, engedje meg a t. ház most, hogy ez alkalommal tehessem. (Halljuk!) Van szerencsém az 1872-ik évi 40. t. ez. 52-ik szakaszának módosítását, illetőleg a városi főispánok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a t. ház asztalára letenni. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását mindenekelőtt elrendelni, s minthogy szoros összeköttetésben van az állam költségvetésével, melynek különösen belügyi tárczája van legközelebb a pénzügyi bizottság tárgyalása alatt, azt hiszem, a ház helyeslésével fogok találkozni, midőn arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Iványi Dániel azt hiszi, hogy minden törvényjavaslat az osztályokhoz utasítandó. Szapáry Gyula gr. megjegyzi, hogy a módosított házszabályok szerint a ház intézkedhetik az iránt, hogy valamely törvényjavaslat külön bizottsághoz utasíttassék. A törvényjavaslat különben is rövid s így hamar letárgyalható. Oláh Gyula felszólalása után, ki az osztályokhoz kívánja a törvényjavaslatot utasíttatni, a ház szavazás útján a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasítja. Az elnök indítványára kimondatik, hogy addig, míg a kiküldött bizottságok működnek, ülés nem fog tartatni. Az elnökség felhatalmaztatik, hogy a szükséghez képest ülést hívjon egybe. Szapáry Gyula gr. belügyminiszer: A t. elnök úr azon kijelentése következtében, hogy a legkésebbi napokban a képviselőház nyilvános üléseket tartani nem fog, bátor vagyok a t. házhoz azon kérdést intézni: méltóztatik-e ezen körülmény figyelembe vételével megengedni, minthogy a mai ülésnek úgyis utolsó tárgya következik, hogy egy, a mai napon hozzám intézett interpellátióra röviden feleljek ? (Halljuk!) Simonyi J. képviselő úr maga hivatkozott az 1870. XLII. t. sz. 52. §-ra, mely úgy szól, hogy »a törvényhatóságok főispánjait a minister előterjesztésére ő Felsége nevezi ki és mozdítja el.« Ez egészen világosan határozza meg azt, hogy a főispánok kinevezése és elmozdítása tisztán és kizárólag a korona joga, s hogy ebbeli cselekvényéért, sem az elmozdításért a kormány illető tagja felelősséggel nem tartozik. (Élénk felkiáltások: Nem áll! Mozgás, zaj.) Ezen szempontból ítélve meg a fönnforgó kérdést, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon alakban, amint az interpellátió hozzám intéztetek, arra válaszolni nem szándékozom. Simonyi Ernő: Egész biztonsággal mondhatja, hogy Magyarországban, de nem hiszi, hogy bármely alkotmánynyal bíró országban is egy parlamentáris felelős miniszer valaha a törvényhozás előtt oly alkotmányellenes nyilatkozatot tett volna, mint amilyet mostan a minister úrtól hallott. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Miből áll tehát az alkotmány, ha a ministeri felelősség a király személyével fedeztetik? (Helyeslés.) Mi különbség van alkotmányosság és absolutismus közt akkor, ha a fejedelem minden felelősség nélkül tehet, amit neki tetszik, és azért senkinek magyarázatot, számot adni nem tartozik? Hiszen a parlamentáris alkotmánynak lényege az, hogy a fejedelem nem felelős, hanem felelős érte a hivatalos tanácsosa — a minister. És épen azért az 1848. III. t. sz. azt rendeli, hogy a királynak semmi rendelete sem érvényes, mely egy minister által aláírva nincs. A minister tehát a szóban lévő rendeletért is felelős. a szóló nem hiszi, hogy a ház elfogadhassa, ha, egy minister azt mondja, hogy azon indokból nem válaszolhat valamely kérdésre, mert a miről szó van, Ő Felsége ténye. Szóló valóban nem tudja, hogy az adott nyilatkozattal szemben mit mondjon; talán arra kérheti a miniszer urat, hogy fontolja meg jobban válaszát és inkább későbben adjon egy más választ. (Helyeslés.) Az adott választ semmi esetre sem lehet elfogadni. Nem hiszi szóló, hogy a miniszer úr kollégái e feleletére nézve vele solidaritásba lépjenek és elfogadják a miniszer úrnak ezen alkotmányellenes válaszát. A házszabályokhoz tartván magát, arra kéri a házat, hogy ne méltóztassék a választ tudomásul venni, hanem a kérdést tárgyalásra kitűzni, vagy talán hajlandó lesz a ház a minister úrnak időt adni arra, hogy más választ adjon, ellenkező esetben kéri a t. házat, méltóztassék a kérdést tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyminister : T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Én nem fogadhatom el szavaimnak azon magyarázatát, melyet a képviselő úr azoknak adott. Távol volt és távol van tőlem az általam tett cselekményekért . Felsége személyével takaródzni akarni, én a felelősségből semmi esetre kibontakozni nem akarok. A felelősséget azért, ha eljárásom törvénytelen volt, mindenkor elvállalom Méltóztassék a képviselő úr az általa idézett törvényből kiolvasni, hogy eljárásom ez ügyben törvénytelen volt (Felkiáltások a szélső balon: Nem ismerjük eljárását!) és én akkor igenis kötelességemnek fogom tartani e részben nyilatkozni, eljárásomért a felelősséget elvállalni. De az nem lehetséges, hogy e felelősség kiterjesztessék eljárásom indokaira, hogy kiterjesztessék a személyekre. Mert ha méltóztatnak felelőssé tenni az ország kormányát és annak egyes tagjait a törvények végrehajtásáért és a törvényhozás által reájuk bízott teendők véghez viteléért: e felelősségnek csak úgy fog az illető megfelelhetni, ha neki viszont az egyének megválasztásában, kikre a végrehajtást bizhatni véli, teljes szabadsága van. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen szabadságot fenhagyta az 1870. 42. t. ez. 52. szakasza. Én ezen törvény idézett szakaszának rendelete szerint jártam el. Ha eljárásom által a törvényt megsértettem volna, magamat felelősnek tartanám s e felelősséget el is vállalnám. De azon alakban, a mint a képviselő úr interpellátióját hozzám intézte, hogy t. i. adjam elő indokait azon eljárásomnak, mely a törvényen alapul, arra válaszolni nem érzem magamat kötelezve. (Helyeslés jobb felől.). Simonyi Ernő engedelmet kér a háztól, hogy ezen újabban adott válaszra megtehesse észrevételeit. (Halljuk!) Örömmel hallotta, hogy a minister úr a felelősséget kész elvállalni azon tényért, melyet a korona az ő tanácsára tett. Ez legalább megmenti az alkotmányoságot, és elveszi élét azon előbb tett nyilatkozatának, amelyet a legnagyobb sajnálattal hallott. Ami magát a lényeget illeti, a minister úr azt mondja, hogy eljárásának indokaira nem terjeszkedik ki a felelősség. Szóló ellenkező nézetben van, épen arra terjeszkedik ki, mert annak megítélése, hogy váljon törvényes, helyes volt-e a miniszer eljárása, midőn egy magasrangú országos hivatalnokot állásától felfüggesztett, csak úgy lehetséges, ha annak indokai ismeretesek. A főispáni hivatal Magyarországon magas méltóság volt mindig, amelyhez fontos törvényhozási, administratív és politikai jogok voltak csatolva. Igaz, hogy a jelen kormány és az 1867. óta követett rendszer igen sokat levont a főispáni méltóságból és tulajdonképpen elvonta tőle magát a méltóságot, mert azt hivatallá alakította át. Szóló nem vonja kétségbe a minister azon jogát, hogy a minister nevezi ki a főispánt tetszése és belátása szerint, és azt el is mozdíthatja, — de természetesen mindig felelősség mellett, mert a minister felelős minden lépésért, melyet tesz. Az, hogy egy magas attribútumokkal ellátott hivatal egészen a minister szeszélyétől legyen függővé téve, az ország érdekeivel és a közszolgálat czéljaival meg nem egyeztethető. — Ha a ministernek vannak elegendő okai arra, hogy ily magas állású hivatalnokot felmentsen hivatalától, nincs ok a takargatásra; ha pedig az elbocsátás nem indokolható, akkor nem állhat az ország érdekében, hogy az ország hivatalnokainak állása ilyen, minden alap nélküli szeszélynek legyen tárgya. Méltóztassanak megengedni, de a legkevesebb, amit a törvényhozás a kormánytól kívánhat, az, hogy midőn magas állású hivatalnokokat állásuktól elmozdít, tudassa a képviselőházzal, tudassa az országgal az okokat, melyeknél fogva ezt cselekszi; mert ha ezt nem tartozik tenni, ha ezt nem teszi, akkor sohasem biztos egy hivatalnoknak állása sem Magyarországon, és akkor bizony nehéz lesz önérzetes embereket kapni, kik hivatalokra vállalkoznak. Márpedig minél alább sülyed a hivatalnokok értéke és személyes becse, annál nagyobb kárt szenved, annál többet veszít a közszolgálat. Ennélfoga kéri a képviselőházat, hogy a miniszer úrnak ezen az ország és a közszolgálat érdekeivel ellenkező válaszát tudomásul nem vévén, ezen ügy tárgyalására határidőt tűzzön ki. A ház a választ tudomásul veszi. Zsedényi Ede: Mindnyájan, kik a minister úr feleletét tudomásul vettük, a másodikat vettük tudomásul. (Helyeslés jobbfelől, mozgás.) Következik az állam és egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldendő bizottság tagjainak megválasztása. A szavazás után Elnök : A szavazatok össze fognak számittatni s az eredmény a legközelebbi ülésben fog kihirdettetni. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 11 óra 45 percz. 2061 A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE 1874. november 7-én d. u. 1 órakor. Elnök : Majláth György, országbíró. Jegyzők : Ziolri-Ferraris Victor gróf, Pallavicini Ede őrgróf. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf, Wenckheim Béla báró, miniszerek. Tombor Iván képviselőházi jegyző: Nagyméltóságu elnök úr, méltóságos főrendek! A képviselőház megbízásából van szerencsém a Portugáliái kötött consulsági szerződés beczikkelyezéséről szóló s Őbetsége által legkegyelmesebben szentesített törvényczikkel kihirdetés végett, — továbbá a képviselőháznak azon határozatait, melyek szerint az 1848. V. t. ez. és az erdélyi II .