Budapesti Közlöny, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1874-11-08 / 256. szám

Schwarcz Gyula kérdi a belü­gyminiszertől: szándékozik-e a honosításról szóló törvényjavasla­tot oly időben terjeszteni a ház elé, miszerint az erről alkotandott törvény még a legközelebbi or­szágos képviselő-választások előtt a névjegyzék megállapításának alapjául szolgálhasson. Szapáry Gyula gróf, belügyminiszer, T. ház! Nincs tökéletesen emlékezetemben azon határo­zat, melyet a ház a t. képviselő úrnak nyilatkoza­ta szerint július 7-én hozott, hanem abban, ha jól emlékszem, az foglaltatik, hogy terjeszsze elő a kormány a honosításról szóló törvényjavaslatot oly időben, hogy az még a jövő képviselő-válasz­tás, illetőleg összeírás előtt szentesíttessék. A kormány, hogy ezen utasításnak megfelel­hessen, kötelességének tartotta ezen törvényjavas­latot munkába venni, és nemcsak hogy munkában van, hanem igazságü­gyminiszer­társam nevében, a­ki ezen törvényjavaslat elkészítését magára vál­lalta, kijelenthetem, hogy ezen törvényjavaslatot el is készítette. Minthogy azonban ezen törvény­­javaslat nemcsak igazságügyi szempontokra vonat­kozik, hanem más szakminiszer hatáskörébe is vág, az igen t. igazságügyminiszer úr ezen törvényja­vaslatot közölte úgy velem, mint a honvédelmi miniszer úrral. Köztünk tárgyalások folynak ezen törvényjavaslat szövegének megállapítása iránt, a­melyek legközelebb be fognak fejeztetni, és így a törvényjavaslat a t. ház asztalára is a legrövi­debb idő alatt le fog tétetni. Ez válaszom a hozzám intézett interpellációra, és kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés.) A tárgyalások befejeztetvén, a törvényjavaslat legközelebb be fog terjesztetni. A ház a választ tudomásul veszi. Simonyi Ernő a következő interpellációt intézi a belügyministerhez: A hírlapok útján köztudomásra jutván, hogy a t. minister úr Bars vármegye főispánját állásától felmentette, illetőleg attól elmozdította legyen. Kérdem a tisztelt minister urat: hajlandó-e ezen rögtöni elmozdítás okát a képviselőházzal tudatni ? «, Közöltetni fog a belügyminiszerrel. Tárgyalás alá vétetik a kérvényi bizottság je­lentése a hozzá utasított kérvények tárgyában. Az egyes kérvények a kérvényi bizottság javas­lata szerint intéztetnek el. Jász-Jákóhalma köz­ségének ínséges kölcsön adása iránti kérvényénél Oláh Gyula az alföldön uralkodó ínségre hívja fel a kormány figyelmét, melyen társadalmi uton többé segíteni alig lehetséges. A kérvény a bel­ügyministerhez tétetett át. Szapáry Gyula gr. belügyminister: T. ház! Én az előbb akartam már szót kérni egy törvényjavaslat benyújtása végett, s miután tévedésből nem szó­laltam föl, engedje meg a t. ház most, hogy ez al­kalommal tehessem. (Halljuk!) Van szerencsém az 1872-ik évi 40. t. ez. 52-ik szakaszának módosítását, illetőleg a városi főis­pánok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a t. ház asztalára letenni. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását minde­nekelőtt elrendelni, s minthogy szoros összekötte­tésben van az állam költségvetésével, melynek kü­lönösen belügyi tárczája van legközelebb a pénz­ügyi bizottság tárgyalása alatt, azt hiszem, a ház helyeslésével fogok találkozni, midőn arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (He­lyeslés.) Iványi Dániel azt hiszi, hogy minden törvény­­javaslat az osztályokhoz utasítandó. Szapáry Gyula gr. megjegyzi, hogy a módosí­tott házszabályok szerint a ház intézkedhetik az iránt, hogy valamely törvényjavaslat külön bizott­sághoz utasíttassék. A törvényjavaslat különben is rövid s így hamar letárgyalható. Oláh Gyula felszólalása után, ki az osztályok­hoz kívánja a törvényjavaslatot utasíttatni, a ház szavazás útján a törvényjavaslatot a pénzügyi bi­zottsághoz utasítja. Az elnök indítványára kimondatik, hogy addig, míg a kiküldött bizottságok működnek, ülés nem fog tartatni. Az elnökség felhatalmaztatik, hogy a szükséghez képest ülést hívjon egybe. Szapáry Gyula gr. belügyminiszer: A t. elnök úr azon kijelentése következtében, hogy a legké­­sebbi napokban a képviselőház nyilvános üléseket tartani nem fog, bátor vagyok a t. házhoz azon kérdést intézni: méltóztatik-e ezen körülmény figyelembe vételével megengedni, minthogy a mai ülésnek úgyis utolsó tárgya következik, hogy egy, a mai napon hozzám intézett interpellátióra rö­viden feleljek ? (Halljuk!) Simonyi J. képviselő úr maga hivatkozott az 1870. XLII. t. sz. 52. §-ra, mely úgy szól, hogy »a törvényhatóságok főispánjait a minister előter­jesztésére ő Felsége nevezi ki és mozdítja el.« Ez egészen világosan határozza meg azt, hogy a főispánok kinevezése és elmozdítása tisztán és kizárólag a korona joga, s hogy ebbeli cselekvé­­nyéért, sem az elmozdításért a kormány illető tagja felelősséggel nem tartozik. (Élénk felkiáltá­sok: Nem áll! Mozgás, zaj.) Ezen szempontból ítélve meg a fönnforgó kér­dést, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon alakban, a­mint az interpellátió hozzám intézte­tek, arra válaszolni nem szándékozom. Simonyi Ernő: Egész biztonsággal mondhatja, hogy Magyarországban, de nem hiszi, hogy bár­mely alkotmánynyal bíró országban is egy parla­mentáris felelős miniszer valaha a törvényhozás előtt oly alkotmányellenes nyilatkozatot tett vol­na, mint a­milyet mostan a minister úrtól hal­lott. (Igaz! ügy van­­ a szélső­baloldalon.) Miből áll tehát az alkotmány, ha a ministeri felelősség a király személyével fedeztetik? (Helyeslés.) Mi kü­lönbség van alkotmányosság és absolutismus közt akkor, ha a fejedelem minden felelősség nélkül tehet, a­mit neki tetszik, és azért senkinek ma­gyarázatot, számot adni nem tartozik? Hiszen a parlamentáris alkotmánynak lényege az, hogy a fejedelem nem felelős, hanem felelős érte a hivata­los tanácsosa — a minister. És épen azért az 1848. III. t. sz. azt rendeli, hogy a királynak semmi rendelete sem érvényes, mely egy minister által aláírva nincs. A minister tehát a szóban lévő rendeletért is felelős. a szóló nem hiszi, hogy a ház elfogadhassa, ha, egy minister azt mondja, hogy azon indokból nem válaszolhat valamely kér­désre, mert a miről szó van, Ő Felsége ténye. Szóló valóban nem tudja, hogy az adott nyilat­kozattal szemben mit mondjon; talán arra kér­heti a miniszer urat, hogy fontolja meg jobban válaszát és inkább későbben adjon egy más vá­laszt. (Helyeslés.) Az adott választ semmi esetre sem lehet elfogadni. Nem hiszi szóló, hogy a mi­niszer úr kollégái e feleletére nézve vele solidari­­tásba lépjenek és elfogadják a miniszer úrnak ezen alkotmányellenes válaszát. A házszabályok­hoz tartván magát, arra kéri a házat, hogy ne méltóztassék a választ tudomásul venni, hanem a kérdést tárgyalásra kitűzni, vagy talán hajlandó lesz a ház a minister úrnak időt adni arra, hogy más választ adjon, ellenkező esetben kéri a t. há­zat, méltóztassék a kérdést tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyminister : T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Én nem fogadhatom el sza­vaimnak azon magyarázatát, melyet a képviselő úr azoknak adott. Távol volt és távol van tőlem az általam tett cselekményekért . Felsége sze­mélyével takaródzni akarni, én a felelősségből sem­mi esetre kibontakozni nem akarok. A felelőssé­get azért, ha eljárásom törvénytelen volt, minden­kor elvállalom Méltóztassék a képviselő úr az általa idézett törvényből kiolvasni, hogy eljárá­som ez ügyben törvénytelen volt (Felkiáltások a szélső balon: Nem ismerjük eljárását!) és én akkor igenis kötelességemnek fogom tartani e részben nyilatkozni, eljárásomért a felelősséget elvállalni. De az nem lehetséges, hogy e felelősség kiterjesztessék eljárásom indokaira, hogy kiter­jesztessék a személyekre. Mert ha méltóztatnak felelőssé tenni az ország kormányát és annak egyes tagjait a törvények végrehajtásáért és a törvényhozás által reájuk bízott teendők véghez viteléért: e felelősségnek csak úgy fog az illető megfelelhetni, ha neki viszont az egyének megvá­lasztásában, kikre a végrehajtást bizhatni véli, teljes szabadsága van. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen szabadságot fenhagyta az 1870. 42. t. ez. 52. szakasza. Én ezen törvény idézett szakaszá­nak rendelete szerint jártam el. Ha eljárásom ál­tal a törvényt megsértettem volna, magamat fele­lősnek tartanám s e felelősséget el is vállalnám. De azon alakban, a mint a képviselő úr interpel­­látióját hozzám intézte, hogy t. i. adjam elő indo­kait azon eljárásomnak, mely a törvényen alapul, arra válaszolni nem érzem magamat kötelezve. (Helyeslés jobb felől.). Simonyi Ernő engedelmet kér a háztól, hogy ezen újabban adott válaszra megtehesse észrevé­tel­eit. (Halljuk!) Örömmel hallotta, hogy a minister úr a felelős­séget kész elvállalni azon tényért, melyet a ko­rona az ő tanácsára tett. Ez legalább megmenti az alkotmány­oságot, és elveszi élét azon előbb tett nyilatkozatának, a­melyet a legnagyobb saj­nálattal hallott. A­mi magát a lényeget illeti, a minister úr azt mondja, hogy eljárásának indokaira nem terjesz­kedik ki a felelősség. Szóló ellenkező nézetben van, épen arra terjeszkedik ki, mert annak meg­ítélése, hogy váljon törvényes, helyes volt-e a mi­niszer eljárása, midőn egy magasrangú országos hivatalnokot állásától felfüggesztett, csak úgy le­hetséges, ha annak indokai ismeretesek. A főispáni hivatal Magyarországon magas mél­tóság volt mindig, a­melyhez fontos törvényho­zási, administratív és politikai jogok voltak csa­tolva. Igaz, hogy a jelen kormány és az 1867. óta követett rendszer igen sokat levont a főispáni méltóságból és tulajdonképpen elvonta tőle magát a méltóságot, mert azt hivatallá alakította át. Szóló nem vonja kétségbe a minister azon jogát, hogy a minister nevezi ki a főispánt tetszése és belátása szerint, és azt el is mozdíthatja, — de természetesen mindig felelősség mellett, mert a minister felelős minden lépésért, melyet tesz. Az, hogy egy magas attribútumokkal ellátott hivatal egészen a minister szeszélyétől legyen függővé téve, az ország érdekeivel és a közszolgálat czéljaival meg nem egyeztethető. — Ha a ministernek van­nak elegendő okai arra, hogy ily magas állású hi­vatalnokot felmentsen hivatalától, nincs ok a ta­­kargatásra; ha pedig az elbocsátás nem indokol­ható, akkor nem állhat az ország érdekében, hogy az ország hivatalnokainak állása ilyen, minden alap nélküli szeszélynek legyen tárgya. Méltóztassanak megengedni, de a legkevesebb, a­mit a törvényhozás a kormánytól kívánhat, az, hogy midőn magas állású hivatalnokokat állásuk­tól elmozdít, tudassa a képviselőházzal, tudassa az országgal az okokat, melyeknél fogva ezt cselek­­szi; mert ha ezt nem tartozik tenni, ha ezt nem teszi, akkor sohasem biztos egy hivatalnoknak állása sem Magyarországon, és akkor bizony ne­héz lesz önérzetes embereket kapni, kik hivata­lokra vállalkoznak. Már­pedig minél alább sülyed a hivatalnokok értéke és személyes becse, annál nagyobb kárt szenved, annál többet veszít a közszolgálat. Ennél­­fog­a kéri a képviselőházat, hogy a miniszer úr­nak ezen az ország és a közszolgálat érdekeivel ellenkező válaszát tudomásul nem vévén, ezen ügy tárgyalására határidőt tűzzön ki. A ház a választ tudomásul veszi. Zsedényi Ede: Mindnyájan, kik a minister úr feleletét tudomásul vettük, a másodikat vettük tu­domásul. (Helyeslés jobbfelől, mozgás.) Következik az állam és egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldendő bizottság tagjai­nak megválasztása. A szavazás után Elnök : A szavazatok össze fognak számittatni s az eredmény a legközelebbi ülésben fog kihir­­dettetni. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 11 óra 45 percz. 2061 A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE 1874. november 7-én d. u. 1 órakor. Elnök : Majláth György, országbíró. Jegyzők : Ziolri-Ferraris Victor gróf, Palla­­vicini Ede őrgróf. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf, Wenckheim Béla báró, miniszerek. Tombor Iván képviselőházi jegyző: Nagyméltó­­ságu elnök úr, méltóságos főrendek! A képviselő­ház megbízásából van szerencsém a Portugáliái kötött consulsági szerződés beczikkelyezéséről szóló s Ő­betsége által legkegyelmesebben szen­tesített törvényczikkel kihirdetés végett, — to­vábbá a képviselőháznak azon határozatait, melyek szerint az 1848. V. t. ez. és az erdélyi II .

Next