Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1875-02-21 / 42. szám

a Tengermelléken: Pavia, Klana, és Hrusica, Krajnában, Dornegg községben m­alg. A morvaországi és szíriai cs. kir. helytartósá­gok folyó évi 3249. és 2092. sz. a. kelt rendele­­teikkel, a Zalamegyében megszűnt keleti marha­vész következtében, a Magyarország ellenében eddig fennállott határzárt megszüntették és az innen származó kérődző állatoknak és ezek nyers terményeinek bevitelét az érvényben lévő rendsza­bályok szigorú megtartása mellett újból megen­gedték. A f­öldm­­ívelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. k. minist­er­iumtól. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A budapesti ügyvédi KAMARA tegnap délelőtt tartotta a megyeház termében alakuló közgyűlé­sét. A nagyterem zsúfolásig telt meg, 533 ügyvéd adta be oklevelét és ezek majdnem teljes szám­ban jelentek meg, hogy szavazatukat a megválasz­­tandókra beadják. Az előteremben három válasz­tási ajánlatot osztogattak, melyek, csak abban egyeztek meg, hogy elnöknek Ghyczy Gyulát, el­nökhelyettesnek pedig Funták Sándort ajánlot­ták, a hetes bizottság választási ajánlatán Hor­­vát Boldizsár volt ugyan kijelölve, de köztudo­mású, hogy Horvát Boldizsár ez állást nem akarja elfogadni. A megjelentek közt csakugyan a következő nyilatkozatot osztogatták: »A budapesti általános ügyvédi értekezlet he­tes bizottsága a budapesti ügyvédi kamara el­nöki állására alulírottat hozván javaslatba, tisz­telettel és bizalommal kérem mindazon barátai­mat és jóakaróimat, a­kik e javaslat folytán sza­vazatukkal netalán engemet óhajtottak volna meg­ajándékozni , méltóztassanak becses bizalmukat ezúttal, a magam és az ügy érdekében, más vala­kire átruházni, a helyzetemnél fogva nem rendel­kezhetvén annyi erővel és idővel, a mennyit a ka­marai elnökség lelkiismeretes betöltése tőlem igénybe venne. Budapest, 1875. évi febr.hó 17-én. Horvát Boldizsár.* A titkári, ügyészi és pénztárnoki állomásokra egyrészt. Győry Elek, (illetőleg Kuncz Jenő), Gaál Ernő, Toperczer János, másrészt Siegmund Vil­mos, Győry Elek és Morlin Imre vannak ajánlva; választmányi tagságra 12, póttagságra hat tag választandó, a három névsor teljesen eltér egy­mástól ; — egyébiránt a szavazatok valószínűleg egyébként is nagyon eltérők lesznek, úgy hogy a déli 1 óráig teljesítendett szavazás eredményé­nek kihirdetését f. hó 22-ére tűzték ki; a közgyű­lés e napon d. u. 4 órakor fog folytattatni. Kilencz óra után Emey János felszólalása folytán Sárkány József, a pesti kir. törvény­szék elnöke, ki a mellékszobában időzött, felkére­tett, hogy a törvény értelmében nyitná meg a köz­gyűlést. Sárkány ur magyar díszruhában jelent meg, élénk éljenzésekkel fogadtatott és a következő, többször ismétlődő éljenzéssel félbeszakított érde­kes beszéddel nyitotta meg az alakuló közgyűlést: »Tekintetes ügyvédi kamara! Az 1874-ik évi XXXIV. t. czikkben a pesti k. törvényszék elnö­kére ruházott kötelességnél fogva van szerencsém uraim! önök díszes körében megjelenni, hogy az immár hatályba lépett hazai ügyvédi rendtartás végrehajtása tekintetéből, a »budapesti ügyvédi kamarának« általam mai napra egybehívott ala­kuló gyűlését megnyissam. Midőn ezen reám nézve megtisztelő feladatot teljesítem, üdvözlöm önöket uraim azon testvéri rokonérzettel, melyet önök magasztos hivatása iránt úgy is, mint a budapesti ügyvédi karnak egy időben én is igénytelen tagja, — úgy is, mint biró keblemben táplálok, s üdvözlöm önöket azon ha­zafias örömmel, melyet e régen s­óhajtva várt törvény hatálybalépte felett én is érezek, — és joggal, mert: Nevezetes, és következményeiben kétségkívül nagy horderejű mozzanatot képez e törvény hazai jogéletünkben, nem csak azért, mert törvényhozá­sunk ez alkotása egy színvonalon áll a külföldi jogállamok hasonló intézményeivel, melyekért egykor egy Mittermeyer, egy Feuerbach, egy Bernier felkent szellemük egész hatalmával küz­döttek, hanem nevezetes e törvény azért is, mert e törvény alkotásánál a magyar törvényhozás az ügyvédi hivatás magasztos rendeltetésének bölcs felfogásában, határozottan szakított azon irány­nyal, mely idevonatkozó régibb törvényeinken félreismerhetlen­ül keresztül vonul. Egy történeti visszapillantás, egy tárgyilagos­­ párhuzam felállítása az 1874 XXXIV. törvény­­czikk és idevonatkozó régibb törvényeink kö­zött, meggyőző bizonyitékát fogja képezni ez ál­lításnak. Ha Corpus Jurisunknak az ügyvédekre vonat­kozó rendelkezéseit tekintjük, azon törvényeket, melyek p. v. Mátyás VI. decretuma 7. 69. czikkei­­ben, az 1563., 1567., 1574., 1609., 1649., 1723-ki országgyűlés czikkelyeiben foglaltatnak, ha te­kintjük a »planum tabulare» idevonatkozó dönt­vényeit, — azt tapasztalhatjuk, hogy ez intézke­dések úgyszólván egy kis fenyitő codexet képez­nek. Aggodalmat ébresztő bizalmatlanság, látói szigor jellemzi azokat, az ügyvédek minden kép­zelhető visszaélései ellen irányozva ; kötelességek és büntetések hosszú sorozatát képezik azok, de az ügyvédi magasabb érdekek,­­ az ügyvédek jogainak biztosítása iránt a felekkel és bírósá­gokkal szemben, törvényeinkben vajmi kevés gon­doskodást találunk. Még a jelen század elején is ez irány vezérelte a törvényhozást. Hogy csak egyet említsek. — Az 1827-ks országgyűlés, mely az ügyvédi állapotok rendezésével tüzetesebben szándékozott foglal­kozni, egy országos bizottságot küldött ki e tárgyban. Ez országos küldöttségnek munkálata még mindig a korábbi irányban haladott, sőt úgy azon álláspont tekintetében, melyből az ügy­védi hivatást megítéli, mint azon büntetések te­kintetében, melyeket minden képzelhető vissza­élésekre gondos minutiosítással javaslatba hoz, — úgyszólván még inkább egyoldalú, még inkább rigorosusabb mint a korábbi idevonatkozó tör­vényes intézkedések. A­mily jellemző e munkálat hazai jogéletünk történetében, épen oly emlékezetes, és megérdemli, hogy e helyütt, ez ünnepélyes alkalommal felem­­líttessék azon memorandum, mely ezen orszá­gos feüldöttségi munkálat felett és ellenében, épen a pesti ügyvédi kar jelöltjei által szerkesz­­tetett, s mely a hazai ügyvédi kar érdekében a felébredt önérzetnek oly nemes és meleg kifeje­zést adott, s mely már akkor öntudatos erélylyel hangsúlyozta a testületi szellem önbecsülést és bi­zalmat teremtő erkölcsi hatalmát. Íme uraim­ már 1827-ben zászlóvivője és elő­­harczosa volt a fővárosi ügyvédi kar azon egész­séges irányelveknek, melyeknek érvényesítése ál­tal jutottak a külföldi jogállamok ügyvédi testü­letét azon tekintélyes állás magaslatára, mely az ügyvédi hivatást a jogszolgáltatás terén méltán megilleti. És uraim! a fővárosi ügyvédi testületnek ezen nemes törekvése itt meg nem szűnt. Ugyancsak a fővárosi ügyvédi kar volt az, mely a legújabb időkben is minden módot és alkalmat megraga­dott a testületi szellem ébresztésére, nemesbíté­sére, s az erkölcsi solidaritás eszméjének érvénye­sítésére. A­mit évtizedek hosszú sora nem tudott megérlelni, a­mit nem lehetett még azon időben a törvényhozás terén diadalra juttatni, s megkísér­tette azt társulati téren megközelíteni. Ily módon, s ily nemes törekvésből keletkezett 1865-ben a­­budapesti ügyvédi egylet, s utána az országban több ügyvédi egyletek, melyeknek czél­­juk volt a tudományos mivelődésen kívül az ügy­védi állás magasztos érdekeinek felkarolása, a testületi szellem és tekintély ébresztése, megóvása. Az 1874. XXXIV. t. sz. fényes tanúságot tesz immár arról, hogy a társadalmi téren érvényesített ezen nemes törekvések nem voltak terméketlen és hiú kísérletek, hanem voltak érlelői, előkészítői a helyes irány diadalának, azon irány diadalának, mely az 1874. XXXIV-dik törvényczikknek éle­tet adott. És itt engedjék meg uraim nekem, a ki egyszer szintén szerencsés voltam önök díszes testületének igénytelen tagja lehetni, s a ki szintén egyik sze­rény de buzgó munkása voltam ez eszmék érvé­nyesítésének, hogy hálás örömömet fejezhessem ki a felett, hogy az isteni gondviselés megengedte ma már azon törvénynek végrehajtásában működ­hetnem, mely 1365. nov. 4 én csak mint sejtelem lebegett előttem, midőn az időben egyj összejövete­­lünk alkalmával a »budapesti ügyvédi egyletet« indítványozni, még pedig önök szives és általános helyeslése közt indítványozni szerencsés voltam. (Élénk éljenzés.) Az akkori sejtelem,­­ akkori óhajtásunk ime valósult. Az 1874-ki törvényhozás bölcs előrelá­tással és méltánylattal érvényesítette egyrészről azt, hogy az ügyvédi jeles állást csak alapos ké­­szültségű és jellemes férfiak foglalhassák el; más­részről érvényesítette azt, hogy az ügyvéd ma­gasztos hivatásában minden körülmények között teljes önállósággal járhasson el,­­ és mindenek felett érvényesítette az önkormányzati jogot, a függetlenség létfeltételét akkor, midőn az ügyvédi testület legszentebb érdekeinek és tekintélyének megóvását az erkölcsi solidaritás alapjára fek­tetve, az ügyvédi kamara saját kezeibe tette le. Én most uraim! midőn önök e perekben ama nagy érdekek kezelése­ és megőrzésére az ügyvédi kamara választmányának megalakítását eszközölni fogják, — engedjék meg hogy önöknek e munká­hoz szívem mélyéből szerencsét és isten áldását kívánjam. Ezzel a »Budapesti ügyvédi kamara« alakuló gyűlését megnyitottnak jelentem ki.« Miután az éljenzés, mely e beszédet követte, elhangzott, Sárkány úr elfoglalta az elnöki szé­ket, s röviden jelentést tett az alakuló közgyűlés előmunkálatairól, t. i. hogy az igazolási okmányo­kat átvéve, azok alapján összeállíttatta a szava­zók névjegyzékét; e szerint törvényes munkaköre be lévén töltve, felszólítja a közgyűlést, válasz­­szon korelnököt. A közgyűlés Verhovszky Mihályt kiáltotta ki korelnökké, ki éljenekkel fogadtatva foglalta el az elnöki széket, mire Sárkány úr áldást kívánva a kamara működésére, harsogó éljenek kíséretében távozott. A korelnök kinevezte dr. Siegmund Vilmost és Polonyi Gézát jegyzőkké, ez utóbbi felolvasta a törvény idevágó szakaszait, mire a következő sza­vazatszedő bizottság küldetett ki: Gelléri Szabó János (mint elnök), Merlin Imre, Szedenics Já­nos, Ba­ntner Imre, Uilmann Sándor, Morzsányi Károly,Berczelly György, Osz­wahl Sándor, Grün­­wald Róbert, Gruber József, Janik Ferencz, No­­vák Sándor, Kugler János, Kühner Ignácz, Kraj­­tsik Ferencz, Lovrich Gusztáv, Szlávy Olivér és Murinyi Endre (Esztergomból.) A jegyző felszólította a jelen voltakat, ha van köztük kalocsai kartárs, az jelentkezzék, hogy így kalocsait is lehessen a szavazatszedő bizottságba választani, de e felszólításra senki sem jelentke­zett; eszerint a kalocsaiak mind elmaradtak a ka­mara alakuló közgyűléséről. A közgyűlés azon kijelentéssel záratott be, hogy az eredmény f. hó 22 én d. u. 4 órakor fog kihirdettetni. 1146 A FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁ­CSÁBÓL. Budapest, febr. 18 án. Az ülés alelnök báró Podmaniczky Frigyes által délután 4 órakor megnyittatván, következő ügyek vétettek tárgyalás alá és pedig első sorban a sugárút további kiépítésének kérdése. Szem előtt tartva ugyanis, miszerint a sugárúti építő­ társulat a fennálló pótszerződés 2­­k pontja értelmében, az ezen szerződés létrejötte előtt már kiépített X. és XV. csoport, valamint a nyolc­­­szögtéren épített házakon kívül, két év lefolyása alatt, azaz 1876. évi május 1-ig legalább is még további tíz ház kiépítésére köteleztetett, felszólit­­tatott nevezett társulat azon előmunkálatok és előintézkedések bejelentésére, melyek általa ezen kötelezettség teljesithetése czéljából eszközöltet­tek, mire a társulat a következő jelentést ter­jeszti elő, hogy a tettleg 4, részben már lakott, részben tető alatt lévő, 44., 49., 70. és 74. számú háza­kon kívül, a XVII. csoport két háza 64. és 66. sz. a. fog felépülni, nem különben a XXI. cso­port 78., 80. sz. a. két telke, s a XXIII. csoport­­ 5 telke, azonkívül a nagy­mező és váczi út között 1­2 ház, 12. és 33. sz. a. az intézet által, 3 ház pe-

Next